Preisz József a francia kastélyórát mutatja.

Korszakokon átívelő óraszerkezetek

Kiállítás preisz józsef gyűjteményéből

Német, orosz, francia, svájci, álló, fali, asztali, kar. Komoly, vidám, elegáns, gyerekes. Természetesen órákról van szó, melyek szépen bemutatják az elmúlt több mint kétszáz év technikai változásait, de a divat és az iparművészet jellegzetes irányzatait is. Ha ennyiféle órára/óraszerkezetre terelődik hirtelen a figyelem, akkor gyanús, hogy Preisz Józsefnek van némi köze a dologhoz.

– pet –

Az órásmesternek a minap nyílt egész életművét bemutató tárlata a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. Az apropót az adta, hogy lassan 60 esztendeje van a pályán, és szinte ugyanennyi idős a gyűjtőszenvedélye is. Mint azt a kiállításmegnyitó előtt érdeklődésünkre elárulta: a szakmai részét befejezi, de a hobbi marad.
– Ezzel a tárlattal szimbolikusan lezárom, befejezem a pályafutásomat. Szerencsés vagyok, hiszen egész életemben azt csináltam, amit szerettem. Tulajdonképpen ez az életem! Ha még egyszer születnék, akkor is ezt választanám. A szakmai részt, a mindennapos javítást abbahagyom. De a gyűjtés és a gyűjtemény gondozása megmarad. A legnagyobb vágyam az, hogy egyszer legyen egy állandó kiállítóhelye a kollekciónak – fogalmazott. Preisz József gyűjteményének első darabja egy pobeda óra volt, ami a tárlaton is látható az orosz órák között. Mint mesélte, akkor még nem sejtette, hogy egyszer annyi órája lesz, amit egy kiállítás keretében be lehet mutatni, pláne nem egy olyan impozáns helyen, mint a volt zsinagóga épülete. A legrégibb órája Napóleon korabeli, de az elmúlt 100–150 évből is láthatunk becses darabokat; kisebb és nagyobb méretben egyaránt. Hiszen a mester karórákat, asztali- és faliórákat is gyűjt. A kollekcióban francia, svájci, német, orosz, japán órákkal is találkozhatunk, melyek között vannak teljesen hétköznapi darabok, ám igazi ínyencségek, ritkaságok is. Mondjuk a negyedütős szerkezetű, fonalfüggesztéses ingával ellátott biedermeier óra, a meisseni porcelánóra, vagy a míves japán zsebóra-kollekció. Sőt, olyanok is akadnak, melyeknek megható a története. Ilyen például a lépcsővel szemközt látható – immár szétszerelt – első világháborús zsebóra, mely megmentette tulajdonosa életét. Megállítva egy szilánkdarabot, ami épp a katona szívét találta volna el; csakhogy a felső zsebben volt az óra. (A ketyegő így mentett ketyegőt, és ezzel emberéletet – hangzott el a tárlaton.)
– Régi órákat még most is lehet találni hazai és külföldi bolhapiacokon és internetes börzéken is, bár utóbbiakat nem annyira kedvelem – tette hozzá az órásmester. – Szeretem látni és megfogni vásárlás előtt az egyes darabokat. Sok ugyanis az utánzat, vagy előfordul, hogy beleavatkoznak a szerkezetbe. A fotókon ez nem mindig észrevehető. Az is előfordul, hogy az árusok is trükköznek a bolhapiacokon, így tényleg óvatosnak és figyelmesnek kell lenni vásárláskor. Preisz Józsefet a járványhelyzet miatt nem személyesen, hanem levélben köszöntötte Velkey Péter humánigazgatási osztályvezető (a levelet Tóth László, a hangversenyterem vezetője olvasta fel). Az osztályvezető szerint is állandó kiállítóhelyet kell találni a páratlan gyűjteménynek. Reméli, hogy hamarosan lesz is erre lehetőség. A kiállítást Kovács Károly, a Magyar–Izraeli Baráti Társaságok és Körök Országos Szövetségének alelnöke nyitotta meg, felidézve az órásmester életének néhány fontos állomását. Mint mondta, Preisz József munkásságát és személyiségét a precizitás, szakmai alázat és kedvesség jellemzi. Szorgalmasan, szerényen él, és mindig a rá jellemző segítő szándék vezérli. A hatvanas évek végén, egy kis göcseji faluból Zalaegerszegre érkezve is ezzel a szándékkal kopogtatott be Blumenschein Lajoshoz, a zsidó hitközség akkori vezetőjéhez: segíteni szeretne. Nem véletlen, hogy az órásmester azóta több civil szervezetnek tagja, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközségnek pedig tiszteletbeli elnöke. Elkötelezett lokálpatriótaként számos esemény támogatója, szervezője, résztvevője. Legjelentősebb munkái között szerepel a Mária Magdolna-plébániatemplom toronyórájának felújítása, illetve a színház előtti téren látható, kétszáz éves („földönjáró”) toronyóra elkészítése is. A január 5-ig látogatható kiállításon a toronyóra tervrajzát, és építésének dokumentumait is megnézhetik az érdeklődők. Csakúgy, mint Preisz József 1965-ös vizsgamunkáját, mellyel akkor megnyerte az országos szakmunkásversenyt; emiatt fél évvel előbb vehette át diplomáját. Ez már előrevetítette, hogy érdemes lesz a továbbiakban is „játszania” az idővel.

