Simán ment a névváltoztatás

Utcanévadások a rendszerváltáskor és manapság

Harminc éve annak, hogy Marx helyett a Kazinczy téren, a Lenin út helyett pedig a Platán soron sétálhatunk. Utóbbi elnevezése teljesen logikusnak tűnik az utca mentén végigfutó fák miatt (a döntéshozókat is ez motiválta annak idején). Ám 1990-ben a lakosság részéről olyan javaslatok is érkeztek, hogy Lenin helyett inkább Andrássy, Szent István, Sugár vagy Árpád fejedelem legyen az utca neve.

– pánczélPetra –

A rendszerváltás évfordulója kapcsán az utcanevek változásairól sem árt megemlékezni, hiszen a közterületek elnevezése mindig szimbolikus jelentéssel bír. Nem csoda, hogy az 1989–90-es időszakban Zalaegerszegen is egyre többen vetették fel, hogy bizonyos utcáknak minél előbb illene új nevet adni. Az akkori Egerszeg hetilap figyelemmel is kísérte a névváltoztatás körüli vitákat, bár mint látni fogjuk, annyira azért nem volt éles a helyzet. A város gyorsan reagált a megváltozott politikai helyzetre, olyanynyira, hogy itt már a városi tanács (még az 1990-es országgyűlési választások előtt) elindította a névváltoztatási folyamatokat, létrehozva egy utcanévbizottságot. Ebben a tanács munkatársain kívül az új politikai pártok delegáltjai, valamint a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának, a Zala Megyei Levéltárnak és a Magyar Történelmi Társulat helyi csoportjának képviselői kaptak helyet. Az utcanévbizottságnak döntési jogköre nem volt, csak javaslatokat tehetett, véleményeket fogalmazhatott meg. Első körben 39 zalaegerszegi utcát neveztek meg, melyeket minél gyorsabban szerettek volna megváltoztatni. Listára került többek között a fent említett Lenin út, a Marx tér, de a November 7. tér és a Munkásőr, Népköztársaság, Ságvári Endre utcák is. Az újdonsült demokratikus gondolkodás és véleményszabadság szellemében a lakosságot is megkérdezték; a városi tanács (ma polgármesteri hivatal) aulájába gyűjtőládát állítottak fel, ahol bárki megtehette javaslatát. (Volt, aki a November 7. teret Hevesi Sándor térre, a Népköztársaság utat pedig Erdő útra cserélte volna.) Az elnevezés egy dolog, az ügy „maceráját” sokkal inkább az adminisztráció adta: névtáblákat kellett cserélni és sok intézménynek, állampolgárnak változott meg a címe. De mindezekkel együtt a legfontosabb utcanévcserék az 1990-es évek elejére lezajlottak a városban. (Közben az országgyűlési és helyhatósági választások is megtörténtek 1990-ben.)
– A lendületet jórészt az adta, hogy a régi kommunista elnevezéseket a legtöbben szerették volna minél gyorsabban megváltoztatni, tehát ez egy politikai ügy volt.. Olyanra nem nagyon emlékszem, hogy valaki nagyon védelmezte volna a régi neveket. Komoly megbeszélések, példamutató érdekegyeztetések zajlottak erről, és más fontos kérdésekről is a rendszerváltás idején, majd az 1990 őszén megalakult első közgyűlésben is. Ezt már Czeglédy András építész, a Zalaegerszegi Városvédő Egyesület elnöke meséli, aki akkoriban ugyan nem volt még „városvédő”, sem az utcaelnevező bizottság tagja, ám mint az első önkormányzati ciklus listás képviselője (Fidesz–SZDSZ), nyomon követte az eseményeket. Immár a városvédők elnökeként, visszatekintve az akkori időkre úgy emlékszik, viszonylag simán lezajlottak a névcserék. A belvárosi utak egy része visszakapta régi, háború előtti nevét, vagy valamilyen köztiszteletben álló híres emberről (íróról, államférfiról, színművészről) nevezték el őket. Bár – teszi hozzá – vannak kevésbé ismert „figurák” is, például Hoffhalter Rudolf vándornyomdász. Ezekben az esetekben az identitásformálás, népszerűsítés volt inkább a cél, hiszen többnyire valamilyen helyi kötődése van az adott személyiségnek a városhoz, megyéhez. A civil szervezet elnöke jónak találja, hogy az elmúlt években szobrászművészek által készített emléktáblákat helyezett ki a város, illetve a Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány számos utca elejére. A névadókra vonatkozó legfontosabb adatokat így leolvashatjuk az alkotásokról. Szerinte a városban található – az egyes utcák irányát jelző – információs táblák is hasznosak. Mindkét kezdeményezés folytatásra érdemes.
Hogy városvédőként mit gondol a külvárosi utcanevekről, vagy az újabb kori névadásokról?
– Kicsit nehezen sikerül megemésztenem, hogy a Gorkij utcából miért lett Závodszky? Nem igazán értem, mi volt a baj Gorkijjal, illetve, hogy miért nem inkább valamelyik újabb utca vette fel Závodszky István egykori megyei nemzetőrparancsnok nevét. Ami a peremkerületeket illeti, néha már kicsit erőltetettnek érzem a semlegességre való törekvést. A sok virágnév túl naivnak, fantáziátlannak tűnik. A családi házas övezetekben pedig azt vettem észre, hogy sok sarkon nincs névtábla, ami nehezíti a tájékozódást – fogalmazott. Ha már különféle utcatáblákról beszélünk, megjegyezte: a járvány most némiképp korlátozza az egyesület működését, hiszen nem tudnak ülésezni és rendezvényeket szervezni. Ennek ellenére továbbra is szeretnék folytatni a védett épületek ellenőrzését, óvását. Most épp azon dolgoznak, hogy minél több helyi védelem alatt álló épület falára tábla kerüljön, ami információt ad magáról a védettségről, valamint a ház koráról, építtetőjéről és stílusáról. Jelenleg ugyanis csak néhány belvárosi védett épületen van hasonló jelzés. A cél az, hogy legalább a felújított házakra kikerülhessenek ilyen jellegű táblák. A jelzések formáját, tartalmát illetően most készülnek javaslataik.

