Előbb az internetes keresés, aztán a könyv?

A könyvtár már nem egy csendes „sziget”

Az 1990-es, 2000-es évek új kihívások elé állították a könyvtárakat. Elég, ha csak két „bűvös” fogalmat említünk: digitalizáció és online térnyerés. Kicsit lesarkítva a dolgokat, a cédulás katalógustól az elektronikus böngészésen át kellett eljutni odáig, hogy ma már telefonra letölthető applikáció segíti az olvasót a dokumentumok keresésében.

– pánczélPetra –

Nitsch Erzsébet, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatóhelyettese, a József Attila Városi Tagkönyvtár vezetője a magyar kultúra napján vehette át a kulturális dolgozóknak járó szakmai elismerést. A könyvtári ágazat idei díjazottja – aki 1981 óta dolgozik a landorhegyi intézményben – többek között a kétezres évek modernizálási munkáiban, valamint az állomány építésében és korszerűsítésében jeleskedett a kollégáival együtt. Ennek apropóján beszélgettünk vele.
– Valószínűleg nem én vagyok az egyedüli, aki a kilencvenes évek vége felé, épp a városi könyvtárban lépett fel először a világhálóra. Mikor érte el a digitális korszak, vagy annak első szele a városi könyvtárat?
– Tulajdonképpen már 1993-ban, hiszen ekkor kezdődött el az elektronikus katalógus kiépítése. Ebben eléggé úttörők voltunk a megyében. Ez a TextLib rendszer – ami akkor még Text tár volt – kialakítását jelentette; nemcsak itt, hanem országos szinten is. Kezdetben csak az új könyveket vittük fel, ezzel párhuzamosan megvolt még a cédulakatalógus is. Az olvasók nálunk 1998-ban használhatták először az Internetet. A digitalizáció és az online világ folyamatos újításokat igényelt a 2000-es években. Korszerűsíteni kellett az elektromos hálózatot, belső hálózatfejlesztést hajtottunk végre, és a wifi is kiépült.
– Szinte néhány év leforgása alatt megváltozott a keresés és a kölcsönzés is. Mennyire volt megterhelő feladat az átállás?
– Valóban, 2000-ben beindult a gépi kölcsönzés és a vonalkódozás, de jó ideig megmaradt még a hagyományos katalógus is. Vagyis a „fiókos szekrények” nem tűntek el egyből a könyvtárból. Eleinte nem bíztunk ugyanis az elektronikus adatok pontosságában. Sok adat összekeveredett, aztán később a kistelepülési könyvtárak anyagával is bővült az állomány, majd 2013-ban egyesült a megyei és a városi könyvtár. A két adatbázis egyesítése is okozott egy átmeneti zavart ebben az átállási időszakban. Sokszor jól jött még a kézi katalógus! Ezeket az éveket kihívásként éltük meg. Akkor még feldolgozóként próbáltuk kitalálni a kollégákkal, hogy az olvasók vajon milyen hasznos információkat szeretnének látni az elektronikus katalógusban. A programfejlesztő céggel közösen teszteltük a rendszert. Ez ma is így van, hiszen folyamatosan újabb funkciók érkeznek. Legutóbb éppen az elektronikus foglalással bővült a rendszer, nagyban segítve ezzel az úgynevezett távoli használatot. Járvány idején különösen jól jön az online foglalás. De a könyvtár katalógusa nemrég elérhetővé vált egy telefonra letölthető applikáció révén is.
– Hogyan változott a könyvtárlátogatók köre a kétezres évek elején, amikor még viszonylag kevés háztartásban volt Internet? És mi történt azt követően, hogy a mobiltelefonoknak köszönhetően gyakorlatilag egész nap az online térben (is) lehetünk?
– Az ezredforduló környékén érezhetően megnőtt a könyvtár forgalma. Olyanok is jöttek, akik addig nem voltak olvasók, könyvtárhasználók. Itt elsősorban az akkori fiatalokra gondolok, akik tényleg internetezni jöttek a könyvtárba.
– Vagyis nem feltétlenül a tudásért, hanem a játékért, szórakozásért?
