Az olvasó szabad ember, azt gondol, amit akar

Valami népi és valami urbánus grecsó krisztiánnal

Vidéki élet és fővárosi lét, hagyományok és kortárs irodalom. Emberi sorsok, küzdelmek; a sértettségtől a harmóniáig. Grecsó Krisztián József Attila-díjas író, költő volt a vendége a Zalai Falvakért Egyesület „Nők a nőkért – Mi. Nők. Egymásért, együtt” című rendezvénysorozatának.

– pet –

Arany Horváth Zsuzsa és Grecsó Krisztián

A szerzővel a megyei könyvtárban Arany Horváth Zsuzsa újságíró beszélgetett. Az apropót Grecsó legújabb könyve, a „Valami népi” adta. De a jelenlegi helyzetben mi más is kerülhetett volna szóba indulásképpen, mint az Ukrajnában zajló háború. Az író azt mondta, lelkileg nagyon megviselik az események, és a délszláv konfliktus után nem gondolta, hogy még egyszer át kell élnünk hasonló szituációt. Szívesen beszélgetne minderről – na és persze az irodalomról is – Ljudmila Ulickaja orosz íróval, aki az elsők között határolódott el a háborútól. Örök vita folyik arról, hogy egy szöveg olvasásakor csak magát a művet nézzük, vagy az író életét, a szöveg keletkezésének esetleges körülményeit is. Mennyire szüremkedik be a lírai én Grecsó novelláiba, regényeibe? Az író szerint az olvasó szabad ember, azt gondol, amit akar. Tulajdonképpen egyenrangú a szerzővel. Hogy mit akart mondani az író, rossz kérdésfelvetés. Mindig az olvasónak kell megtalálnia önmagát a szövegben. Persze az is természetes dolog, hogy a szerző saját élményei, emlékei, megfigyelései ötleteket adnak, beékelődnek a műbe. Talán úgy lehetne mindezt összefoglalni, hogy vannak ihletet adó pillanatok az alkotók számára, az olvasó meg hozzáteszi a magáét. A „Valami népi” című novelláskötet egyik tanulsága például az lehet, hogy életünk nagy csatáit mindig egyedül kell megélni, vagyis az úgynevezett kozmikus magány erősen benne van a könyvben.  Grecsó Krisztián beszélt arról is, hogy egy írói pálya kezdetén kell némi kudarctűrő képesség, mert eleinte mindenhol rosszul fogadják az embert. Mint azt felidézte: ő szegváriként – katolikus parasztfiúként – került a fővárosi irodalmi közegbe. Sokáig érezte úgy, hogy sehol nincs igazán otthon. Amig neki baja volt önmagával, addig a környezetének is vele. De ma már megtalálta a harmóniát: visszatalált gyökereihez, hitéhez, s közben jól mozog a pesti „urbánus” irodalmi, újságírói körökben is (hosszú évek óta szerkeszti például az Élet és Irodalom prózarovatát). Nem akarja mindenáron bizonygatni egyik vagy másik körhöz való tartozását sem. Ma már azt mondja, hogy a sértődés luxusát nem engedi meg magának. Nagyapját e téren példaképnek tartja, hiszen az ő szívében elfért a szegvári abált szalonna és a pesti színházak szeretete is. Grecsó otthonra találását nagymértékben segítette kislánya is, aki már úgy tekint Budapestre, mint ami az övé. De azt is öröm látni, hogy a nagyszülőknél a vidéki közeg is természetes számára. Az est folyamán a nők is szóba kerültek, ám ezúttal nem szerelmi kontextusban. A szerző másik példaképe ugyanis nagymamája, akiről kiderült, hogy fiatalon maga is sokat írt. Azonban leginkább az asztalfióknak; akkoriban ugyanis a nők sokszor titkolták, hogy írnak (hiszen az azt jelenti, hogy „dologtalanok”, ráérnek ilyesmikre). A nagymama csak akkor mutatta meg írásait, mikor Grecsó első versei megjelentek; mondván, ha öröklődött a tehetség, akkor talán az ő szövegei sem olyan rosszak. Az író használt is fel ezekből későbbi műveiben. Minderről azt gondolja, hogy az ambíciót gondozni kell. A vágyainkat nem szabad elengedni, mert azok akkor a lélek ellen kezdenek el dolgozni. Szerencsére ma már rengeteg nő van az irodalmi életben, és ő nem érzi úgy, hogy más bánásmódot igényelnek. Férfi és női szerzőkre is igaz, hogy van köztük jól és nehezen kezelhető. Arra a kérdésre, hogy vajon csak negatív érzelmekről lehet-e írni, vagy a boldogságról is, azt felelte: minden, ami történik, az a szívünkben történik, és akkor leírható, elmondható. A „Valami népi” novellái között traumafeldolgozást éppúgy találunk, mint „boldog semmit”. Utóbbi szövegnél az érdekelte, hogy egy negatív szó hogyan telik meg pozitív tartalommal.

vissza az elejére

Besenczi Árpád a jövő évad terveiről tájékoztat.

