Tornacsarnok és a gébárti kápolna

Dr. Buksa Ildikó, Fülöp Tibor és Iványi Ildikó

Fülöp tibor a lokálpatrióta klubban

Makovecz Imre szellemi öröksége, nemrégiben átadott zalaegerszegi épületek, valamint az organikus építészet is szóba került a Lokálpatrióta Klub legutóbbi ülésén.

– pet –

A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban rendezett esemény vendége ezúttal Fülöp Tibor építész volt. Makovecz Imre egykori tanítványával Iványi Ildikó beszélgetett, majd egy filmvetítésre is sor került. Fülöp Tibor a Zala Megyei Építész Kamara egyik legifjabb tagja, bár mint mondta, folyamatosan szükség van fiatalításra. Azt mesélte: sokáig nem gondolt arra, hogy építész lesz. A család egyik része az orvosok, a másik része pedig a mérnökök táborát erősíti. Ő sosem szerette a „véres jeleneteket”, így abban biztos volt, hogy nem az orvosi pályát választja. A Zrínyi-gimnázium „specmat” tagozatára járt, és érettségi környékén fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy építésznek tanul tovább. Makovecz Imrével az egyetemi évek alatt ismerkedett meg. Huszonévesen nagy megtiszteltetés volt számára, hogy látogathatta a Mester irodáját, ahol aztán bekerült egy sodródó folyamatba. Az organikus építészet szellemiségét is ekkoriban sajátította el, melyet magáénak vall. Alapanyagként előszeretettel használja a fát, de az épületekbe áramló fény is fontos számára. Zalaegerszegre tizenöt évvel ezelőtt költözött vissza, és azóta több projekt köthető nevéhez. Ugyanakkor a fővárosi kollégáktól sem szakadt el teljesen. Munkatársaival rendszeresen részt vesznek országos pályázatokon is. Nevéhez köthető többek között a gébárti Jurta megtervezése, de aktívan részt vett a tőle nem messze lévő Boldogaszszony-kápolna megvalósításában is, mely az eredeti Makovecz-tervek szerint épült fel. Maga az ötlet, hogy a Boldogasszony tiszteletére kápolna létesüljön a Gébárti-tó közelében, dr. Buksa Ildikó pszichiátertől, a Zalai Boldogasszony Alapítvány kuratóriumi elnökétől származik. (Ő szintén részt vett a Lokálpatrióta Klub ülésén.) Szóba került a Göcseji úti temető új ravatalozója, valamint a Dózsa-iskola nemrégiben átadott tornacsarnoka is, melyeket szintén Fülöp Tibor tervezett. A rendezvény filmvetítéssel folytatódott: az érdeklődők „Látomástól a megvalósulásig” címmel, betekintést nyerhettek a gébárti Boldogasszony-kápolna felépítésének folyamatába.

vissza az elejére

Müller Imre és Csiszér Zsuzsi

Élményfestés és az elmúlás gyakorlása

Kiállítás két helyen, egy címmel

Egyszerre realista és absztrakt, követi a festészet hagyományait, de térinstallációkat is készít. Így lesz minden egyben a veszprémi születésű, Budapesten élő Csiszér Zsuzsi festőművész képein.

– pP –

Az alkotónak rendhagyó módon, egymás után két helyen nyílt meg a „Minden egyben van” című kiállítása. A MimikArt Galériában térinstallációit, a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben festményeit nézhetik meg a látogatók. Hagyományos (politikusokat és művészettörténészeket felsorakoztató) tárlatnyitóra ezúttal kérésére nem került sor. A művész maga avatta be a nézőket alkotói világába. Az „opening show” keretében az egyik helyszínen Bánhegyi Roland DJ zenélt, a zsinagógában pedig Tóth László zongoraművészt hallhatták a résztvevők. A kiállításokat Müller Imre, a hangversenyterem művészeti tanácsosa szervezte. A MimikArt Galériában látható nagyméretű, fekete-fehér falfestményt az Ady Művészeti Gimnázium néhány tanulójával közösen készítette. A téma a szeretet volt; azt mondta a diákoknak, hogy bármit felrajzolhatnak vagy felírhatnak a falra, ami erről a szóról eszükbe jut. Mindezt a jelenlegi helyzet ihlette: a művész szerint nyomasztó világban élünk, ami lelkileg is sokunkat megterhel, azonban tehetünk a rossz érzések ellen. Most szeretetre van szükség! – fogalmazott. Csiszér Zsuzsi évek óta készít térinstallációkat a festmények mellett. Előbbieket azért kedveli, mert összefoglalják egy kép megfestésének folyamatát, ám helyspecifikusak, rövidebb idő alatt készülnek el, mint egy festmény, és a múlékonyság, pillanatnyiság is jellemző rájuk. Az installációnak akkor van vége, amikor azt elbontják; így ezek a művészi munkák az elmúlás gyakorlásának is tekinthetők – mesélte. A folyamatot – a kezdettől a végig – mindig dokumentálja is. Bár az alkotó látszólag megsemmisíti saját műveit, ha az hatott a nézőre, akkor tovább él bennük. Lesarkítva mindez azt jelenti, hogy az installációval a művész kiélvezi az alkotás teljes folyamatát, majd elengedi azt. Egyfajta játék és filozófiai gondolkodás összessége ez. A MimikArt-ban a falfestményen kívül a mennyezetről belógatott színes (festett, vagy újságpapírból készült) alakzatokat is láthatunk, melyek a fehér (steril) fal, mint háttér előtt érvényesülnek igazán. A hangversenyterembe tépett hatású (montázs- és kollázsszerű) képeit állította ki, melyekben a realista és az absztrakt elemek keverednek. A „layerek”, vagyis a kép egyes síkjai külön történeteket mesélnek el, emlékképeket idéznek fel. Egy képen belül több értelmezhető „tartomány” van; így egyben is, és külön-külön is együtt van az alkotás. A realizmust a képeken megjelenő arcrészletek, szemek jelenítik meg, melyek sokak számára talán ijesztőek, pedig lelkünk rezdüléseit sugározzák vissza. Mindez az egyes rétegekben hol az ég kékjével, hol a fű és más növények zöldjével egészül ki, alkot egységet. A művészt egy korábbi baleset arra tanította meg, hogy az életben véletlenekre is szükség van ahhoz, hogy magunkhoz térjünk. Az alkotási folyamat azóta azt is jelenti számára, hogy közelebb kerüljön istenhez, és a szeretet állapotához. Miután pedig anya lett, a nőiség témája kezdte foglalkoztatni. Ez a gondolati sík szintén jelen van az ábrázolásokban.
A két kiállítás április 26-ig látogatható.