vissza az elejére

Lapszámbemutató az online térben

Friss pannon tükör, vendég a hévíz folyóirat

Online lapszámbemutatót tartott a Pannon Tükör. A kulturális folyóirat 5. számáról a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban rendeztek beszélgetést, ám csak a szerkesztők és néhány szerző volt a helyszínen, a közönség a lap Facebook-oldalán, élő közvetítés révén lehetett részese az eseménynek.

– pet –

Az újság idén 25 esztendős, a születésnapi programsorozat részeként ezúttal a „szomszédos” Hévíz folyóirat két szerkesztője – Vajna Ádám és Fehér Renátó – volt a vendég. A rendezvényen dr. Gyimesi Endre, a Pannon Írók Társaságának elnöke mondott köszöntőt. Kiemelve: a különleges idők különleges megoldásokat követelnek, ezért most személyesen nem találkozhatnak a közönséggel. A 25. évfordulóra sok szép összejövetelt terveztek, de a dolgok jelenlegi állása szerint ezekből semmi nem valósulhat meg. Öröm ugyanakkor, hogy a lap példányszámát emelni kellett. A Pannon Tükör legfrissebb számának tartalmáról Bubits Tünde főszerkesztő szólt. Mint mondta, ismét tartalmas olvasnivalóval szolgálnak az érdeklődőknek. Számos újdonság található mind a műfordítás, mind a szépirodalmi, mind pedig a debüt rovatban. Folytatódik a Lendvai sorok című sorozat is, ahol többek között Göncz László és Bence Lajos egy-egy újabb művével ismerkedhetünk meg. A helytörténet rovat pedig ezúttal a 47. honvédzászlóalj történetét eleveníti fel. A témáról Béres Katalin és Kiss Gábor írt egy-egy tanulmányt. A lapot ezúttal Mészáros T. László fotóriporter képei illusztrálják. Mint ismert, a fotósnak a közelmúltban nyílt születésnapi életmű-kiállítása a Balatoni Múzeumban. A tárlatról Mozsár Eszter írt beszámolót. A lapszámbemutató keretében látták vendégül a Hévíz folyóirat két fiatal szerkesztőjét is, akik néhány műhelytitkot is elárultak. Például, hogy a járvány miatt egy ideje csak online formában tudnak megjelenni, és a munka is a digitális térben zajlik, nincs konkrét szerkesztőségük. A lapnak így is markáns arculata van, és mindig törekednek arra, hogy fiatal szerzőket szerepeltessenek. A legifjabbak még csak a tízes éveik végén járnak. A lapszerkesztők remélik, hogy a járványhelyzet elmúltával ismét visszatérhetnek a hagyományos print megjelenéshez is. A Pannon Tükör pedig a print mellet online formában is olvasható.

