A bakelitek még mindig jól szólnak

Mitől értékes egy hanglemez?

A kilencvenes évek elején volt ugyan némi megtorpanás, ám a bakelitlemezek mégsem mentek ki a divatból. Sem a kazetták, sem a cédék, sem az internetes zenei csatornák nem tudták elfeledtetni a zenerajongókkal a lemezeket. Pláne nem az ínyencekkel.

– pánczélPetra –

Bali Csaba

Bali Csaba 15 éves kora óta gyűjti a hanglemezeket. Ez a hobbi, vagy inkább szenvedély egész életét kitölti, behálózza. Persze emellett számos foglalkozása van; a Ganz-iskola elektrotechnika-tanára, egy híradástechnikai cég vezetője, egy bakelitekre specializálódott internetes antikvárium tulajdonosa, néha meg ipari alpinista. De a zene és a bakelitek világa valahogy mindig vele van. Persze lemez és lemez között is lehetnek óriási különbségek, így nemcsak a gyűjtőszenvedélyről beszélgettünk, hanem arról is, hogy milyen kritériumok alapján dől el, hogy értékes-e egy régi lemez, vagy sem.
– Középiskolás koromban a baromfifeldolgozóban voltam nyári munkán, és az ott kapott fizetésből vettem az első lemezeimet. Ez még bőven a szocializmus időszakában történt, a hanglemezkiadás korlátozott volt, nem jelenhetett meg akármi. Első körben így Demjén-, LGT-, Omega- és Cseh Tamás-albumokat vásároltam, amik a mai napig megvannak. Ekkoriban utazni sem nagyon lehetett, de Jugoszláviába szerencsére igen, ahová német vendégmunkások révén sok „nyugati” lemez eljutott. Ezek hivatalos másolatai aztán ide is elértek. Így tudtam bővíteni a repertoárt. A rendszerváltozást követően pedig már szabad volt a pálya a vásárlás, utazás, kereskedés terén.
– Mekkora most a gyűjtemény?
– Összesen 10 ezer körüli. Ebből 3000 a saját jazzgyűjteményem, a maradék 7000 a leendő zalaegerszegi lemezboltom árukészlete lesz. Sokan hiszik azt tévesen, hogy a lemezgyűjtés és -eladás óriási nagy biznisz: elég pár régi bakelit és gazdag leszek! De ez egyáltalán nem így van. Nem minden lemez képvisel komoly értéket. A szocialista éra nagy példányszámban kiadott „tömeglemezei” például csekély értékkel bírnak, az áruk alacsonyabb. Persze a mai napig vannak ezeknek az előadóknak is fanatikus gyűjtői, ami egyáltalán nem baj.
– Mik azok a szempontok akkor, amik meghatározzák egy hanglemez értékét. A ritkaság? A zenei anyag?
– Valóban összetett a kérdés. Nyilván minél kevesebb példányszámban jelent meg valami, annál inkább értékes, de az is nagyon fontos, hogy hol, milyen országban nyomtatták, milyen márkájú a hanglemez, és hogy mi az a zenei anyag, ami rajta van. A japán stúdiótechnológia az 1970-es, ’80-as években a világ élvonalában volt, így az ott készült lemezek minősége és értéke is magas. A '70-es években kiadott jazz- és freejazzlemezeknek pedig akár arany ára is lehet, pláne, hogy utóbbiak a maguk korában is rétegzenének számítottak. Mára meg felértékelődtek.
– Te is nagy jazzista vagy. Mikor kattantál rá erre a stílusra?
