Az oktatás és képzés helyszíne lesz Retró híradás a gimisekről A teraszházak újszerűséget hoztak a városba  

 

 

Átadták a 646 millió forintos beruházásban az egykori Petőfi-laktanya területén felépült üzemcsarnokot Zalaegerszegen, amelynek a későbbiekben oktatási, szakképzési funkciót szánnak.

Dr. Vadvári Tibor alpolgármester, Balaicz Zoltán polgármester, Vigh László országgyűlési képviselő és Oláh Gábor, a Zalaegerszegi Városfejlesztő Zrt. vezérigazgatója

– AL –

Balaicz Zoltán polgármester elmondta, hogy az önkormányzat 600 millió forint európai uniós támogatást nyert a TOP-programból, amit 46 millió forint saját erővel egészített ki a beruházás megvalósításához. A volt parancsnoki iroda helyén felépített közel 1500 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok a város gazdaságfejlesztési programja részeként létesült, amelybe az inkubátorház bővítésének harmadik üteme is beletartozik. Jelezte: egyelőre üresen áll az épület, amelynek további funkcióját meghatározza, hogy három – a Munkácsy, a Ganz és a Széchenyi – szakképző iskola, valamint a Pannon Egyetem zalaegerszegi központjának közelében található.Ebből adódik, hogy nem hagyományos ipari tevékenységre kívánják bérbe adni a modern épületet, hanem oktatási, szakképzési célokra felhasználni, és ehhez berendezni a szükséges eszközökkel, ami reményeik szerint néhány hónap múlva valóra válhat. Vigh László, a térség országgyűlési képviselője az átadáson azt hangsúlyozta, hogy a vírushelyzet elmúltával óriási igény lesz a szakképzett munkaerőre, ami már most is jelentkezik, itt a városban is, a fejlesztéseknek köszönhetően. Ezek között említette a jövő év elején átadandó járműipari tesztpályát, ahol 200–300 új munkahely jön létre, továbbá a német–magyar vegyesvállalat beruházásában épülő Rheinmetall harcjárműgyárat, ahol 500 fő helyezkedhet el. Mint mondta, ehhez újabb, munkaerőt igénylő beruházások társulnak, akár a közeljövőben, amelyeket már sem a város, sem a megye nem tud kiszolgálni. Hangsúlyozta, ezért régiós szinten kell megszólítani a majdani munkavállalókat, hogy jöjjenek ide. Egyúttal szükség van az oktatás, a szakképzés fejlesztésére, amely biztosítja majd a megfelelő szakembereket a vállalatok számára. A betelepülő cégekkel jelentősen növekedhet a város adóbevétele, így több forrás juthat az egészségügyre, az oktatásra, a kultúrára és a közlekedésre.
 

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Retró híradás a gimisekről

Virtuális félévi kiállítás az ady-ban

A járvány miatt elmaradt az Ady-iskola művészeti gimnazistáinak hagyományos félévi kiállítása. A tárlat Monok Balázs művésztanárnak köszönhetően virtuálisan tekinthető meg.

– pP –

Jobban mondva egy 3 és fél perces videót láthatnak az érdeklődők, ami tulajdonképpen egy televíziós tudósítás, a legendás Kovács P. József hírolvasó tolmácsolásában. Aki azonban Monok Balázs hangján szólal meg. Miért Kovács P. és mi köze a művészeti gimiseknek a néhai MTV néhai Híradójához? Tényleg, van közük egymáshoz? Monok Balázs érdeklődésünkre elmondta, az nem volt kérdés, hogy az elmaradt kiállítás helyett virtuális módon mutassák be a gimnazisták előző félévi munkáit. Ugyanakkor azt is elárulta, hogy ez a videó most egy kicsit nehéz szülés volt…
– Egyre nehezebb megfogalmaznom, hogy mi is történik korülöttünk. A közösségi médiához még a tavalyi „vesztegzár” idején csatlakoztam, ekkor kezdtem el különféle oktatóanyagokat feltölteni. Elsősorban a gyerekek miatt, hogy lássák egymás munkáit, mert akkor hirtelen még nem volt egységes digitális oktatási platform. Aztán ha már csatlakoztam a facebookozók táborához, akkor gondoltam, erősítem kicsit a művészeti képzést.A tanárokból viszont egy pillanat alatt médiajelenség lehet, ha nem elég óvatosak (lásd vasalódeszkás tesitanár), így nagyon meg kell gondolni, hogy mit és milyen formában tárunk a közönség elé. A méltán népszerű egykori híradós, Kovács P. József azonban jó választásnak tűnt a mostani kiállításhoz, így egy retró híradós tudósítás mutatja be a gyerekek munkáit. A tanár azért azt is hozzátette: nem állítja, hogy a diákok értik ezt a poént, hiszen ők már nem látták a régi Híradót, nem ismerik ennek hangulatát. Azt azért sajnálja kicsit, hogy még csak azt sem kérdezte meg senki, hogy ki az a bácsi, aki a híreket olvassa. Rendes iskolai körülmények között elmélyültebben lehetne beszélgetni ezekről a dolgokról, a digitális oktatás keretei nem mindig adnak ilyesmire lehetőséget. Monok Balázs azt reméli, hogy ha a médiakultúra tananyagban a híradás témaköréhez érkeznek, akkor nagyobb haszna lesz a videóklipnek, annál is inkább, mert a film összeállítása a rengeteg vágás miatt – hiszen minél többet szeretett volna megmutatni a gyerekek munkáiból – egyáltalán nem volt könnyű feladat. A Híradó persze minden lényeges információt tartalmaz. Vagyis, hogy az Ady-iskola legifjabb gimnazistái az ábrázoló geometriával, egyszerűbb csendéletekkel, illetve állat- és növénytanulmányokkal foglalkoztak az előző félévben. A 10. évfolyamosok már az emberi fej anatómiáját is megismerték. Nemcsak síkbéli tanulmányokat folytattak, hanem a térábrázolás is megjelent. Az otthoni tanulás miatt ehhez gyakran a konyhából vettek alapanyagot (fejek készültek krumpliból, de sóból és lisztből is). A felsőbb évfolyamosok pedig már szabadabb képalkotási módszerekkel is kísérletezhettek. Például hétköznapi tárgyakat helyeztek új kontextusba, de volt, aki tárgytervezéssel is foglalkozott. A Híradó szokás szerint időjárás-jelentéssel zárult. (Ha már amúgy is a megszokottól erősen eltérő tanév az idei, akkor a virtuális kiállítás is kerüljön új kontextusba.)
 

