Az év madara a cigánycsuk

Zalában is találkozhatunk vele

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-ben indította az „Év madara” programját, mellyel a társadalom figyelmét kívánják felhívni a természetvédelmi szempontból veszélynek kitett fajokra. A szakmai csoport három olyan énekesmadarat „versenyeztetett” tavaly, melyek az agrárgazdálkodás területén fordulnak elő jellemzően, egyben a talajművelés negatív hatásának mutatói is. A közönségszavazatok alapján a cigánycsuk kapja az idén a kiemelt figyelmet.

– B. K. –

A légykapófélék családjába tartozó fajról Gál Szabolcsot, a természetvédelemmel és monitoring-tevékenységgel foglalkozó Domberdő Természetvédelmi Egyesület vezetőjét kérdeztük.
– A cigánycsuk nem a legismertebb, viszont az egyik legelterjedtebb tagja a hazai madárfaunának. A sokak által ismert 1970-es és 1980-as években kiadott Európa madarai című könyvben még cigány csaláncsúcs néven találjuk. Ezt az elnevezést, amely utal a madár életmódjára, egyszerűsítették a későbbiekben csukra. Ennek a fajnak nemcsak a magyar, de még a latin neve is változott az elmúlt évtizedekben. Régebben Saxicola torquata-ként szerepelt, amely faj az egész Óvilágban szélesen elterjedt, Dél-Afrikától Észak-Európáig és innen Kínáig. Ezekből mára 4 fajt különítettek el a rendszertannal foglalkozó tudósok, ebből a hazai faj tudományos neve Saxicola rubicola. Az elterjedése főleg Európára és Észak-Afrikára korlátozódik – mondja Gál Szabolcs.
– Milyen küllemű madár a cigánycsuk?
– Nevét főleg a hímek mellén jellemző rozsdásvörös színezetről kapta. A hímek feje fekete, a nyakon fehér öv látható, és a szárnyon is van fehér folt. A tojók színezete visszafogottabb. Méretre a verébnél némiképp kisebb madár.
– Zalában is gyakori?
– Itt sem ritka. Az erdőkben és a belterületeken nem találkozhatunk vele, de élőhelyén, a füves, nyílt területen sokfelé. Jellemző rájuk, hogy vártamadárként (kiemelt pontról figyeli a zsákmányt), kiülnek kórók, bokrok, kerítések tetejére, vagy drótokra, onnan lesnek rovarokra, illetve a hímek ilyen helyekről hallatják dallamos, kissé recsegős éneküket. Emlékszem, 1994-ben a pózvai rétekre mentünk ki a Ciconia-klub madarászsulijával márciusban, hogy láthassuk – többen első alkalommal – a cigánycsukokat. Viszont az állomány megroppanása nálunk is érzékelhető volt. Az elmúlt 5–6 év madártani felmérései során sokfelé nem találtam meg a fajt, a megfelelő élőhelyein, többszöri keresésre sem, ami igencsak elkeserítő eredmény. Ami viszont örvendetes, hogy egyelőre a 2021-es évben újra nagyobb számban találkoztam a faj képviselőivel a márciusi vonulási időszakban (rövidtávú vonuló, a telet a közeli mediterrán vidékeken tölti, de egyre több az itt telelő példány). Fészkelőket is egyre többfelé találok, ott is, ahol az elmúlt években nem mutatkoztak. Reménykedjünk benne, hogy az év madarának is jobbra fordul a sorsa a jövőben. Bár a korai visszaérkezése és fészkelése okán rendkívüli módon veszélyeztetik a tavasszal egyre gyakrabban leáramló szibériai légtömegek, amik például az idén is fagyokat és havazást okoztak, még áprilisban is. Ilyenkor a madarak próbálnak kivárni, viszont, ha napokig nem találnak táplálékot, vagy drámai módon már kotlásban vannak, a fészekaljon kívül az öreg madarak is elpusztulhatnak.

