Fényfestés a Kvártélyházban | GébArt sokszínűsége a máról szól |
Varázslatos erdő és más motívumok
„Látványos napok a Kvártélyházban” címmel szervezett fesztivált péntek és szombat este a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. Mindkét nap sötétedés után várták az érdeklődőket látványos fényjátékkal, fényfestéssel a nyári színház udvarán, sőt a Tv-toronynál is.
– pet –
Tompa Gábor ügyvezető érdeklődésünkre elmondta: a fesztivál a
Látványos Egerszeg/VisualZeg rendezvénysorozat részeként valósult meg, melyhez a
TOP egyik pályázata biztosította a forrást.
– Tulajdonképpen ez a projekt záróeseménye, amit már meg kellett volna
rendeznünk, ám a járvány miatt csak most kerülhetett rá sor. Arra gondoltunk,
hogy az ősz kezdetén viszünk egy kis színt a hétvégébe, és „átfestünk” két sokak
által kedvelt helyszínt, a Kvártélyház udvarát és a Tv-tornyot – fogalmazott. A
vizuális művészetek világához kapcsolódó látványos eseményen óránként változott
a Kvártélyház udvarának dizájnja és színe. Absztrakt motívumokat, „varázslatos
erdőt”, állatfigurákat láthatott többek között a közönség. A Tv-torony pedig
folyamatosan változtatta a színét.
– Aki ismer, vagy látott már néhány általam rendezett előadást, az tudhatja,
hogy nagyon közel áll hozzám ez a műfaj. Szeretek vetíteni a színdarabok alatt,
sőt más városi rendezvényeken is többször sor került már hasonló fényfestésekre.
Kiegészítve mindezzel a művészi élményt. Először 2002-ben a Woyzeck, majd az Óz
című előadásokon használtam vetítést, akkor még kisipari módszerekkel. A
technika azóta rengeteget fejlődött, most nagy vetítőkkel, mozgóképes
projektorokkal dolgozunk. A munka érdemi részét egy fővárosi cég végzi, mégpedig
egy igazi profi és világot látott szakember, Megyeri András vezetésével.
Tompa Gábor hozzátette: papíralapú rajz és számítógépes grafika adja a
fényjáték során látható motívumok alapját. A kész művet aztán Bécsben hívják
elő, mégpedig üvegre. A fesztiválon a fényjátékon túl korabeli fotókat is
vetítettek Zalaegerszegről. De a nyári színház irodájában is megelevenedett a
múlt, hiszen a látogatók az úgynevezett „greenbox” segítségével
visszarepülhettek a régi városba, sőt retró szobabelsőben is helyet
foglalhattak.
GébArt sokszínűsége a máról szól
Katalógus a művésztelep 30 évéről
A GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep 30. évfordulójára szervezett dupla kiállítás záróeseményeként mutatták be az alkotótelep életét felvillantó jubileumi katalógust. A kötetbemutatóra a Keresztury VMK-ban került sor. Az eseményen részt vett Bali Zoltán alpolgármester, Prokné Tirner Gyöngyi művészeti titkár, valamint Horváth M. Zoltán, az alkotótábor művészeti vezetője.
– pP –
A „GébArt 30” kiadvány néhány korabeli fotó segítségével bepillantást nyújt a
művésztelep mindennapjaiba, valamint bemutatja az itt készült képzőművészeti
alkotások egy kis szeletét. A válogatás nem volt egyszerű, hiszen harminc év
alatt 500 mű született a Gébárti-tó partján, ennek körülbelül a nyolc százaléka
fért el a színes katalógusban. A kötetben tanulmányok, rövid írások is
beszámolnak a művésztelep történetéről, szellemiségéről, küldetéséről és mai
szerepéről. Többek között Skrabut Éva alapító, szervező, a
Kézművesek Házának „motorja”, dr. Kostyál László, P. Szabó Ernő, Simonffy
Szilvia és Wehner Tibor művészettörténészek visszaemlékezései,
értekezései is olvashatók. A bevezető tanulmányt pedig Lehota M. János
esztéta jegyzi. A VMK kávézójában rendezett kötetbemutatón is ő ajánlotta a
kiadványt az
érdeklődők
figyelmébe. Mint mondta: nem a hagyományos művészettörténeti, vagy általában
véve történeti megközelítésben elemzi a zalaegerszegi művésztelepet, mert ma már
nincs egységes világkép, ami mentén kategorizálni lehetne az itt készült
műveket. Az elmúlt harminc évben megváltozott a világ; nemcsak a technikai
vívmányok, hanem a filozófia terén is. Az a belső kohézió, ami életre hívta
annak idején a zalaegerszegihez hasonló művésztelepeket, megbomlott. Az 1990-es
évek elején még misszió volt külföldi alkotókat hívni, „átvágni a téren”.
Bizonyos régiókból érkező művészeket vendégül látni, pedig politikai tettnek
minősült. Ennek ma már nincs súlya, hiszen a fapados repülőgépekkel szinte
bárhová eljuthatunk néhány óra alatt. A művésztelep így eredeti jelentését,
misszióját elveszítette. Gondolatváltásra van tehát szükség. Ma ugyanis
sokféleség, sokszínűség van; vagyis egyfajta labirintusszerűség. Ugyanez látszik
a GébArt-i művésztelep 500 darabos anyagán is. Sok korszaka volt az
alkotótábornak (kő- és fémszobrászat, festészet, grafika, kortárs
kerámiaművészet), a világ számos pontjáról érkeztek ide művészek, egységes
koncepció viszont sosem volt. De pont ebben rejlik GébArt értéke! A művészetet
ma ugyanis nem lehet „izmusokban” kifejezni. A sokrétűség, a változatosság
azonban napjainkról szól. Ráadásul a művésztelep anyaga online formában is
elérhető, könnyítve a hozzáférést, a párbeszédet. Lehota M. János
szerint ezzel az óriási örökséggel a városnak kezdenie kellene valamit. Vagyis
szükség lenne egy helyre, ahol a gyűjtemény nem porosodik. Akkor működik a
GébArt-i anyag, ha kapcsolódási rendszereket találunk benne, amit tematikus
kiállítások formájában folyamatosan be is mutatunk a közönségnek. Érdemes
ugyanis megfigyelni, hogy egy-egy alkotás egymás mellé rendezve milyen
pluszjelentést hordoz. Az esztéta szerint a kollekció ezen rétegeinek
megfejtésében is segíthetne egy állandó képtár, szakavatott stábbal. A VMK
Gönczi Galériájában rendezett finisszázson Horváth M. Zoltán
tartott tárlatvezetést. Felvillantva néhány érdekességet az egyes művek
keletkezéséről, azok alkotójáról, vagy éppen a – Lehota M. által is említett –
művek közötti kapcsolódásokról. A tábor egykori és jelenlegi vezetői bíznak
benne, hogy a GébArt-i anyag egyszer állandó otthonra lel, és akkor a közönség
is folyamatosan találkozhat a gyűjteménnyel különféle kiállítások formájában.