 

 

 

 

 

vissza az elejére


A teraszházak újszerűséget hoztak a városba

Jövőjük elsősorban nem építészeti, hanem társadalmi kérdés

Távolról nézve modern és minimalista, közelről nézve kissé már kopott, repedezett, ám a lépcsősorok mellett megbújó teraszoktól, kiskertektől van némi mediterrán hangulata. Az 1970-es, '80-as évek fordulóján látványosságnak számított a Göcseji út feletti domboldalon.

– pánczélPetra –

A környék azóta beépült, a fák is megnőttek, így most kevésbé érvényesül az épületegyüttes. Talán ezért is kap napjainkban kevés figyelmet. Bezzeg az építkezés idején még pletykák is keringtek róla. A Lépcsősor utcai teraszházakról van szó, melyek annak idején igazi különlegességnek számítottak Zalaegerszegen. A Göcseji úti benzinkút feletti domboldalon, 1974 nyarán kezdődött meg a földmunka, az első lakók pedig 1978 őszén kezdhettek el beköltözni. A két évszám közötti időszak nem volt zökkenőmenetes. Ahogy arról a korabeli Zalai Hírlap is többször beszámolt, az alapozás és az építkezés sem volt egyszerű. A házak megálmodóinak pedig egy lakásépítő szövetkezetet is létre kellett hozniuk. Az építkezés gyakorlatilag már a kezdetektől szóbeszéd tárgya volt. „Nem a kispénzűeknek való.” „Itt készül a fejesek háza.” „Jól befürödtek a domboldallal.” – ilyen és ehhez hasonló pletykák keringtek a városban, annál is inkább, mert az alapozás elhúzódott, így az egyszeri járókelők (vagy a benzinkútra igyekvők) sokáig nem érzékelték, hogy halad a munka. Amikor meg már volt mit nézni, furcsállták a látványt. Nem csoda, hiszen a zalai emberek többsége domboldalon maximum présházakat, szőlőhegyi hajlékokat látott. A szóban forgó teraszházak pedig lépcsőzetesen elrendezett, lapos tetős (tetőteraszos), modern épületek voltak. Az épület múltja után kutatva kiderült, bár a lakók szinte teljes egészében kicserélődtek a kezdetek óta, egy „őslakos” még van az utcában. Sziver János építőmérnök annak idején a Zalaterv csapatát erősítette, és ő lett a Teraszház Lakásépítő Szövetkezet vezetője is. A járvány miatt telefonon mesélt a ház építésének körülményeiről. Mint mondta, a benzinkút feletti domboldalon homokbánya és mezőgazdasági terület volt. A Zalaterv egyik munkatársának szúrt szemet a terület, hogy jó volna oda építkezni. Több, harmincas éveiben járó fiatal is dolgozott a vállalatnál, akik éppen lakást vagy házat szerettek volna vásárolni (vagy építeni), ezért támogatták az ötletet. Mivel azonban magánterületről (száznál is több tulajdonosa volt a domboldal parcelláinak) volt szó, előbb meg kellett vásárolni azt a 4 hektárnyi részt, ahová az első házak felépülhettek. Majd beépítési engedély és rendezési terv is kellett. Hiszen ez a rész akkor még nem számított lakóterületnek.
A tervezés 1973 végén, '74 elején zajlott. Sövegjártó László és Pelényi Gyula építészek készítették el a terveket. Közben megalapítottuk a lakásépítő szövetkezetet is. Az első 14 lakás lakói így jórészt kollégák, barátok és az ő családtagjaik voltak. A bővítéshez azonban már mások, vagyis „külsősök” is csatlakoztak. A földmunkákat a szövetkezet szervezte, az alapozást aztán már maguk a tulajdonosok végezték el. És gyakorlatilag az egész építkezés „kalákában” zajlott.Megtudtuk: az épületegyüttes megtervezését és a különféle engedélyeztetéseket, majd a földmunkákat és az alapozást követően a Tanácsi Építőipari Vállalat csak a házak szerkezetét és födémét készítette el. A többi a leendő tulajdonosok feladata volt, akik OTP-kölcsönnel a zsebükben vágtak neki a munkának.