vissza az elejére

Bánfalvi Péter

Hosszú még az út a Marsig

Titkainak feltárásával a föld megóvása a feladat

Bármilyen bolygó kutatása egy megismerési folyamat része, amely meglehetősen költséges, és nagyfokú kitartás is kell hozzá. Nemhiába viseli a NASA február 18-án landolt Mars-járója a Perseverance nevet, ami magyarul kitartást, állhatatosságot jelent. Az űrkutatás, és maga a vörös bolygó mélyen őrzött titkainak kifürkészése milyen előnyökkel kecsegtethet a földi élet szempontjából, arról Bánfalvi Péter zalaegerszegi amatőr csillagásszal, nyugalmazott iskolaigazgatóval, matematika–fizika–számítástechnika szakos tanárral beszélgettünk.

A Perseverance szelfije az Ingenuity drónnal.

– Antal Lívia –

– A legfontosabb érv az űrkutatás és konkrétan a Mars kutatása mellett az, hogy történetére fényt derítve megismerhetjük azokat a folyamatokat, amelyek a vörös bolygó pusztulásához vezetettek, és amelyektől a Földet meg kell óvnunk. Mert nem kéne tönkretenni azokat az ideális körülményeket, amelyek folytán kialakulhatott és kifejlődhetett rajta ez ember.
– Miért éppen a távoli a Marson keresik a válaszokat?
– A Mars az utolsó Föld-típusú bolygó, ami miatt esély van arra, hogy az élet keletkezésének bármely fokát felleljék rajta. A Vénusz is szóba jöhetne, de 470 Celsius-fokos, ez lehetetlen lenne. Megtalálni az élet nyomait légkörében, az pedig nagyon nehéz volna. A Marson vélhetőn értelmes civilizáció sosem élt. Ami biztos, hogy felszíne folyóknak, tengereknek, óceánoknak adott otthont. Erről árulkodik a rétegek alatt befagyott jég, és a légkörében található elenyésző vízmennyiség.
– A Marson sem egyszerű a kutatás, pláne nem az élet.
– A Mars két pólussapkája széndioxid-jeget és csekély vízjeget tartalmaz, ezért is lehetetlen rajta az élet. A legnagyobb veszély a kozmikus sugárzás, ami miatt a fagyos sivataggá változott Mars felszínén járni-kelni a ma ismert védőruhákban sem lehetne tartósan. A légkör is nagyon ritka, a felszíni légnyomás mindössze 0,75 százaléka a földinek. Az állandó homokviharok is megnehezítik a kutatást, ami miatt a 2004-ben a Marsra érkezett Opportunity és Spirit napelemei felmondták a szolgálatot. Igaz, évekkel a három hónapra tervezett tartózkodásuk után. A Spirittel 2007-ben veszett el a kapcsolat, míg az Opportunity roverral 2018-ban, az egész vörös bolygót beborító hatalmas homokviharban. A 2012-ben leszállt Curiosity és az idén februárban landolt Perseverance már termonukláris meghajtású, így a homokviharok nem fognak ki rajtuk.
– Mekkora esélyét látja annak, hogy a közeljövőben már emberek is repülnek a Marsra?
– Nem hiszem, hogy ez hamar bekövetkezne, mert a Marsra szállásnak több akadályát is vélem ismereteim alapján. Ezek közül a pszichikai a legnagyobb probléma, ugyanis a jelenlegi technikával hét hónap az odavezető út. Egy viszonylag kicsiny kapszulában eddig lesz összezárva három ember, akik egy idő elteltével hónapokig se a Földet, se a Marsot nem láthatják, legfeljebb fényes objektumként érzékelhetik azokat. Ha elérik a Marsot, és le is tudnak szállni, a kozmikus sugárzásnak lesznek kitéve. Ezért kezdtek a bolygó barlangjainak tanulmányozásába, amelyek megvédenék az asztronautákat ettől a veszélytől ott-tartózkodásuk alatt.
– A landolás mennyire okozhat nehézséget?
– Az 1996 decemberében útjára indított Pathfinder, valamint a Spirit és az Opportunity az ejtőernyős fékezést követően hatalmas légzsákokkal körülvéve zuhantak le a felszínre, melynek következtében többször is ide-oda pattantak. Ez emberekkel a fedélzeten nem működhet. A Perseverance azonban megmutatta, hogyan lehet. Az utolsó mintegy 20 méteren egy úgynevezett égi daru eresztette le a Mars-járót a felszínre, amely technika az embereket szállító űrhajó landolására is alkalmas.
– De vissza is kell tudni jönni.
– Az űrhajó a visszatéréshez szükséges energiát nem tudja magával vinni a Marsra, azt ott kell majd előállítani. Ezért keresik a vizet, hogy elektromos bontásával hidrogént és oxigént kapjanak a rakéták hajtóanyagának előállításához. Nem beszélve arról, hogy a kinyerhető oxigén az embereknek is kell. Mindehhez azonban nagy menynyiségben kell találni vizet, amit ki is kell tudni bányászni. A Perseverance kicsi drónjának reptetése arra kísérlet, hogy a későbbiekben egy nagyobb repülőeszközt fejlesszenek ki, amely az optikai megfigyelés mellett talaj, víz, kőzet mintavételére is képes.
– Milyen szerepe van a Holdnak?
– A NASA által tervezett Hold körül keringő űrállomásnak mindenképpen fontos szerepe lesz ebben, ahonnan kisebb üzemanyag-szükséglettel lehet majd indítani szondákat, űrhajókat a vörös bolygóra. Az állomáson tankolni is lehetne, de annak mennyisége így sem lenne elegendő a Marsról való visszatéréshez. Ezenkívül bázisa lehet a Hold-felszíni tudományos expedícióknak is, és fogadhatna űrturistákat is.
– Miért vélik azt, hogy Mars otthont adhat az emberiségnek?
– Azzal válaszolnék, reagálva egy már most hangoztatott kijelentésre, miszerint lesz olyan legénység, akik nem is jönnek vissza, amit én egyenesen sci-fibe illő túlkapásnak gondolok. Hosszú út áll még az emberiség előtt, mielőtt a Marsra léphetne.

