Nincsenek instant történelmi igazságok

Zala megye szovjetizálása 27 évnyi kutatómunka tükrében

A közelmúltban védte meg doktori értekezését Káli Csaba történész, az MNL Zala Megyei Levéltárának igazgatóhelyettese. A „Zala megye szovjetizálása 1945 és 1950 között” című disszertáció mintegy ötszáz oldalon keresztül elemzi a megye 2. világháború utáni történéseit; a szovjet csapatok bevonulásától kezdve egészen a tanácsrendszer kiépítéséig.

– pánczélPetra –

A politika- és társadalomtörténetet makro- és mikroszinten egyaránt vizsgáló dolgozat többek között a földkérdést, a pártok és testületek megalakulását, az 1945-ös, majd 1947-es választások előzményeit és következményeit, a pártállami struktúra megyei és városi szervezeteinek kiépülését tárgyalja az egyes fejezetekben. A párteliten túl, a hétköznapi „szürke kisember”, sőt a zalaegerszegi Pontház anatómiája, vagyis első lakói is megjelennek a narratív elbeszélésben. Hiszen, mint azt a szerző a bevezetőjében is jelzi, ez a műfaj áll hozzá a legközelebb. Az értekezés hamarosan könyv formájában is napvilágot lát. Káli Csabával az 1945 utáni korszak Zala megyei kutatásainak kezdeteiről, illetve a történettudomány szubjektivitásáról és posztmodern szemléletéről beszélgettünk. Elöljáróban megtudtuk: a 20. századi történelem már gyerekkorában is érdekelte. A gimnázium után történelem–földrajz szakon folytatta tanulmányait a Debreceni Egyetemen, (itt végezte el a doktori képzést is). A Zala Megyei Levéltárhoz 1993 augusztusában került: a felhívást, hogy az intézmény tudományos munkatársat keres a 20. századi iratanyagok feldolgozására, a bölcsészkar dékáni hivatala előtti hirdetőfalon látta meg. Úgy gondolta, hazajön…
– Huszonhét évnyi kutatómunka rejlik a doktori értekezésben. A kilencvenes évek elején – néhány évvel a rendszerváltás után – hogyan indult meg a 2. világháború utáni korszak vizsgálata?
– Érdekes erre visszagondolni, hiszen a levéltár fiatal munkatársaként szinte egyből ezt kaptam feladatul. Molnár András – aki ekkor még igazgatóhelyettesként tevékenykedett – jelezte, hogy 1945 közelgő ötvenedik évfordulójára egy dokumentumkötetet szeretnének összeállítani. Ez a munka indította el, hogy behatóbban foglalkozzam az érintett korszakkal. A kilencvenes évek elején elsősorban levéltári forrásokra támaszkodhattunk, hiszen a használható szakirodalom még elég kevés volt akkoriban. A cél tulajdonképpen az volt, hogy újraírjuk a magyar történelem korszakra vonatkozó Zala megyei szakaszát. Ez többé-kevésbé sikerült is: 1995-ben megjelent a „Dokumentumok Zala megye történetéből 1944–1947” című kötet. Olyan dolgok láttak ebben napvilágot, amik korábban tabunak számítottak: például a Vörös Hadsereg atrocitásai. A következő években, évtizedekben egyre bővült a fellelhető források és a szakirodalmak száma, így volt lehetőségem helytörténeti, településtörténeti, politikai és társadalomtörténeti oldalról is körbejárni az 1945–1956 közötti időszakot. Így jutottam el addig, hogy a sokévnyi kutatómunkából doktori értekezés szülessen.
– A disszertáció egyfajta posztmodern szemléletet képvisel. Művészetek terén, vagy az építészetben gyakran találkozunk ezzel a fogalommal, a történettudomány esetében ritkábban.
– Nehéz is behatárolni, mert különböző kontextusokban mást és mást jelent. A posztmodern nyilván egy válasz a modernre. Utóbbi szemlélet a 19. század második felében alakult ki, amikor létrejött a történelem, mint tudomány, és kialakultak annak intézményes keretei. Ekkor az volt az álláspont, hogy a múlt a történeti forrásokból – ha némi kritikával is – megismerhető. Az 1970-es években megjelenő posztmodern ezt meghaladva azt állította, hogy a történettudomány sok esetben szubjektív, hiszen a múltat nem tudjuk elbeszélni a maga objektivitásában. A történész nem tud kilépni a saját korából, abból a nyelvi közegből, fogalomrendszerből, amiben él. A nyelv állandóan változik, így a történészi konstrukció is. Ugyanabból a forrásból más-más értelmezések születhetnek.