– Mindenki maga alakította ki a saját részét, vagyis belső terét. Persze a kötelező műszaki előírásoknak meg kellett felelni, de a falakkal lehetett játszani, és a burkolatot is mindenki saját ízlésének megfelelően választhatta ki. Mindez elég nagy szabadságot adott az akkori tulajdonosoknak. A szövetkezetnek ugyanakkor tárgyalnia kellett a városi tanáccsal, hogy legyen víz, villany, na és út is a házakhoz. Szóval egy sor hosszú és bonyolult előkészítést és adminisztrációt igényelt az egész építési folyamat, ami miatt volt is csúszás. Végül 1978 második felében már olyan állapotban voltak a lakások, hogy az első lakók beköltözhettek. Természetesen a teraszházak dizájnjáról, vagyis külleméről is beszélgettünk Sziver Jánossal, és a jelen állapotokról is. A házakra ugyanis ráférne egy kis felújítás.
– A Zalaterv munkatársaként akkoriban sok helyen jártunk a kollégáimmal, és mindig figyeltük az aktuális stílusokat. Ehhez hasonló modern, lapos tetős, lépcsőzetes elrendezésű házak már a ’60-as években is voltak Magyarországon. Zalaegerszegen viszont még újdonságnak számított. Volt, akinek tetszett, volt, aki furcsállta, mások meg irigykedtek. Ahogy az lenni szokott. Aztán pár év múlva már a szomszédos domboldalakon is megjelentek ehhez hasonló épületek. Szerintem ezek a teraszházak itt a Göcseji út felett, a mai napig felhívják magukra a figyelmet. Újszerűséget hoztak a városba. Bár ma már kevésbé látszódnak, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A zöld utolért minket, mi meg megöregedtünk – vonta le a kissé ironikus konklúziót. A jelen és a jövő ugyanakkor némi aggodalomra ad okot. A lakásszövetkezet ugyanis az építkezés befejezését követően felbomlott, a lakások pedig mind magántulajdonban vannak. Vagyis a felújítások egyénileg történnek, ha történnek. Félő, hogy ez megbontja az egységes stílust. Ennek jelei már most is látszanak. Hogy hogyan látja a Lépcsősor utcai teraszházak múltját és jövőjét egy „kívülálló” szakember? Nagyjából hasonlóan. Agg Ferenc Podmaniczky-díjas építész érdeklődésünkre elmondta: a korszak egyik legszebb épületei voltak a teraszházak. Annak ellenére, hogy nem egyedülálló esetről volt szó, hiszen máshol már korábban is épültek hasonló stílusú modern házak a domboldalakon. Itt azonban újdonságnak, egyedinek számítottak. Mint ahogyan az ehhez kapcsolódó szövetkezeti, társasházi forma is az akkori időben. Ami a jelent és a jövőt illeti, Agg Ferenc szerint a házak sorsa nem építészeti, hanem társadalmi kérdés.
– Sajnos Magyarországon nincs kultúrája annak, hogy az ilyen egységes stílusú, homlokzatú, ám különböző tulajdonosok által birtokolt házakat, vagy akár egész utcákat egységesen próbáljanak kezelni, felújítani. A mentalitás nem ilyen. Ezért valóban félő, hogy a „kompozíció” megbomlik a sokféle felújítgatás, toldozgatás-foldozgatás, átfestés, nyílászárócsere során.
Hozzátette: mindez függ az ott élők és újonnan beköltözők anyagi helyzetétől is. Lehet, hogy valakinek többre futja, másnak meg kevesebbre, vagy épp semmire. Zalaegerszegen számos példát találni erre. Elég, ha csak a páterdombi ONCSA-házakra gondolunk, amik egykoron szintén egységes képet, sőt utcaképet mutattak. Ma már viszont kissé „eklektikus” vagy inkább kaotikus a helyzet. Az építész szerint társasházak esetében kevesebb a lehetőség az egyéni „átírásokra”, persze ennek ellenére ott is születhetnek rossz megoldások.
A teraszházakra visszatérve: ha nem sikerül a tulajdonosoknak közös megoldást találniuk a szükséges felújításokat illetően, akkor elveszik az érték.
 

 

 

 

 

 

vissza az elejére