– Igen, és ez nem ment mindig csendesen. A könyvtárosokat is új helyzet elé állította az, hogy a könyvtári közeg, mint közösségi tér lassan megváltozik. Ki kellett alakítani annak a kultúráját, hogy a netező diákoknak se kelljen teljes némaságban ülniük, ugyanakkor ne zavarják azokat, akik olvasni, tanulni jöttek. Az Internet emellett egy sor új lehetőséget hozott. Könyvtárhasználati vetélkedők révén sikerült azért a fiatalabbak érdeklődését is felkelteni a könyvtár és az olvasás iránt. Az idősebbek pedig számítógépes tanfolyamokra jöhettek, ahol elsajátíthatták az alapokat. Például hogyan kell e-mail-fiókot létrehozni, levelezni, dokumentumokat letölteni, fájlokat csatolni. Az eredeti kérdéshez visszatérve: miután a háztartásokban is elérhetővé vált az internet, és egyre több lett rajta a tartalom, drasztikusan visszaesett azoknak a száma, akik a net miatt jöttek a könyvtárba. Ma már inkább csak a foglalkozások, vetélkedők, táborok idejére korlátozódik a használat. Pedig úgy érzem, hogy sokat tudnánk segíteni abban, hogy az egyes tartalmakat jobban ki tudják választani a felhasználók.
– Kikre gondol? Szakdolgozatíró egyetemistákra, vagy inkább azokra az idősekre, akik még mindig bizonytalanul közlekednek a digitális világban?
– Akár mind a kettőre. Manapság éppen azért nehéz a tájékozódás, mert túl sok az információ. Nem biztos, hogy mindenkinek sikerül kiszűrni, hogy mi az, amire valóban szüksége van. Vagy, hogy egy-egy témán, problémakörön belül egyből rátalál arra, ami őt igazából érdekli. Ezekben tudunk segíteni. Most a járvány alatt a honlapunkon ajánlunk is különféle tartalmakat, legyen szó könyvekről, folyóiratokról, vagy sokakat érintő társadalmi kérdésekről. Ezeket a „Könyvtár a küszöbön” program keretében ki is lehet kölcsönözni. Ami a szakdolgozatírókat illeti, e téren is sok minden megváltozott. Régen előbb a könyvekből tájékozódtak a diákok, és utána kerestek internetes forrást, hogy „modernebb” legyen a dolgozat. Ma ez fordítva van. Azzal jönnek hozzánk, hogy a neten már mindent megnéztek, valami olyat adjunk, ami ott nincs.
– Mennyire tűnik reménytelennek, hogy a mai gyerekekből könyveket is olvasó felnőtt legyen?
– Ha sikerül őket már kisebb korukban becsábítani a könyvtárba, akkor nem reménytelen. A József Attila könyvtár pont abban jó, hogy különféle rendezvények révén képes korosztályokat megszólítani. Persze a járvány miatt a programok most szünetelnek, de talán jön az enyhítés. Az Örömkör-sorozat, mely 2006 óta működik, például éppen azt bizonyította be, hogy fel lehet kelteni a gyerekek és a szülők érdeklődését egy-egy hétköznapi életből merített téma kapcsán. Mindig jó látni, hogy utána sokan itt maradnak a könyvtárban, olvasgatnak, vagy egymásnak ajánlanak könyveket, és később is visszajönnek.
– A mindennapi problémák megjelenítése és az ezekhez kapcsolódó könyvek, afféle ugródeszkának számítanak a tartalmasabb olvasmányok felé?
– Úgy néz ki, hogy igen, sokakban sikerül felkelteni így az érdeklődést. A fiataloknál pedig újra kezd divatba jönni az olvasás. Népszerűek ugyanis azok a regényhősök, akik túljutnak valamilyen krízisen és megtalálják a saját útjukat. Sok könyvajánló, blogbejegyzés is születik ezekkel a kötetekkel kapcsolatban, ami egyfajta önkifejezés a fiatalabb korosztály számára. Az biztos, hogy azok a gyerekek, akik az Örömkörön nőttek fel, már nem azt gondolják egy könyvtárról, hogy az valamiféle csendes, elmélyült sziget. A világtrend is azt mutatja, hogy a könyvtárak ma már egy lazább, nyitottabb közösségi térként működnek.

