| Tisztelgés 1956 hősei előtt | Díszokleveles pedagógusok | Várostörténeti konferencia |
Kötelesség és felelősség a megemlékezés
Megemlékezést tartottak Zalaegerszegen az Ady utcai ’56-os emlékműnél az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 65. évfordulóján, november 4-én.
– AL –
A nemzeti gyásznapon Stárics Roland, a Zala Megyei '56-os
Hagyományőrző Egyesület elnöke, a Zrínyi Miklós Gimnázium
igazgatóhelyettese úgy fogalmazott: ma 65 év távlatából teljesen magától
értetődőnek tűnik, hogy szabadon és félelem nélkül emlékezhetünk meg az 1956-os
forradalom és szabadságharc dicsőséges napjairól és tiszteleghetünk hősei előtt.
Ez azonban nem volt mindig így, mert 1956-ot több mint három évtizeden keresztül
letagadták, ahogy azt a szovjet tankokkal berendezkedett, egypárti diktatúra
hatalmi érdekei megkívánták. A Kádár-rendszer nemzedékek sorát fosztotta meg a
szabad tájékozódástól, éppen ezért kötelesség és felelősség megemlékezni 1956
eseményeiről, és szólni a példát statuáló megtorlás eszközeiről, a közvetett és
rejtett erőszakról. Vigh László országgyűlési képviselő,
miniszteri biztos Nagy Imre rádióbeszédét idézte, aki 1956.
november 4-én azt tudatta az ország népével és a világ közvéleményével: szovjet
csapatok vonultak be a fővárosba, hogy megdöntsék a törvényes magyar
demokratikus kormányt. Mint fogalmazott, Kádár János és csapata
azokra a magyar emberekre hívta az oroszokat, akik október 23-án a nyomorral és
nélkülözéssel járó egypártrendszer ellen keltek fel. Ma, a nemzeti gyásznapon
azokra emlékezünk, akik elestek a harcokban, azokra, akiket halálra kínoztak,
arra a 200 ezer emberre, akik a megtorlás elől menekültek el az országból, és
arra, hogy a szovjetek bevonulásával 33 évre felfüggesztették a demokráciát. Az
országgyűlési képviselő beszélt arról, hogy a megtorlásért a Magyar Szocialista
Munkáspárt ökle, az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) volt a felelős.
Díszokleveles pedagógusokat köszöntöttek a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben az Idősek hónapja programsorozat keretében. Egyben a Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel nyugállományba vonult óvodapedagógusok kitüntetéseit is átadták.
Húsz fő vehetett át díszoklevelet abból az alkalomból, hogy
50, 60, 65, 70 és 75 éve szerezték meg pedagógusi diplomájukat. Balaicz
Zoltán polgármester, a Városi Idősügyi Tanács elnöke és Velkey
Péter humánigazgatási osztályvezető adták át a kitüntetéseket. Idén
Merics Istvánnénak gránitoklevelet nyújtottak át, aki 75 éve,
1946-ban kapta kézhez tanítói képesítését. Rubinoklevelet (70) Rétvári
Albin és Pálhidai Rezsőné kapott. A polgármester
köszöntőjében a pedagógusi pálya szépségeit, az ahhoz szükséges emberi és
szakmai alázatot hangsúlyozta. – Általános iskolás és középiskolás éveim alatt
nagy tekintélyű, és nagy hatású pedagógusok tanítottak, talán ennek köszönhető,
hogy később magam is ezt a pályát választottam, amit soha nem bántam meg –
emlékezett vissza Balaicz Zoltán.
