A belvárosi filatélia 50 éve

Tavasszal bezárt a kossuth utca legrégebbi újságosboltja

A hírlapterjesztést sem kímélte a koronavírus-járvány. Zalaegerszeg belvárosában több újságárusító hely is megszűnt a tavaszi veszélyhelyzet idején. Köztük az egyik legrégebbi, már-már ikonikusnak számító bolt, a Kossuth utcai „filatélia” is.

– pánczélPetra –

Az üzlet több mint ötven évig szolgálta a közönséget; 1969 áprilisában nyílt meg Zalaegerszegi Hírlap és Filatélia Bolt néven a Kossuth utca 34. szám alatt. Mint az a nevéből is kiolvasható, nemcsak újság-, hanem bélyegárusítással is foglalkozott. Az akkori Zalai Hírlap tudósítása szerint, a reprezentatív hírlapboltban – melyet a Posta Pécsi Igazgatóságának vezetője adott át – mintegy negyvenfajta magyar és külföldi napilap, hetilap és színes folyóirat volt kapható, a legszélesebb érdeklődési kört kielégítve. A bolt pedig nagy örömet szerzett a bélyeggyűjtőknek, hiszen nemcsak alapvető kellékekhez és kiegészítőkhöz, hanem néhány különlegesebb darabhoz is hozzájuthattak. Két évvel később a napilap arról számolt be, hogy a kicsi üzlet egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az 1971-es adatok szerint a hazai napi- és hetilapokon túl 112-féle belföldi és 118-féle külföldi folyóirat várta az olvasókat. Míg 1969 májusában, a nyitást követő hónapban 7000 forint volt a forgalmuk, addig ez a szám egy évvel később már 22 ezerre emelkedett. 1970 decemberére pedig elérte a 25 ezret. Az akkori képes hetilapok közül leginkább a Nők Lapját, a Képes Újságot, a Ludas Matyit és a Fülest, a havilapok közül pedig az Ifjúsági Magazint, az Ezermestert és az Autó-Motort keresték a legtöbben. Ami a külföldi lapokat illeti (nyilván azokról van szó, amiket Magyarországon a hetvenes években árusítani lehetett), főleg a divatlapok voltak népszerűek, különösen a Burda. A tudósítások azt is megemlítik, hogy a hírlapbolt kora reggel, illetve délután 4 és 6 óra között olyan nagy forgalmat bonyolított le, hogy gyakran kint állt a sor, emiatt többször felmerült az is, hogy nagyobb helyiségbe költöztetik a boltot. A Magyar Posta egyébként 1950-ben hozta létre az egész országra kiterjedő hírlapterjesztést, melynek egyik legfőbb célja az volt, hogy az állami propaganda minden településre, így a legkisebb falvakba is eljusson. Ez a sajtóterjesztési monopolhelyzet egészen a rendszerváltozásig fennállt. Az 1989/90-es időszakban aztán egyre inkább látszott, hogy a változó politikai helyzetben sem a meglévő jogszabályok, sem pedig a posta nem alkalmas igazán a sajtóorgánumok hatékony terjesztésére (különösen igaz volt ez az újonnan megjelenő lapokra, kiadványokra). Végül sor került a terjesztés újraszabályozására és privatizációjára. A Kossuth utcai üzlet a változásokat túlélve a helyén maradt, egészen a 2020-as tavaszi járványügyi korlátozásokig. A zárással együtt pedig elillant a falak közé szorult, jellegzetes „újságosboltillat” is. Bármennyire kényelmes is a laptop előtt ülve, vagy a telefont nézve újságot vásárolni és olvasni, azért a szűkös tér atmoszférája és a „belelapozás” öröme hiányzik.

vissza az elejére

Művészi kalendárium kagylókkal

Festmények, tárgyak, fotók egysége

Különleges naptárt jelentetett meg Nagy Kálmán festőművész. A 2021-es képzőművészeti kalendáriumba ezúttal nem csak egyszerűen a festményeiről készült reprodukciók kerültek. Sokkal inkább festmények, tárgyak és fotók megkomponált egysége látható a tizenkét képen.