– A közvélemény ugyanakkor sokszor egyféle igazságot, vagy konklúziót szeretne látni egy-egy kérdés kapcsán. Különösen igaz ez a közelmúlt eseményeire.
– Valóban vannak ilyen igények, mint ahogy vannak olyan történelmi tények is, amik soha nem változnak. De ki kell ábrándítanom mindenkit: instant igazságok nincsenek! A dolgok és a szemléletek változnak. Új források kerülnek elő, korábbi nézetrendszerek elavulnak, és ahogy már mondtam, a nyelv maga is állandó változásban van. A történészeknek az is a feladata, hogy mindig újraírják a történelmet úgy, hogy az érthető legyen az aktuálisan élő generációk számára. A látásmódunk ettől még eltérő lehet – hiszen ugyanabból a forrásból más-más szöveget alkotnak a történészek – a lényeg az, hogy hitelesen alá tudjuk támasztani, amit mondunk. A 20. század persze nehéz olyan szempontból, hogy politikai töltete is van/vagy lehet egy-egy értekezésnek.
– Meg lehet úszni, hogy egyik vagy másik oldal beskatulyázza az embert?
– Logikusan meg kell indokolni mindent, és az érvelést alátámasztani a rendelkezésre álló források tükrében! Aki hasból mond dolgokat mindenféle hivatkozás nélkül, az komolytalan.
– A disszertáció narratív megközelítésben, az iróniát sem nélkülözve íródott. Sokféle szereplő és sokféle történet megelevenedik. Megjelenik a „mikrovilág”, vagyis a zalai kisember esendősége, a helyi pártelit egyes tagjainak botrányai, makroszinten pedig a kiépülő kommunista rendszernek a groteszksége. Sőt, a szerző kételyei is beleíródtak a szövegbe. Tudományos, ám nem érzelemmentes munkáról van szó. Mennyiben számít ez formabontónak a doktori értekezések között?
– Tényleg a narratív elbeszélést kedvelem leginkább, úgy gondolom, hogy a nagyközönség felé is nyitni kell. Volt tehát egyfajta tudatosság abban, hogy ne csak egy szűk szakmai körnek, vagy a bírálóbizottságnak szóljon a dolgozat. Ettől persze az értekezés eleget tesz a formai követelményeknek, szabályoknak. Ugyanakkor a tudományos kutatás és annak megjelenítése nagy szabadsággal bír. De az állításokat – ahogy arról már volt szó – meg kell védeni. Ami az érzelmi-emberi oldalt illeti: ennyi forrásanyag áttekintése és ilyen hoszszú kutatómunka után óhatatlanul bekövetkezik, hogy az embert is meglássuk. A nómenklatúra „kemény arcéleit” éppúgy, mint azt a szürke kisembert, akit sokáig történelem nélkülinek gondoltak. Persze az érzelmek nem uralkodhatnak el rajtunk, meg kell tartani a kellő távolságot. De ma már egyértelmű, hogy nemcsak az elit, hanem a társadalom minden tagja a történelem szereplője és alakítója; akár egyénenként, akár tömegben. A 20. század pedig pont az az időszak, amikor a globális történelem mindenkinek adott történetet.
– A 20. századot ráadásul nemcsak a különféle iratanyagok révén lehet vizsgálni, hiszen filmek, filmhíradók is voltak már a vizsgált időszakban, Zalára vonatkozóan is.
– Igen, ez a század előnye, de ugyanakkor a hátránya is. Rengeteg típusú forrásanyag áll rendelkezésre, és már sok digitalizált anyag is van, ami elérhető az interneten. Kénytelen voltam sűríteni, és olykor kihagyni dolgokat. Ugyanakkor hivatkozhattam korabeli propagandafilmekre, filmhíradókra. Például a MAORT-per, vagy az 1945-ös választások, és Rákosi Mátyás zalaegerszegi látogatása kapcsán. Utóbbit azért is érdekes volt látni, mert minden bizonnyal ott vannak azok az orosz tisztek (városi és megyei parancsnokok) a dísztribünön, akiket névről ugyan ismerünk, de arcról még nem sikerült beazonosítani őket.
– Akkor még lehet tovább kutatni a témát…
– Szinte vég nélkül! Mindig kerülhet elő valami új dokumentum. Az egyházi levéltárak korszakra vonatkozó forrásai például egyelőre nem kerültek a látóterembe, pedig sok szempontból pontosíthatnák az egyes epizódokat. De akár a szereplők életútjára vonatkozó adatok is bővülhetnek, árnyalva az addigi képet. Szóval a történész soha nem mondhatja azt, hogy valami teljesen le van zárva. A történetnek és a történelemnek – Fukuyama állítása ellenére – azt gondolom, hogy sosem lehet vége.

