Ismét elkezdte az életet festeni A múzeumi közeg motiválta Családbarát munkahely  

Ismét elkezdte az életet festeni

Női alakok, bohócok, járványhelyzet

A művészet életmentő és életet adó dolog. A jelenlegi helyzetben ezt különösen fontos szem előtt tartani. Sok egyéb érzés mellett ennek szellemében születtek meg Nemes László legújabb alkotásai. A festőművésszel páterdombi műtermében beszélgettünk.

– pP –

Nők, bohócok, színek és járványhelyezt – nagyjából ezek voltak a kulcsszavak. Egyik legújabb képén egy fésülködő női alak látható, ami évszázadok óta kedvelt témája a festészetnek. Nemes Lászlónak korábban volt már két erotika témájú kiállítása. Azt mondja, most ismét elkezdte az életet festeni…
– A lány, a nő, az anya, a matriarcha jelenik meg a képeken, néha kicsit szürreális megoldásokkal. Ennek a fésülködős képnek az a címe, hogy Fehér körte. A körte-körteforma egyrészt a női alakra utal. De nekem a tojással is párhuzamos a jelentése. Ebben a formában ez a képi narratíva a születést, a világ teremtését jelképezi. Persze benne vannak a szeretteim, a szeretőim, az anyaképem és az anya hiánya is. Csakúgy, mint a női ideálom. Az alkotó szerint a mai helyzetben a világ teremtése, mint szimbólum ismét előtérbe kerül, mert kell valamilyen válasz a rettegésre, és utat kell találnunk a remény felé. Mindehhez nélkülözhetetlen a Nő. Ugyanakkor az új képek között olyanok is vannak, melyek cinikus bohócokat ábrázolnak. Mintha a teremtés és a cinizmus gondolatisága egyszerre lenne jelen a művész fejében.
– Az már a szemlélő dolga, hogy eldöntse, így van-e. Talán valóban megvan ez a kettősség, bár biztos, hogy nem volt tudatos az alkotási folyamatban. De tény, hogy a jelen világgal folyamatosan együtt kell élnünk, mégha az ember próbálja is kikapcsolni a napi híreket. Az jó, ha idősebb korunkra is marad bennünk egy kis bohóc, egy cinikus igazságmondó. Régebben is festettem ilyen önarcképeket, most ismét elővettem ezeket a klónjaimat.  Közben kísérletezik a színekkel; most a lila és rózsaszín árnyalatok kerültek a bohócok mellé. De korábban volt már piros, zöld, sőt egészen szürkés, barnás korszaka is az alkotónak. Azt mondja, a szín egyfajta filozófia, ami a bennünk lévő folyamatos változásokat is kifejezi.
– Messze vagyunk már Rembrandt korától, amikor a mécsesek adták a helyiségek fényét, és sötét tónusok mellett festettek a művészek. A jelenkor fényei nem ilyenek. A nagyváros, a benne lévő fényforrásokkal, maga a színorgia. Egész más hangulatok jelennek meg általa, mint a régi időkben. A rózsaszín vagy a lila nekem a korszerűséget, a „kortársságot” is képviseli. De nyilván hangulatfüggő is, hogy mikor mi kerül a vászonra, mert a színek sokszor az érzelmeink változásait jelzik. Mindig egyfajta révület, vagy misztérium, amikor felfedezek magamnak egy új árnyalatot és felfestem a vászonra. Nemes Lászlóról köztudott, hogy intenzív kapcsolatot ápol határon túli művésztársaival. Főleg horvátokkal, szlovénekkel, de az utóbbi időben szlovák művészekkel is. Kárpát-medencei alkotónak, kelet-európai mentalitású embernek tartja magát. Szereti is ezt a régiót, itt érzi magát otthon.
– Sok mindent keresek, ami ezt a Kárpát-medencei mentalitást képviseli. Nemcsak a művészetre gondolok, hanem például a gasztronómiára is. Nemrég például káposztát savanyítottam és sonkapácot készítettem, magyar–sváb recept szerint. Keresem a párhuzamokat és az együttlét lehetőségeit a szomszédos országok alkotóival. Ez most kicsit akadozik a vírus miatt, de online próbáljuk tartani a kapcsolatot. Hogy globális szinten okoz-e majd változást a művészeti életben a pandémia? Az alkotó szerint egyértelmű, hogy átrendeződés zajlik a világban, ami biztos, hogy nyomot hagy a művészeten. Lesz egy közös tudás, egy közösen átélt trauma, ami minden területre kihat. Ezzel párhuzamosan a technológia is változik, fejlődik, amivel együtt a kifejezésmódok is változnak.
– Ebből a szempontból kicsit dinoszaurusz vagyok, mert a festészet hagyományos eszközeivel dolgozom. Hiszem, hogy az ecsetnek és a színeknek megmarad az értéke. Remélem, hogy a járvány pozitív változásokat is hoz; például nyitottságot. Gondolati, szellemi téren egyaránt. Bízom benne, ha ezen a veszélyhelyzeten egyszer túl leszünk, akkor az emberek talán jobban értékelik majd a szabadságot, ami most elveszett. Addig is Nemes László folyamatosan dolgozik; a mostani bezártságot pedig reneszánsz türelemmel viseli. Gyakorlatilag csak a műterme és az otthona között közlekedik. Eddigi munkásságát – mely az 1970-es években indult Kolozsvárról – szeretné egy impozáns, retrospektív albumban megjelentetni. A próbanyomat már elkészült.

