Iskolán kívüli digitális órák tapasztalatai

Az online térben több a nettó tanulási idő

A járványügyi helyzet, és az újabb szigorító intézkedések miatt az előttünk álló időszakban ismét felértékelődik majd az online alkalmazások, közösségi oldalak használata. Úgy tűnik, hogy az oktatás egy része, a szórakozás, valamint rokonaikkal, ismerőseinkkel való kapcsolattartás túlnyomó többsége újra átkerül a digitális térbe.

Beck Eszter	Veszprémi Bori

– pánczélPetra –

Persze az online világban sem minden egyforma, hiszen különbség lehet például aközött, hogy milyen interakcióban vagyunk másokkal; látjuk-e egymást „face to face”, vagy afféle befogadóként csak egyszerű nézői, vagy aktív „fogyasztói” vagyunk egy-egy online eseménynek. Legyen az tudományos előadás, színház, művészekkel készült beszélgetés, workshop, vagy éppen otthoni edzés. Bármelyikről is legyen szó, az előadónak, óraadónak ezekre az alkalmakra is készülni kell, ugyanúgy, mint az offline világban. Hogy miképp lehet kihozni a maximumot a jelen helyzetből, arról az egyik belvárosi mozgásműhely szakmai vezetőjével, és egy digitális nyelvórákat adó oktatóval beszélgettünk. Bár a hatályos jogszabályok szerint személyi edzést, rehabilitációt ugyan lehet tartani, ám a csoportos edzésekről – csakúgy, mint tavasszal – le kellett mondaniuk a fitnesztermeknek. A többség online anyagokkal próbálja „mozgásban tartani” és otthoni sportolásra buzdítani kuncsaftjait, amire a bezártság és az egyre hidegebb idő miatt mutatkozik is igény. Igen ám, de a webhelyekről, videómegosztókról letöltött otthoni edzésprogramok esetében a tréner nem látja a csapatot mozgás közben, vagyis nincs mód az esetleges hibák korrekciójára. Ennek tudatában kell elkészíteni az anyagot. Veszprémi Bori gyógytornász, jógaoktató érdeklődésünkre elmondta, hogy van lehetőség úgynevezett „live”, vagyis élő online edzésekre is, amikor látják egymást a résztvevők, ám a tapasztalat az, hogy sokan nem szeretik, ha láthatóvá válik a lakókörnyezetük, otthonuk. Ráadásul az edzőnek ez a verzió sem ad több esélyt arra, hogy korrigálja a mozgást. Tavasszal ezért ők inkább arra törekedtek, hogy a törzsvendégekkel osszanak meg tartalmakat, hiszen az ő felkészültségüket, edzettségi szintjüket ismerik. Ehhez mérten, a különféle óratípusokból már össze lehetett állítani az edzésprogramot. A kihívást inkább az jelentette, hogy ideális környezetben, lehetőleg többféle háttér előtt készüljenek el a felvételek, illetve hogy megfelelő felbontású és jó minőségű legyen a kép, valamint a hang és a fények. Az egyes instrukciókat és mozdulatokat pontosan kell hallani, látni, értelmezni. Nézze azt akár laptopról, vagy valamilyen okoseszközről a vendég. Ehhez némi technikai újításra nekik is szükségük volt. Ami a „visszacsatolást” illeti: természetesen arra bőven van lehetőség, hogy aki elvégezte a gyakorlatokat, az reagáljon valamilyen formában (kommentben, üzenetben) az online óra menetére, intenzitására, vagy épp a feltöltött videó minőségére. Az edzők számára fontos visszajelzés, hogy mi tetszett, mi okozott nehézséget, vagy esetleg min kellene változtatni, hogy még hatékonyabb legyen az óra. Veszprémi Bori a jelenlegi helyzetben jó lehetőségnek tartja az online edzéseket (ha azok tényleg szakavatott trénerektől származnak), hiszen az egészség megőrzésében és a kondíció fenntartásában most rengeteget segíthetnek. Az előttünk álló téli időszakban ez különösen fontos. Egészen más történet az a digitális óra, amikor a beszédnek, szövegértésnek, hallás utáni értésnek van kiemelt szerepe. Ilyenkor nélkülözhetetlen a kétirányú, aktív kommunikáció; vagyis hogy a felek lássák és hallják egymást az online térben. Beck Eszter évek óta készít fel gyerekeket és felnőtteket angol érettségire, felvételire és nyelvvizsgára. Mint meséli, a tavaszi „első hullám” idején állt át a digitális nyelvórákra. Egyszerre csak egy emberrel foglalkozik, szerinte így a leghatékonyabb a módszer. Tulajdonképpen ott folytatta az óráit, ahol abbahagyta; csak most lefotózza a feladatokat és beküldi a chat-ablakba, begépeli a lefordítandó mondatokat, nyelvi szabályokat, és sokszor improvizál is. Úgy látja, hogy a figyelem fenntartása gyerekeknél és főleg a kamaszoknál különösen fontos, ezért pörgős órákat tart, sok humorral, ritmusváltással, mert az online térben sokkal több a „nettó” tanulási idő. Nincs megérkezés, kabátlevétel, előpakolás, illetve a „kérek inni”, „nem találom a füzetem”, „elmehetek vécére?” helyzet. Kicsiknél és nagyoknál is fontosnak érzi, hogy ha valamit szeretnének elmesélni, azt nyugodtan tegyék meg, aztán észrevétlenül „visszacsúsznak” az óra menetébe. Szerinte az egyik leglényegesebb a „jelen vagyok” állapot, vagyis, hogy az óraadó folyamatosan tartsa fenn a kommunikációt és a monotonitást még csírájában fojtsa el. Illetve, hogy a nyelvórákon mindig legyen olyan feladat, ami tükrözi az egyén saját érdeklődését, hobbiját; ez egyfajta azonosulást eredményez. Az eddigi tapasztalat az, hogy kisebb technikai problémákat leszámítva, ugyanolyan hatékonysággal lehet dolgozni, tanítani, mint offline-módban. Mivel manapság a legtöbb gyerek-kamasz online térben éli az életét, így nem érzik a különbséget a két „helyszín” között. Akik nehezebben barátkoznak meg mindezzel, azok inkább a felnőtt tanítványok; legtöbbjüknek az online nem a „valós tér” még akkor sem, ha ugyanúgy zajlik az óra – fogalmazott Eszter. Hozzátette: jó pedagógiával, empátiával és az egyéni igények, képességek figyelembe-vételével sokat lehet tenni azért, hogy végül ők is jól érezzék magukat az órákon, és a jelenlegi helyzet ne zavarja a felkészülésüket.

