Czobor Mátyás szobra a ligetben Színes, abszurd, mégis szerény    

Czobor Mátyás szobra a ligetben

Új köztéri alkotás a belvárosban

Posztumusz díszpolgári címben részesült Czobor Mátyás, Zalaegerszeg 1918–36 közötti polgármestere. A jeles alkalomból egy új köztéri szoborral is megemlékeztek a városfejlesztő, városszépítő elődről.

– pet –

Béres János szobrászművész carrarai márványból faragott alkotását a Május 1. ligetben állították fel. A mű azért került zöld környezetbe, mert Czobor volt az elindítója a „Virágos Zalaegerszegért” programnak, ezenkívül a város ezen társége is az ő ideje alatt épült ki. Ráadásul a közelben van a róla elnevezett utca, valamint az a hely, ahol egykori lakóháza állt – mondta a szoboravatón Balaicz Zoltán. A polgármester megköszönte Béres Katalin történésznek a szakmai segítséget, hiszen az ő kutatásai révén ismerhettük meg Czobor életútját. De dr. Gyimesi Endre polgármesternek is köszönetet mondott, mert hivatali ideje alatt ő teremtette meg a „Czobor-kultuszt”. Nem véletlen, hogy az avatóbeszédet is az egykori polgármester mondta az ünnepségen. Dr. Gyimesi Endre felidézte Czobor Mátyás életét és városvezetői érdemeit, de kudarcait sem hallgatta el. Mint mondta, az első világháborút követően nagyon nehéz helyzetbe került a város első embere. Meg kellett küzdeni az adósságtengerrel, a lakáshiánnyal, munkanélküliséggel és a háború utáni borzalmas állapotokkal. Ezenkívül a nagypolitika változó igényeihez is alkalmazkodnia kellett. Mindezek ellenére városfejlesztő, városépítő politikus lett, aki a legendák szerint a minisztériumok réme volt. Mindig újabb és újabb ötletekkel kopogtatott a miniszterek ajtaján. Rengeteg olyan középületet köszönhetünk neki, melyek ma is meghatározzák Zalaegerszeg arculatát, számos új utca és városrész létesült polgármestersége alatt. A falusias településből virágzó város lett. A sok fejlesztés miatt ugyanakkor eladósodott a megyeszékhely, ami politikai bukásához vezetett. Bár követett el hibákat, az soha nem saját meggazdagodása érdekében történt – fogalmazott Gyimesi Endre. Béres János műve Czobor portréjából, illetve egy talapzatként szolgáló mészkő hasábból áll, melyre faragott növényi motívumok, virágok „futnak fel”. Utalva a néhai polgármester virágos város programjára. A szobrászművész lapunk érdeklődésére elmondta: a Czobor-szobor egy sorozat része, hiszen carrarai márványból már Zalaegerszegen és más településeken is készültek alkotásai. A faragásban az az izgalmas számára, hogy a munka során nem lehet melléütni egyszer sem, mert akkor megy minden a „kukába”. A portré több fotó alapján készült, és a már idősebb Czobort ábrázolja; aki végrehajtotta nagy elképzeléseit. Hiába dolgozik fényképekről, az alkotáshoz akkor is ihletett állapotba kell kerülnie, és el kell csípnie valamit a megformálandó alak személyiségéből. A néhai polgármestert joviális, reneszánsz emberként látja, és ezt próbálta átültetni a szoborba is. Az avatás alkalmából emlékplakettet kapott Béres Katalin és dr. Gyimesi Endre, valamint Pintér János (Czobor Mátyás oldalági leszármazottja) és Horváth István, a Városgazdálkodási Kft. ügyvezetője.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Kajos Zsófia és Mészely Dorka

Színes, abszurd, mégis szerény

Kajos anna zsófia festményei a lisztben

Néhány hónapja tért vissza Skóciából Zalaegerszegre Kajos Anna Zsófia képzőművész. Az elgini Moray School of Art egyetem képzőművészeti karának egykori hallgatója most a Liszt-iskola galériájában mutatja be alkotásait.

– pP –

A fiatal képzőművész középiskolás éveit a Kölcsey-gimnáziumban töltötte, és az Ady-iskolába járt rajzolni. Mestere Fischer György szobrászművész volt. Az érettségit követően, 2012-ben költözött ki Skóciába, és ott folytatta felsőfokú tanulmányait; nemcsak művészetet, hanem filozófiát is hallgatott. Utóbbi sok inspirációt adott számára az alkotáshoz – írja magáról a tárlatot bevezető életrajzban. Átmenetek című kiállítását testvére, Mészely Dorka pszichológus nyitotta meg (akit a beszéd előtt énekesként is megismerhetett a közönség, férjével, Mészely Gergellyel közös produkciójában). Mint elhangzott: Zsófi tehetsége korán megmutatkozott. Már nagyon kicsi kora óta vonzódott a rajzoláshoz, szobrászkodáshoz és festészethez. Ez az évek előrehaladtával sem változott, sőt inkább elmélyült. Nővére sokáig nem értette, hogy mit lehet egy rajzon enynyit pepecselni? Hogy hogy nem válik unalmassá ez az elfoglaltság? Idősebb korában aztán persze megértette, hogy az alkotás mit jelent húga számára. Zsófi ilyenkor más világban jár; egy szép, színes, általa megteremtett világban, ahol még egy döglött csigában is szépség rejlik. Látszólag elvonul a világból, ám mégis hozzátesz valamit; nem is keveset. Alkotásai nem mesterkéltek, színességük ellenére visszafogottak, abszurditásuk ellenére mégis szerények. Az egész művészete a saját lényéből fakad, és minden képe olyan „zsófis” – fogalmazott Mészely Dorka. A jórészt absztrakt művek mellett néhány figuratív alkotás is a falakra került: sajátos nézőpontjából megfestette nagypapáját, anyukáját, sőt unokaöccsét is. Így egy családias, meghitt kiállításra és megnyitóra került sor az iskola galériájában.

 

 

 

 

 

vissza az elejére