A tanú, Kőműves Kelemen, Noszty fiú

Elkészült a Hevesi Sándor Színház 2022/23-as évadának műsorterve. A következő időszakban hat nagyszínpadi előadást láthatnak a nézők, ebből három az ifjúsági bérletbe is bekerül.

– pet –

A társulat sajtótájékoztatóján dr. Besenczi Árpád igazgató mindenekelőtt elmondta: őket is megérintette az ukrán konfliktus, ezért azt határozták el, hogy színházi lakást ajánlanak fel a menekülteknek, amennyiben lesz a városban ilyen jellegű igény. Ezenkívül a Vöröskereszttel együttműködve adománygyűjtésbe kezdtek, a beregszászi színházat pedig – az ország több színházához hasonlóan – meghívták egy előadásra, melynek bevételét nekik ajánlják fel. A társulat a Tótékat adja elő Zalaegerszegen, és május végén, vagy június elején kerül sor a vendégszereplésre. Az igazgató arról is tájékoztatott, hogy a színház az eddigi elképzelésektől eltérően még egy évig biztos, hogy a jelenlegi épületben marad, mert a rekonstrukcióra csak az azt követő időszakban kerül sor. Így a megszokott helyszínre tervezhették a jövő évad műsorát. Szeptember 30-án Bacsó Péter–Hamvai Kornél A tanú című szatírája kerül színre Böhm György rendezésében. November 4-étől Mikszáth klasszikusát, A Noszty fiú esete Tóth Marival című regény színpadi adaptációját játsszák, mégpedig zenés változatban. A darabot Farkas Ignác rendezi. December 9-én lesz a bemutatója Tennessee Williams A vágy villamosa című színművének, melyet Kiss Csaba rendez. 2023. január 13-án egy ősbemutatóval készül a színház, mégpedig a doni katasztrófa 80. évfordulója alkalmából. Moravetz Levente–Bozó László Volt egyszer egy seregünk című oratórikus művét láthatják a nézők, Moravetz Levente rendezésében. Február 10-én egy népszerű rockballada kerül színre: Szörényi–Bródy Kőműves Kelemen című átiratát Tompagábor Kornél rendezi, a Zalai Táncegyüttes tagjai pedig szerepelnek majd az előadásban. A premierek sora jövő év márciusában zárul: Gyárfás–Szabó–Sényi Tanulmány a nőkről című „zenés válóokát” Besenczi Árpád rendezi. A darabban a hatvanas évek slágerei is felcsendülnek. Az igazgató hozzátette: a Lázár Ervin Program keretében egy új előadással készülnek a diákok számára. Mikó Csaba kortárs szerző Herkules – A kezdetek című hőstörténete kerül színre. Azt is jelezte: 2023-ban lesz a színház negyvenesztendős, a jeles évfordulót szeretnék méltó módon megünnepelni. Besenczi örömtelinek tartja, hogy a járványhelyzet csökkenésével lassan visszatalálnak a nézők a színházba. Már meghaladta az 5000-et a bérletesek száma (a covid idején ez háromezer volt). A cél persze az, hogy ismét 12 ezer bérletet értékesítsenek, hiszen a járvány előtt ez volt a csúcsszám. A sajtótájékoztatón felszólalt Vigh László országgyűlési képviselő és Gecse Péter alpolgármester. Többek között megköszönték a társulatnak a színvonalas munkát, illetve kiemelték, hogy a járvány és a nehézségek ellenére a színház egy fontos kulturális tér és közösségi hely maradt.

vissza az elejére

Dr. Gyimesi Endre, Lackner László, Bubits Tünde és Nagygéci Kovács József

Újdonságok a Pannon Tükörnél

Lapszám-, honlap- és kötetbemutató

Új lapszámmal, friss kötetekkel és megváltozott online felülettel indította az új évet a Pannon Tükör. A kulturális folyóirat legújabb lapszámát – a többi említett kiadvánnyal együtt – a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban mutatták be.

