Az oktatás és képzés helyszíne lesz | Retró híradás a gimisekről | A teraszházak újszerűséget hoztak a városba |
Átadták a 646 millió forintos beruházásban az egykori Petőfi-laktanya területén felépült üzemcsarnokot Zalaegerszegen, amelynek a későbbiekben oktatási, szakképzési funkciót szánnak.
|
Dr. Vadvári Tibor alpolgármester, Balaicz Zoltán polgármester, Vigh László országgyűlési képviselő és Oláh Gábor, a Zalaegerszegi Városfejlesztő Zrt. vezérigazgatója |
– AL –
Balaicz Zoltán polgármester elmondta, hogy az önkormányzat 600
millió forint európai uniós támogatást nyert a TOP-programból, amit 46 millió
forint saját erővel egészített ki a beruházás megvalósításához. A volt
parancsnoki iroda helyén felépített közel 1500 négyzetméter alapterületű
üzemcsarnok a város gazdaságfejlesztési programja részeként létesült, amelybe az
inkubátorház bővítésének harmadik üteme is beletartozik. Jelezte: egyelőre
üresen áll az épület, amelynek további funkcióját meghatározza, hogy három – a
Munkácsy, a Ganz és a Széchenyi – szakképző iskola, valamint a Pannon Egyetem
zalaegerszegi központjának közelében található.Ebből adódik, hogy nem
hagyományos ipari tevékenységre kívánják bérbe adni a modern épületet, hanem
oktatási, szakképzési célokra felhasználni, és ehhez berendezni a szükséges
eszközökkel, ami reményeik szerint néhány hónap múlva valóra válhat. Vigh
László, a térség országgyűlési képviselője az átadáson azt hangsúlyozta,
hogy a vírushelyzet elmúltával óriási igény lesz a szakképzett munkaerőre, ami
már most is jelentkezik, itt a városban is, a fejlesztéseknek köszönhetően. Ezek
között említette a jövő év elején átadandó járműipari tesztpályát, ahol 200–300
új munkahely jön létre, továbbá a német–magyar vegyesvállalat beruházásában
épülő Rheinmetall harcjárműgyárat, ahol 500 fő helyezkedhet el. Mint mondta,
ehhez újabb, munkaerőt igénylő beruházások társulnak, akár a közeljövőben,
amelyeket már sem a város, sem a megye nem tud kiszolgálni. Hangsúlyozta, ezért
régiós szinten kell megszólítani a majdani munkavállalókat, hogy jöjjenek ide.
Egyúttal szükség van az oktatás, a szakképzés fejlesztésére, amely biztosítja
majd a megfelelő szakembereket a vállalatok számára. A betelepülő cégekkel
jelentősen növekedhet a város adóbevétele, így több forrás juthat az
egészségügyre, az oktatásra, a kultúrára és a közlekedésre.
Virtuális félévi kiállítás az ady-ban
A járvány miatt elmaradt az Ady-iskola művészeti gimnazistáinak hagyományos félévi kiállítása. A tárlat Monok Balázs művésztanárnak köszönhetően virtuálisan tekinthető meg.
– pP –
Jobban mondva egy 3 és fél perces videót láthatnak az érdeklődők, ami
tulajdonképpen egy televíziós tudósítás, a legendás Kovács P. József
hírolvasó tolmácsolásában. Aki azonban Monok Balázs hangján szólal
meg. Miért Kovács P. és mi köze a művészeti gimiseknek a néhai MTV néhai
Híradójához? Tényleg, van közük egymáshoz? Monok
Balázs érdeklődésünkre elmondta, az nem volt kérdés, hogy az elmaradt
kiállítás helyett virtuális módon mutassák be a gimnazisták előző félévi
munkáit. Ugyanakkor azt is elárulta, hogy ez a videó most egy kicsit nehéz
szülés volt…
– Egyre nehezebb megfogalmaznom, hogy mi is történik korülöttünk. A közösségi
médiához még a tavalyi „vesztegzár” idején csatlakoztam, ekkor kezdtem el
különféle oktatóanyagokat feltölteni. Elsősorban a gyerekek miatt, hogy lássák
egymás munkáit, mert akkor hirtelen még nem volt egységes digitális oktatási
platform. Aztán ha már csatlakoztam a facebookozók táborához, akkor gondoltam,
erősítem kicsit a művészeti képzést.A tanárokból viszont egy pillanat alatt
médiajelenség lehet, ha nem elég óvatosak (lásd vasalódeszkás tesitanár), így
nagyon meg kell gondolni, hogy mit és milyen formában tárunk a közönség elé. A
méltán népszerű egykori híradós, Kovács P. József azonban jó
választásnak tűnt a mostani kiállításhoz, így egy retró híradós tudósítás
mutatja be a gyerekek munkáit. A tanár azért azt is hozzátette: nem állítja,
hogy a diákok értik ezt a poént, hiszen ők már nem látták a régi Híradót, nem
ismerik ennek hangulatát. Azt azért sajnálja kicsit, hogy még csak azt sem
kérdezte meg senki, hogy ki az a bácsi, aki a híreket olvassa. Rendes iskolai
körülmények között elmélyültebben lehetne beszélgetni ezekről a dolgokról, a
digitális oktatás keretei nem mindig adnak ilyesmire lehetőséget. Monok
Balázs azt reméli, hogy ha a médiakultúra tananyagban a híradás
témaköréhez érkeznek, akkor nagyobb haszna lesz a videóklipnek, annál is inkább,
mert a film összeállítása a rengeteg vágás miatt – hiszen minél többet szeretett
volna megmutatni a gyerekek munkáiból – egyáltalán nem volt könnyű feladat. A
Híradó persze minden lényeges információt tartalmaz. Vagyis, hogy az Ady-iskola
legifjabb gimnazistái az ábrázoló geometriával, egyszerűbb csendéletekkel,
illetve állat- és növénytanulmányokkal foglalkoztak az előző félévben. A 10.
