Alapvetően klasszikus énekes

A zenével szeretnék értéket átadni

A város zenei életében egyre többször lehet találkozni Berkes Dániellel, aki magánénektanár a zeneiskolában és a Hevesi Sándor Színházban. Emellett több zenekar tagjaként a zongora mellett látható, hallható. Részese volt a nyári, nagy sikerrel bemutatott filmzenekoncertnek is, illetve városi szintű projektek zenei felelőseként is felkérést kapott már. Az új tanév kezdése okán beszélgettünk.

– b. k. –

– Vas megyéből származom, Szombathelyen jártam zenetagozatos általános iskolába, ahol nyolc évig tanultam csellózni és 4 évig magánéneket. Majd a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán folytatott tanulmányok végeztével szereztem énekművész-tanár diplomát. Klasszikus zongorát a szükséges mértékig tanultam, és az egyetemmel párhuzamosan jártam a Kőbányai Zenei Stúdió jazz-zongora szakára is.
– Hogyan jött a képbe Zalaegerszeg?
– Itt hirdettek állást, amikor végzős voltam az egyetemen. Jelentkeztem, mivel az ilyen munkakört szinte csak kihalásos alapon lehet megkapni. Jelenleg az egész megyében ketten vagyunk magánénektanárok.
– Milyen tanév elé néz?
– Huszonöt tanítványom van, ami nagyon sok. Remélem, az idén nem lesz online oktatásra szükség, mert ugyan voltak bizonyos előnyei is, azt gondolom, hogy a művészetoktatásban a személyes kontaktus megkerülhetetlen.
– Még színházas elfoglaltságok is vannak. Ez hogyan kezdődött?
– Hét-nyolc évvel ezelőtt Molnár Szilárd, az akkori Hévíz Színpad vezetője kért tőlem segítséget egy zenés darab betanításánál. Ez olyan jól sikerült, hogy felkért, tartsak heti egy alkalommal foglalkozásokat a színjátszóc soport tagjainak, így hét évig dolgoztam Hévízen. A tanítványaim sikerei a munkám tükre, ezt látta-hallotta Máriás Zsolt, a Hevesi Sándor Színház és a Kvártélyház zenei vezetője. Ő keresett meg három évvel ezelőtt, hogy a munkámmal segítsem a színészeket, korrepetíciós feladatokat kaptam. A Szomorú vasárnap, A padlás, a Lili bárónő, a Hasonmások és az idén bemutatott, A Pál utcai fiúk musicalban is részese voltam a háttérmunkának.
– Sőt néhány darabban még a színpadon is láthattunk egy villanásnyi ideig énekelni, zongorázni. Ez nem hozta meg a kedvet a több énekes szereplésre?
– Én alapvetően klasszikus énekes vagyok, nekem az a stílus áll jól, másrészt hiányzik belőlem az az extrém extrovertáltság, ami ehhez kellene. Inkább a zenekar mellől vagy a zenekari árokból szeretek énekelni.
– Zenekarok?
– Korábbi tanítványommal, Wohner Dórával volt egy jazz-zenekarom, valamint Szántner Lucával és Mihály Lucával egy funky-formációm. Ezek már megszűntek. Session-zenészként rengeteg zenekarral játszottam. Jelenleg a Kalimpa és a ReChord zenekaroknak vagyok tagja. Az előbbi gyerek közönséget szólít meg megzenésített versekkel, az utóbbi akusztikus csapat, mely az ismert slágereket zeneileg új köntösbe bújtatva állítja színpadra.
– Tervek az idénre?
– Megoldani az időbeosztást. Ezenkívül egy karácsonyra elkészülő kisfilmhez kell hangszerelést készítenem a szimfonikus zenekar számára, és a Kalimpa zenekar új dalain is dolgozom. A pedagógus előmeneteli rendszerhez szükséges portfóliót is el kell készítenem az idén.

vissza az elejére

Az egykori városháza

Felújításra vár az épület

A 18. században Zalaegerszeg város vezetői még magánházban béreltek hivatali helyiséget. Az első, már emeletes zalaegerszegi városházát a Fő téren (a mai Kazinczy téren) építették fel 1787-ben, a Mária Magdolna-plébániatemplommal szemben. Ezt az akkori jegyzőkönyv is megörökítette egy kis rajzon.

