Beruházások, melyek a jövő alapjait jelenthetik

Évértékelő beszélgetés balaicz zoltán polgármesterrel

Egy évvel ezelőtt, 2019. október 13-án voltak az önkormányzati választások. Az ott elért eredmény, a mintegy 70 százalékos támogatottság olyan bizalom volt felém, ami erőt adott a következő évek munkájához – fogalmazott Balaicz Zoltán polgármester, amikor felidéztük az akkori programismertetőjének néhány elemét és a Szerződés a zalaegerszegiekkel dokumentumot, melynek figyelembevételével végzi munkáját a képviselő-testület.

– Vadas Zsuzsa –

– A közgyűlés személyi öszszetétele kicserélődött, sok az új fiatal politikus. Sikerült az elmúlt egy évben megtalálni a közös hangot?
– Bármelyik politikai oldalt nézem, az a lokálpatrióta hozzáállás, és az az összefogási szándék, amely az előző ciklusokat jellemezte, most is megvan. Minden képviselővel jó viszonyban tudunk dolgozni a város érdekében. Ez jó érzés egy város polgármesterének.
– 2020 nem mondható egy szokványos évnek. Olyan események történtek, melyekre senki nem számított…
– Amikor elfogadtuk a polgármesteri programot a következő öt esztendőre, nem sejtettük, hogy az elfogadás után néhány hónappal, márciusban egy koronavírus-járvány majd egy gazdasági világválság fog sújtani bennünket. Ilyenre az elmúlt évtizedekben nem volt példa. Ez teljesen felülírta azokat az elképzeléseket és terveket, amiket kitűztünk, és bár a saját, önkormányzati beruházásokat vagy teljesen le kellett állítani, vagy át kellett csoportosítani, a zalaegerszegi polgárok mindebből keveset vettek észre, hiszen állvány, állvány hátán látszott a városban és különböző beruházásokról tudtunk beszámolni. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy ténylegesen is beindultak a Modern Városok Program elemei, a különböző európai uniós projektek, és elindultak a TOP-hoz kapcsolódó maradék projektek is. Aki körbe néz Zalaegerszegen, nem azt látja, hogy egy válságos időszakot élünk meg. Inkább azt, hogy zajlanak a fejlesztések, és ez biztonságérzetet ad az embereknek a mindennapokban. Amikor az önkormányzati választások idején ismertettem a polgármesteri programot, nagyon fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy legyen reális, megvalósítható program, nincs szükség demagóg ígéretekre – folytatta Balaicz Zoltán. – Ezért is mondtam, kössünk egy szerződést a zalaegerszegiekkel, amiben azt vállalom, hogy 2024-ig a teljes program legalább hetven százaléka teljesülni fog.
– Mit mutatnak az első év adatai?
– Az elképzeléseinkhez képest jóval nagyobb arányban vagy elkészültek, vagy éppen teljesítés alatt állnak az egyes célkitűzések. Ami még látványosan nem indult el, ott is készülnek a tervek, pályáztatás alatt van valami éppen, tehát jó hírrel szolgálhatunk. Ez érvényes a gyorsforgalmi út építésétől az uszodafejlesztésen keresztül a múzeum és az iskolák felújításáig. A gazdaságfejlesztéssel jól állunk. Ha ezt tudjuk folytatni, akkor az egy stabil háttérbázist biztosít, a város működőképessége rendben van, tudunk forrásokat biztosítani utakra, járdákra idősek otthonára, gyermekintézményekre. Ebből a szempontból már látszik a járműipari tesztpálya és a hadiipari beruházás Zalaegerszegre érkezésének pozitív hatása. Tárgyalás alatt van egyéb nagy beruházás is, ezek összességében a jövő alapjait jelentik a városban. Mintegy ezres nagyságrendű munkahelyteremtésről is beszélünk, nem beszélve az iparűzési adó vonzatáról. Amennyiben az új beruházások elkészülnek, azokat működtetni is kell, így az iparűzésiadó-bevétel nagysága rendkívül fontos.
