Pajtások a vizslaparkban | Távmondatok a múltból a jelenbe | Római kori emlékpark Bagodban |
Újabb találkozási pont lehet
Kutyák és gyerekek fogadják a Vizslaparkba érkezőket a Platán sor felőli bejáratnál. Ezúttal azonban szobor formájában; a közelmúltban ugyanis leleplezték Szabolcs Péter szobrászművész Pajtások című kompozícióját.
– pet –
A
szobrot eredetileg május végén, a gyermeknap alkalmából adták volna át, ám akkor
a kedvezőtlen időjárás miatt törölték a programot. A szoboravatásra és a park
gyermeknapi programjára így június 26-án került sor. Az avatáson Balaicz
Zoltán polgármester a park történetét felidézve többek között elmondta:
a „vizsla” elnevezés a hiedelmekkel ellentétben nem a kutyára, hanem a terület
19. századi tulajdonosára (Visla) utal. Később róla nevezték el az itt
keresztülfutó patakot, majd a parkot is. A területet 1927-ben választották
ketté, ekkor jött létre a „Kis- és a Nagy-vizsla”. 1969-ben aztán ifjúsági
parkot alakítottak ki a belváros legnagyobb zöldfelületén. 1970 novemberében a
mai Platán sori bejáratnál állították fel Lenin szobrát, amit 1991-ben, a
rendszerváltást követően elbontottak. Pár évvel később, 1997-ben, a város első
írásos említésének 750. évfordulójára emlékezve épült fel a címerház, de IV.
Béla szobrát is e jeles alkalomból avatták fel. Az elmúlt években Bali
Zoltán alpolgármester kezdeményezésére sok fejlesztés történt a
Vizslaparkban, ennek egy újabb eleme a Pajtások című szobor is, ami Szabolcs
Péter munkáját dicséri. Bali Zoltán hozzátette: az alkotás
valamennyi zalaegerszeginek készült, de főleg a gyerekek örömére, hiszen a
szoborra rá lehet ülni, fel lehet rá mászni. Bízik benne, hogy a köztéri alkotás
egy újabb találkozási pontja lesz a belvárosnak. A rendezvényen Vigh
László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos úgy fogalmazott:
szobrok jönnek-mennek, de az élet marad. A városvezetés célja az, hogy olyan
élhető zöldfelületeket hozzon létre, amit szívesen használnak az emberek
pihenésre, kikapcsolódásra. A kompozícióról – mely egy vizslakutyát sétáltató
fiút és egy kisebb kutyát az ölében tartó lányt ábrázol – Szabolcs Péter
elmondta: fontosnak érzi, hogy a mai huncut, hazug világban életigenlő
szobrok készüljenek. Munkáival ő maga is szeretettel próbál fordulni a világ
felé. Ha két kutya találkozik egymással, biztos, hogy érdeklődni kezdenek egymás
iránt. De sokszor ez a kutyasétáltatókkal is így van; emberi kapcsolatok
jöhetnek létre e találkozásokból. Különösen igaz lehet ez akkor, ha két gyerek
sétáltatja a kutyáját – a szobor ezt az örömteli találkozást és érdeklődést
fejezi ki. A kompozíció mellé Kovács Attila építész jóvoltából egy
pihenőövezet is létesült. A szobrok köré padokat helyeztek ki, megújult továbbá
a térkő és az alkotás melletti zöldterület. A vizslaparki fejlesztésnek nincs
vége, hamarosan a „Kis-vizslában” egy pavilont avatnak, melybe vendéglátóhely és
vizesblokk kerül.
Távmondatok a múltból a jelenbe
Másnap-jelenség 1985-től napjainkig
Annak a korosztálynak, akinek a szülei a rendszerváltás környékén intenzíven foglalkoztak a politikával, Csengey Dénes neve ma is fogalom. Az akkor Keszthelyen élő, élénk tekintetű, ujjaival furcsán és hevesen gesztikuláló „bácsiról” viszont sokkal inkább a politikus jut eszükbe, s nem az író.
–
pánczélPetra –
Annak a korosztálynak, aki felnőve különféle könnyűzenei fesztiválokon töltötte
20-as, 30-as éveit, Beck Zoltán – bármit is alkosson – a 30Y,
Szűcs Krisztián pedig a Heaven Street Seven zenekar frontembere
marad. Előbbit sokan a pécsi egyetem tanáraként, romológusként is ismerik,
utóbbi pedig (amellett, hogy talán mindörökre ő marad a „krézi srác”) kiváló
dalszerző és előadóművész, ráadásul nemrégiben jelent meg első szólólemeze.