1862-ben Jangl András tervei szerint bővítették, és pártázatos oromfallal tették tekintélyesebbé. A dualizmus kori közigazgatás fejlődésével a Botfy Lajos polgármester (1895–1900) vezette képviselő-testület 1898. január 22-i ülésen elhatározta, hogy városháza szűkössé vált épületét „a modern igényeknek megfelelően újból felépítteti, illetőleg átalakíttatja.” Morandini Románt és Morandini Tamást bízták meg a tervek elkészítésével, s az ő kivitelezésükben épült fel a ma is álló, barokkos elemeket felhasználó eklektikus, kétemeletes épület. A földszinten jutott hely a városi levéltárnak. Az első emeleten volt a polgármester és a főjegyző irodája, az iktató és kiadói hivatal, a katonai ügyosztály, az adóhivatal és a pénztár, valamint az adóosztály helyisége, a közgyűlési teremben az összes képviselő kényelmesen elfért. Falán Ferenc József huszártábornoki egyenruhát viselő életnagyságú képe függött. A második emeleten az anyakönyvi hivatal, a tanácsterem, az árvaszéki előadó, a kataszteri nyilvántartó hivatala és a tárgyalási helyisége kapott helyet. Az épület 1950-ben az akkor alakuló múzeum székháza lett, a múzeum évek alatt foglalta el a felső két szintet. 1970 után, amikor a múzeumot a volt takarékpénztári, illetve akkor városháza épületébe költöztették, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, majd a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság székháza volt, 1990 után különböző pártok használták helyiségeit. A földszintén lévő üzleteket kezdetben a város jeles iparosai bérelték, majd a kisebb üzleteket a 20. század közepén egy nagy illatszerbolttá nyitották össze. Az 1960-as évektől fokozatosan átformálták, földszintjének eredeti nyílásait is megváltoztatták. Az épület – néhány magántulajdon beékelődésével – nagy részének tulajdonosa ma már a Mathias Corvinus Collegium, amely szeretné egyrészt a teljes tulajdoni hányadot megvásárolni, majd pedig az engedélyes kiviteli tervek elkészítése után 2022/2023-ban Zalaegerszeg egykori városházáját, a helyi épített örökség patinás emlékét teljes szépségében kívül és belül felújítani, hiszen itt működik majd az MCC Zalaegerszegi Képzési Központja. Így újabb fontos középület újulhat meg a Zóna, vagy a régi tiszti klub mintájára, egy olyan épület, ami eddig üresen állt, állaga romlott, funkciója nem volt, most azonban a felújítás után élet is lesz benne. Mindez a város szempontjából csak üdvözlendő, hiszen újabb ingatlanunk menekül és újul meg, amit nem az önkormányzatnak kell majd fenntartani, működtetni és fizetni. A régi városházáról és a nagytemplom körüli épületekről Balaicz Zoltán polgármestertől kaptunk történeti tájékoztatást. Hangsúlyozta: mivel kevés efféle értékkel bír Zalaegerszeg, az önkormányzat nagy hangsúlyt fektet a felújításukra. A környéken már megújult a bíróság, a sóház, a plébánia és a templom, zajlik a múzeum felújítása, hamarosan kezdődik a volt KISZÖV-székház és az egykori tiszti klub megújítása, és ebbe a sorba jól illeszkedik a volt városháza épülete is.

vissza az elejére

Elérhetően, elkötelezetten

Új lelkész segíti a betegeket a kórházban

Augusztus elejétől Horváth István Sándor személyében új kórházlelkész enyhíti a gyógyítási intézmény betegeinek, azok hozzátartozóinak és a dolgozóknak a lelki terheit. A zalaegerszegi származású plébános tizennégy év zalalövői szolgálat után került vissza szülővárosába.

