| A tűvé-tevők sikere | Missziós szolgálat | Csatár 880. évfordulóra készül |
|
|
| Horváthné Bencze Irén |
Amatőrök a nemzeti színház színpadán
Az egy éve (újjá)alakult egervári színjátszó kör (SZEG) a nehézkes évad ellenére sikert könyvelt el októberben a Vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon. A csoport bronz minősítést érdemelt ki Illyés Gyula: Tűvé-tevők című komédiájának előadásáért, a fesztivál legjobb női szereplője díjat pedig Gazdáné alakításáért Horváthné Bencze Irénnek ítélte a zsűri.
– Bánfi Kati –
– Tavaly augusztusban jött a felhívás, hogy tagokat toboroznak az új színjátszó
körbe. Szeptemberben megalakult a csoport 14 fővel (köztük Gyerkó Gábor
polgármester is), a nevünk Színjátszók Egervári Grémiuma (SZEG) lett.
Mentorként pedig csatlakozott Ecsedi Erzsébet, a Hevesi Sándor
Színház színművésze, akinek nagyon sokat köszönhetünk. A Nemzeti Művelődési
Intézet Pajtaszínház programjába kerülve, budapesti bemutatóra kaptunk
lehetőséget. Abban egyetértettünk, hogy vígjátékot szeretnénk előadni. Több
lehetőség közül, végül a Tűvé-tevők mellett döntöttünk – idézi fel a kezdeteket
Bencze Irén.
– Nagyon sokat próbáltunk, nagy volt a tempó, hiszen január végén a Nemzeti
Színházban kellett fellépnünk. Nem volt könnyű összeegyeztetni a próbákat, mivel
különböző a tagok életkora, élethelyzete, munkaidő-beosztása, elfoglaltsága.
– Egyből reagált a felhívásra?
– Eleinte sokat hezitáltam. A férjem, aki ismeri az irodalmi érdeklődésemet, de
bíztatott. A verseket mindig nagyon szerettem –18 évesen Helikon-győztes is volt
szavalattal, majd éveken keresztül a Családi Intézetben működött közre
előadóként, de ez egészen más. Itt nemcsak a szövegre kell ügyelni, hanem a
mozdulatokra, a végszavakra, a többi szereplőre. Nagyon nehéz. A vígjáték meg
pláne. De Ecsedi Erzsébettől nagyon sok segítséget kaptunk. Az
egész személyisége inspiráló. Technikai fogásokat is mutatott, sok ötletet adott.
A művésznő kiváló rendező is. Kipróbált minket több szerepben, míg kialakult a
végső szereposztás. Ránk szabta a darabot, mert mint mindenhol, a férfi
jelentkezőkből itt is kevés volt. Így lettek a komákból komaasszonyok.
– A férje azonban csatlakozott.
– Igen, és így nagyon szép új közös élményeink lettek. Sokat adott ez
nekünk, bár a színpadon veszekedni kell egymással – teszi hozzá mosolyogva és
azt is, több mint 30 éve elkötelezett színházbajárók, a darabokat akár többször
is megnézik.
/–
Ezért is hezitáltam. Az emberek engem egy másik szerepből ismernek.
Gyászszónokként, polgári búcsúztatóként hallják a hangom. Nemcsak a
beszédstílusomat kellett megváltoztatni, hanem darabosabb mozgást felvenni. De
erre a fajta irodalmi élményre, feltöltődésre szükségem volt. Korábban a festés
enyhítette a nehezebb gondolatokat, a lelki terheket – s már kalauzol is az
üvegfestmények között, a műteremben, mutatja egy verseskötetben közzé tett
illusztrációit. Közben mesél egykori főállásáról, amikor a számviteli főiskolán
tanított kommunikációt. S bár nem hangsúlyozza, finom lelkét állatbarát
hozzáállása is mutatja, körbeveszik a kellemes légkörű lakásban és a hangulatos
kertben a mentett cicák és a kedves kutyája, akik jó bartáságban élnek egymás
mellett.
– Milyen érzés volt a Nemzeti Színház színpadán állni?
– Nagyon-nagyon izgultam. Minden sejtem remegett az egész előadás alatt.