vissza az elejére

Pákászkunyhó távol a falutól

Újdonságok és épületáthelyezés a skanzenben

A pákászok furcsa alakok voltak, mai szóhasználattal élve talán antiszociálisnak mondanánk őket. Az általuk követett halászó, gyűjtögető életmód nagyjából a 20. század első feléig létezett a lápos, mocsaras területeken. A Göcseji Falumúzeum a napokban egy jellegzetes pákászkunyhóval gazdagodott.

– pP –

Érdeklődésünkre Varju András osztályvezető elmondta, hogy egy TOP-pályázat keretében zajlik a skanzen fejlesztése, a beruházási folyamat lassan a második ütem végére ér. A feladatok között szerepelt a kástu, valamint Szabolcs Péter „Király és királyné” című szobrának áthelyezése, a pákászkunyhó megépítése, valamint a vasboldogasszonyi kőkereszt felállítása az új temetődomb mellé. Utóbbira a következő hetekben kerül sor.
– A napokban végeztek a mesterek a pákászkunyhó felépítésével, ami egy új eleme lesz a skanzennek. A kunyhó a volt finnugorpark területén, a temetődomb mögött helyezkedik el. Nem véletlenül került ennyire perifériára, hiszen a pákászok is a településektől és az emberektől távol éltek. Vagy volt családjuk, vagy nem, gyakran meg sem keresztelkedtek és sokszor előfordult, hogy nem is temették el őket egyházi szertartás szerint. Fura szerzetek, ám szabad, becsületes emberek voltak. A telet is, a nyarat is kint töltötték; abból éltek, amit a természet adott. Földjük nem volt, inkább gyűjtögettek, halásztak, vadásztak. Azt gondolom, hogy ha az egykor itt élt emberek életmódját hitelesen be szeretnénk mutatni, akkor a pákászkunyhó sem hiányozhat a faluból. Vagyis annak közeléből. Varju András hozzátette: leginkább a Balaton környékén, a nádas, mocsaras helyeken voltak jellemzőek a háromszög alakú, zsúppal fedett pákászkunyhók. De azért folyók mellett, sőt a zalai dombság eldugott, erdős helyein is előfordultak emberektől távol élő pákászok. Így a Zala-holtág köré felépített falumúzeumban is érdemes kicsit megemlékezni erről a különös/különc életformáról. Az új házat hamarosan a látogatók is megismerhetik. Az épület tudományos publikációk alapján készült, hiszen a falvak határában, vagy a lápokon ma már nem lehet olyan korabeli kunyhókat találni, amik mintául szolgálhattak volna. A beruházás többi elemével kapcsolatban megtudtuk, hogy a Hencz-malom mögötti területről a zalalövői hosszúház udvarára helyezték át a kástut, vagyis az élelem- és gabonatároló épületet.
– A költözésre azért volt szükség, mert ebben az új környezetben inkább otthon van ez az épület, mint a malom mögött, kissé magányosan állva. A kástu ugyanis a porta része volt, a terménytárolónak a ház közelében kellett lennie. Az áthelyezés során felújítás is történt; kicserélték a zsindelyeket és a talpgerendákat az ötvenéves épületen. A mesterek nagyon gyors és profi munkát végeztek. Bőven van is tapasztalatuk a népi építészet terén, hiszen Pityerszeren és a szentendrei skanzenben is sokat dolgoznak, így ismertük a cég referenciáit és bíztunk a sikerben – fogalmazott. Az osztályvezető azt is elárulta, hogy éppen kialakítás alatt áll Szabolcs Péter „Király és királyné” című kompozíciójának új helye. A szobor a skanzen előtti területről most bekerül a múzeumi térbe. Az elképzelések szerint az új fogadóépülettel lesz majd összhangban. Utóbbi épület a Modern Városok Program első ütemének részeként épül fel a közeljövőben. Az alkotást viszont a TOP-projekt keretében már most elhelyezik a múzeum területén. Az adventi szezonra készülve a skanzen egy irodalmi pályázatot hirdetett, melyre tucatnál is több pályamű érkezett. Varju András Balaton László kollégájával együtt már elkezdte értékelni az írásokat. Elöljáróban az látszik, hogy van három-négy olyan mű, amelyik nagyon színvonalas. Vélhetően közülük kerül ki a győztes. Eredményhirdetésre november utolsó napjaiban kerül sor.