– Említette a munkahelyteremtést. Honnan jönnek majd a szakemberek?
– Lesz egy helyi átrendeződés, és lesz Zalaegerszegnek egy bizonyos szívó hatása is. Például sokan költözhetnek Zalaegerszegre. Eddig mindenhol, ahol nagyszabású fejlesztések történtek, családok érkeztek a városokba, így volt ez Debrecenben, Győrben, Kecskeméten. Ezek jó példák. Nagyon fontos, hogy a helyi képzés erősítésén keresztül a szakképzés és egyetemi képzés után a szakemberek nagyobb arányban tudjanak helyben maradni.
– Bérlakásépítésre nincs lehetősége az önkormányzatnak?
– Lehetőség lenne, ha annyira gazdagok lennénk. Egy ötven lakásos bérház mai áron számítva egymilliárd forintba kerülne. Ez egy önkormányzat számára nem reális lehetőség. A helyi ingatlanpiacon sok múlik, hiszen épülnek lakások sok-sok helyen a városban. Hogy lesznek-e esetleg lakásépítésre európai uniós projektek, támogatások, ezt még nem tudjuk. Indul majd a 2021–2027 közötti uniós ciklus, kérdéses, milyen operatív programok állnak rendelkezésre. Az első TOP-ból kiindulva, ha más hangsúlyokkal is, de Zalaegerszegnek lesz lehetősége EU-s és állami források megszerzésére.
– Hogyan alakul a lakosság száma a városban?
– Volt már hatvanezer felett is az itt élők száma. Sajnos 1981 óta folyamatosan csökken Magyarország lélekszáma, ez alól Zalaegerszeg sem kivétel. Viszont az elmúlt néhány évben – igaz, csak halvány vékonyan – van egy trendfordulás. A 0–3 éves korosztály aránya 2015-től emelkedni kezdett. Ez mindenképpen biztató, köszönhető mindez a családtámogatási rendszernek.
– A városlakók közérzetét a közvetlen környezetük állapota befolyásolja talán leginkább…
– Igen, ez így van. Ha valaki kilép a házából, azt érzékeli először, hogy milyen állapotban van az utcája, vannak-e repedések az aszfalton, kátyúk az úttesten. A Modern Városok Program szerkezetének átalakítására lehetőség nyílt, ekkor jeleztük a kormány felé, hogy elindítanánk a Kovács Károly városépítő programot. A zalaegerszegi úthálózat rendben tartása óriási összegeket emészt fel: 869 út és járda van a városban. Kiszámoltuk, ha mindegyiket szeretnénk felújítani, az 70 milliárdba kerülne. Erre soha nem lesz anyagi forrás. Így úgy döntöttünk, hogy 100 helyszínen végzünk felújításokat 15 milliárd forint ráfordítással 2024-ig. Kizárólag önkormányzati utakról van szó, többek között a belső tehermentesítő út folytatásáról, a déli elkerülő megépítéséről az Ady és Landorhegyi utcák felújításáról.
– A koronavírus-járvány miatt, hasonlóan a többi városokhoz, Zalaegerszegen is számos rendezvény, közösségi megmozdulás maradt el. Sokan nehezen élték meg ezt az időszakot.
– A járvány nem csak az egészségünkben, a gazdasági életben okozott károkat, hanem az emberi kapcsolatokban is. Sajnos. Nem találkozhattunk családtagjainkkal, barátainkkal, hiányoztak a személyes találkozások. És ezt mindenki megérezte, átélte. Túljutva ezen a krízisen, a jövő évben remélem, mindenki bepótolhatja a hiányzó együttléteket, és az emberi kapcsolatok újra a régiek lesznek.