– Hát, igen! Mint említettem a 3000 darabos gyűjtemény túlnyomó többsége jazz. A pártállam alatt majdhogynem tiltott műfajnak, „fertőnek” számított. Nekünk a szabadságot jelentette! Igazi ritkaságokat, első kiadásokat is sikerült az elmúlt évtizedek alatt begyűjtenem. A lemezeimet pedig hangszerek szerint katalogizáltam...
– ...?!
– Külön csoportban vannak a tenorszaxofonos előadók, külön a szopránszaxofonosok és így tovább.
– Az élet más területén is enynyire precíz vagy?
– Egyáltalán nem, de szeretem, ha itt rend van!
– Beszéljünk egy picit a hangzásról is, hiszen itt 40–50 éves hanganyagokról van szó. Mi pedig már a digitális korban vagyunk.
– A minőségi bakelitek még mindig iszonyú jól szólnak! Most a háttérben például egy 1967-es Miles Davis megy, és semmi baj nincs a hangzással. (Felhangosítja...) Tulajdonképpen korlátlan az élettartamuk. Sokszor temették a lemezeket, de ma is élnek. A bekeliteket órák hosszat lehet hallgatni, és nem ingerelnek, stresszelnek egy idő után, mint a digitális zene. Sokkal teltebb hangzást nyújtanak, betöltik az egész teret. Szélesebb spektrumot fognak át, mint egy CD, vagy bármelyik internetes zenei szolgáltató. Szerintem egészségesebb bakelitről zenét hallgatni, mint például mobilról fejhallgatóval. A hangzásvilág is tisztább és sokrétűbb, a háttérben lévő hangszerek is jobban kivehetők lemezen. Persze én is hallgatok internetről zenét, mert nem minden érhető el bakeliten, és néha szeretek tájékozódni, mielőtt megveszek egy-egy lemezt.
– Mennyit utaztál a gyűjtemény egyes darabjaiért?
– Szerencsére jó sokat! Tulajdonképpen bárhová megyek, bármilyen céllal, az biztos, hogy keresek egy antikváriumot, lemezboltot, de börzékre is rendszeresen járok itthon is és külföldön is. Ezenkívül interneten tartom a kapcsolatot a hozzám hasonló fanatikusokkal. A bakelitgyűjtésnek rengeteg hozománya van. Például, hogy sok embert megismertem, beszélgetünk, csereberélünk. Ezenkívül a zenei műveltségem, ízlésem is folyamatosan bővül, változik. Egy-egy előadó révén pedig más zenészeket is meg lehet ismerni. De az is jó dolog, hogy elfogadóvá válsz mások zenei ízlését illetően. Teljesen természetes, hogy az antikváriumban valaki olyan zenét keres, amit én éppen nem szeretek. Egyfajta nyitottságra nevel. Jó lenne, ha mindenkinek lenne egy olyan hobbija, amiben ennyire el tud mélyedni. Hiszem, hogy sokat javítana az emberek és a társadalom mentális állapotán.
– Mi a tapasztalat, a bakelit csak az idősebb korosztályokat vonzza, akik mondjuk gyerekként, vagy fiatal felnőttként találkoztak a hanglemezekkel, vagy van utánpótlás is?
– Szerencsére van. A mai 14–20 évesek jönnek David Bowie- meg Rolling Stones-lemezekért! Szinte hihetetlen, de így van. És maga a hanglemeznyomtatás is újra fellendülőben van, ami szintén jó dolog. Bár én jobban szeretek régi, mondjuk 1985–86 előtti bakeliteket hallgatni. Azokba még nem férkőzött bele a digitális technika.

