Gyűjtés a múzeumnak

Zalaegerszeg kulturális identitásának jelentős eseménye, hogy a közelmúltban egy kutató Párizsban a legkorábbiak közé tartozó fotót (dagerrotípiát) talált, amely Zalaegerszeg főterét ábrázolja.

Ez a kép a múltunk reprezentánsa a korabeli zalaegerszegi polgárokról, a ma itt élő polgároknak – áll a Tiéd a Város Egyesület felhívásában, melyben segítséget kérnek a még hiányzó jogdíj öszszegyűjtésére. Mint fogalmaznak, a Göcseji Múzeum átépítését követő nyitó installációját nehéz elképzelni a dagerrotípia hiányával. A kép a Francia Fotográfiai Társaságé, és a felhasználási jogot a múzeum megszerezheti. Költsége körülbelül 700 ezer forint. A határidő már csak néhány hét, és még hiányzik a jogdíj kifizetéséhez 350 ezer forint. Ennek a pénznek az összegyűjtéséhez kér segítséget az egyesület a tagjaitól, szimpatizánsaitól, hogy nyújtsanak mecénási szerepet, hogy a kép a múzeum megnyitásakor fogadni tudja a látogatókat. Ki-ki anyagi lehetősége szerint segítsen.
Számlaszám: 11749008-24910886. Közlemény: „Főtér”
Számítanak a kultúrát szerető zalaegerszegiek támogatására.

vissza az elejére

Dériné Farkas Mária

Valóság ihlette macskatörténet

Felelős állattartásról irodalmi módon

Macskaéletrajz párbeszédes formában, sok örömmel, sikerrel és némi fájdalommal. Pont úgy, ahogyan az a hétköznapi életben is történik. A közelmúltban mutatták be Farkas Mici (vagyis Dériné Farkas Mária) Macskaklán című kötetét a megyei könyvtárban.

– pet –

A kissé keserédes sztori műfaját nehéz meghatározni. Eredetileg felnőtteknek írta, hogy rávilágítson a felelős (sőt aggódó) állattartásra, de a visszajelzésekből úgy tűnik, hogy gyerekek is szívesen olvassák Éliás cica történetét. Mint azt a szerző lapunknak elmondta: a valóság ihlette a könyvet. Bár soha nem gondolta, hogy egyszer macskákról ír majd, sőt azt sem, hogy valaha állattartó lesz. Nagyjából tíz évvel ezelőtt egy nyaralás során azt álmodta, hogy beköltözött hozzájuk egy macskacsalád. Ezt akkor rémálomként élte meg, mert addig nem igazán rajongott az állatokért. A sors fintora (vagy egy jövőt sejtető álom volt, ki tudja), de amikor hazaértek, kiderült, hogy tényleg macskák költöztek a kertjükbe. A legkisebb cica pedig ottmaradt.
– A macskákkal nem könnyű kommunikálni, mert nagyon különös lények. Sosem tudhatjuk igazán, hogy tényleg valódi családtagok-e, hiszen sokszor eltűnnek, elkóborolnak (főleg a fiúk). Mintha kettős életük lenne. Viszont azt tapasztaltam, hogy ha a gazda igazi felelősséget és aggódást érez az állat iránt, akkor igenis egymásra tudnak hangolódni – fogalmazott. A könyv tulajdonképpen a cica családtörténetét meséli el, de a gazda élete, érzései is beleíródtak a könyvbe. A valóság és a fantázia keveredik e különös párbeszédben, ahol ember és egy gyógyulni vágyó állat beszélget egymással. Így bontakozik ki a hol vidám, hol szomorú történet. De a szereplők teljesen pozitívak.
– Sikeres alkotási folyamatként tekintek a könyvre, hiszen szabadon jöttek a gondolatok, nem volt semmiféle kötöttség. Afféle örömírás volt ez – tette hozzá.
Farkas Micitől sosem állt távol az irodalom és az írás. Magyartanárként dramaturgiai pályázatokra készített anyagot, irodalmi kört vezetett, később pedig a megyei önkormányzat művelődési osztályának munkatársaként szakképzési kiadványokat szerkesztett, de egy tanügyi kötete is megjelent. Az irodalmibb stílussal nyugdíjba vonulása óta foglalkozik: szabadidejében, kedvtelésből. Mint meséli, most is épp dolgozik egy történeten. A Macskaklán 500 példányban, saját kiadásban jelent meg. A kötet egyelőre a szerzőnél kapható, de folynak tárgyalások könyvesboltokkal is az esetleges árusítással kapcsolatban.

vissza az elejére

Díjazott római töredék

Elismerések és csoportos tárlatok

A közelmúltban elnyerte a szigetszentmiklósi nemzetközi Patak Fesztivál fődíját Budaházi Tibor festőművész. A képzőművészeti seregszemlére egy meghívásos pályázat révén kerülhetnek be az alkotóművészek. Idén „Redukált variációk” címmel hirdették meg a kortárs fesztivált.

– pet –

Mint azt a cím is jelzi, ezúttal nem a valóságot élethűen leképező figuratív, hanem inkább absztrakt műveket várt a zsűri. Letisztultabb, ha úgy tetszik elvontabb munkákkal lehetett pályázni – mesélte érdeklődésünkre Budaházi Tibor, aki nem először vesz részt a Patak Fesztiválon, sőt már korábban is díjazták egyik festményét. Most Római töredék sorozatának egyik jellegzetes darabjával jelentkezett a megmérettetésre, s el is nyerte a zsűri tetszését. A festőművész elárulta: 2015-ben volt lehetősége egy hónapot Rómában eltölteni a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként. Az olasz főváros még öt év távlatából is hat rá: megújította művészetét, és még mindig számtalan lehetőséget lát benne. Nem is elsősorban a „klasszikus” dolgok érdekelték, hanem az, hogy milyen Róma, mint város: a mostani épületeivel, utcáival. Melyeken ott vannak azok a lekopott felületek, szürkés vakolatok, öreg kapuk, repedezettségek, amik Budaházi Tibor festményein is megfigyelhetők. A római tanulmányút óta azonban kissé letisztultabb formában jeleníti meg őket. A képzőművész azt is elárulta, hogy a járvány ellenére az idei éve szerencsésen alakult, hiszen a szigetszentmiklósi díjon kívül nyáron elnyerte a Hévízi Nemzetközi Művésztelep fődíját és a (vírus miatt az online térben megrendezett) szegedi Táblaképfestészeti Biennálé különdíját is. Jelenleg pedig négy csoportos tárlaton szerepel egy-egy képpel. A már említett Patak Fesztiválon kívül az érdi Városi Galéria Horizont tárlatán, a Keresztény Ikonográfiai Biennálé válogatáskiállításán, mely a fővárosi Párbeszédek Házában látható és a IX. Orfűi Őszi Tárlaton. Bár – mint megjegyezte – a járvány miatt most inkább csak a képeit „utaztatja”, önmagát kevésbé. Persze a díjátadókra örömmel (és maszkban) ment. Immár negyedik éve nyugdíjas, amit cseppet sem bán, mert így sokkal több időt tölthet műtermében. A szellemi és művészi munkán túl pedig a kertészkedés jelent neki kikapcsolódást. Az alkotáson túl, a karantén heteiben is ez volt az egyik legkedvesebb időtöltés számára. A zalaegerszegi közönség a nemrégiben nyílt MimikArt Galériában találkozhat Budaházi Tibor képeivel.

vissza az elejére