Eleinte talán értelmezhetetlen is, hogy hogyan jönnek ők össze az 1991-ben
váratlanul elhunyt Csengeyvel (aki ennyi év távlatából már sokkal inkább tűnik
egy fiatalon meghalt srácnak, mint bácsinak). Ha azonban egy másik ikon,
nevezetesen Cseh Tamás is bekerül a képbe, talán mégsem olyan
hajmeresztő ez az időn túli találkozás. Sőt, még egy színházi előadás is
kerekedhet belőle. A Kvártélyház Nyár ZAKO Fesztiváljának keretében
Zalaegerszegen is láthatta a közönség a Másnap című produkciót, mely Cseh
Tamás és Csengey Dénes soha nem hallott dalait éleszti
fel, mégpedig Beck Zoltán és Szűcs Krisztián
tolmácsolásában. Cseh és Csengey már nem lehetnek itt, Beck és Szűcs viszont
igen, így a nyolcvanas évek összekapcsolható a jelennel. Egy fő összekötő és
néhány lelkes ember azonban még kellett ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson. Ez
a bizonyos kezdeményező pedig nem volt más, mint Csengey Dénes
fia, Balázs, aki ráadásul a Cseh Tamás Archívum kutatójaként
dolgozik. Ha ez zavaros lenne, akkor az előzmény dióhéjban annyi, hogy
Cseh Tamásnak 1985–89 között nem Bereményi Géza, hanem
Csengey Dénes írt dalszövegeket. Ezeknek viszont csak egy nagyon kis
része került a közönség elé (Mélyrepülés album). A szövegek, vázlatok többsége
harminc éven át a fiókban pihent, majd miután a hagyaték a Cseh Tamás
Archívumba került, megkezdődött az anyag feldolgozása. Kiderült, hogy nemcsak
szövegek, hanem dallamok is fennmaradtak, sőt néhány kazettán megőrződött a
szerzőpáros hangja is, ahogy próbálnak dalt formálni a versekből, szövegekből
(még ha beszélgetéseikkel, baráti vitáikkal meg is szakítják a próbát). Az
előadás egyik legmeghatóbb jelente éppen az, mikor a háttérben felhangzik egy
ilyen beszélgetésrészlet a múltból. Hogy a félkész dallamfoszlányokból,
dúdolgatott ötletekből szülessen valami produkció, már Csengey Balázs
ötlete volt. Ő kereste meg Beck Zolit, Szűcs Krisztiánt,
valamint Bérczes László rendezőt – aki a projekt művészeti
vezetője lett –, hogy a töredékekből alkossanak valami egészet. Az apropót pedig
Csengey halálának 30. évfordulója adta. Az előadás címében szereplő Másnap itt
nem feltétlenül valami permanens másnaposságot jelent (persze ki tudja?), azt
meg végképp nem, hogy másodlagos frissességű szövegekről lenne szó. A Beck–
Szűcs páros által befejezett dalok egyszerre régiek és újak, hiszen egy
„újraalkotással” nyerték el mostani (végső) formájukat. A másnap-jelenség amúgy
Csengey Távmondatok című rövid versének fő motívuma, s ez az elnevezés talán még
jobban kifejezi azt, hogy a távoli múltból érkezett valamiféle üzenetcsomag a
mába. A jelentéstartalmak megfejtéséhez pedig (ahogy a versben is szerepel) a
fiúknak a dolgok mélyére kellett ásniuk. Az is előfordulhat viszont, hogy
tulajdonképpen mindig ugyanaz a „másnap” van, mert a dolgok kísértetiesen
ismétlődnek. Nemcsak olyan egyszerű, hétköznapi eseményekben, hogy reggel
felkelünk, kávét főzünk, majd lefekszünk megint. Hanem az olyan költői
kérdésekben is, „hogy miben is vagyok én?” (...) „mondjuk egy ingben, mondjuk
egy szakadt kabátban, vagy Európa beteg szívében” (Mibenlét). Vagy, hogy „elmegy
majd egy korosztály innen, mivelhogy nincs tovább”, „engedjünk hazudni mást”
(Újabb utolsó dal). Ahogy a nyolcvanas években Csengey és Cseh, úgy napjainkban
Beck és Szűcs is megemlékeznek Radnóti Miklósról, Jancsó
Miklós születésnapjáról, vagy épp aggódnak Leonard Cohen
egészségéért. (A sors fintora, hogy az amerikai zenész Csengeyt és Cseh
Tamást is túlélte.) Érdekes állapotba kerül a néző az előadás közben:
már az is furcsa kicsit, hogy nem egy szál gitárral áll előttünk valaki a
színpadon (mint Cseh Tamás annak idején), hanem ketten énekelnek.