vissza az elejére

Várják az olvasók kedvenc verseit

Készülnek a költészet napjára

1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját. Évről évre nemcsak a jeles költőről emlékezünk meg ilyenkor, hanem a hazai klasszikusok, illetve a kortárs líra is a figyelem középpontjába kerül.

A kulturális intézmények író-olvasó találkozókat, irodalmi esteket, kötetbemutatókat, vagy akár különféle kreatív köztéri akciókat szerveznek. De az utóbbi években az online térben is egyre változatosabb módon próbálják felhívni a figyelmet a versek és az olvasás fontosságára. Zalaegerszegen április 6-án (lapunk megjelenésével szinte egy időben) Szálinger Balázs író, költő lesz a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár vendége. Április 11-én pedig más programokkal is készül a könyvtár. Minden órában ismert emberek olvasnak majd fel verseket, amiket az online felületeken lehet követni. Ezenkívül versfát készítenek az intézmény faliújságjára az olvasók által ajánlott versekből. Április 8-ig személyesen, vagy e-mailben várják mindazok kedvenc verseit, vagy versrészleteit, akik szívesen részt vennének a játékban. Az olvszolg@dfmk.hu címre elég beküldeni a költő nevét és a vers címét, vagy azt az idézetet, melyet szeretnének viszontlátni a versfán. Április 11–15. között a könyvtár Instagram-oldalán is olvasható lesz egy válogatás a beküldött versekből.

vissza az elejére

Mindszenty tárgyai a múzeumban

Íróasztal és szekrény ajándékba

Mindszenty József születésének 130. évfordulója alkalmából a bíboros néhány személyes bútora a Göcseji Múzeumba került. Az íróasztalt és a szekrényt – melyeket a fővárosi Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. adományozott a városnak, s ezáltal az intézménynek – a Mindszentyneumban állítják majd ki.

– pet –

Az ajándékozási ceremónián részt vett Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár, Vigh László országgyűlési képviselő, Balaicz Zoltán polgármester, valamint a múzeum és a Mindszentyneum vezetése. A polgármester felidézte: Mindszenty (akkor még Pehm) József huszonöt éven át volt a város plébánosa. Tevékenységével örökre nyomot hagyott Zalaegerszeg életben. Emlékét és örökségét az utókor ápolja; hamarosan elkészül a múzeum új szárnya, mely a plébános zalaegerszegi életét mutatja be. A város most két olyan bútorral gazdagodott, mely Mindszenty érseki és bíborosi időszakához köthető. A korabeli íróasztal és szekrény Zalaegerszegre érkezéséért köszönetet mondott Vigh László országgyűlési képviselő és dr. Kostyál László múzeumigazgató is. A közreműködő az ügyben Fülöp Attila államtitkár volt, aki az együttműködés városának nevezte Zalaegerszeget, hiszen mint fogalmazott, az utóbbi időben számos jó és sikeres ügy miatt járt már itt. A Mindszenty személyes bútorainak tulajdonított tárgyak eddig egy nagy állami cégnél voltak. Úgy érzi, hogy a felépülő Mindszentyneum jó otthona lesz az asztalnak és a szekrénynek. Csizi Péter, a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője a bútorok múltját felelevenítve elmondta: az ötvenes években, az államosítás idején rengeteg rendszeridegennek nyilvánított személy, vagy család tárgyai kerültek állami intézményekhez. 1957 után ez lett a sorsa a szóban forgó bútoroknak is, melyek az akkori Fővárosi Kefe- és Seprűgyártó Vállalathoz kerültek. (A Főkefe Nonprofit Kft. ennek jogutódja.) Az ügyvezető úgy érzi, hogy a szimbolikusan elvett bútorokat most szimbolikusan visszaadják egy olyan intézménynek, mely méltó birtokosa lesz. Az ajándékozási szerződést Kostyál László és Csizi Péter írták alá, mégpedig a frissen átvett íróasztalon.

vissza az elejére