vissza az elejére

A karácsonyi angyalt keresik

Adventi előadással készül a bábszínház

Nemes Nagy Ágnes versein alapul a Griff Bábszínház karácsonyi előadása. A Hóesésben című „téli álmot” az adventi szezonban, illetve év elején tűzi műsorra a társulat. A részletekről sajtótájékoztatón számoltak be.

– pet –

Szűcs István igazgató elmondta: a hagyományokhoz híven az Art mozi nagytermében szerették volna játszani az előadást, de a járványhelyzet ezt nem teszi lehetővé. Így a bábszínházban „fut” majd a darab, de külső helyszínekre is elviszik. A bemutatóra december 3-án 14 órakor kerül sor. A produkcióra 3,5 millió forintot nyertek az EMMI egyik pályázatán, mely Nemzeti Alaptantervhez kapcsolódó előadásokat támogat. Nemes Nagy Ágnes verseivel lehetett pályázni, és sikerrel is jártak. A költeményekből Szabó Attila dramaturg készített színpadi művet, az előadást pedig Bartal Kiss Rita rendezi. A koreográfia Györfi Csaba, a zene Rozs Tamás, a díszlet és a jelmez pedig Varjas Zsófia munkáját dicséri. Az előadáson nem lesznek hagyományos értelemben vett bábok, élő szereplőket láthat a közönség – fogalmazott Bartal Kiss Rita. A rendező hozzátette: ennek ellenére a bábszínházi gondolkodás nagyon is jelen lesz a színekkel, zenével és a sok mozgással. Óvodásoknak és iskolásoknak is ajánlják a darabot, mely Nemes Nagy Ágnes tizenöt verséből áll össze, mozaikszerűen. A díszlet minimalista, ám figyelemfelkeltő, a jelmezek pedig nagyon vidámak. Mindez szépen összecseng a költő verseivel. A sajtótájékoztatón jelen volt Györfi Csaba koreográfus, aki Nagyváradról érkezett. Mint mesélte, Bartal Kiss Ritával már többször is dolgozott együtt, ezért nagyon örült a mostani felkérésnek is. Annál is inkább, mert egy fiatal, energikus csapat fogadta Zalaegerszegen, akikkel jó volt együtt próbálni. A Hóesésben című előadást egész december folyamán játssza a társulat. A színészek közül Duna Orsolyát, Matola Norbertet, Szilinyi Arnoldot, Szolnok Ágnest és Vári Vivient láthatják a nézők. Ez az öt bolondos, gyermeklelkű fiatal indul el egy titkos úton, hogy a versek segítségével megkeressék a csodát, vagyis a karácsonyi angyalt.

vissza az elejére