vissza az elejére

Pannon Tükör-díj és ünnepi lapszám

Huszonöt éves lett a kulturális folyóirat

Egy kulturális folyóirat életében hosszú időnek számít huszonöt esztendő, így a Pannon Tükör, valamint az azt kiadó Pannon Írók Társasága joggal készült már év elejétől a 2020-as ünnepi eseményekre. A nagyszabású „záróbulit” decemberre tervezték, ám a járvány átírta a forgatókönyvet.

– pet –

A jeles év idei utolsó (sorrendben a hatodik) lapszámát zárt körben, online közvetítéssel mutatták be. Virtuálisan került átadásra a születésnap alkalmából alapított Pannon Tükör-díj is, mellyel három szerzőt (egy lírikust, egy kritikust és egy prózaírót) jutalmaztak. Az ünnepi lapszámbemutatón dr. Gyimesi Endre, a Pannon Írók Társaságának elnöke felidézte az elmúlt 25 évet és a folyóirat megalakulásának körülményeit. Beszédében kitért a régi Zala vármegye jeles szerzőire és újságjaira is. Jelezve, korábban is voltak itt társadalmi, politikai és irodalmi témájú lapok. A Pannon Tükörrel kapcsolatban elmondta: bár a lap 1995-ben jött létre, az előzmények a nyolcvanas évekig nyúlnak vissza. A József Attila Városi Könyvtárban ugyanis 1982-ben jött létre a Zalaegerszegi Írókör, ami évente jelentetett meg különféle kiadványokat. Ebből nőtte ki magát a kilencvenes években a Pannon Írók Társasága és maga a folyóirat. Az 1995-ös alapítók között ott találjuk Pék Pált, Lackner Lászlót és Péntek Imrét. Utóbbi hosszú ideig a lap főszerkesztője is volt. 2017-től pedig Bubits Tünde jegyzi a folyóiratot, mint főszerkesztő. A periodika azóta is ugyanazt a szellemiséget képviseli: teret ad az irodalommal, képzőművészettel és társművészetekkel foglalkozó szerzőknek, bemutatja a történeti Pannónia örökségét, véleményeket ütköztet társadalomtudományi kérdésekben, továbbá történeti, helytörténeti tanulmányokat, kritikákat is közzé tesz. Figyel a határon túli – főleg a muravidéki – magyar irodalomra és képzőművészetre. Elhangzott: az újságot már az egész ország területén terjesztik, de az online változat is népszerű. Utóbbi folyamatosan megjelenési lehetőséget biztosít a frissen belépő szerzőknek. A Pannon Tükör hatodik, idei utolsó lapszámát Bubits Tünde ismertette. Mint fogalmazott: a születésnap alkalmából a borítóra az elmúlt huszonöt év borítóinak kicsinyített változata került. A koncepció része volt az is, hogy minél több olyan szerző írjon a mostani számba, aki a huszonöt évvel ezelőtti próbaszámba is publikált. Többek között Nászta Katalin, Lackner László és Vörös István is jelentkezik egy-egy írással. Persze nemcsak a múlttal, hanem a jövővel, vagyis a fiatal szerzőkkel is foglalkoznak. Csakúgy, mint a legaktuálisabb kulturális jelenségekkel, vagy könyvkritikákkal. Az ünnepi szám Zalaegerszegre is koncentrál: a „Zalaegerszegi sorok” rovatban tíz helyi szerző írása szerepel. Az évforduló adta az apropóját a Pannon Tükör-díj megalapításának is. A szerkesztőség döntése alapján ezentúl minden évben egy költő, egy kritikus és egy prózaíró részesül elismerésben. Az első díjazottak Móré Tünde irodalomtörténész, kritikus, Szálinger Balázs költő, író, drámaíró és Szekrényes Miklós író lettek. Mind a hárman többször publikáltak már a lapban. Sőt, Móré Tünde a kritika rovat vezetője is egyúttal. A díjazottak Németh János keramikusművész e célra alkotott plakettjét kapták elismerésül, de pénzjutalom is jár a kitüntetetteknek. A díjazottakkal Nagygéci Kovács József főszerkesztő-helyettes beszélgetett az online térben.

