Fényfestés a Kvártélyházban GébArt sokszínűsége a máról szól    

Fényfestés a Kvártélyházban

Varázslatos erdő és más motívumok

„Látványos napok a Kvártélyházban” címmel szervezett fesztivált péntek és szombat este a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. Mindkét nap sötétedés után várták az érdeklődőket látványos fényjátékkal, fényfestéssel a nyári színház udvarán, sőt a Tv-toronynál is.

– pet –

Tompa Gábor ügyvezető érdeklődésünkre elmondta: a fesztivál a Látványos Egerszeg/VisualZeg rendezvénysorozat részeként valósult meg, melyhez a TOP egyik pályázata biztosította a forrást.
– Tulajdonképpen ez a projekt záróeseménye, amit már meg kellett volna rendeznünk, ám a járvány miatt csak most kerülhetett rá sor. Arra gondoltunk, hogy az ősz kezdetén viszünk egy kis színt a hétvégébe, és „átfestünk” két sokak által kedvelt helyszínt, a Kvártélyház udvarát és a Tv-tornyot – fogalmazott. A vizuális művészetek világához kapcsolódó látványos eseményen óránként változott a Kvártélyház udvarának dizájnja és színe. Absztrakt motívumokat, „varázslatos erdőt”, állatfigurákat láthatott többek között a közönség. A Tv-torony pedig folyamatosan változtatta a színét.
– Aki ismer, vagy látott már néhány általam rendezett előadást, az tudhatja, hogy nagyon közel áll hozzám ez a műfaj. Szeretek vetíteni a színdarabok alatt, sőt más városi rendezvényeken is többször sor került már hasonló fényfestésekre. Kiegészítve mindezzel a művészi élményt. Először 2002-ben a Woyzeck, majd az Óz című előadásokon használtam vetítést, akkor még kisipari módszerekkel. A technika azóta rengeteget fejlődött, most nagy vetítőkkel, mozgóképes projektorokkal dolgozunk. A munka érdemi részét egy fővárosi cég végzi, mégpedig egy igazi profi és világot látott szakember, Megyeri András vezetésével. Tompa Gábor hozzátette: papíralapú rajz és számítógépes grafika adja a fényjáték során látható motívumok alapját. A kész művet aztán Bécsben hívják elő, mégpedig üvegre. A fesztiválon a fényjátékon túl korabeli fotókat is vetítettek Zalaegerszegről. De a nyári színház irodájában is megelevenedett a múlt, hiszen a látogatók az úgynevezett „greenbox” segítségével visszarepülhettek a régi városba, sőt retró szobabelsőben is helyet foglalhattak.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


GébArt sokszínűsége a máról szól

Katalógus a művésztelep 30 évéről

A GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep 30. évfordulójára szervezett dupla kiállítás záróeseményeként mutatták be az alkotótelep életét felvillantó jubileumi katalógust. A kötetbemutatóra a Keresztury VMK-ban került sor. Az eseményen részt vett Bali Zoltán alpolgármester, Prokné Tirner Gyöngyi művészeti titkár, valamint Horváth M. Zoltán, az alkotótábor művészeti vezetője.

– pP –

A „GébArt 30” kiadvány néhány korabeli fotó segítségével bepillantást nyújt a művésztelep mindennapjaiba, valamint bemutatja az itt készült képzőművészeti alkotások egy kis szeletét. A válogatás nem volt egyszerű, hiszen harminc év alatt 500 mű született a Gébárti-tó partján, ennek körülbelül a nyolc százaléka fért el a színes katalógusban. A kötetben tanulmányok, rövid írások is beszámolnak a művésztelep történetéről, szellemiségéről, küldetéséről és mai szerepéről. Többek között Skrabut Éva alapító, szervező, a Kézművesek Házának „motorja”, dr. Kostyál László, P. Szabó Ernő, Simonffy Szilvia és Wehner Tibor művészettörténészek visszaemlékezései, értekezései is olvashatók. A bevezető tanulmányt pedig Lehota M. János esztéta jegyzi. A VMK kávézójában rendezett kötetbemutatón is ő ajánlotta a kiadványt az érdeklődők figyelmébe. Mint mondta: nem a hagyományos művészettörténeti, vagy általában véve történeti megközelítésben elemzi a zalaegerszegi művésztelepet, mert ma már nincs egységes világkép, ami mentén kategorizálni lehetne az itt készült műveket. Az elmúlt harminc évben megváltozott a világ; nemcsak a technikai vívmányok, hanem a filozófia terén is. Az a belső kohézió, ami életre hívta annak idején a zalaegerszegihez hasonló művésztelepeket, megbomlott. Az 1990-es évek elején még misszió volt külföldi alkotókat hívni, „átvágni a téren”. Bizonyos régiókból érkező művészeket vendégül látni, pedig politikai tettnek minősült. Ennek ma már nincs súlya, hiszen a fapados repülőgépekkel szinte bárhová eljuthatunk néhány óra alatt. A művésztelep így eredeti jelentését, misszióját elveszítette. Gondolatváltásra van tehát szükség. Ma ugyanis sokféleség, sokszínűség van; vagyis egyfajta labirintusszerűség. Ugyanez látszik a GébArt-i művésztelep 500 darabos anyagán is. Sok korszaka volt az alkotótábornak (kő- és fémszobrászat, festészet, grafika, kortárs kerámiaművészet), a világ számos pontjáról érkeztek ide művészek, egységes koncepció viszont sosem volt. De pont ebben rejlik GébArt értéke! A művészetet ma ugyanis nem lehet „izmusokban” kifejezni. A sokrétűség, a változatosság azonban napjainkról szól. Ráadásul a művésztelep anyaga online formában is elérhető, könnyítve a hozzáférést, a párbeszédet. Lehota M. János szerint ezzel az óriási örökséggel a városnak kezdenie kellene valamit. Vagyis szükség lenne egy helyre, ahol a gyűjtemény nem porosodik. Akkor működik a GébArt-i anyag, ha kapcsolódási rendszereket találunk benne, amit tematikus kiállítások formájában folyamatosan be is mutatunk a közönségnek. Érdemes ugyanis megfigyelni, hogy egy-egy alkotás egymás mellé rendezve milyen pluszjelentést hordoz. Az esztéta szerint a kollekció ezen rétegeinek megfejtésében is segíthetne egy állandó képtár, szakavatott stábbal. A VMK Gönczi Galériájában rendezett finisszázson Horváth M. Zoltán tartott tárlatvezetést. Felvillantva néhány érdekességet az egyes művek keletkezéséről, azok alkotójáról, vagy éppen a – Lehota M. által is említett – művek közötti kapcsolódásokról. A tábor egykori és jelenlegi vezetői bíznak benne, hogy a GébArt-i anyag egyszer állandó otthonra lel, és akkor a közönség is folyamatosan találkozhat a gyűjteménnyel különféle kiállítások formájában.

 

 

 

 

 

vissza az elejére