Májust illusztrálja a kagylós kompozíció.	Nagy Kálmán

– pet –

A képzőművész érdeklődésünkre elmondta, hogy régóta foglalkoztatja a gondolat, hogy érdekesebb, komplexebb fotókat készítsen. A fényképezés már kiskorában elbűvölte, sokat időzött édesapja laborjában. Itt sajátította el az alapokat is. Mikor pedig „nagyobbacska” lett, megkapta ajándékba az apja FED 2-es gépét, s ezzel a fotózás mellett is elkötelezte magát egy életre.
– 2012-ben Spanyolországban volt kiállításom, és ott az „utcát járva egymagamban” lefotóztam azt a romos házfalat, ami most a naptár hátoldalára került. Éreztem, hogy ezen a vonalon van még valami lehetőség. Így kezdődött ez a kollázsszerű „stílus”. Később aztán a festményeimre tettem rá a különböző objekteket: kagylókat, hangszert. Ezeket fotóztam le különböző perspektívából és fényekkel – fogalmazott. Nemrégiben kiderült, hogy Nagy Kálmán 2021 szeptemberében (ha a járványügyi helyzet is úgy alakul) részt vehet egy Párizsban megrendezésre kerülő csoportos kiállításon. A mostani naptár tulajdonképpen egyfajta portfóliónak készült, amit kiküld Franciaországba. Már csak azért is, hogy kiderüljön: nemcsak a festés, hanem a fotózás és a zene is érdekli. A kalendárium hónapjait a kagylók „uralják”, többnyire ez áll a fotók és a háttér középpontjában.
– Valamikor régen, amikor még többet láttam a tengert, gyűjtöttem kagylókat. A víz motívum amúgy is fontos számomra, ezért a naptár kékes hangulata is ezt tükrözi. Mondták páran, hogy kicsit egyhangú lett, de én nem bánom, hogy egységesebb koncepciót sikerült kialakítani. Persze a kagylón kívül azért klarinét és kopott – ám mégis színes – vakolatok, felületek is kerültek néhány hónap mellé.
A kiadvány – melynek megjelenését támogatta az önkormányzat és a humánigazgatási osztály – letisztultságával és nyugodt színvilágával talán egy békésebb és örömtelibb új esztendőt ígér, mint amilyen az idei volt.

vissza az elejére

Hogyan tároljuk régi fotóinkat?

A cipősdoboz nem jó hely

Bizonyára sokan őriznek otthon korabeli fotográfiákat, vagy képeslapokat. Sőt vannak, akik nagyobb gyűjteménnyel is rendelkeznek. A régi képek szakszerű tárolásával kapcsolatban viszont lehetnek hiányosságaink, pedig érdemes egy-két jótanácsot megfogadni annak érdekében, hogy „házi” körülmények között is sokáig megmaradhassanak a felvételek.

– pet –

A Göcseji Múzeum az online térben szervezett beszélgetést a témával kapcsolatban. Az intézmény Youtube csatornáján, illetve a „Zala megye régi képeken, képeslapokon” Facebook-csoportban követhető eseményen Gönczi Péter könyv- és papírrestaurátort (a németországi Hallei Egyetem könyvtárának munkatársát) Havasi Bálint igazgatóhelyettes kérdezte a fotótárolás praktikáiról. Mit csináljunk, vagy mit ne csináljunk régi képeinkkel, képeslapjainkkal, hogy azok ne sérüljenek? Annál is inkább, hiszen különböző technikával készült papírképek is lehetnek közöttük. Már a beszélgetés elején elhangzott: a cipősdoboz nem jó megoldás, vagyis oda ne ömlesszük bele a fotóinkat. A legjobb az, ha egy savmentes dobozt, vagy albumot keresünk nekik, és egymástól elkülönítve, külön tasakokban helyezzük el az egyes darabokat. Fontos ugyanis, hogy a képek ne érintkezzenek egymással. A szakember szerint egy kisebb (pár száz darabos) gyűjteményt otthoni körülmények között is el lehet rendezni albumokban, ráadásul a fotóalbum szép tradíció is. Az újabb készítésűek valószínűleg savmentesek. Ha e téren bizonytalanok vagyunk, az adott papírboltban, fotósboltban, vagy könyvkötőnél lehet érdeklődni, hogy kapható-e ilyen jellegű album. Utóbbiaknál általában rendelhetünk is, de akár az interneten is kutakodhatunk a garantáltan savmentes tárolók iránt. A régi papírképek sajnos a kor előrehaladtával sérülhetnek, elszakadhatnak, vagy előfordul, hogy valaki rájuk ír, vagy firkál valamit, netán leönti őket. A restaurátor ezzel kapcsolatban elmondta: semmiképpen se ragasztgassuk celluxszal a képeket, és hagyományos radírral se próbáljunk nekiesni a firkáknak. Ehhez szakboltban kapható speciális radírt használjunk. Ha valami folyadékkal leöntjük a fotót, azt ne kezdjük el hajszárítóval, vagy a fűtőtesten szárogatni, inkább addig itatgassuk papírtörlővel, míg az fel nem szívja az összes nedvességet. A szakadásokat pedig sokszor nem érdemes ragasztgatni, mert ronthatunk is a helyzeten. Ha nincs módunk arra, hogy papírrestaurátorhoz vigyük a képet, akkor a szakember szerint a legjobb az, ha élünk a digitális technika adta lehetőséggel, és lefotózzuk őket. Utána a különféle képszerkesztő programokkal szépen lehet korrigálni a sérüléseket. A digitális értékmentés nem ördögtől való gondolat. Gönczi Péter szerint a régi fotók, képeslapok esetében a cél úgyis az, hogy az információt megőrizzük. Különösen igaz ez a családi gyűjteményekre, így bátran fotózzuk le és tároljuk a számítógépen, vagy valamilyen egyéb digitális tárhelyen a „kincseinket”. Az eredeti felvételeket pedig a fenti eljárásoknak megfelelően helyezzük albumba.

vissza az elejére

Bízzunk önmagunkban!