vissza az elejére

Müller Imre

30 éve, októberben

Müller imre volt az első alpolgármester a városban

Csak egy kis visszaemlékezés... Hogyan kezdődött? Nem ment könnyen – ezt válaszolja szinte mindenki, akivel a rendszerváltoztatás éveiről, a tanácsi rendszer utáni önkormányzatiság kialakulásáról beszélgetünk. Az első közgyűlés tagja lett, majd alpolgármestere Müller Imre (MDF).

– Vadas Zsuzsa –

– A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen kiváló professzoraimtól a világról, a politikai hovatartozásról kaptam útravalót. Ezek a biztos alapok segítettek akkor, amikor a társadalomról, a politikai életről másképpen gondolkodók hangja is hallatszott, például Csoóri Sándoré, akivel jó kapcsolatunk volt. Így a ’80-as évek végén, ’89 februárjában tagja lettem a Magyar Demokrata Fórumnak – emlékezik vissza a kezdeti időkre Müller Imre. Akkoriban az Ipari Minisztérium Középiskolai Szaktanácsadás vezető szaktanácsadója volt. Az ország minden középfokú faipari iskolája hozzá tartozott. Családjával a ’70-es évek elejétől rendszeresen jártak Erdélybe, ahol jelentős ismeretségek, barátságok alakultak ki. Később megismerkedett Fekete Györggyel és Makovecz Imrével, akinek faanyagvédelmi szakértője volt egészen a haláláig.
– 1990 tavaszán a választásokon győzött az MDF. A tanácsi rendszer lebontása és a demokratikus önkormányzatiság kialakítása kemény feladatnak ígérkezett. A tavaszi választási győzelem után, őszszel az önkormányzati választásokon a Szabad Demokraták Szövetsége győzött. Az országos vezetés és a helyi MDF vezetői is úgy gondolták, hogy nem veszünk részt az SZDSZ-es önkormányzat vezetésében – folytatja Müller Imre. – Mivel én is polgármesterjelölt voltam, de kisebbségben az MDF-fel, el kellett döntenünk, hogy milyen feltételekkel vállalja a demokrata fórum az önkormányzati munkában való részvételt, illetve én az alpolgármesterséget. Hosszú, éjszakákig tartó viták voltak, mire megegyeztünk, például a kétharmados döntésekről.
– Mennyire ismerték a tanácsi rendszert?
– Nem ismertük. A megalakuláskor az MDF kikötése volt többek között, hogy dr. Tóth László maradjon a hivatalában, legyen a jegyző, mert neki nagy közigazgatási tapasztalata volt. A humánpolitika Bogár Imre polgármesterhez tartozott, hozzám mérnökként a város üzemeltetése. Akkor még nehezen képzeltem el, hogy egyértelmű szakmai kérdésekben is pártpolitikai döntések születhetnek. Ilyen volt például a Göcseji úti temetővel szembeni üzemanyagtöltő állomás ügye. A közgyűlés úgy döntött, hogy nincs rá szükség, mert a Göcseji úton már van üzemanyagtöltő állomás. Több mint tíz év után mégis lett és úgy látszik, szükség is van rá.
– A másik ilyen „kemény” kérdés a hulladékgyűjtés volt, több közgyűlésen is órákig tartó vitával.
– Talán még sokan emlékeznek, hogy óriási konténerek voltak a város több pontján kihelyezve. A belvárosban három, a külső részeken két alkalommal, IFA teherautókkal vitték a depóniára a szemetet. Kísérletképpen bevezettük a Saubermacher céggel a szelektív hulladékgyűjtést. A szelektíven gyűjtött papír, üveg nem kellett senkinek. Hány évnek kellett eltelnie a mai helyzetig? Aztán ebben az időszakban kezdődött el a privatizáció, üzemek, cégek szűntek meg. A városban 1500 munkanélküli ember volt. Egyik napról a másikra zárták be az országos cég MOM helyi üzemét, és négyszázan maradtak munka nélkül, zömében fiatalok, házasok. Sikerült megegyezni a Zalaegerszegre költözésről a Philips HTR tulajdonosával, amiből később a Flextronics lett. Sokat utaztam akkoriban és tárgyaltam, munkaadókat keresve.
– Izgalmas időszak volt...
– Igen, de szép is, bár nem mindenki által támogatva. Emlékszem, hogy amikor a Lenin-szobrot becsomagoltuk „vissza a feladónak” felirattal, az akkori vajgyár kerítésénél állt egy csoport és arról beszélgettek, ha itt újra rend lesz, ezek mind Recskre kerülnek. Nem kerültünk oda, és általunk sem került senki Recskre. Békésen oldottuk meg a rendszerváltozást és örülök, hogy részese lehettem!

vissza az elejére

Mindent tanulni kellett!

Kiss Gábor

Családiasabb volt a közgyűlések hangulata

Idén harmincéves az önkormányzatiság. Zalaegerszegen a rendszerváltást követő, első szabadon választott testület 1990. október 20-án alakult meg hivatalosan, ekkor választották meg Bogár Imre személyében az első polgármestert is. Előtte néhány nappal – a megbízólevelek átadása után – a képviselők a jeles alkalomból Deák Ferenc szobrához vonultak, ahol egy koszorúzást követően megfogadták, hogy mindig a város érdekeit tartják szem előtt.