vissza az elejére

Fischer Györgyre emlékeztek

Gyertyagyújtás az országépítőnél

Hatvannégy éve született és nyolc éve hunyt el Fischer György szobrászművész. Az alkotóra az Eötvös közi Országépítő-szobránál emlékeztek meg barátai, tisztelői, pályatársai. Az eseményt a közelmúltban alakult Fischer György Emléktársaság szervezte.

– pet –

Az alapítók nevében dr. Kocsis Gyula köszöntötte az egybegyűlteket. Mint fogalmazott: néhányan úgy érezték, hogy méltatlanul kevés figyelmet kap a művész belvárosban felállított István-szobra, még augusztus 20-án sem szokás itt megemlékezni. Lassan pedig maga az alkotó is feledésbe merül, ami nem lenne jó, ha megtörténne. Ezért határoztak úgy, hogy a szobrászművész születésnapján, november 5-én felidézik egy kicsit Fischer György alakját, munkásságát. Matyovszky Márta ötletgazda, alapító hozzátette: 2002-ben, az Országépítő avatásakor készült egy csoportkép, melyen sokan szerepelnek azok közül, akiknek köszönhetően végül mégis köztérre kerülhetett az alkotás. A fotón látható például Tóth Józsefné is, aki a 2000-es évek elején nagy szerepet vállalt a szervezésben, a téglajegyek árusításában. Erzsike már egy ideje nem Zalaegerszegen él, ám sikerült felvenni vele a kapcsolatot. Személyesen ugyan most nem tudott jelen lenni, de Matyovszky Mártán keresztül jókívánságait és üdvözletét fejezte ki a Fischer családnak és az egybegyűlteknek. A nyolc éve elhunyt szobrászművészről kollégája és barátja, Frimmel Gyula grafikusművész emlékezett meg a gyertyagyújtáson. Felhíva a figyelmet arra, hogy talán nem használtuk ki eléggé azt, hogy Zalaegerszegen él és dolgozik egy ilyen volumenű alkotóművész. Mint az az Országépítő- szobron is jól látszik, Fischer sokszor máshogy fogalmazta meg a dolgokat, máshogy ragadta meg az egyes helyzetek lényegét, mint a többség. Az ő István-szobra ezért is teljesen más, mint a millenniumra tucatszám készült királyábrázolások. Ez a mű ugyan viseli azokat a jellegzetes „fischeres” vonásokat, amiket megszoktunk tőle, de el is tér attól. Egy eszmét jelenít meg, s nem a figurára koncentrál: az alak hátra tekint, de előre mutat. Tudva, hogy honnan jött és hová tart. Fischer – bár nem törekedett rá – mégis vonzotta az embereket; pályatársakat, ifjú alkotókat. Emiatt (bár már felnőtt fejjel került a városba) gyorsan kialakult a baráti köre. Olyan kisugárzása és műveltsége volt, hogy egész személyiségével tanított. Munkáiban pedig ott gyökeredzik az elmúlt korok műalkotásainak mély ismerete. Frimmel Gyula szerint a mostani megemlékezés egyik fő üzenete az lehet, hogy figyeljünk egymásra, vegyük észre a közöttünk élő „Fischereket”; vagyis a különleges tehetségeket!

vissza az elejére