Metszetek és párhuzamos valóságok Fény derülhet a dagerrotípia készítőjére Végzősök fája a Békeligetben  

Metszetek és párhuzamos valóságok

Frimmel gyula online kiállítása

A rajzolás tevékenységéből indult el egész pályafutása. Dús László szakkörében kezdett, sőt onnan számítja végleges elköteleződését a képzőművészet felé. A festés kevésbé vonzotta, ám a „szöszmötölősebb” grafikai irányzatok igen.

– pP –

Hogy a grafika mit is jelent pontosan, azt kevesen tudják, éppen ezért ezzel a magyarázattal indította Frimmel Gyula a tárlatvezetést saját kiállításán. „A rézborzoló” című tárlat a ZAZEE Kulturális Egyesület 8.01 online galériájában nyílt meg; mégpedig egy teljesen virtuális, kifejezetten erre a célra tervezett térben. A grafikusművész harminc évig volt az Ady Endre művészeti iskola tanára, számtalan egyéni és csoportos kiállításon vett már részt itthon és határon túl is. Mint mondta, ez az online kiállítás és online tárlatvezetés kicsit új és szokatlan műfaj számára, ám örült a lehetőségnek. Mindjárt az elején leszögezte: arról nem szeretne beszélni, hogy mit gondolt a művész (vagyis ő maga alkotás közben), mert szerinte ez annyira nem fontos. Inkább azt meséli el, hogy technikailag hogyan jönnek létre alkotásai. A grafika egy sokszorosító eljárás, a fa- és a rézmetszet, valamint a rézkarc elterjedésével vált népszerűvé. A grafikus nem papíron dolgozik (azon maximum vázlatokat készít), hanem nyomólemezen. A lemez felületét mélyíti, borzolja, majd festi és visszadörzsöli, így rajzolódnak ki a különböző minták és árnyalatok. A részletek fontosak a grafikákban, ezért a kiállítóterekben általában nagyító is van a műtárgyak alaposabb szemrevételezéséhez. Jó, hogy ezt a nagyítási technikát a 8.01 galéria online tárlatán is sikerült megvalósítani. De mi az a „rézborzoló”, amire a kiállítás címe is utal? A művész elárulta, hogy ezt a kifejezést még a kilencvenes években Böröcz Nándor újságíró írta le egy róla szóló cikkben, ami nagyon megtetszett neki. A szó tulajdonképpen arra a mezzotinto technikára utal, amit Frimmel Gyula előszeretettel használ. Magyarul borzolást jelent ez az olasz eredetű, ám nemzetközi kifejezés. (Egy speciális eszközzel, a himbavassal borzolják fel a lemezt, ami leggyakrabban rézből készül.) A „mezzo” szó pedig a középtónusra, középárnyalatok hangsúlyosságára utal. Ez a grafikai eljárás ugyanis hihetetlen tónusárnyalatokat tud visszaadni.  Frimmel Gyula ezenkívül hagyományos rézmetszeteket sőt linómetszeteket is készít. (A rézmetszethez finomabb vésőket használ, és átgondolt munkával alakítja ki egy-egy kép vonalstruktúráját.) Sokszor vegyíti is az eljárásokat; így olyan hatást ér el, mintha a kép részletei nem egy síkon lennének. Tulajdonképpen párhuzamos valóságokban gondolkodik, s a nézőben is valami ilyesmi fogalmazódik meg a kész mű láttán. A kiállításon mutatott is példákat az egyes technikákra az alkotásai közül. Bemutatta a Bajusz című vörösréz lemezre készült nyomatát (ami szép példája a borzolásnak), de mesélt a Lány gyöngy fülbevalóval című képéről is, amit egy híres Vermeer-festmény ihletett. Az eredeti művet próbálta átültetni a mezzo technikára, ám úgy, hogy egy teljesen új és saját kompozíció szülessen. Ezért a sokak által ismert és kedvelt női portrét kitalált tárgyak köré helyezte. Azt is elárulta, hogy a Békuci című, tavaly készült képe egy játékos alkotás, ami a Békakirály mesére is utal. A mű jó példa a vegyes technikára és a különböző (fekete-fehér) tónusok megjelenítésére. A sokat emlegetett mezzotinto technika már az 1600-as évektől létezik. Frimmel Gyula azt mondta, hogy ennek ellenére attól mindig idegenkedett, hogy csak úgy egyszerűen leutánozza a korabeli eljárást. Nem szeretne ugyanis afféle barokk rézmetsző lenni. Inkább egyediségre és a technika újragondolására törekszik. Szereti, ha látszólag egymáshoz nem tartozó motívumok kerülnek egy képre. A magyarázatot pedig rábízza a közönségre, vagy a szakemberekre, netán a pszichológusokra. A művész azt is elárulta, hogy fontos neki a címadás, de nem abból a szempontból, hogy hozzásegítse a nézőt a helyes megfejtéshez, hanem mert – az emberekhez hasonlóan – egy műalkotásnak is kijár, hogy neve legyen. Az alkotó aztán a kész művet elengedi, hadd menjen az a saját útjára. A Frimmel Gyula kiállítása május 20-ig a https://zazee.hu/ 801/fhall.php linken érhető el.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Fény derülhet a dagerrotípia készítőjére

Egy fiatal francia arisztokrata járt a városunkban?