– pánczélPetra –

A közgyűlés tagja lett Kiss Gábor jelenlegi könyvtárigazgató is, aki az egyik kertvárosi körzet egyéni képviselőjeként került a testületbe. Hogy hogyan csöppent a politikai életbe, s miképp látja most az akkori éveket? – többek között erről kérdeztük. Miközben mutatja a képviselőknek járó első megbízólevelet, ami még eléggé „puritán” stílusú volt.
– Talán Kapiller Imre barátom révén sodródtam bele az eseményekbe. Ő szoros kapcsolatot ápolt az ellenzékkel, főleg az akkori SZDSZ– Fidesz-vonallal. Így én is e két párt színeiben indultam az 1990-es önkormányzati választáson. Nem mint párttag, hanem mint a két szervezet színeiben induló jelölt. Általában is jellemző volt, hogy pártonkívüliek voltak az indulók, hiszen képlékeny volt még minden. Az újonnan létrejövő pártok struktúrája is. Inkább csak „alakultak” körülöttünk a dolgok. Persze az, hogy a politika közelébe kerültem, nem volt előzmény nélküli. A nyolcvanas évek közepén már volt egy összecsiszolódott értelmiségi csapat a városban; köszönhetően például néhány országos vetélkedőnek, ahol sikeresen szerepeltünk. Amikor intenzívebbé vált a kommunista hatalom bomlása és Zala megyében is komoly bázisa lett az MSZMP-n belüli reformköröknek, akkor élénkebbé vált a helyi értelmiség is. Tulajdonképpen az akkori levéltári, könyvtári, múzeumi, közművelődési és színházi/művészeti közeg elég jól együttműködött. Örökre emlékezetes marad az 1989-es „alternatív” március 15-e, melyen Szabolcs Péter szobrászművész volt a szónok. Rengetegen vonultunk fel a városban ezen a nem hivatalos ünnepségen.
– Helyi szinten mennyire voltak érezhetőek az alakuló pártok és azok szimpatizánsai közötti ideológiai ellentétek? Vagy inkább az volt a cél, hogy a kommunista rendszer mielőbb megbukjon.
– Na, az egy nagy közös cél volt! Sőt, egy darabig ez volt a közös nevező, az összetartó erő. Persze azért a pártok helyi szervezeteinek létrejöttével és az 1990-es országgyűlési, majd önkormányzati választások közeledtével, a kampányidőszakban kezdtek előjönni a repedések. De az ellenzéki pártok között akkor még nem volt olyan jellegű feszültség vagy személyeskedés, mint napjainkban. A kampány során zajló beszélgetések, viták is inkább szakmai jellegűek voltak.
– Egy kertvárosi körzet képviselőjelöltje milyen célokat tudott megfogalmazni 1990-ben a kampány során?
– Kapiller Imrével sokat dolgoztam együtt, tulajdonképpen közösen írtuk a kampányszövegeket, és az „élhető városra” helyeztük a hangsúlyt. Tanulságos visszanézni a korabeli sajtót, mert az látszik, hogy szinte minden jelölt – pártoktól függetlenül – erről beszélt. Jobbá szerettük volna tenni a dolgokat. A Kertváros még egy alakulóban lévő városrésznek számított. Az Apáczai ÁMK környéke például rendezetlen volt, a mostani Bóbita játszótér helyén pedig egy használaton kívüli, erősen leromlott állagú ZÁÉV-épület állt. Az egyik legnagyobb eredmény az volt, hogy ezt sikerült felszámolni. De ekkor indultak meg a misék is az Apáczai ÁMK-ban, ami egyfajta „alapja” lett a későbbi kertvárosi templomnak.
– A képviselő-testület megalakulásakor még senkinek nem volt tapasztalata arról, hogy milyen is pontosan a képviselői munka, milyen egy demokratikus önkormányzat. Mennyire volt gördülékeny a munka a közgyűlésben?
– Mindent tanulni kellett! Szinte a jogszabályokkal, törvényekkel együtt fejlődtünk mi is, és a bürokráciának is merőben új helyzet volt a tanácsi rendszerből átállni az önkormányzatira. Sokáig az „így szoktuk” elv uralkodott, ezért voltak problémák például a költségvetés elfogadásánál. Összességében azonban a közgyűlési munka sokkal családiasabb, intimebb, szabadabb volt, mint most. A polgármesteri hivatal 101-es termében voltak az ülések, nem a díszteremben. Egymás közelében ültünk, menet közben is sok mindent meg tudtunk beszélni. Jobban elkülönültek a városi ügyek a pártügyektől, sőt ez cél is volt akkoriban. Most az országos politikai viszonyok jobban befolyásolják a helyi közéletet. Persze éles helyzetek akkor is voltak. Mindjárt az elején a taxisblokád. De tárgyalásokkal, érdekegyeztetéssel – nem a felek összeugrasztásával – sikerült úrrá lenni a helyzeten. Ehhez az is kellett, hogy Bogár Imre polgármester megőrizte a higgadtságát, belső tartását. Öröm volt részt venni ebben a kezdeti folyamatban. Bár 1994 után már nem választottak meg képviselőnek, feladatom bőven maradt, hiszen 1992-től közben könyvtárigazgató lettem, az önkormányzati üléseket előkészítő bizottsági munkában pedig még nagyon sokáig részt vettem.
(Teljes interjú: zalamedia.hu)

vissza az elejére