vissza az elejére

Dömötör Andrea gyűjteménykezelő.

A hónap műtárgya

Folytatódnak az ismeretterjesztő sorozatok

A farsang és a báli szezon apropóján egy strucctollas legyező lett a hónap műtárgya. A Göcseji Múzeum vitrinkiállítás-sorozatának keretében ez az 1800-as évek végéről származó tárgy látható a következő hetekben a polgármesteri hivatal aulájában.

– pet –

A legyező vázát sötétbarna márványos mintázatú celluloidküllők adják, amiket sötétbarna, vékony szalaggal fontak össze. A végén két kis fémszegeccsel felerősített, mozgatható fül látható. Erre kötötték a fekete fonálból sodrott szárat a három szálból fonott karikával és a selyemfonalból készített bojttal. A műtárgyleírásból az is kiderül, hogy milyen etikett tartozott a legyező használatához. A maga idejében ugyanis kommunikációs célokat szolgált: különbözőképpen tartva, mozgatva, zárva vagy szétnyitva érzelmeket közvetítettek vele használóik. Leginkább a férfiak felé. A vitrinbe a legyezőn kívül egy szintén 19. századi, báli „tánczrendet” is kiállítottak. A kis kártya jól reprezentálja, hogy a korszakban milyen típusú zenékre szórakoztak a fiatalok (többek között csárdás, tipegő, keringő, polka szerepel a sorban). Szényi Krisztina, a múzeum sajtóreferense lapunkat arról is tájékoztatta, hogy január végétől egy kilencrészes előadás-sorozatot indított útjára az intézmény. A Múzeumi esték című rendezvénynek két fő tematikai egysége van, az egyik Göcsejre, a másik pedig a magyar történelem vitatott személyiségeire fókuszál. A sorozat első előadása január végén a néptáncról szólt. A következő összejövetelre február 10-én kerül sor, ahol dr. Hermann Róbert történész Görgei Artúrról tart előadást. A továbbiakban szó lesz még a zalai/göcseji paraszti táplálkozásról, a szőlészetről, az erdők-mezők állatairól, valamint Károlyi Mihály, Horthy Miklós, Kádár János és Tisza István megítéléséről, történelmi szerepéről. Az előadásokon nemcsak személyesen lehet részt venni, hanem a múzeum Youtube-csatornáján is követhető az esemény. A részletes programról az intézmény honlapján és Facebook-oldalán olvasható több információ.

vissza az elejére

Tóth Mónika

A színeken túl

A színek és a geometriai formák pozitív kisugárzása a témája „A színeken túl” című kiállításnak. A tárlat Tóth Mónika, többségében ujjal festett olajfestményeiből ad válogatást az Apáczai Művelődési Központban. A látvány kifejezetten lélekemelő, érdemes megtekinteni, erre március 4-ig lesz alkalom.

– Bánfi Kati –

A kiállítást Flaisz Gergő, a Keresztury VMK igazgatója ajánlotta a megjelenteknek, majd az alkotó is szót kapott. Lapunk kérdésére válaszolva Tóth Mónika elmondta: Zalaegerszegen ez a negyedik tárlata, de a megye több városában is találkozhatott vele a közönség, ahogy Budapesten és Olaszországban is, ahol néhány évig élt. Az ujjal festést, mint kedvenc technikát, a véletlen hozta.
– Jártam tíz évvel ezelőtt egy alapozó olajfestő kurzusra. Nagyon tetszett, és bár más technikákkal is ismerkedtem, ez maradt a kedvencem. Egyszer az egyik képet akartam javítani az ujjammal és ekkor éreztem rá, hogy ez mennyivel közvetlenebb módja a festésnek. Azonnal letettem az ecsetet.
– Könnyebb vagy nehezebb így alkotni?
– Vékony, finom vonalakat nehezebb. Viszont a gyermekkorban átélt manuális alkotás boldogságát hozza vissza, mint amikor anyukámmal közösen készítettünk tésztát. Többrétűbb, változatosabb tud lenni így az festés, a szín keverését is a vásznon teszem meg. A színek a fő témám, átfogó kép a munkámról ez a kiállítás.
– Nincsenek komor színek.
– Megvárom, amíg olyan lelki állapotba kerülök, hogy be tudjam fogadni és visszaadni a jó energiákat, és ennek a szépségéből egy lenyomatot adni. Azt mutatni, hogy ne csak a szürkeséget és ne csak a tényeket fogadjuk el, hanem ezt a színes szépséget, ami pulzálja a jót. A kép is lehet egy olyan plusz az élettérben, a munkakörnyezetben, ami szinten tart és energetizál – mondta Tóth Mónika.

vissza az elejére

Hagyományból divatot

Pályaművekből kiállítás

A történelmi Zala vármegye viseleteinek modern kori feldolgozásaiból nyílt tárlat Nagykanizsán a Thúry György Múzeumban, a magyar kultúra napja alkalmából. A munkák létrejöttét egy országos alkotói pályázat motiválta, melyet a Zala Megyei Népművészeti Egyesület írt ki. 79 pályamunka érkezett a felhívásra, melyet a szakértő zsűri bírálata mellett a közönség is értékelhetett. Február 20-ig látható Nagykanizsán a népművészeti kiállítás, ezt követően Zalaegerszegen, a Gébárti Regionális Kézművesek Házában mutatják be a tárlatot.

