A régészeti leletektől az Erikáig

Virtuális kiállításon a legújabb tárgyak

Az elmúlt években a magyar kultúra napja alkalmából a Göcseji Múzeum munkatársai rövid előadások keretében számoltak be a közönségnek előző évi kutatásaikról, illetve a kutatások eredményeiről.

2021-ben a Covid-világjárvány nem tette lehetővé az intézmény számára, hogy megrendezzék a kultúra napi konferenciát. Annak ellenére, hogy lassan egy éve bezárt a múzeum, a színfalak mögött azért intenzíven folytatódott a munka. Ennek eredményeit egy virtuális kiállításon tekinthetik meg a múzeumbarátok – tájékoztatott Szényi Krisztina sajtóreferens. A gyűjtőtevékenység a múzeum legfőbb feladatai közé tartozik, forrásait régészeti feltárások, célzott vagy alkalmi vásárlások, ajándékozások egyaránt képezhetik. A kiállítás az előző év legfontosabb szerzeményeit és a hozzájuk fűződő rövid történeteket, leírásokat tartalmazza. A most bemutatott, különböző méretű, korú, stílusú emlékek a múzeumi munka változatosságát is illusztrálják. A „Gyűjteményeink gyöngyszemei 2020” című virtuális kiállítás (mely a múzeum Facebook-oldalán található linkről érhető el) a képzőművészeti, a történeti, a régészeti és a néprajzi gyűjtemény legújabb darabjait tárja a közönség elé. De a skanzenben lévő Hencz-malom felújításáról is találnak érdekességeket a „látogatók”. A képzőművészeti gyűjteményt gyarapítja többek között idősebb Frimmel Gyula (1894–1979) zalaegerszegi tanító, festőművész egyik olajfestménye, mely Izsák Gyula korabeli fotója alapján készült. A Hébérező című képen egy jellegzetes zalai szőlősgazda figuráját festette meg az alkotó. A korábbi tulajdonosa értéktelennek találta a festményt, ezért kidobásra szánta; a „megmentő” a hulladékból emelte ki a festményt és ajánlotta fel a múzeumnak megvételre. A régészeti gyűjtemény is izgalmas leletekkel gyarapodott. A tesztpálya területéről előkerült, Zalaegerszegi Vénusz névre keresztelt 6500 éves női idol, tavaly országos sajtóvisszhangra talált. Kevesebb szó esett viszont arról az agancsból készült, kelta korból származó dobókockáról, melyre Nemesrádó mellett bukkantak rá a múzeum régészei. Azt, hogy milyen játékhoz használták őket, nem tudni pontosan. Léteznek olyan elképzelések is, hogy a kockákat jósláshoz is használhatták. A kelták játékszenvedélyéről a római történetíró, Tacitus is megemlékezett Germania című munkájában. Eszerint a kelta férfiak olyan szenvedélyesen kockáztak, hogy akár a személyes szabadságukat is képesek voltak eljátszani. Az újabb kori emlékek egyik népszerű darabja a történeti gyűjteménybe került, mechanikus szerkezetű, Erika márkájú írógép, melyet a Német Demokratikus Köztársaságban gyártottak. Nevét a drezdai írógépgyáros, Bruno Naumann unokájáról kapta. Ezen a néven 1910-től gyártottak hordozható írógépeket. 1945 után a Siedel és Naumann cég gyára az NDK-ba került és államosították, de az Erika márkanév megmaradt. A tárgy érdekessége, hogy nem most került a múzeum birtokába, azonban mostanra vált történeti értékké. Az írógépet a Göcseji Múzeum vásárolta még az 1980-as évek elején, ráadásul épp a történeti osztályon használták egészen addig, míg át nem tértek a számítógép-használatra.

vissza az elejére

Minősített könyvtár címet kaptak

Kitüntetés a deák ferenc megyei és városi könyvtárnak

A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár elnyerte a Minősített Könyvtár címet. A cím átadására január 22-én, vagyis a magyar kultúra napján került sor. A járvány miatt azonban csak az EMMI által szervezett online ünnepség keretében lehetett nyomon követni az eseményt – tájékoztatta lapunkat Tóth Renáta igazgatóhelyettes.