vissza az elejére

Megszépültek a belső terek

Projektzárás a hangversenyteremben

Befejeződött a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, vagyis az egykori zsinagóga belső tereinek felújítása. A beruházás a TOP-program egyik részelemeként valósulhatott meg. A projektzáró sajtótájékoztatón a rekonstrukció részleteiről és a következő időszak terveiről is beszámoltak.

– pet –

A februári projektnyitó óta öszszesen 33 millió forintot fordítottak a zsinagóga belső megújítására – fogalmazott Balaicz Zoltán polgármester. Felszedték az elavult parkettát, melynek helyére modern padlóburkolat került, új fénytechnikát kapott az intézmény, ezenkívül megszépült az öltöző és a vizesblokk is. Sor került továbbá festési munkálatokra, valamint részleges akadálymentesítésre. Egy nagy feladat van még hátra, mégpedig a fűtésrekonstrukció. Ez a következő időszak tervei között szerepel. Örömteli, hogy további 27 millió forintból egy új versenyzongorával gazdagodott a hangversenyterem. Az adományozóknak ezúton is köszönik a támogatást. A polgármester szerint Zalaegerszeg egyik legfontosabb kulturális találkozóhelye a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem. Reméli, hogy a járvány belátható időn belül lecseng, és ismét színvonalas programoknak adhat otthont a ház. Ezt erősítette meg Vigh László országgyűlési képviselő is. Kiemelte: a városnak kevés impozáns, műemléki épülete van. Az egykori zsinagóga viszont megmaradt az utókornak. Feladatunk, hogy ezt az értéket megőrizzük. Úgy látja, hogy a jövő év közepétől visszatérhet az élet egy normálisabb kerékvágásba. Annál is inkább, mert addig rendelkezésünkre állnak majd a vírusellenes oltóanyagok, amik segíteni tudnak a járvány megfékezésében. Flaisz Gergő, a Keresztury VMK igazgatója megköszönte, hogy megvalósulhatott a mostani fejlesztés. Mint fogalmazott: a hangversenyterem valóban a város legexkluzívabb kulturális tere. Fájó, hogy a felújítás eredményét egyelőre nem tudják megmutatni a közönségnek, de bíznak benne, hogy néhány hónap múlva jobbra fordul a helyzet. Addig is arra buzdít mindenkit, hogy figyeljék az intézményeik online csatornáit, közösségi oldalait, hiszen sok információval és érdekességgel készülnek. A választókörzet önkormányzati képviselője, dr. Káldi Dávid elmondta: a járvány a negatív egészségügyi és gazdasági hatásokon túl a legnagyobb károkozást az emberi, közösségi kapcsolatok terén okozta. A kultúra lehet az az eszköz, ami segít mindezt visszaépíteni. Hiszen a kultúra nemcsak gyarapít és felemel mindannyiunkat, hanem egy összekötő kapocsként is működik az emberek között. Bali Zoltán alpolgármester, projektfelelős hozzátette: a város tervei között szerepel, hogy a zsinagóga előtti teret, sőt az egész Ady utcát megújítsák. Az Iskola köztől kezdve egészen az uszodáig. Közmű- és burkolatrekonstrukció, valamint világításkorszerűsítés is szerepel a következő időszak céljai között. 2021 elején írják ki a közbeszerzést az érintett szakasz felújítására. A rekonstrukció a Kovács Károly Városépítő Program részeként várhatóan 2022-re készülhet el. A sajtótájékoztatón elhangzott: a hangversenyteremben zajlik az orgona tisztítása és hangolása is. A saját súlyuk alatt megrogyott homlokzati sípok javítása folyamatban van.

vissza az elejére