Dr. Kulcsár Bálint

Levéltárosok családtörténetei

Tudományos konferencia személyes kötődésekkel

Egyszerre volt rendhagyó, tudományos és kicsit személyes az a konferencia, melyet az NKA támogatásával rendezett a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára a város dísztermében. A történészek, levéltárosok ezúttal saját családjuk múltját vették alapul, ezen keresztül mutatva be a viharos évszázadokat, illetve a kutatás módszertani sokszínűségeit.

– pP –

Mint azt dr. Kulcsár Bálint levéltáros, a program szervezője az ülés előtt lapunknak elmondta: már a járvány előtt megszületett a konferencia gondolata, de csak most sikerült tető alá hozni. Az alapötlet onnan származik, hogy néhány évvel ezelőtt a levéltáraknak volt egy Hetedíziglen elnevezésű országos projektje, ahol a családfakutatás, vagyis a genealógia került középpontba. Ekkoriban merült fel az ötlet, hogy jó volna egy olyan tudományos ülést szervezni, ahol a helybéli történészek, kutatók, a saját családfájukat veszik górcső alá, bemutatva egy-egy korszakot, vagy a család néhány szereplőjét. Ilyen kezdeményezés tudomása szerint más levéltárakban még nem volt, ezért is számít kuriózumnak a mostani rendezvény. Hozzátette: a Családtörténeteink című konferencia kilenc előadója területileg is és időben is széles spektrumot fogott át a tematikát illetően. A 17. század végétől a 20. század végéig követték nyomon a család egy-egy ágát. Vannak köztük távoli helyekről (a Trianon előtti Magyarország valamelyik részéről, vagy a Jászságból) Zala megyébe települt személyek, és tősgyökeres zalai famíliák is. A kutatások módszertanilag is különbözőek voltak, bár jórészt a korabeli anyakönyvek képezték az alapot. De egyéb levéltári források, sőt a családoknál maradt személyes dokumentumok, magániratok is segítséget nyújtottak a múlt feltérképezéséhez. Az előadók közül többen magánszorgalomból már régóta kutatták saját családfájukat, néhányan viszont pont a konferencia kedvéért ásták bele magukat őseik múltjába. A családtörténeti kutatás veszélyes elfoglaltság, mert nagyon könnyen beszippantja az embert. Ezt már dr. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója mondta a konferenciát megnyitva. Ő is zalai születésű, Zágorhidán töltötte gyermekkorát. A múlt feltárásához pedig Kulcsár Bálinttól kapott segítséget. Beszédében többek között kiemelte: a levéltár – mint az ország legrégibb közgyűjteménye – jövőre lesz 300 esztendős. Húsz megyében, 78 telephelyen hétszáz kollégájuk dolgozik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek 95 százalékban családtörténeti kutatás miatt keresik fel a levéltárakat. A genealógia azért fontos, mert identitásunk első eleme a családhoz kötődő azonosságtudat. A lokalitáshoz kapcsolódó identitás csak ezután következik. Szinte nincs olyan ember, aki ne érdeklődne szülei, nagyszülei, dédszülei múltja, fiatalkora iránt. Jól jelzi ezt az is, hogy a nemzeti levéltár nemrégiben megkapta Moszkvából annak a 682 ezer személynek a kartotékját, akiket orosz hadifogságba hurcoltak, a digitalizálását követően létrehozott internetes felületet pedig az első tíz hónapban 307 ezer állampolgár kereste fel. A főigazgató arról is tájékoztatott, hogy a kormány 1 milliárd forintból családtörténeti kutatóközpontot hoz létre, melynek egyik telephelye a tervek szerint Zalaegerszegen lesz. Ami az előadásokat – vagyis a helyi történészek, levéltárosok családfáját – illeti, a szálak időben és térben valóban messzire nyúlnak. Az elmúlt évszázadok háborús viszonyai, gazdasági válságai, társadalmi és politikai változásai jól nyomon követhetők mikroszinten, vagyis az egyes famíliák történetében. De az is kirajzolódott, hogy a korábbi évszázadokban magas volt a gyermekhalandóság, illetve, hogy a házastársak korai halála miatt nem számított ritkaságnak, ha valaki többször házasodott, sőt az sem, hogy ősapáink közül sokan még írástudatlanok voltak. Hallhattunk többek között Horvátországból a 18. században Andráshidára települt nemesről (dr. Kulcsár Bálint ősei), a zalai Zebecke–Zágorhida között mozgó Bekő család férfitagjairól (Bekő Tamás ősei), de Zalalövő utolsó postamestereiről is (Molnár András ezúttal felesége felmenőinek történetét dolgozta fel). Megelevenedett a felvidéki eredetű Duchon család története, akik a Balaton-felvidékre költöztek (Simon Beáta férje családját kutatta), Gyimesi Lajos gyógypedagógusnak, a Kecskemét környéki tanyavilág egykori tanítójának sorsát és Zalába települését pedig fia, dr. Gyimesi Endre elevenítette fel. dr. Káli Csaba a Lesencetomaj melletti Billegepusztáról eredeztethető, majd Gutorföldére települt Káli-ősök történetéről mesélt, akik között számadó juhászt, asztalost, földművest egyaránt találunk. dr. Paksy Zoltán pedig a második világháborút követő csehszlovák–magyar lakosságcsere, illetve a Baranya megyei svábok kitelepítésének tragikus időszakába kalauzolta a hallgatóságot. A nap végén egy Jászságból Dunántúlra került parasztcsalád történetébe (Csomor Erzsébet felmenői), illetve egy zalai tsz-elnök életútjába (Bojt-Tóth Orsolya nagypapája) is bepillantást nyerhettünk. Kulcsár Bálint az ülés előtt felvetette a kérdést, hogy vajon az előadókat nem éri-e majd a szubjektivitás vádja; hiszen tudományos módszerekkel, ám mégiscsak a személyükhöz kapcsolódó történeteket kellett vizsgálniuk. Utólag elmondható, hogy mindenkinek sikerült az objektivitás és a realitás talaján maradni, az érzelmi vonal pedig inkább erősítette a rendezvényt, közelebb hozva ezzel a kutatókat a közönséghez. A konferencián részt vett Balaicz Zoltán polgármester is. Megköszönte, hogy a helyi közgyűjtemények mindig előállnak valami olyan programmal, ami tudásunkat gyarapítja, és erősíti a lokálpatrióta kötődést. Jelezte: a TOP Plusz projekt keretében a jövőben is sor kerülhet hasonló rendezvényekre és kutatásokra, amikhez 200 millió forint áll rendelkezésre. Az ülésen elnöklő Kiss Gábor könyvtárigazgató a rendezvény végén elárulta: az elhangzott előadások anyagát szeretnék mielőbb kötetbe rendezni.

