Prospektustól a légköroptikáig | Nem csak szakembereknek | Vonyarcvashegy vonzása | Év végi kutyavilág |
Prospektustól a légköroptikáig
Türelem és sok gyakorlás kell a fotózáshoz
Szabó Zsuzsanna | Légköroptika |
A Zalaegerszegi Fotóklub kiállításán ismerkedtünk meg Szabó Zsuzsannával, aki a fényképezés egy ritkább területét, a légköroptikai jelenségek megörökítését választotta.
– Bánfi Kati –
– A Kehidakustányi Vendégvárók Egyesülete alelnökeként prospektusok
összeállításával is kellett foglalkoznom, ekkor kerültem kapcsolatba a
fotózással. Rácsodálkoztam a világra, hogy egy-egy optikával milyen szépen lehet
visszaadni a valóságot. Tíz éve vagyok tagja a Zalaegerszegi Fotóklubnak. Azért
mentem oda, hogy technikai tudásra tegyek szert. Meg ez olyan hely, ahol lehet
kérdezni, és van is olyan, aki válaszolni tud, illetve gyakorlatban is meg tudja
mutatni a fotózás fortélyait.
– Hogyan lett a prospektusból légköroptika?
– Egyik szállóvendégem, dr. Farkas Alexandra
tudománykommunikátor, kutató hívta fel erre a figyelmem. Aztán tagja lettem az
ezzel kapcsolatos közösségi oldalnak, majd személyes találkozókon is részt
vettem, és elkezdtem elmélyedni ezen a területen. Most már tudom, hogy mikor
mire kell figyelni, hol kell keresni az égbolton az adott jelenséget, hogy adott
időjárási viszonyok mellett milyen látványosság várható.
– A kiállításon is egy naphalós fotóval jelentél meg.
– Én ragaszkodtam hozzá, hogy ez legyen, mert bár fotótechnikailag nem
egy extra kép, és aki a légköroptikában nem jártas, annak nem is mond sokat, de
számomra több szempontból is fontos kép. A naphaló fotózáshoz mindig kell egy
hátteret, Napot kitakaró részt is keresni. Ezt a célt az én képemen az általam
nagyra becsült sényei Kemence-kápolna adta, ami egy csodálatos szakrális hely.
Azt gondoltam, hogy egy helybeli kiállításon helyi érték jelenjen meg.
– Mi is az a naphaló?
– A Napot körülvevő fehér, esetenként vöröses színű fénykör. A Hold
esetében is látható ilyen, az a holdhaló. Ez utóbbit könnyebb észrevenni. A
nyolc-tíz kilométer magasságban lévő fátyolfelhők jégkristályainak fénytörése
okozza a jelenséget. Melegfrontok, esőzés előtt látható. A naphaló része a
melléknap, amely a Nap egyik vagy mindkét oldalán megjelenő többnyire
szivárványszínű foltot jelenti.
– Mit fotózol még?
– Világító felhőt, ami csak a nyári időszakban látható. Ami a szélességi
körünkön naplemente után és napkelte előtt körülbelül ötven perccel tűnhet fel.
Magyarországon elég ritka látvány, tőlünk északabbra gyakoribb. Érdekes alakú
felhőket is szeretek megörökíteni. Thyndall-sugarakat. Ködjelenségeket (glória
és ködív), vagy éppen a reggeli harmaton megjelenő fényjelenséget (dicsfény).
Mindennek megvan a szépsége. Ha rááll az ember, akkor nem veszi le róla a szemét.
De képes vagyok, akár a mosogatóvízben megjelenő fényjelenséget is fotózni.
Türelem kell hozzá, és én elég türelmes vagyok. Meg a sok gyakorlás is fontos.
Száz fotóból talán lesz egy jó. Ez időigényes, mert maximalista is vagyok.
Különösen a Hold előtti repülőgép-fényképezés sok hűhó semmiért. Szivárványt is
szoktam fotózni. Annak sokféle fajtája van. Sikerült már éppen Zalaegerszegen
számfeletti ívest lencsevégre kapni. Amikor szivárvány a téma, sietni kell, mert
általában csak rövid ideig látható. Megfelelő rálátást adó helyszínt is kell
találni hozzá. Szerencsére én elég jó helyen lakom ilyen szempontból. Szintén
fénytörési jelenség, ami a kedvencem és nagy gyűjteményem van belőle, a pókhálón
meghajló fény, ami színessé teszi a háló egy részét.
– Milyen gyakran fényképezel?
– Érzésfüggő nálam. Ha van kedvem, akkor szívesen töltöm ezzel az időt.