– b. k. –

– Az Ön nevét sokan ismerhetik a „Napi evangéliumok” kapcsán.
– Időben észrevettem (2004.), hogy a technikai eszközök gyors fejlődésével egy új eszköz került az egyház kezébe is. Először csak a napi elektronikus leveleken keresztül, illetve vallási rádiók közreműködésével juttattam el naponta az evangéliumot magyarázattal, imádsággal együtt az érdeklődőknek. Ez a komplexitás a világon egyedülálló. Később ez bővült nyomtatott évkönyvvel, egy évre előre, majd okostelefon-alkalmazással. Ez utóbbi már négy idegen nyelvre lefordítva, valamint látássérültek számára hangzó anyagban is elérhető.
– Ez egy pörgős hozzáállást sejtet. Ehhez képest mit jelent most a kórházi szolgálat csendesebb légköre?
– Sokan megkérdezik ezt, hogy nem érzem-e parkolópályának. 27 éve szenteltek pappá és újmisésként, fiatal papként a gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoztam, erre is kértek fel. Aztán most, hogy átléptem az ötvenedik évemet, úgy éreztem, nekem is változatosságot jelent, ha inkább egy másik korosztály felé fordulok. Önként jelentkeztem erre a szolgálatra két évvel ezelőtt, és most sikerült elnyernem ezt a helyet. Sajnos a mai társadalom nem tesz elég hangsúlyt a betegekkel és idősekkel való foglalkozásra. Miért lenne kevesebb a gyógyítás, a betegek ápolása, mint mondjuk a fiatalok tanítása? Az egészségügyben dolgozni kitüntetés számomra.
– Mekkora lelki terhet jelent mindez?
– Naponta haldoklókkal vagy súlyos állapotú betegekkel, illetve az elkeseredett hozzátartozókkal, kimerült dolgozókkal találkozom. Megvan már a tapasztalatom ahhoz, hogy felvállaljam ezt a szolgálatot. Megtanultam, milyen együtt örülni az örvendezőkkel és együtt sírni a sírókkal. Hogy az együttérzés nem álarc, nem felvehető jelmez. Hogy nem kioktatnom kell, nem okosságokat, bölcsességeket mondani. De szeretnék mellette lenni annak, akinek szüksége van rá. És végstádiumos betegek, haldoklók között még nem találkoztam ateistával. Ott már mindenki elgondolkodik. Senki sem szeretne a semmibe zuhanni, hogy a halállal minden véget ér, az elfogadhatatlan az ember számára. Minden világvallásban jelen van az örök élet tudata. Kórházi lelkészként nem is tudom megtervezni a napom, hanem hagyom, hogy vezéreljen az isteni gondviselés. Mindig szembejön valaki, aki azt mondja, pont magára van szükségem.
– Az mennyire nehéz, hogy a búcsúnál van jelen?
– Ma mindenki a jövőt akarja építeni. Ki él a jelenben? Az idősek, a haldoklók nem foglalkoznak a jövővel. Nekik a jelen fontos, és az én munkám ott lenni ebben a jelen létben. Mellette legyek, ráfigyeljek, vigaszt nyújtsak, de ne hamis reményt. Az ember életének két szakasza van. Az első, amikor felépíti az életét, tanulás, párkapcsolat, fészekrakás, családalapítás, vagyonlétrehozás. Majd egy idő után ez leépül. Elveszítjük a szüleinket, a házastársunkat, romlik az anyagi helyzetünk, elveszik az egészség, és végül semmi sem marad. De akkor is ott van nekünk és velünk van az Isten.
– Azt mondta, nem tud nagyon tervezni, ha mégis, mennyi ideig szeretne Zalaegerszegen maradni?
– Ha rajtam múlik, a nyugdíjamig. Nagyon szeretem ezt a szolgálatot. És szeretnék én is olyan elkötelezett lenni, mint az egészségügyi dolgozók, akik akár több évtizede végzik ezt a munkát. Sok ilyennel találkozom nap mint nap. Horváth István Sándor miséin szerdánként és vasárnaponként 16 órakor várják a híveket, nemcsak a kórház területéről. Napi evangéliumra pedig a evangelium@lista.hcbc.hu címen lehet feliratkozni.

vissza az elejére