– B. K. –

A pályázatot kiíró egyesület elnökétől, Skrabut Évától kértünk tájékoztatást a kiállítással kapcsolatban.
– 2005 óta nagy hangsúlyt fektetünk a tárgymegújításra, a tradicionális népművészetünkből kiinduló, a mai kor igényeit szem előtt tartó, funkcionális alkotások létrehozására a népművészet valamennyi szakágában. Ennek érdekében több alkotói pályázatot és termékfejlesztő projektet bonyolítottunk már le. 2016-ban „Zalai Népi Design Stúdió” néven megalakult az egyesület alkotócsoportja, ahol a résztvevők közösségi képzések formájában gazdagítják a tudásukat, feldolgozási és tervezési képességeiket, közösségi alkotásokkal jelennek meg az országos szakmai pályázatokon. Kiemelt feladat a hagyományos gyökerű, tájspecifikus, modern kézműves tárgyak létrehozása. A stúdió szellemi, inspirációs működésének köszönhetően a viseletkészítés területén két nagyon fontos szakmai projektet bonyolítottunk le. Az egyik az „Újragondolt Hetés”, mely a történelmi Hetés hagyományos paraszti viseletét dolgozta fel modern öltözetté. Ezen 5 alkotócsoport, 25 népművésszel, iparművésszel, ruhaipari szakemberrel vett részt. A projektben 20 öltözet készült el, kiegészítőkkel. A kollekció egy része bemutatásra került az Országos népművészeti kiállításon. Tavaly pedig a „Göcseji parasztpolgári viselet újjáélesztése” elnevezésű projektünk keretében 11 résztvevővel, három mester vezetésével 60 órás műhelyfoglalkozással és otthoni munkával készült el 14 viselet. Hozzátette: ezzel megtörtént az első lépés, hogy a 100 évvel ezelőtti ruhák megújulva, ma is viselhető göcseji öltözetté váljanak. A kollekció szerepelt a XI. Egri viseletkonferencián is. A zalai viseletek feltárásának és átörökítésének újabb állomása az egyesület „Hagyományból divatot” című országos alkotói pályázata, melynek célja a történelmi Zala vármegye népviseleteinek megújítása, modern, divatos öltözetek, öltözetkiegészítők létrehozása.
– A mai Zala megye, de a történelmi Zala vármegye néprajzi területein is vannak még olyan felfedezésre, újrafelfedezésre váró tárgyi emlékeink, melyeket fontosnak tartunk ahhoz, hogy teljes módon megismerhessük és megismertethessük. Mindennek megvalósítását az elmúlt 40 évben és az elkövetkezendő években is, a Zala megyei népművészek, valamint a néprajzi tájegységek tárgyi kultúrájának legjobb ismerői szakmai tudására alapozzuk – folytatta Skrabut Éva. – Az ország egész területéről beérkező pályamunkákat: 34 öltözetet és 46 öltözetkiegészítőt tekinthetnek meg ezen a kiállításon a kedves látogatók. Az elnök egy kis statisztikai adalékot is megosztott: 79 pályamunkát nyújtottak be a nevezett pályázatra. 11 közösségi, 1 ifjúsági, 35 egyéni pályázó alkotásai érkeztek hozzájuk. A szakértő zsűri mellett a közönség is szavazhatott a közösségi oldalon, melyen 1579 fő vett részt. A képekre és az eseményre eddig 40.139 fő klikkelt rá, ez az érdeklődés mindenképpen biztató visszajelzés a folytatást illetően.

vissza az elejére