vissza az elejére

Nemzetközi kulturális magazin indult

Bővebb és esztétikusabb, mint egy hírlevél

Angol nyelvű, online kulturális magazint hozott létre a D'Clinic Studios. A nemzetközi rezidenciaprogram évek óta a városban működik. Számos képzőművész fordult meg itt a világ minden tájáról, hogy néhány hétig Zalaegerszegen alkosson, illetve hogy további munkájához az itteni élményekből nyerjen inspirációt.

– pet –

Pál Katja festőművész, a stúdió vezetője eddig a rezidenciaprogram honlapján és hírlevelén keresztül tartotta a kapcsolatot azokkal az alkotókkal, akik részt vettek valamelyik turnusban. A D'Clinic Zine ötlete is a hírlevélből jött – mondta érdeklődésünkre a programvezető. Már régóta gondolkodott azon, hogy az alumni (vagyis az egykori résztvevőkből álló) közösséget hogyan lehetne friss információkkal ellátni oly módon, hogy közben mindenki bemutathassa legújabb alkotását, projektjét. Ráadásul esztétikus körülmények között. Az online magazin jó választásnak tűnt, hiszen így a régi vendégek mindig megismerhetik egymás munkáját és az aktuálisan Zalaegerszegen lévő művészek projektjeit is (bár a járvány miatt épp szünetel a rezidenciaprogram). A lapban mindig azokkal készül interjú és képes beszámoló, akik a közelmúltban valami új kiállítással, vagy nagyobb munkával jelentkeztek, éljenek bárhol is a világban – fogalmazott Pál Katja. Hozzátette: eredetileg rövidebb, könnyen olvasható írásokat szántak az angol (munka)nyelvű lapba, de végül nagyobb terjedelmű interjúk kapnak inkább helyet. A kérdéseket ő teszi fel a művészeknek, a többit pedig rájuk bízza, így tulajdonképpen maguk az alkotók „szerkesztik” a magazint. Cél az is, hogy minden lapszámba bekerüljön egy-egy zalaegerszegi művész, zenész vagy kreatív ember, hogy a folyóirat révén a külföldiekhez is eljusson egy-egy itteni projekt híre. A legutóbbi számban például a helyi VEN zenekarral készült interjú, a Dr. Caligari filmes-zenés produkciójuk kapcsán. Sajnos a 2020-as év nem kedvezett a rezidenciaprogramnak, a vendégek zöme nem jutott el Zalaegerszegre, emiatt több tervezett téma is elmaradt. Így most különösen fontos, hogy az egykori vendégek tudjanak egymásról, és hogy a helyi alkotók is bemutatkozhassanak az online folyóirat révén. A program vezetője szeretné, ha a magazin tartalma a későbbiekben bővülne, szívesen fogad kezdeményezőket, vagy akár szerzőket is. A D'Clinic Zine pdf formátumban érhető el. A grafikai terv és a dizájn Borsos Zoltán nevéhez köthető. Mint azt érdeklődésünkre elárulta: a lap pdf kivitelezése és az online terjesztés nem okozott problémát, hiszen a mai fiataloknak ez már nem újdonság, sőt most egyébként is a távolságtartás korát éljük, így ezek a fórumok felértékelődnek. A koncepció a minimalizmusra, egyszerűségre épült. A magazin vizuális része pedig a művészek által küldött képekből, reprodukciókból és Borsos Zoltán fotóiból (melyeket a korábbi rezidenciaprogramokon készített) áll össze. A tipográfia megalkotásánál szintén a letisztultság, közérthetőség és az esztétikai élmény volt a cél. Mindeközben gondoltak arra is, hogy különböző méretű és képfelbontású digitális eszközökön jelennek majd meg a kiadvány oldalai. A belső tartalom színvonalát az e-zine-ben szereplő művészek képviselik. Teszik ezt nemzetközileg is kimagasló szintén és elképesztő alázattal – tette hozzá a tervező. A lap a járványhelyzet idején kéthavonta, „normális esetben” havonta jelenik meg, és a D'Clinic internetes és Facebook-oldalról érhető el.

vissza az elejére

vissza az elejére