 

 

 

 

 

vissza az elejére

A múzeumi közeg motiválta

Elismerést kapott a régészetigyűjtemény-kezelő

Közönségkapcsolati munkatársként, azaz portásként kezdte, aztán múzeumi asszisztens, majd gyűjteménykezelő lett. Emellett az utóbbi években régésztechnikusként is tevékenykedik. Büki Ágnes 1999 óta dolgozik a Göcseji Múzeumban, a napokban pedig elismerést vehetett át több évtizedes szakmai munkájáért. Egyáltalán nem számított rá, sőt először nem is értette, miért keresik a polgármesteri hivatalból.

– pánczélPetra –

A város immár hatodik alkalommal díjazta a közművelődésben dolgozó szakembereket, a múzeumi ágazat kitüntetettje ezúttal ő lett. A közgyűjteményekben végzett háttérmunka ritkán kerül fókuszba, pedig a gyűjteménykezelők nagyban segítik a történészek, régészek munkáját. Így az oklevél a szakmai elismerésen túl a „kulisszák mögötti” világ munkatársaira is felhívja egy kicsit a figyelmet. Joggal, hiszen sokszínű, szerteágazó és gyakran nagy precizitást igénylő feladatokról van szó. Ismerni kell a múzeumi munka szinte teljes spektrumát és magukat a tárgyakat is. Milyen korúak, milyen anyagúak, milyen tárolást igényelnek, honnan származnak… Büki Ágnes lapunknak elmesélte: kezdetben egy évig portásként dolgozott a Göcseji Múzeumban, ám kicsit unta a dolgot. A portaszolgálat nem elégítette ki sem a fizikai aktivitását, sem pedig a kíváncsiságát. Így mindig mondogatta, hogy adjanak neki valami munkát. Végül Horváth László András és H. Simon Katalin régészek (akik azóta már a fővárosban élnek) rábízták a topográfiai gyűjtemény rendbetételét. A portaszolgálat mellett szívesen vállalta.
– Tulajdonképpen ez volt az első komolyabb megbízatásom. A régészeti terepbejárások helyszíneinek és a lelőhelyeknek a megjelölése, rendszerezése volt a feladat, illetve hogy az adott településekre vonatkozó adattári dokumentumokat, vagy katonai térképmásolatokat mellékeljem az anyaghoz. Aztán jött dr. Vándor László akkori igazgató, hogy ha ez ilyen jól sikerült, akkor az ő régészeti fotódokumentációját is rendszerezni kellene. Ez nem volt egyszerű, mert rengeteg negatív „csíkot” és fekete-fehér képet kellett átnéznem. Ezekkel a feladatokkal egyre inkább a régészeti osztály felé terelődtem, és közben portásból múzeumi asszisztens lettem.
– Azért biztos volt benned valamiféle indíttatás, vagy gyerekkori érdeklődés, hogy a múlt után kutass?
– Épp az az érdekes, hogy nem! Egy szombathelyi szakközépiskolában végeztem dísznövénykertész és parképítő szakon. Motivációt sokkal inkább a múzeumi közeg adott, vagyis a hely szelleme hozta ki belőlem az érdeklődést. Mindig inspiráló és segítőkész kollégák vettek körül, tulajdonképpen bárkihez fordulhattam egy-egy kérdéssel. Kezdetben sokat segített Kvassay Judit régész, Kőfalvi Csilla könyvtáros (ők már nem a zalaegerszegi múzeumban dolgoznak), de Vándor László és Varju András is. Judit szerette volna, ha a régészeti terepmunkába is bekapcsolódok, mert mint mondta, a parképítés és az ásatás között van hasonlóság; csak az egyik pozitív (vagyis föld feletti) a másik meg negatív (föld alatti). Ám mindkét esetben hozzá kell idomulni a környezethez. Terepmunkára akkor még nem mehettem, mert nem lett volna, aki a régészeti bázison kezeli a gyűjteményt.