– Bár időközben városvezetővé váltam, megtanultam, hogy a tanári pálya nem
egyszerűen egy munka, hanem egész életre szóló hivatás. Az Önök élete követendő
példa mindannyiunk számára: a pálya iránti elhivatottság, a gyerekek szeretete,
a magas szintű tudás, a hagyományok és értékek átadása. Csupa olyan dolog, ami
miatt felnézünk önökre. Az ünnepségen 8 nyugdíjba vonult óvodapedagógus az
Emberi Erőforrások Minisztériuma szolgálati emlékérmét kapta. Azok munkáját
ismerik el ily módon, akik 25 éven keresztül tevékenykedtek a gyermekek
oktatásában, nevelésében. A rendezvényen a kitüntetettek és a hozzátartozók,
intézményvezetők mellett részt vett Kajári Attila tankerületi
igazgató, Vizlendvai László, a Zalaegerszegi Szakképzési Centrum
főigazgatója és dr. Kocsis Gyula, a Városi Idősügyi Tanács
alelnöke is. Az ünnepségen a Canterina Kamarakórus lépett fel Décsy-Paál
Enikő karnagy vezényletével és Dobos Sándor
zongorakíséretével. A színesdiplomás pedagógusok: – Horváth Zoltánné Vajda
Etelka – arany (50), – Simon Gyula Elekné Horváth Mária Róza
– arany (50), Hersics Lászlóné Tóth Erzsébet – arany (50),
Dr. Bölcz Imréné Gaál Katalin – arany (50), Paál Istvánné Németh
Edit – arany (50), – Kovács Zsuzsanna – arany (50),
Pintér Lászlóné Kovács Mária – arany (50), Könye Tiborné Tornyos
Ildikó – gyémánt (60), Horváth Jenőné Szabó Mária Marietta
– gyémánt (60), Szőcs János – vas (65), Nagy Viktor
– vas (65), Novák Lajosné Horváth Julianna – vas
(65), Bencze Róbertné Salamon Ilona – vas (65), Kinyó
Gáborné – Németh Magdolna – vas (65), Huttmann Ferencné Joós Ilona
– vas (65), Medres Miklósné Csergő Erzsébet – vas (65), Dr.
Németh József – vas (65), Rétvári Albin – rubin (70),
Pálhidai Rezsőné Gerenday Valéria – rubin (70), Merics Istvánné
Paksa Magdolna – gránit (75). Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel
kitüntetett, nyugdíjba vonult dolgozók: Pethő István Gyuláné, Fodróczyné
Molnár Katalin Csilla, Horváth Károlyné, Kandikó István Attiláné, Gódor Katalin,
Kovácsné Tóth Éva, Passa Anikó, Szabóné Bálint Erik.
Várostörténeti konferencia kötetbemutatóval
A középkori mezőváros és az egerszegi végvár történetétől kezdve egészen a 20. századi strandolási szokásokig hallhattak előadásokat az érdeklődők a legutóbbi várostörténeti konferencián. Az Arany Bárány Hotel télikertjében rendezett esemény a városi önkormányzat és a TOP egyik projektje révén valósult meg.
– pet –
A Göcseji Múzeum, valamint az MNL Zala Megyei Levéltárának történészei a
mezővárosi említés 600. évfordulójának (1421) apropóján számoltak be újabb, vagy
már több éve zajló kutatásaik eredményeiről. A résztvevőket Balaicz Zoltán
polgármester köszöntötte: hangsúlyozva, hogy ilyen alkalmakkor különösen fontos
viszszatekinteni a lokálpatrióta közösség múltjára. Az előadások sorát dr.