– pet –

A díjat dr. Kásler Miklós miniszter adományozta az intézménynek. Az oklevél szövege szerint a zalaegerszegi megyei könyvtár a TQM- szemléletű minőségmenedzsment eszközeinek és módszereinek kiemelkedő színvonalú alkalmazásáért kapta az elismerést. A Minősített Könyvtár címet 2021–2025 között jogosultak használni. A díjazottat levélben üdvözölte Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár is, aki úgy fogalmazott: ezekben a nehéz időkben bebizonyosodott, hogy a kultúrának nem csupán szórakoztató, de léleknemesítő, gyógyító, a nehézségeken átsegítő szerepe is van az emberek életében. A könyvtár helytállt a nehéz időkben, és a kimagasló szakmai munka mellett képesek voltak olyan hozzáadott értéket is felmutatni, melyek jövőformáló erővel bírnak.
A Könyvtári Intézet honlapján található leírás szerint a teljes körű minőségirányítás, a Total Quality Management (TQM) kialakulásának története az 1920-as években egyrészt Japán néhány gyárában, másrészt az Egyesült Államok Haditengerészetének Repüléstechnikai Parancsnokságán kezdődött különböző szervezési, hatékonysági munkálatokkal. A kezdeti lépések akkor váltak egy későbbi minőségi szemlélet, a TQM-filozófia alapjává – a vevő és a termék közötti kapcsolat újfajta megközelítésének kiindulópontjává –, amikor az elkötelezett szakemberek felismerték, hogy ez a filozófia minden szektorra kiterjeszthető és a haszna visszahat az egész társadalomra. A TQM az ipari területről elég hamar megjelent a közszolgálatban, az oktatásban és az információs ágazatban. A TQM-et a könyvtári és információs szektorban az 1990-es évektől már az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is oktatták, az egyetemeken folyó menedzsmentképzés keretében. A könyvtári világban 1990-ben vezették be a TQM-et az Egyesült Államokban, majd 1993-ban Nagy-Britanniában is. A könyvtári minőségügy hazai kialakításában jelentős szerepe volt a Könyvtári és Informatikai Kamarának (KIK). A KIK 1990-ben történt megalakulása óta fontos céljának tartotta, hogy a könyvtárak meghatározó intézmények legyenek a társadalom életében, és új szerepben jelenjenek meg a társadalmi, gazdasági, politikai térben. Ehhez szükség volt a könyvtárak szervezetének, irányításának, társadalmi kapcsolatainak, azaz szerepének a megújítására. A kilencvenes évektől napjainkig számos tréninget, továbbképzést szerveztek a könyvtárak számára a TQM szellemiségében, a 2000-es évek elejétől pedig akkreditált képzések zajlanak. Ezeken többek között a minőségmenedzsment általános kérdéseit, a TQM alapelveit és eszközeit, valamint a változások hatékony menedzselésének és a stratégiai tervezésnek a lehetőségeit járják körül. A 2011 óta létező „Minősített Könyvtár cím” pályázat célja többek között az, hogy a könyvtárak a TQM irányítási rendszert beépítsék a mindennapi tevékenységeikbe, és legfőképpen a partnerközpontúság által jobb pozíciókat érjenek el a társadalomban.

vissza az elejére

Tradíció és modern tömbszerűség

Kötet németh jános kisplasztikáiról

A magyar kultúra napja alkalmából mutatták be azt az új albumot, mely Németh János Kossuth-díjas keramikusművész munkásságáról készült. Ezúttal kisplasztikáinak világába tehetünk egy látogatást. A „Megformálta a föld porából” című kötet egy TOP-pályázatnak köszönhetően, az önkormányzat kiadásában készülhetett el.

– pP –

Szinte hihetetlen, de Németh János 87. életévébe lépett. Ez azonban nem akadályozza a munkavégzésben. Rengeteg a dolga, sok új ötlete van és folyamatosan alkot – hangzott el a Díszteremben rendezett kötetbemutatón. A mostani kiadvány nem előzmények nélküli, hiszen köztéri alkotásairól, majd korsóiról és butéliáiról már születtek hasonló színes albumok. Feltérképezésre váró terület még így is maradt az életművet illetően; ezért is fogalmazódott meg néhány évvel ezelőtt, hogy kisplasztikáit is jó volna kötetbe rendezni – mondta dr. Kostyál László művészettörténész, a könyv szerkesztője az eseményen. Ő jegyzi az albumhoz íródott tanulmányt is, melyben a kisplasztikák tematikájára helyezi a hangsúlyt. A művészettörténész szerint Németh János munkásságát nem egyszerű besorolni valamilyen kategóriába, hiszen úgy szobrász, hogy közben fazekas, és úgy népművész, hogy közben iparművész is. Plasztikai világa egyszerre követi a tradíciót és a modern, tömbszerű építkezési technikákat. Kisplasztikái tematikailag öt nagy csoportra oszthatók, ezek alkotják a könyv egyes fejezeteit. Az állatábrázolások, a szakrális figurák, a mitológia és a pogány hitvilág szimbólumai, valamint a férfiakról és nőkről (aszszonyokról) készült művei jól elkülöníthető csoportokba rendezik szobrait. Az ötödik téma pedig nem más, mint a legkorábbi időszak, amit a művészettörténész az útkeresés fázisának nevez. Persze már a korai alkotásain is megfigyelhető a Németh Jánosra jellemző tömegalkotási technika, ám az 1950-es évek végén készült szobrait még klasszikus arányrendszerrel mintázta. Ezeken nagyobb szerepet kapnak a mozdulatok. De a színek is eltérnek még a későbbi munkák terrakotta világától. A kötetben több mint száz fotó mutatja be a kisplasztikák sokféleségét és jellegzetességeit, csakúgy, mint a rájuk jellemző játékosságot, népies pajzánságot vagy épp a filozofikus megközelítést. A művekről Zóka Gyula készítette el a fotókat, és ő volt a könyv képszerkesztője is. Németh János a kötet megjelenése kapcsán úgy fogalmazott: csak teszem a dolgom. Leegyszerűsítve és újragondolva azt a formavilágot, ami a göcseji földből és az ősi fazekasságból fakad.

vissza az elejére

vissza az elejére