évfolyamosok már az emberi fej anatómiáját is megismerték. Nemcsak síkbéli
tanulmányokat folytattak, hanem a térábrázolás is megjelent. Az otthoni tanulás
miatt ehhez gyakran a konyhából vettek alapanyagot (fejek készültek krumpliból,
de sóból és lisztből is). A felsőbb évfolyamosok pedig már szabadabb képalkotási
módszerekkel is kísérletezhettek. Például hétköznapi tárgyakat helyeztek új
kontextusba, de volt, aki tárgytervezéssel is foglalkozott. A Híradó szokás
szerint időjárás-jelentéssel zárult. (Ha már amúgy is a megszokottól erősen
eltérő tanév az idei, akkor a virtuális kiállítás is kerüljön új kontextusba.)
A teraszházak újszerűséget hoztak a városba
Jövőjük elsősorban nem építészeti, hanem társadalmi kérdés
Távolról nézve modern és minimalista, közelről nézve kissé már kopott, repedezett, ám a lépcsősorok mellett megbújó teraszoktól, kiskertektől van némi mediterrán hangulata. Az 1970-es, '80-as évek fordulóján látványosságnak számított a Göcseji út feletti domboldalon.
– pánczélPetra –
A környék azóta beépült, a fák is megnőttek, így most kevésbé érvényesül az
épületegyüttes. Talán ezért is kap napjainkban kevés figyelmet. Bezzeg az
építkezés idején még pletykák is keringtek róla. A Lépcsősor utcai
teraszházakról van szó, melyek annak idején igazi különlegességnek számítottak
Zalaegerszegen. A Göcseji úti benzinkút feletti domboldalon, 1974 nyarán
kezdődött meg a földmunka, az első lakók pedig 1978 őszén kezdhettek el
beköltözni. A két évszám közötti időszak nem volt zökkenőmenetes. Ahogy arról a
korabeli Zalai Hírlap is többször beszámolt, az alapozás és az építkezés sem
volt egyszerű. A házak megálmodóinak pedig egy lakásépítő szövetkezetet is létre
kellett hozniuk. Az építkezés gyakorlatilag már a kezdetektől szóbeszéd tárgya
volt. „Nem a kispénzűeknek való.” „Itt készül a fejesek háza.” „Jól befürödtek a
domboldallal.” – ilyen és ehhez hasonló pletykák keringtek a városban, annál is
inkább, mert az alapozás elhúzódott, így az egyszeri járókelők (vagy a
benzinkútra igyekvők) sokáig nem érzékelték, hogy halad a munka. Amikor meg már
volt mit nézni, furcsállták a látványt. Nem csoda, hiszen a zalai emberek
többsége domboldalon maximum présházakat, szőlőhegyi hajlékokat látott. A szóban
forgó teraszházak pedig lépcsőzetesen elrendezett, lapos tetős (tetőteraszos),
modern épületek voltak. Az épület múltja után kutatva kiderült, bár a lakók
szinte teljes egészében kicserélődtek a kezdetek óta, egy „őslakos” még van az
utcában. Sziver János építőmérnök annak idején a Zalaterv csapatát
erősítette, és ő lett a Teraszház Lakásépítő Szövetkezet vezetője is. A járvány
miatt telefonon mesélt a ház építésének körülményeiről. Mint mondta, a benzinkút
feletti domboldalon homokbánya és mezőgazdasági terület volt. A Zalaterv egyik
munkatársának szúrt szemet a terület, hogy jó volna oda építkezni. Több,
harmincas éveiben járó fiatal is dolgozott a vállalatnál, akik éppen lakást vagy
házat szerettek volna vásárolni (vagy építeni), ezért támogatták az ötletet.
Mivel azonban magánterületről (száznál is több tulajdonosa volt a domboldal
parcelláinak) volt szó, előbb meg kellett vásárolni azt a 4 hektárnyi részt,
ahová az első házak felépülhettek. Majd beépítési engedély és rendezési terv is
kellett. Hiszen ez a rész akkor még nem számított lakóterületnek.