Bilkei Irén történész, nyugalmazott főlevéltáros, majd dr. Vándor
László régész, a Göcseji Múzeum nyugalmazott igazgatója nyitotta.A
középkori mezőváros múltjával kapcsolatban Bilkei Irén többek
között elmondta: nem a falak, hanem a mentalitás teszi a várost. Utalva arra,
hogy Egerszeg mezőn álló, vagyis nem fallal körülvett város volt. A települések
fontosságát akkoriban inkább az határozta meg, hogy mekkora vonzáskörzetű
piaccal rendelkeztek. Egerszegnek e téren központi szerepe volt, és működött már
mai értelemben vett önkormányzat is. A település képét a templom, módosabb házak,
zsúpfedeles vagy vert falú lakóépületek és gazdasági melléképületek határozták
meg. A török korra áttérve dr. Vándor László felidézte: a
korszakot érintő régészeti kutatások az 1960-as évek végén indultak meg a
városban, de igazából a 2000-es években váltak intenzívvé. Két fő támpont van ma
is: a püspöki udvarház (1568– 1601), mely ma a törvényszék épülete alatt áll,
így ezt eddig nem sikerült feltárni. Illetve maga a végvár (1601–1701), mely
ugyan elpusztult, ám a piac környéki feltárások révén szépen megrajzolható a
kiterjedése, szerkezete. Dr. Gyimesi Endre történész a 19. század
végére, 20. század elejére kalauzolta a hallgatóságot, bemutatva 16 olyan
személyt, akik a 2. világháború végéig díszpolgári címben részesültek
Zalaegerszegen. Az elismerésre elsősorban azok voltak hivatottak, akik „tetteikkel
segítették a közösség szellemi gyarapodását”. A dolog érdekessége, hogy jórészt
nem olyan emberek kapták, akik aktív éveiket Zalaegerszegen élték. Sokkal inkább
a várost támogató politikusokat, közéleti személyiségeket, vagy a művészeti élet
egy-egy jeles alakját tüntették ki a címmel. Az első díjat 1895-ben a
zalaegerszegi születésű Wlassics Gyula miniszter kapta a
nevelésügyben elért sikereiért. 1906-ban viszont szinte az egész magyar kormányt
(köztük Wekerle Sándort, Apponyi Albertet és Andrássy Gyulát)
kitüntették. 1927-ben Bethlen István, '28-ban Klebelsberg
Kunó kapott díjat, 1936-ban pedig Gömbös Gyula is a
jelöltek között volt. Halála miatt azonban nem osztották ki az elismerést. A
számára készített művészi díszoklevél motívumait felhasználva és némileg
megújítva, 1938-ban Imrédy Béla vehette át a címet, amit viszont
1945-ben visszavontak tőle. Ritkán esik róla szó, de Herczeg Ferenc
író is Zalaegerszeg díszpolgára, akit 1943-ban tüntettek ki. A revíziós mozgalom
élharcosaként sokat járt Zala megyébe, ő avatta fel többek között a város
revíziós harangtornyát is. Több mint húsz év szünet után 1964-ben adták át
legközelebb az elismerést, akkor Zalaegerszeg szülöttét, dr. Pais Dezső
nyelvészprofesszort jutalmazták. A konferencia további részében a sport-, majd a
fürdőélet került fókuszba. Megyeri Anna muzeológus a 19. század és
a századelő sportegyesületeiről mesélt, kiemelve a korcsolya, a tenisz, a teke,
a kerékpár és a futball egyesületi szintű megjelenését a városban. Mint mondta:
a sport és az egészséges életmód iránt a reformkorban nőtt meg az érdeklődés. Az
első egyesületek is ekkor jöttek létre. Erős Krisztina, a Göcseji
Múzeum történésze pedig a város strandkultúrájáról, fürdőéletéről tartott
előadást. Kiemelve a Kaszaházán működő közkedvelt strand történetét, valamint a
fürdőhelyek illemszabályait. Kezdetben a férfiak és a nők külön fürdőzhettek, a
szemérmetlen öltözéket pedig szankcionálták. A konferencia részeként mutatták be
a Zala Megyei Levéltár igazgatójának, Molnár András történésznek a
legújabb könyvét. A „Deák Antal hagyatéka” című kiadványt
Kiss Gábor könyvtárigazgató ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.
Deák Ferenc legidősebb testvérének hátrahagyott dokumentumai egy
véletlen folytán kerültek a történész látókörébe. 2018-ban ugyanis az
Országgyűlés Könyvtárából előkerültek, majd kutathatóvá váltak Deák Antal
1825–1842 közötti levelezései, melyeket sógorához, Oszterhueber
Józsefhez írt. Az iratokat korábban elveszettnek hitték. Deák
Antal, öccséhez hasonlóan fontos közéleti szerepet töltött be. (Bár a
testvérek a legtöbb kérdésben nem voltak közös állásponton.) Előbb al- majd
főszolgabíró volt a Kapornaki járásban, 1825-től pedig több ízben is Zala megye
országgyűlési követeként vett részt a pozsonyi diétán. A kiadvány többek között
Antal személyiségére, habitusára, politikai nézeteire világít rá. De feltárja
pályafutásának és magánéletének zalai vonatkozásait is.
