| Vénusz-szobor és római érmék |
Újabb leletek az ókori salla városából
Egy római kori Vénusz-szobrocska töredékével, rengeteg 2–4. század közötti pénzérmével és más korabeli használati tárggyal gyarapszik a Göcseji Múzeum gyűjteménye. Az intézmény régészeti osztályának munkatársai az ókori Salla, vagyis Zalalövő területén végeznek próbafeltárásokat a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének megbízásából.
– pP –
|
|
| Eke István és dr. Redő Ferenc |
Az elmúlt hetekben számos olyan lelet került elő, ami kiegészíti, bővíti az
ókori várossal kapcsolatos eddigi ismereteinket. Annál is inkább, mert most a
Zala folyótól délre eső területen zajlanak a régészeti munkák, és Salla ezen
része eddig kevéssé volt ismert a kutatók előtt – fogalmazott Eke István
ásatásvezető régész a Göcseji Múzeum által szervezett sajtóbejáráson.
Mint mondta: ásatások eddig főleg Zalalövő központjában, vagyis a Zalától
északra lévő területeken voltak, most viszont – több beruházásnak köszönhetően –
a déli, Zalán túli városrészben is módjuk van próbafeltárásokat végezni, mintegy
700 négyzetméteren.
– Az sejthető volt, hogy ebben a városrészben is vannak római kori emlékek. Ha a
lakosság körében terjedő legendából indulunk ki, akkor tudjuk, hogy a helyiek
szerint ezen a részen mindig furcsán termett a kukorica, sőt egy sávban
rendszeresen ki is égett. Az emberek azt hitték, hogy alagutat rejt a föld mélye,
a római korral foglalkozó szakemberek viszont inkább a Borostyánkő útra
gyanakodtak. A nyomvonal a légi fotókon és a Google-térképen is jól látszik. Az
út maradványait a napokban sikerült feltárnunk a területen, helyenként az
eredeti burkolattal együtt – fogalmazott. A munkálatokat magnetométeres és
talajradaros vizsgálat is megelőzte, de a múzeumbarát fémkeresősök is átkutatták
a területet, s már akkor sok római kori érme és fémtárgy került elő. A műszerrel
a földmozgatások idején is dolgoztak, így összességében 300 pénzérme került a
felszínre a 2. század eleje és a 4. század vége közötti időszakból. Az érmék
restaurálását követően pontosabban meg lehet majd határozni a terület római kori
időszakát. Az ásatás során a római kor több periódusából találtak
épületmaradványokat (egy részük lakóház, a többi pedig a helyi iparhoz
kapcsolódó épület lehetett), valamint használati tárgyakat (aranykapcsot,
fibulát, harangot, terra sigillata-t), sőt egy bronzból készült
Vénusz-szobrocska töredéke is előkerült. Sok házmaradványon égésnyomok
figyelhetők meg, ami vagy háborúra, vagy pedig más okból származó tűzestere utal.
A régész szerint a feltárás jól bizonyítja, hogy a Zalán túli részre is
kiterjedt az egykori Salla, ha nem is olyan intenzíven, mint a mai város
központi részén. Eke István hozzátette: konzulensnek dr.
Redő Ferenc nyugalmazott régészt, a Régészeti Intézet volt
igazgatóhelyettesét kérték fel, aki húsz évig kutatta Zalalövő ókori múltját.
Salla legjelesebb ismerőjeként ő tudja leginkább kontextusba helyezni az elmúlt
időszak eredményeit a mostani feltárással. Ezenkívül az érméket is ő vizsgálja
majd meg a restaurálást követően. Mint azt Redő Ferenc a
sajtótájékoztatón felidézte: 1971 óta folynak Zalalövő területén kisebb-nagyobb
feltárások. Először Müller Róbert régész talált egy római kori
temetőrészletet a város Zala folyótól délre eső részén. Később az északi részről
is kerültek elő sírok, ami azt jelenti, hogy a korabeli városnak a kettő között
kellett elterülnie. 1973-ban ennek alapján kezdték el felderíteni Sallát. Az
előzmények miatt nem olyan váratlan, hogy a most kutatott területről leletek
kerülnek elő. Már az 1999-es gázhálózat-fejlesztéshez kapcsolódó régészeti
munkák is hoztak itt pozitív eredményt. Hozzátette: a jelenlegi ásatásnak azért
van nagy jelentősége, mert ilyen intenzíven és nagy kiterjedésben még nem
sikerült Zalalövő déli részén kutatásokat végezni. Az előkerült épületek és
tárgyi emlékek pedig rendkívüli módon kiegészítik az eddigi ismereteinket
Salláról. A leletek a Göcseji Múzeumba kerülnek restaurálásra, a szakemberek
pedig remélik, hogy később a nagyközönségnek is bemutathatják őket.