A tervezés 1973 végén, '74 elején zajlott. Sövegjártó László és
Pelényi Gyula építészek készítették el a terveket. Közben megalapítottuk
a lakásépítő szövetkezetet is. Az első 14 lakás lakói így jórészt kollégák,
barátok és az ő családtagjaik voltak. A bővítéshez azonban már mások, vagyis
„külsősök” is csatlakoztak. A földmunkákat a szövetkezet szervezte, az alapozást
aztán már maguk a tulajdonosok végezték el. És gyakorlatilag az egész építkezés
„kalákában” zajlott.Megtudtuk: az épületegyüttes megtervezését és a különféle
engedélyeztetéseket, majd a földmunkákat és az alapozást követően a Tanácsi
Építőipari Vállalat csak a házak szerkezetét és födémét készítette el. A többi a
leendő tulajdonosok feladata volt, akik OTP-kölcsönnel a zsebükben vágtak neki a
munkának.– Mindenki maga alakította ki a saját részét, vagyis belső terét.
Persze a kötelező műszaki előírásoknak meg kellett felelni, de a falakkal
lehetett játszani, és a burkolatot is mindenki saját ízlésének megfelelően
választhatta ki. Mindez elég nagy szabadságot adott az akkori tulajdonosoknak. A
szövetkezetnek ugyanakkor tárgyalnia kellett a városi tanáccsal, hogy legyen
víz, villany, na és út is a házakhoz. Szóval egy sor hosszú és bonyolult
előkészítést és adminisztrációt igényelt az egész építési folyamat, ami miatt
volt is csúszás. Végül 1978 második felében már olyan állapotban voltak a
lakások, hogy az első lakók beköltözhettek. Természetesen a teraszházak
dizájnjáról, vagyis külleméről is beszélgettünk Sziver Jánossal,
és a jelen állapotokról is. A házakra ugyanis ráférne egy kis felújítás.
– A Zalaterv munkatársaként akkoriban sok helyen jártunk a kollégáimmal, és
mindig figyeltük az aktuális stílusokat. Ehhez hasonló modern, lapos tetős,
lépcsőzetes elrendezésű házak már a ’60-as években is voltak Magyarországon.
Zalaegerszegen viszont még újdonságnak számított. Volt, akinek tetszett, volt,
aki furcsállta, mások meg irigykedtek. Ahogy az lenni szokott. Aztán pár év
múlva már a szomszédos domboldalakon is megjelentek ehhez hasonló épületek.
Szerintem ezek a teraszházak itt a Göcseji út felett, a mai napig felhívják
magukra a figyelmet. Újszerűséget hoztak a városba. Bár ma már kevésbé
látszódnak, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A zöld utolért minket, mi meg
megöregedtünk – vonta le a kissé ironikus konklúziót. A jelen és a jövő
ugyanakkor némi aggodalomra ad okot. A lakásszövetkezet ugyanis az építkezés
befejezését követően felbomlott, a lakások pedig mind magántulajdonban vannak.
Vagyis a felújítások egyénileg történnek, ha történnek. Félő, hogy ez megbontja
az egységes stílust. Ennek jelei már most is látszanak. Hogy hogyan látja a
Lépcsősor utcai teraszházak múltját és jövőjét egy „kívülálló” szakember?
Nagyjából hasonlóan. Agg Ferenc Podmaniczky-díjas építész
érdeklődésünkre elmondta: a korszak egyik legszebb épületei voltak a
teraszházak. Annak ellenére, hogy nem egyedülálló esetről volt szó, hiszen
máshol már korábban is épültek hasonló stílusú modern házak a domboldalakon. Itt
azonban újdonságnak, egyedinek számítottak. Mint ahogyan az ehhez kapcsolódó
szövetkezeti, társasházi forma is az akkori időben. Ami a jelent és a jövőt
illeti, Agg Ferenc szerint a házak sorsa nem építészeti, hanem
társadalmi kérdés.
– Sajnos Magyarországon nincs kultúrája annak, hogy az ilyen egységes stílusú,
homlokzatú, ám különböző tulajdonosok által birtokolt házakat, vagy akár egész
utcákat egységesen próbáljanak kezelni, felújítani. A mentalitás nem ilyen.
Ezért valóban félő, hogy a „kompozíció” megbomlik a sokféle felújítgatás,
toldozgatás-foldozgatás, átfestés, nyílászárócsere során.
Hozzátette: mindez függ az ott élők és újonnan beköltözők anyagi helyzetétől is.
Lehet, hogy valakinek többre futja, másnak meg kevesebbre, vagy épp semmire.
Zalaegerszegen számos példát találni erre. Elég, ha csak a páterdombi
ONCSA-házakra gondolunk, amik egykoron szintén egységes képet, sőt utcaképet
mutattak. Ma már viszont kissé „eklektikus” vagy inkább kaotikus a helyzet. Az
építész szerint társasházak esetében kevesebb a lehetőség az egyéni
„átírásokra”, persze ennek ellenére ott is születhetnek rossz megoldások.
A teraszházakra visszatérve: ha nem sikerül a tulajdonosoknak közös megoldást
találniuk a szükséges felújításokat illetően, akkor elveszik az érték.