vissza az elejére

Koszorúzás Keresztury Dezső sírjánál

Keresztury Dezső születésének és halálának évfordulóján a szülővárosa, Zalaegerszeg mindig koszorúz Budapesten, a Farkasréti temetőben az önkormányzat és a Keresztury Emlékbizottság képviseletében.

Az idei évben halálának 25. évfordulóján az emlékbizottság meghívására a szakma magas rangú képviselői is tiszteletüket tették a sírnál. Az önkormányzaton és az emlékbizottságon kívül a városból az újonnan megalakult Magyar Irodalomtörténeti Társaság Zala megyei tagozatának képviselői is elhelyezték a kegyelet koszorúját. Balaicz Zoltán polgármester köszöntő szavai után dr. Gyimesi Endre emlékezett meg a polihisztor költő életútjáról, munkásságáról. Nitsch Erzsébet, a városi könyvtár vezetője pedig verssel színesítette a megemlékezést.Részt vett az eseményen Szemes Béla, Németh János és Kiss Gábor. Koszorút helyeztek el a város vezetői és az emlékbizottsági tagokon kívül a balatonfüredi önkormányzat nevében Hári Lenke alpolgármester, Nemesgulács képviseletében Tompos László polgármester, az MTA Könyvtár és Informatikai Központot Hay Diana igazgató képviselte. Az Eötvös Kollégiumot dr. Horváth László főigazgató, az Országos Széchényi Könyvtárat Rózsa Dávid főigazgató, A Magyar Irodalomtörténeti Társaságot pedig a főtitkár, dr. Sebők Melinda képviselte Keresztury Dezső sírjánál.

vissza az elejére