Egyedi mesekönyvvel gyógyít bagoly barni

Gyerekeket érintő testi-lelki problémákon igyekszik segíteni az a meséket és meditációkat tartalmazó könyv és hanganyag, mely november végétől áll az érdeklődők rendelkezésére. A magánkiadású, saját kútfőből merített mesék és meditációk szerzője Hegedűs Barnabás, aki a megyeszékhelyi alternatív gyógyítók táborába tartozik.

– Bánfi Kati –

– Végzettséged szerint gyógymasszőr vagy, hipnózissal foglalkozol. Hogyan kapcsolódik ezekhez a mesekönyv?
– Egyik barátom kisfia cukorbetegsége indította el a gondolatot, róla szól az első történet. Aztán rájöttem, hogy ez az eset csak egy a gyerekek által megélt félelmek, fájdalmak közül. Ezen az elképzelésen továbbhaladva született meg még 14 gyógyító történet. Négy évvel ezelőtt kezdődött ez a munka, de a teljes alkotás csak mostanra állt össze. Végül 15 mese született, ami verses formában mutatja be a kis erdőlakók tanulságos történeteit. A mesékhez színező, hangoskönyv és meditációk is kapcsolódnak, növelve ezzel a kiadvány egyediségét.
– A hangoskönyvet te olvasod fel. Ebben volt gyakorlatod?
– Stúdiós tapasztalataim még nem voltak. Nem tartom magam sem írónak, sem színésznek, de mindig is nagyon érdekelt ez a különös világ. Egy ismerősön keresztül jutottam el Bácskay Péterhez, aki segített a hanganyag elkészítésében. A tavaszi korlátozások nekem előnyösek voltak, mivel Peti, aki egyébként nagyon elfoglalt szakember, ráért velem és a könyvemmel foglalkozni. Türelme és hozzáértése eredményezte, hogy megszülethetett Bagoly Barni meséinek hangoskönyv változata, és felvételre kerülhettek a hozzá tartozó meditációk is.
– Illusztráció?
– Az élet hozott mindig egy-egy segítőt. Így találtunk egymásra Mezei Anitával, akinek a könyv illusztrációi köszönhetők. Kovács Krisztián pedig, aki egyedi stílusáról ismert, színezőt is készített a könyv mellé. Nővérem, aki angolnyelv-tanárként dolgozik, felajánlotta a segítségét, hogy idővel az alkotás angol nyelvterületen is megjelenhessen. Kuzma Lívia barátnőm pedig németre fordítja a történeteket. Az idegen nyelven megjelenő mesekönyvek majd csak a következő évben lesznek elérhetők. A munkában részt vevők között egy különös kapcsolat alakult ki. Az egész alkotás elkészültét egy különös szeretet lengte körül A művet mindenki magáénak érezheti, hiszen akik hozzájárultak a projekthez, mind beletett egy hatalmas adag szeretetet. Így a végén már az sem volt meglepő, hogy a nyomdai költségekbe segítők is beszálltak, akik anyagi hozzájárulásukkal támogatták a mesekönyv elkészülését.
– Végig bíztál abban, hogy egy nap megszülethet ez a mesekönyv, vagy magadat is kellett hipnotizálnod a siker érdekében?
– Az eddigi életutam során meg kellett tanulnom kezelni a bizonytalanabbnak tűnő helyzeteket is. Türelmet tanultam, és elengedést. Azt vallom, hogy az embernek kell, hogy legyen célja, de el kell fogadnunk azt a tényt is, hogy a sorsunkat nem mindig mi alakítjuk. Érdekes, hogy nekem is mennyi mindent tanított ez a mesekönyv, mégis azt gondolom, hogy az a legfontosabb tanulsága, hogy bízzunk önmagunkban!
– Gyerekekkel véleményeztetted a történeteket?
– Igen, kedvesem kislánya, Gréta nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a mesekönyv napvilágot láthasson. Most 8 éves, és az ő szemein keresztül is bepillantást nyerhettem Bagoly Barni meséinek birodalmába. Egy mesekönyv elbírálásában egy gyerek a legjobb zsűri.
Az egyedi mesekönyv 10 éves korig szólítja meg a gyerekeket. November 27-én jött ki a nyomdából és 1000 példánya közül vannak már előjegyzettek, sőt mivel kicsi a világ, már Kairóból is érkezett megrendelés. A szerző céljául tűzte ki, hogy mesekönyve minél több óvodába, gyerekotthonba, kórházba eljusson. Továbbá minden könyv árából 100 forintot jótékony célra különít el. A könyvek az egyediség jegyében sorszámozottak, és akár névre szóló dedikációval ellátottak lesznek.

vissza az elejére