– pet –

A lapot kiadó Pannon Írók Társaságának elnöke, dr. Gyimesi Endre bevezetésképpen elmondta: Művészet nélkül lehet élni, de nem érdemes. Ez a közismert idézet immár 1995 óta hitvallása a Pannon Tükörnek. Az irdalom, a zene és a képzőművészet közelebb áll egymáshoz, mint gondolnánk, hiszen az emberi lélek sokszínűségét mutatják be. A periodika mostani lapszámába negyvenhat szerző publikált; a 18 évestől a 80 esztendősig. Utóbbi is jelzi, hogy a lap változatos témákat és nézőpontokat közvetít az olvasók felé – fogalmazott. Az új lapszámot Bubits Tünde főszerkesztő mutatta be, kiemelve: az irodalomnak mindig reflektálnia kell valamilyen módon a világban zajló eseményekre. Bár az újság szerkesztésekor még nem tudhatták, hogy a szomszédban háború lesz, mégis két nagyon aktuális, ukrajnai vonatkozású szöveg szerepel a lapban. Hozzátette: a szerkesztőség a béke pártján áll. Ami a tartalom további részét illeti: Lenti és vidéke tizenegy szerzője külön rovatban jelentkezik, a tanulmány/kritika blokkban többek között Morandini Tamás egykori építész munkásságával ismerkedhetünk meg. A helytörténet rovat pedig a 2. világháború utolsó hónapjaiba kalauzolja az érdeklődőket, „A Zala megyei harcok döntő ütközete Novánál (1945. március 31–április 2.)” című írással. Ezenkívül a 80 esztendős Dús László képzőművész pályájáról és zalaegerszegi tárlatáról olvashatunk, de folytatódik az Egymondatok, és a Göcseji bestiárium sorozat is. A tavalyi Egymondatokat pedig külön kötetbe szerkesztve is kézbe vehetik az érdeklődők. Megújult a Pannon Tükör online változata. Az átalakított honlapról Nagygéci Kovács József, online főszerkesztő szólt. Mint mondta, az a cél, hogy a művészetet közelebb vigyék az olvasókhoz, ezért napi használatra szánják az oldalt. Ezt szolgálja többek között, hogy Zala megyei kulturális ajánlóval bővítették a felületet, és a folyóirat Youtube-csatornája is elérhető egy kattintással. A rendezvény keretében mutatták be Lackner László legújabb kötetét, az „Elátkozott Seuso-kincsek” című krimit. A szerzőnek az utóbbi évtizedekben számos publikációja jelent meg szépirodalmi kiadványokban, de önálló novellásköteteket és drámákat is írt. Mostani könyve a rejtélyes Seuso-kincsek felfedezésének időszakába repíti az olvasót. Az alapötletet a római kori ezüstkincsek megtalálásának története ihlette, ám egy fikciós sztoriról van szó. A szerző – akivel Arany Horváth Zsuzsa újságíró beszélgetett a kötetbemutatón – elárulta, hogy már gyermekkora óta vonzódik a krimikhez és a feltárásra, megfejtésre váró esetekhez. Több bűncselekmény, rejtélyes gyilkosság is megihlette már, így nem csoda, hogy a Seuso-kincsek históriája is írásra késztette. A kötetet a zalaegerszegi Seuso-kiállításról készült fotók illusztrálják.

vissza az elejére

Pados mesék, komoly ujjgyakorlat

Országos turnén a bábművész

Egyszeri, felnőtteknek szóló előadáson szólt a vastaps a Griff Bábszínházban Sarkadi Bence marionettjátékának. A bábművész „Pados mesék” című országos turnéjának ez volt az utolsó, tizenharmadik állomása, melyet a szakma nagy érdeklődése kísért.

– B. K. –

A bábjátékos jellemzően neves külföldi utcafesztiválokon lép fel, a világ 40 országában hagyta már ott névjegyét kizárólag marionett- bábjátékkal, mely ritkaságnak számít a bábosok között. Ahogy az a profizmus sem gyakori e műfajban, amit Sarkadi Bence megcélzott, s melyet megcsodálhattunk az előadáson. A pandémia szülte kényszerszünet késztette az előadót új műsor kidolgozására, mellyel biztosíthatta, hogy ne essen ki az elmúlt 22 év alatt kialakított játékrutinból, ami nem kis ujjgyakorlatot kíván, ahogy azt bemutatta az előadást követő közönségtalálkozón is. Itt elhangzott, az előadó maga készíti a bábokat, és több hónapos munka az igencsak kifinomult mozgatásuk megtanulása, begyakorlása. Sarkadi Bence elmondta még, a Szigetfesztiválon találkozott 1999-ben egy cseh társulattal, akiknek a marionettjátéka lenyűgözte és elindította ezen a pályán. A mostani, nem utcai térre íródott előadás témája egy hétköznapi pad és ehhez kapcsolódó történetek az élet legkülönbözőbb szeleteiből válogatva. Az első jelenet mindjárt lenyűgözte a nézőket, amikor „báb a bábban” módon, saját magát és marionettfiguráját játszotta el, igencsak miniatűr mozdulatokat is a színpadra varázsolva. Megható epizód volt az, melyet a 102 évesen elhunyt nagymamája kedves gyerekkori története ihletett, és elgondolkodtató a zárás, mely a mostani maszkos korszakról mesélt némán, csak a mozdulatok nyelvén, csak látszólag kesztyűs kézzel. Volt humoros jelenet és két báb egyszerre mozgatását igénylő, kétkezi romantikus sztori is. De legfőképpen a nagyrészt szakmai közönség ámulata és csodálata.

vissza az elejére