Olyan nagy művészek fordultak ott meg, most meg mi állunk a színpadon. Csak a
második meghajlásnál nyugodtam meg. Megnézte a darabot Illyés Gyula
lánya is, és ő is odajött gratulálni. Az volt az egyik legnagyobb elismerés.
Előtte két nyilvános főpróbánk volt itt Egerváron, telt házzal. Aztán jöttek a
korlátozások, nem tudtunk eleget tenni a sok meghívásnak. Csak szeptember elején
az NMI Komatál programján, Gébárton léptünk fel, és most Vasváron.
– Ez utóbbi is szép sikert hozott.
– Nagyon jó volt a szakmai zsűri építő véleménye. A női szereplő díj
pedig teljes meglepetésként ért. Mint mindenben, itt is teljes gőzzel igyekeztem
részt venni. Bevallom, az elismerésnek nagyon örültem. De az egész sikert a
kiváló rendezőnknek köszönhetjük, és hogy mindenki, minden szerepkörben a
maximumot adta.
– Tervek?
– Ez az, amit most senki nem tud. Az biztos, hogy ezt a darabot még nem
játszottuk ki. Igazából most vagyunk abban a szakaszban, amikor már nem a
szövegre kell figyelni, hanem élvezettel előadni. Ha tanulunk is újat, ezt még
tovább kell vinni, és a továbbiakban is segítségre lesz szükségünk.
 |
| Krisztián atya |
Várják a híveket gébártra
Missziós szolgálatnak érzi, hogy misét mutathat be a Boldogasszony-kápolnában. Nyisztor Krisztián atyával, a Csángóföldről származó pappal a rózsafűzér hónapjában beszélgettünk.
– B. K. –
– A Boldogasszony-kápolna, azért épült, hogy imádkozhassunk. Ökumenikus hely,
mert az egyház édesanyja mindenkinek a lelkét hívja vissza, mert Isten mindenkit
szeret. Kiváltságnak érzem, hogy katolikus papként én tarthatom itt minden hónap
első szombatján a miséket, missziót kaptam ezzel, úgy érzem. A kápolna a
ferencesekhez tartozik, de ők a sok fíliás tevékenységük miatt nem tudták
vállalni a szolgálatot. Én viszont elhívást éreztem, és a püspök úrtól engedélyt
kaptam a misézésre. Maga a kápolna is egy elhívásból született – mondja
Krisztián atya, aki egyébként kórházlelkészként szolgálja a híveket.
– Mennyire találnak ide az emberek? Köztudatban van már ez a lehetőség?
– Imádságos emberek jönnek ide. Nem rövid mise van, nem rövidítjük.
Minden szombaton van imakör és havonta egyszer szentmise. De tartottak itt
esküvőt is, a püspök úr is misézett már itt. Tudnak róla az emberek, bár a
megközelítést nem segíti a tömegközlekedés. Aki fontosnak érzi, eljön.
– Október a rózsafüzér hónapja. Mesélne erről?
– Október a Rózsafüzér Királynője, a Szűzanya hónapja, aki nagyon sokat
segíti a keresztényeket. Ebben a hónapban mindennap hozzá imádkozunk. Nincsen
olyan nehézség az életünkben, melyen ne tudnánk könnyíteni, ha imádkozunk.
Minden jelenésben ezt üzente. A törökök elleni lepantói csata során, 1571.
október 7-én, Piusz pápának látomása volt a győzelemről, miközben a rózsafűzért
imádkozta. A diadalt a Szűzanya segítségének, az imádság erejének
tulajdonították. Az ünnepnapot 1573-ban XIII. Gergely pápa, illetve 1716-ban XI.
Kelemen pápa terjesztette ki. Szent Piusz 1913-ban tette az ünnepet október
7-re, a Rózsafűzér Királynője nevet pedig 1960-ban Szent XXIII. János pápa adta
az emléknapnak. Jó lenne persze mindennap ezt imádkozni, nemcsak októberben.
– Arra törekszünk – folytatja –, hogy az év minden Mária-ünnepéről
megemlékezzünk itt, a neki szánt kápolnában. Nem sietősen. Úgy imádkozunk,
mintha az lenne az utolsó imánk. Azokat várjuk, akik adnak az idejükből erre.
– Adventkor, karácsonykor is várják Gébártra a híveket?
– Igen, vannak terveink, de még pontosítani kell.