Százszázalékos bizonyíték ugyan még nincs, de lehet, hogy forró nyomon járnak a kutatók, hogy kiderítsék, ki készítette azt a Zalaegerszeg belvárosáról készült dagerrotípiát, ami tavaly került elő a párizsi Fotográfiai Társaság gyűjteményéből.

Mint arról számos sajtóorgánum többször is beszámolt, Fisli Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum fotótörténésze talált rá a korabeli, 19. század közepén készült fotográfiára, melyen a zalaegerszegi főtér látható egy piaci napon, az Arany Bárány vendégfogadó emeleti ablakából fényképezve. Azóta is zajlik a munka, hogy kiderítsék, ki készítette a fotót. Első körben csak annyit sikerült megállapítani az ezüstlemezbe ütött mesterjegy alapján, hogy az ismeretlen dagerrotipista 1845 után kapta lencsevégre az egerszegi piacteret. Néhány hete azonban új információhoz jutott Béres Katalin, a Göcseji Múzeum történész-főmuzeológusa. Ebben pedig nagy segítségére volt Gajda Péter, a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium magyar–latin szakos tanára – tájékoztatta a sajtót Szényi Krisztina, a múzeum kommunikációs munkatársa. Gajda Péter hosszú évek óta kutatja a gimnáziumának nevet adó Teleki Blanka és az erdélyi arisztokrata Teleki-család történetét. E kutatás során ismerkedett meg a francia származású arisztokrata, Auguste (Ágost) de Gerando históriájával, aki Teleki Blanka húgát, Teleki Emmát vette feleségül. A 21 éves fiatalember 1840-ben költözött Magyarországra, méghozzá Erdélybe, felesége családjához. Nagy érdeklődéssel és szimpátiával tanulmányozta az országot, annak népét, történelmét, szokásait, az itt élő nemzetiségeket. Figyelemmel követte a reformkori politikai elit, különösen a hozzá közelálló reformellenzék törekvéseit. Tisztelte Wesselényit, Deákot, Eötvöst, Batthyány Lajost. Két év alatt körbe utazta Erdélyt (élményeiről, tapasztalatairól könyvet is írt, melyet 1845-ben jelentetett meg) És ami a legfontosabb számunkra: utazásai során nemcsak leírta, hanem fényképezte is a látottakat. Vitte magával az akkor még újdonságnak számító, dagerrotípia készítésére alkalmas kameráját, amellyel megörökítette a helyiek népviseletét és más, számára érdekes jelenségeket. Az Erdélyt bemutató könyve megjelenése után de Gerando Magyarországról tervezett könyvsorozatot megjelentetni, ezért feleségével és immár két gyermekével 1845 és 1847 között a Dunántúlt járták be. Hogy Zalaegerszegen is megfordultak, arról egy másik művében, A politikai közszellem Magyarországon a francia forradalom óta című nagyesszéjében emlékezett meg. Szemtanúja volt az 1847. június 14-i vármegyei tisztújításnak Zalaegerszegen. A tisztújítás napja hétfőre esett, így valószínű, hogy – a korabeli közlekedési viszonyokat figyelembe véve – még másnap, kedden, a piacnapon is városunkban tartózkodhatott a fiatal francia. Ezek után adja magát a feltételezés: ő készíthette a Zalaegerszeget ábrázoló fotográfiát? Hogy valóban hozott-e magával a francia utazó dagerrotípia készítésére alkalmas kamerát, egyelőre nem tudni pontosan. További kutatásokat kell végezni a téma kapcsán. A fentiek alapján azonban elképzelhető, hogy a Zalaegerszeg főterét ábrázoló különleges fotográfiát az az Auguste de Gerando készítette, aki könyveivel, valamint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején tett diplomáciai szolgálatával segítette Magyarországot.

 

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Végzősök fája a Békeligetben

Búcsúznak a középiskolától

957 végzős diák készül a következő hetekben az érettségi vizsgára Zalaegerszegen. A ballagókat a hagyományokhoz híven köszöntötte a város is. Igaz, a járványhelyzet miatt immár másodszor, csak szűkre szabott búcsúra kerülhetett sor.

Már évek óta szokás, hogy a végzős diákok emlékfát ültetnek a Békeligetben. A projekt egyrészt kapcsolódik a város környezetvédelmi programjához, másrészt pedig egy emlék is. Bármikor visszatérhetnek majd ide az egykori tanulók, hogy a fa árnyékában elidőzve megemlékezzenek a diákéveikről – mondta Balaicz Zoltán az idei faültetésen. A polgármester sok sikert kívánt a felkészüléshez és a vizsgákhoz, remélve azt is, hogy a pandémia ellenére szép emlékekkel búcsúznak a diákok a középiskolás évektől. Idén egy juharfát ültettek el a Békeligetbe a Zalaegerszegi Diákönkormányzat képviseletében a fiatalok. Az eseményen Kovács Virág diákpolgármester is elbúcsúztatta néhány szóval a mostani végzősöket, továbbá sok sikert kívánt nekik a közelgő vizsgákhoz.

 

 

 

 

 

vissza az elejére