vissza az elejére

Kép-alkotás a hangversenyteremben

Kiállítás a művészeti gimnazisták munkáiból

Az Ady-iskola művészeti gimnazistáinak alkotásaiból nyílt tárlat a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. A Kép-Alkotás című kiállításon a gimnázium jelenlegi és volt tanulóinak munkáiból volt látható egy átfogó válogatás.

– pet –

Tanulmányrajzok, csendéletek, portrék, kerámiák sorakoztak két héten át a galéria falain, de egy animációt is kiválasztottak a tárlat rendezői; Monok Balázs és Tánczos György művésztanárok. Mint azt Horváth M. Zoltán képzőművész, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának és a Pécsi Művészeti Szakgimnáziumnak az oktatója, az Ady-iskola egykori tanára az érdeklődőket köszöntve elmondta: a zalaegerszegi művészeti iskolát mindig magas szakmai színvonalú oktatói gárda jellemezte. Annál is inkább, mert az alapítók között ott találjuk Fischer Györgyöt, Frimmel Gyulát, Urbán Ferencet, Németh Tamást és Gábriel Józsefet. Sajnos, ebből a csapatból többen már nincsenek közöttünk. Mit tud az az ember, aki művészeti képzésben részesül, vagy csak érdeklődik a képzőművészetek valamelyik ága iránt? – tette fel a kérdést. Megtanul reflektálni a világra, eligazodni a vizuális ingerek között. Élményszerűvé válik számára a művek befogadása, értelmezése. A képzőművészet nyelve univerzálisabb a beszélt nyelvnél, így egy komplexebb világlátást ad. Persze, nem lesz mindenkiből művész, de nem is ez a fontos, hanem hogy problémamegoldó, önállóan gondolkodó, kreatív emberek kerüljenek ki a művészeti gimnázium falai közül. Olyan fiatalok, akik egy-egy jelenség kapcsán kérdéseket tesznek fel, sőt ők maguk irányítják rá a figyelmet bizonyos kérdésekre. A mostani kiállítás alkotásait nézve minderre jó esély van – tette hozzá. A tárlatot dr. Káldi Dávid önkormányzati képviselő, majd Müller Imre, a hangversenyterem művészeti tanácsosa ajánlotta a közönség figyelmébe. Többek között elhangzott: a diákok ilyen jellegű bemutatkozásának volt már hagyománya, most ezt a szokást szerették volna feleleveníteni. A város egyik büszkesége az Ady-iskola, hiszen a művészeti neveléssel és tehetséggondozással az a cél, hogy a fiatalok (és a majdani felnőttek) ne csak értői, hanem adott esetben alkotói is legyenek a művészeteknek. A rendezők részéről Tánczos György hozzátette: nem könnyű feladat több évfolyam diákjainak munkáit összeválogatni. A galériába grafikák, festmények, kerámiák egyaránt kerültek. A kiállítótér egyik részébe az alsóbb évfolyamosok, a másikba pedig a végzősök és az egykori diákok alkotásait helyezték el. A kiállításmegnyitó keretében díjátadóra is sor került. Koller Helén, Koncz Tamás Attila és Sturcz Lilien egy a város által felajánlott elismerést vehetett át. Az iskola Képzőművészeti Támogatási Alapítványának nevében pedig Németh János keramikusművész, a kuratórium elnöke Krecsár Biankának, Le Thuy Linh-nek, Tóth Emesének, Győri Emmának és Péter Virágnak adott át jutalmat.
 