De mivel időigényes, nem minden élethelyzet ad erre elég alkalmat, és akkor
sorrendiséget kell állítani.
– Nemcsak a légköroptikában vannak sikereid.
– Korábban volt kiállításom a fürdőben, nőnap alkalmából női portrékkal.
Jó volt a visszhangja. De készítettem már naptárt is Kehidakustányról. Annak
kapcsán sokat tanultam a nálam nagyobb fotósok tanácsaiból. Zóka Gyula
vezetett rá, mi az, ami pluszt ad a képhez, és mit kell róla kihagyni.
Magyarország első madártani atlasza
A közelmúltban jött ki a nyomdából a Magyarország madáratlasza című átfogó kiadvány, mely a hozzáértők 2014–2018 közötti megfigyeléseit rögzíti. A szerzők között zalaegerszegi elhivatott madarász is van, Gál Szabolcs, aki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottságának titkára, azaz a ritka fajokat is jól ismeri.
– Bánfi Kati –
A látványos kiadványt 150 fotó, 1700 térkép és grafikon illusztrálja, több száz
madarász és 61 fotós, valamint a szerkesztők munkája nyomán. A tartalmas
könyvben 800 oldalon, 420 madárfajt mutatnak be, számos jellemzővel, angol
nyelvű összefoglalóval kiegészítve. Sajnos kereskedelmi forgalomban nem kapható,
de digitális formában az egész tartalom elérhető. A könyv az Agrárminisztérium
és az MME támogatásával valósult meg.
– Kiknek készült ez a kiadvány?
– Elsősorban a szakembereknek, madarászoknak, madarászok által.
– A könyvben kilencven madár leírása mellett található a neved, mint
szerző. De ha már a ritka madarakat jegyző bizottságot vezeted, te milyen
ritkaságokat láttál, ami gazdagítja ezt a kiadványt?
– Az egyik nagy büszkeség egy tengeri partfutó, melyből az egyetlen példányt én
találtam Magyarországon. Valamint a Wilson víztaposó és az erdei sármány első
magyar előfordulását is én jegyzem. Mindenhol a madarakat figyelem, és ha lehet,
a ritkaságokat. Amikor látok egyet, az eufórikus érzés. Mára nemcsak a
madarászok száma nőtt meg, hanem nagyon sokat fejlődött a technika is, így
szerencsével laikus is elkaphat különlegességeket. Az viszont bosszantó, amikor
már majdnem célba érünk egy ritka fajra „vadászva”, csak éppen a bokor rossz
oldalán állsz és végül csak hallod, de nem látod a madarat. A vadászat ma már
szerencsére csak fotózást jelent. Nem mindig volt így, hiszen régen, az adat
elfogadásához le kellett lőni a madarat.
– Neked milyen a technikai felszerelésed?
– Nagy nagyítású teleszkópom van, amivel sík területen két-három
kilométerig lehet madarakat beazonosítani.
– Melyik a fő megfigyelőterületed?
– Zala megye és az egész Balaton.
– Zala megye milyen madarászszemmel?
– Fajgazdagnak nevezhető, hiszen van többféle erdő, dombvidék,
Kis-Balaton, Balaton, Keszthelyi-hegység, mezőgazdasági terület, tőzeglápos rész.
De megfigyelés szempontjából az erdős rész nem jó. Ott fészkelőhelyet lehet
kutatni, nyílt helyeken, vizes területen szoktunk inkább mozogni. Így hazánkban
a legjobb megfigyelőhelyek például a Hortobágy, a Fertő-tó melléke, az apaji
puszták, de a Kis-Balaton és a Balaton is ilyen.
– Általában mi mondható el a madarak állományáról?
– Nehéz érzékelni a fogyást. Mivel az elmúlt években megtízszereződött a
madarászok száma, tehát több a megfigyelés is, emiatt úgy tűnhet, hogy több a
madár. Azonban az életterek szűkülésével a gyakori fajok száma is csökken.
– Ez után a nagy munka után milyen terveid vannak?
– Grafomán vagyok. Nagyon sok feljegyzésem van, rendszeresen publikálok
szaklapokban, de még sok mindent nem írtam meg. Például egy zalai monográfiát.
Az adatok már megvannak, csak fel kellene dolgozni – mondja Gál Szabolcs,
aki 28 éve elhivatott megfigyelője a madaraknak.
hit – remény – öröm – szeretet Hálás szívvel megköszönöm a zalai megyeszékhelyen élő polgároknak, ha idén bármelyik évszakban meglátogatták a Lido strandunkat, amelyre már egy több generációs, egész évben működő, élménygazdag, találkozási, rekreációs központként tekintünk, mondta Pali Róbert, Vonyarcvashegy polgármestere.