– Aztán egy időre meg átkerültél a történeti gyűjteményhez...
– Így van, de előtte még gyesen is voltam, kétszer. Mikor visszamentem dolgozni kiderült, hogy a régészeti osztályon épp nincs szükség gyűjteménykezelőre, ám a történetin Béres Katalin, Marx Mária és Kostyál László szívesen fogadtak. El is kelt a segítség Dömötör Andrea mellett, mert itt a helytörténeti, néprajzi, képző- és iparművészeti anyag egyszerre van jelen. Egy hatalmas gyűjteményről van szó. A 2010-es évek elején járunk; ekkor kapta meg a múzeum Kisgyörgy Erzsébet több mint tízezer darabból álló képeslap-kollekcióját is. A hagyaték feldolgozása az én feladatom lett.
– Ekkora darabszámú gyűjteménynél hogyan zajlik a rendszerezés? Egyáltalán mi ilyenkor az első lépés?
– Nagy szerencsénk volt, mert Kisgyörgy Erzsébet már maga is rendszerezte a gyűjteményt, és amennyire lehetett, szerettük volna megtartani az általa kialakított struktúrát. Vagyis témák és azon belül évszámok szerint volt összeállítva a kollekció. Így nem kellett mind a 10 ezer darab képeslapot átpörgetni. A karácsonyi, névnapi, születésnapi lapok, valamint a városképek, vagy a más városokból, üdülőhelyekről származó képeslapok külön csoportokat alkottak. Inkább az volt a fő feladat, hogy leltározzuk, katalogizáljuk, és minden csoportból kiválasszunk néhány exkluzív példányt.
– Az itteni munka ellenére mégis visszatértél a régészeti osztályra, sőt már régésztechnikusként az ásatásokon is részt veszel.
– Igen, 2017-ben Simmer Lívia osztályvezető visszahívott. Bár nagyon szerettem a történeti osztályon lévő munkát és a kollégákat, mégiscsak a régészet a szívem csücske! Innen indultam, ebbe tanultam bele. Az meg külön öröm, hogy a gyűjteménykezelői munka mellett most terepen is lehetek. Bár három évvel ezelőtt, amikor a fagyos hidegben ástunk a tesztpályán, volt néhány pillanat, mikor nem ezt gondoltam. De aztán az egyik legszebb lelet épp akkor került elő a földből. Mintha csak engem akart volna lelkesíteni.
– Ha már a tanulást említetted, mindeközben egy képzést is elvégeztél Budapesten.
– A Magyar Nemzeti Múzeum egyéves gyűjteménykezelői kurzusán szereztem képesítést. Nagyon jó iskola volt, hiszen több nagy múzeum raktárába is eljuthattunk. A Néprajzi Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum legtitkosabb helyeit és gyűjteménykezelési módszereit figyelhettük meg. Ezek a legmodernebb raktáraknak számítottak akkor. Többek között a legideálisabb klímát tudják biztosítani a tárgyaknak.
– Ehhez képest milyenek a Göcseji Múzeum lehetőségei?
– Leginkább szűkösebbek. De országos viszonylatban a középmezőny elején vagyunk. Sokkal roszszabb helyzetben lévő múzeumok is vannak. A legnagyobb probléma nálunk a helyhiány. Jó lenne, ha a következő években sikerülne bővíteni a raktárhelyiségeket. Anyag ugyanis van bőven, és mivel idén is sok ásatás lesz, várhatóan rengeteg új lelet tódul majd be hozzánk.
 