vissza az elejére

Bővül az EgerszegFeszt területe

Új helyre költözik a nagyszínpad

Megújult formában tér vissza az Egerszeg Fesztivál, mely ezentúl EgerszegFeszt néven, friss helyszínekkel és dizájnnal készül a közönség fogadására. A szervezők a városházán számoltak be a programsorozat részleteiről.

Mi sem jelzi jobban, hogy ismét elindult az élet, minthogy egymás után jönnek a belvárosi fesztiválok – fogalmazott Balaicz Zoltán polgármester. Mint mondta, június 17–19. között térben kiszélesedve, tartalmában pedig megújulva rendezik meg két év kihagyás után a kedvelt zenei, gasztronómiai és kulturális eseményt. Felvezetésként pedig már június 16-tól színházi programok is várják az érdeklődőket. Utóbbi részleteiről Besenczi Árpád, a Hevesi Sándor Színház igazgatója számolt be. Elhangzott: egy pályázatnak köszönhetően, június 16–17-én, Nyitott Fesztivál címmel benépesül a színház előtti tér, valamint a nézőtéri büfé. Irodalmi találkozókkal, bábjátékkal, színi előadással, képzőművészeti programmal készülnek. Péntek délután pedig kulisszajárásra is sor kerül. A megújult EgerszegFeszt részleteiről Tompagábor Kornél, a szervező Kvártélyház Kft. ügyvezetője számolt be a sajtónak. A legnagyobb változás az lesz, hogy a Nagyszínpad a Széchényiről a Kazinczy térre, vagy ha úgy tetszik a Rákóczi út elejére „vándorol”. A nagyobb koncerteknek ez a színpad ad otthont, ezzel pedig elkerülhető lesz az eddigi zsúfoltság a Kossuth utcán. A Dísz téren továbbra is várja majd egy Fesztiválszínpad a közönséget, ezenkívül a zsinagóga parkolójában egy Harmadikszínpadot is felállítanak. A három helyszín más-más stílusú eseményeknek ad helyet, ahol minden korosztály talál magának megfelelő programot. A Dísz tér, Kossuth utca, Széchenyi tér pedig az eddigiekhez hasonlóan bor- és gasztronómiai utcává alakul. A fesztivál három napja alatt fellép többek között a Blahalouisiana, a Follow the Flow, a The Carbonfools, de helyi színészeket, néptáncosokat, fúvósokat is láthatja és hallhatja a közönség.

vissza az elejére

Akár száz év múlva is

Versenyzongora a korona szalonban

Új versenyzongorája van a városnak, ami a közelmúltban átadott Korona Szalonba került. A hangszert sajtótájékoztató keretében szólaltatta meg Tóth László zongoraművész, a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem vezetője.

– pet –

Bevezetésképpen elmondta: nagy öröm, hogy a zsinagóga után a volt KISZÖV-székház megújult dísztermébe is tudtak vásárolni egy versenyzongorát. Így már két komoly hangszerrel büszkélkedhet Zalaegerszeg. Ezúttal is egy Yamaha zongorát választottak Hamburgból, de a terem mérete miatt a mostani valamivel kisebb, mint a hangversenyterem zongorája. Egy ilyen hangszer mindig hosszú távú befektetés, akár száz év múlva is működhet, sokak örömére - fogalmazott. A Korona Szalon a jövőben kamarakoncerteknek, hazai és nemzetközi zongoraversenyeknek, ifjúsági zenei találkozóknak is otthont adhat. Az új zongorát egy nagyszabású koncert keretében szeptemberben avatja fel Borbély László zongoraművész. A sajtótájékoztatón Balaicz Zoltán polgármester felidézte: a zongora 13 millió 800 ezer forintba került. Az összeg előteremtéséhez 13 millió forintos támogatást adott Fekete Péter, volt kulturális államtitkár. További 400-400 ezer forinttal pedig Soós Zoltán helyi vállalkozó, és a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenkar Egyesület járult hozzá a költségekhez.

vissza az elejére