– A strand kiváló minőségét és a színvonalas szolgáltatásait a szakma újra bőségesen díjazta. 2021-ben a Vonyarcvashegyi Lidó strand Kék Hullám Zászló ötcsillagos strandminősítést kapott. Továbbá elhozta a Zala Megye Különdíját. 2021. évben a járvány elleni védekezésben kiemelkedően teljesített. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park is jutalmazta az élőhely-védelmi és zöldfelületi szempontok alapján kiemelkedő strandunkat. A Mozdulj, Balaton! program legsportosabb Zala megyei települése díjat is Vonyarcvashegy tudhatja magáénak – emelte ki a polgármester. Már ősztől készülünk a következő idényre: négy utca szakaszt önerőből aszfaltoztunk és a minőségi szolgáltatások, élményt adó attrakciók kiépítése folyamatos. Kedvében járunk azon közel 400 zalaegerszegi kötődésű polgárnak is, akik nyaraló- vagy egyéb ingatlantulajdonnal rendelkeznek nálunk. A közbiztonságáról híres üdülőhelyen, bűnmegelőzési szándékkal, több köztérfigyelő kamerát is kihelyeztünk, mindenkit biztatva a közösségi együttélés szabályainak betartására. A Festetics-borpince, a Fénykereszt, a Szent Mihály-kápolna, a Süllő II. nevű, fél évszázados balatoni halászhajó egész évben térítésmentesen látogatható. Díjtalanul jöhetnek a forró teás, forralt boros, pogácsás, a HIT, a REMÉNY, az ÖRÖM és a SZERETET jegyében szervezett vasárnapi adventi programjainkra. Az esték folyamán jótékonysági ruha- és festményvásárt tartunk rászoruló helyi családok számára. |
Év végén nagy számban dobnak ki, hagynak magukra kutyákat, közölte a szomorú tényt Abai Erika, a Bogáncs Állatmenhely vezetője.
– B. K. –
–
A pontos okát nem tudom, de karácsony közeledtével, november–december hónapban
jellemzően több a kidobott, elhagyott kutya. Gyakori, hogy ha az idős gazda
meghal, az örökösök ellátás nélkül magára hagyják a kutyát. De került már
hozzánk állatkínzás miatt is négylábú.
– Az állatkínzással kapcsolatos törvényekről mi a véleménye?
– Amit kiemelten üdvözlünk, az új törvény szigorúan bünteti a
szaporítást. Eddig sem a törvényekkel volt a bajom, bár a láncon tartás
szankcionálása még mindig hiányosság. A fő probléma, hogy nehéz a bizonyítás.
Rendőrség és állatorvos, illetve szakhatóság közreműködése kell, és az ügynek
elkötelezett bíró. A bizonyítási, tanúskodási eljárás hosszadalmas, sok
utánajárással, sok idővel jár, ezt nem sokan vállalják. De azért első lépésnek
mindenképpen jó, hogy szigorodtak az állatkínzással kapcsolatos törvények.
– Lesz Önöknél karácsonyi ünnep?
– Sok megszokott közösségi programunkat nélkülözni kell, kellett az
elmúlt másfél évben. Azért kutyakarácsony címen egy nagyobb közös
kutyasétáltatást még szervezünk. Jellemző, hogy ilyenkor, év végén az adományok
mellé a cégek, sportegyesületek, baráti társaságok közös programként, a tárgyi
adomány mellé gyakorlati segítségként megsétáltatják a kutyákat is. Ez nagyon jó,
mivel hiányoznak ezek a segítő kezek, főleg a nagyobb testű kutyák tudnak ritkán
kimozdulni.
– Tervek az új évre?
– Két pályázatunk is folyamatban van, melyek segítségével a kerítést
szeretnénk megújítani egy szakaszon, illetve a nagyobb kenneleket kell
felújítani, csatornázni. Mindig egy picit tervezünk, próbálunk segíteni a
hozzánk fordulóknak, miközben működtetjük a menhelyet, és reméljük, minél előbb
visszatér a régi kerékvágásba az élet, és a hétvégi séták újra napirendre
kerülnek. Továbbra is kérjük a lakosság segítségét, főleg élelemadomány lenne
fontos. Lehet örökbefogadni, és azt kérjük, hogy minden örökbefogadás átgondolt
legyen – mondta Abai Erika, miközben vidáman mutatta, hogy egyik
kollégájának köszönhetően madáretetőjük is van már, és annak számos látogatója
színesíti a menhely életét.