vissza az elejére

Dokumentumok a keleti hadszíntérről

Honvédek az arcvonal mögött és az arcvonalban

Egy tízéves kutatómunka eredményeképpen jött létre az a dokumentumkötet, mely izgalmas és megrendítő történeti források segítségével tárja fel a keleti hadszíntérre vezényelt, magyar királyi 47/III. honvédzászlóalj történetét.

– pP –

A Zalaegerszegi honvédek a keleti arcvonal mögött című kiadvány szerzőpárosa – Molnár András történész (a MNL Zala Megyei Levéltárának igazgatója) és dr. Szabó Péter hadtörténész (a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa) – nem ismeretlen az olvasók előtt. A korszak kutatóiként több közös könyvük is napvilágot látott az elmúlt években. A legfrissebb kötetet ezúttal a zalaegerszegi városházán mutatták be, a járvány miatt egyelőre csak a sajtó képviselőinek. Mint azt Balaicz Zoltán polgármester bevezetésképpen elmondta: a városnak mindig fontos volt a helytörténet, illetve a kutatások, konferenciák és az ehhez kapcsolódó kiadványok támogatása. Utóbbira külön forrást biztosítanak az éves költségvetésben, de ezt kiegészítve a TOP-program keretében is finanszíroznak várostörténeti rendezvényeket, köteteket. A mostani könyv az önkormányzat támogatásával, a Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány kiadásában jelenhetett meg, mégpedig a Zalaegerszegi Füzetek sorozat különkiadásaként. Hogy miért „külön”, arról dr. Gyimesi Endre, a közalapítvány kuratóriumának elnöke beszélt, felidézve az alapítvány létrejöttét és a kiadványsorozat életre hívásának történetét is. Utóbbi a hetvenes évekig nyúlik vissza, majd némi szünet után az 1990-es évek közepétől állandósult a megjelenés. Jelenleg a 17. számnál tartanak, ám a Zalaegerszegi honvédek a keleti arcvonal mögött sokkal vaskosabb könyv, és a formátuma is más, mint a sorozat eddigi darabjainak, ezért „különkiadásként” jelentették meg. A kutatómunkáról, a dokumentumkötet felépítéséről és a keleti frontra vezényelt honvédek történetéről Molnár András beszélt. Mint mondta: Szabó Péterrel tíz éve kezdték el a források felkutatását. Magánszemélyeknél, a honvédek leszármazottainál keresték azokat az iratokat, leveleket, naplókat, fotókat, melyek a Zalaegerszegen 1941-ben létrejött alakulat mindennapjairól, harci feladatairól tanúskodnak. A munka nem volt egyszerű, mert nagyon sok anyag megsemmisült, így keveset lehet tudni a front mögött szolgáló zalaegerszegi alakulatról. A magyar királyi 47/III. honvédzászlóaljat főleg tartalékosokból hozták létre, majd 1941 novemberében a keleti hadszíntérre, a németek által elfoglalt ukrán területekre szállították. Kijev környékén több mint két évig megszálló, hátország-biztosító feladatokat láttak el. A könyv címe ezért is utal arra, hogy az arcvonal mögött tevékenykedtek; vagyis főleg őrszolgálatra, a szállítási útvonalak biztosítására alkalmazták őket, de partizáncsoportok ellen is bevethetők voltak. Az eredeti feladataik ellenére 1942–43-ban az arcvonalba kerültek, és a szovjet reguláris csapatokkal vívtak küzdelmet. A történész hozzátette: annak ellenére, hogy nem készültek frontszolgálatra (sem létszámban, sem felszerelésben nem voltak rá alkalmasak) kezdetben mégis sikeres harcokat folytattak. 1942 nyarán viszont komolyabb vereséget szenvedtek a brjanszki erdőben. (Itt működtek a legnagyobb szovjet partizánalakulatok, emiatt az erdő afféle fogalomnak számított a Kádár-rendszerben. Elképzelhető, hogy az alakulat irattára is a partizánok kezébe került.) A zászlóaljat 1944 tavaszára a Kárpátok előterébe vonták vissza, és őszig a magyar 1. hadsereg szovjetek elleni védelmi harcaiban vettek részt. Helytállásuk egyéni hősiességüknek köszönhető – fogalmazott Molnár András. Ezt követően az alakulat felmorzsolódott, de a katonák egyéni sorsa még nyomon követhető a háború végéig. A zászlóalj történetét magánszemélyeknél (családtagoknál) fennmaradt iratok segítségével tudta rekonstruálni a szerzőpáros. A kötetben a bevezető tanulmányokon túl, többek között a tisztikar és a katonák életrajzi adatai, naplók, visszaemlékezések, szakmai jegyzetek és veszteségi adattár is olvasható. A könyvet pedig egy fotóválogatás zárja. A korabeli felvételek szintén a katonák személyi hagyatékából kerültek elő, és jórészt a megszállt területeken készültek. A családtagoknak, otthon maradottaknak írt leveleket, illetve a tábori levelezőlapokat, harctéri naplóbejegyzéseket olvasva elmondható, hogy a honvédektől származó forrásanyag nem hallgat el semmit, és nem szépít. Őszinte, izgalmas és néha megrendítő feljegyzésekkel, személyes vallomásokkal találkozhattak a történészek. A kiadvány jóvoltából pedig immár a téma iránt érdeklődők is – tette hozzá Molnár András. A sajtótájékoztató vendége volt Hegedűs Ferenc, akinek édesapja, idősebb Hegedűs Ferenc főhadnagyként vett részt a küzdelmekben. A kötetben lévő fotók jó része tőle származik, de más fontos iratokat is a levéltár és a múzeum rendelkezésére bocsátott a család.