 

 

 

 

 

vissza az elejére

Családbarát munkahely

Figyelnek a munkatársak igényeire

A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár 2020-ban sikeresen pályázott a Családbarát hely – Családbarát munkahely tanúsító védjegy bronz fokozat elnyerésére.

Az intézmény már 2019-ben elnyerte a Családbarát hely (mint szolgáltatóhely) minősítés bronz fokozatát. Az európai uniós forrásból megvalósuló Családbarát ország projekt alapvető célja a családbarát Magyarország megteremtése – tájékoztatott Tóth Renáta, a könyvtár igazgatóhelyettese. A Családbarát hely tanúsító védjegyre széles körben lehetett pályázni, és bármely területen (versenyszféra, közszféra, nonprofit szektor) tevékenykedő szervezet benyújthatta a pályázatot, hiszen a családok szempontjait mindenhol szükséges érvényesíteni. A Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. a Családbarát Hely tanúsító védjegy (CSBHTV) létrehozásával mindenki számára kiszámítható minőséget jelentő tanúsítási rendszert dolgozott ki. Ez a védjegy hitelesen bizonyíthatja a munkavállalók és a szolgáltatást igénybe vevők számára, hogy a védjegy tulajdonosa családbarát szemléletű, azaz családbarát munkahelyként működik, illetve családbarát szolgáltatást nyújt. A védjegy elnyerésével a pályázó pozitív értelemben megkülönböztetheti magát piaci, kulturális versenytársaitól, valamint előnyt szerezhet a minőségi munkavállalókért folytatott küzdelemben. Azt gondoljuk, hogy az elnyert tanúsítással jelentősen megnőhet a munkahelyeink munkaerőt megtartó és munkaerőt vonzó képessége, a szolgáltatóhelyek tekintetében pedig nagymértékben hozzájárul az adott szolgáltatás piaci sikerességéhez – fogalmazott az igazgatóhelyettes. A bronz fokozat elnyerése fontos versenyelőnyt jelent a védjegyjogosultnak; vonzóbbá teszi a minősítést megszerző szervezetet a munkavállalók és ügyfelek körében. A könyvtár kiemelt figyelmet fordít a családtudatos kommunikációra szervezeten belül és kívül. A munkaadó figyelembe veszi a munkavállalóktól beérkező kéréseket, javaslatokat és ez alapján bővíti családbarát intézkedésinek körét. A könyvtár munkatársai gyermekeinek gyermekfelügyeletet biztosít (például óvodai/iskolai szünetekben). Ezenkívül Ovi-sarok, Tini-sarok, társasjátékok, babzsákok állnak rendelkezésre. Továbbá kisgyermekek fogadására is alkalmas munkahelyi környezetet alakítottak ki. Ezenkívül gyermektáboroztatásban való részvételi lehetőséget tudnak kínálni a munkavállalóik gyermekeinek. A könyvtár a munkafeltételek optimalizálásával, a családtámogató intézkedésekkel a mostani és leendő munkatársainak kínál pozitív munkahelyet. Tóth Renáta elmondta: azért érdemes birtokolni mind a 2019-ben megszerzett Családbarát szolgáltatóhely, mind pedig a 2020-ban szerzett Családbarát munkahely címet, mert csak így indulhatnak később az ezüst fokozatért.

 

 

 

 

 

vissza az elejére