vissza az elejére

Lezárult a ZAZEE Art Mentor pályázata Két fiatal alkotó vehet részt a művészeti kurzuson Gyenes Júlia Boróka... Kajos Anna Zsófia alkotása A ZAZEE Kulturális Egyesület januárban határozta el, hogy támogatást nyújt helyi képzőművészek számára, hogy részt vehessenek a Budapest Art Mentor program Művészlét című online kurzusán. Az egyesülethez azok jelentkezhettek a támogatásra, akik jelenleg művészeti felsőoktatásban tanulnak, vagy már ott végzett alkotóművészek, és Zala megyében születtek és/vagy Zala megyében rendelkeznek állandó lakcímmel. Budapest Art Mentor – Művészlét kurzusa egy jó lehetőség arra, hogy a képzőművészek tudatosan építsék karrierjüket. A tízalkalmas – jelenleg online zajló – képzés betekintést nyújt mind a hazai, mind a nemzetközi művészeti szcéna világába, a művészeti karrierépítés fontos lépéseibe, a brandépítés és az online jelenlét alapjaiba, a pályázatok világba, az alapvető jogi dolgokba, illetve a műtárgykezelés lényeges kérdéseibe. A ZAZEE Egyesülethez beérkezett pályázatok elbírálása után a szakmai zsűri (Baki Orsolya képzőművész, a Savaria Múzeum közművelődési menedzsere, Farkas Imre festőművész és Tóth Pál Sándor esztéta) úgy döntött, hogy Gyenes Júlia Boróka és Kajos Anna Zsófia részesülhet a támogatásban. Ők vehetnek tehát részt az Art Mentor hamarosan induló képzésén.

vissza az elejére