A játék kedvéért van rá magyarázat; az előadó tulajdonképpen egy, csak
többszörös személyiséggel. Néha még vitatkoznak is, hogy melyik dal következzen,
vagy, hogy kinek mi a kedvence. Mindezzel párhuzamosan pedig – ha akarjuk, ha
nem – mintha Cseh Tamást is folyamatosan hallanánk; talán csak
agyunk legtávolabbi zugából. De lehet, hogy azért is, mert egy kivetített, sötét
képen végig előttünk van Csengey és Cseh kissé elmosódott alakja. Vagy, mert
utóbbit már sokszor láttuk azzal a bizonyos gitárral; a hangulat és közérzet
pedig nagyon ismerős. Hiába írjuk újra, vagy fejezzük be a dalt, a szóban forgó
másnapnak nem akar vége lenni. A Csengey-hagyaték szövegei Távmondatok címmel
kötet formájában is megjelentek a Pannon Írók Társaságának gondozásában. A könyv
szerkesztésében Csengey Balázst egy másik keszthelyi szerző,
Szálinger Balázs segítette.
Sírkőmásolat-avatás és történelmi játékok
Egész napos programkavalkád várta mindazokat, akik június
25-én Bagodba látogattak. A település kerek évfordulói kapcsán
történelmi játékokat rendeztek a sportpályákon és azok környékén.
– Településünk több évfordulót is ünnepel 2022-ben, melyek felidézésére
történelmi kalandozást szerveztünk – mondta érdeklődésünkre Sipos Ferenc,
Bagod polgármestere. Mint mesélte, olyan eseménysort állítottak össze, mely
korhű módon tudta bemutatni az egyes történelmi korszakokat. Megelevenedett az
ókori Róma időszaka, a reneszánsz kor, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc
ideje, illetve az 1980–90-es évek határőrizetének korszaka és főbb jellemzői.
Ezeket az időszakokat a nap folyamán hagyományőrző egyesületek segítségével
jelenítették meg. Felsorakozott a szombathelyi Savaria Légió Hagyománykutató,
Hagyományőrző és Ismeretterjesztő Egyesület, a kőszegi BE-JÓ Történelmi
Táncegyüttes, a zalaegerszegi Zalai 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület,
a gyenesdiási Asbóth Sándor Huszár és Lovas Hagyományőrző
Egyesület, valamint a sopronkövesdi Határőr Hagyományőrzők Baráti Társasága. A
Bagodi Történelmi Játékok elnevezésű program egyik fénypontja az ókori római
szabadtéri bemutatóhely és sírkőmásolat avatása volt, mely a Szent
Erzsébet utcai játszótér mellett épült fel.
– A pihenőhely az olaszországi Pompeji városában feltárt egyik híres építmény
21. századi adaptációja – fogalmazott a polgármester. Az ókori várost csaknem
1950 évvel ezelőtt teljesen elpusztította a kitörő Vezúv vulkáni hamuja és
lávája, de maradványait később sikerült feltárni. Ennek a római villának a déli
részében kapott helyet Zala megye egyik legszebb ókori római sírkövének
másolata. Az eredeti sírkő két részletét az 1970-es években Bagodban találták
meg földmunkák során, ráadásul nem meszsze a most felavatott építménytől – tette
hozzá Sipos Ferenc. Hogy a hangulatot tovább fokozzák, az épület
köré olyan növényeket ültettek, melyek őshonos fajták voltak a Római Birodalom
idején, de ma is közkedveltek. A középpontba helyezett sírkőmásolaton egy római
katonát láthatunk a családjával. Mint ismert, a Krisztus utáni 2–3. században a
mai Bagod területén élt egy veterán római légiós, aki leszerelésekor itt kapott
földet. A római katona és családja egy villát is épített a környéken. Ennek
nyomát egyelőre nem találták meg a régészek, de az előkerült márvány sírkövön
szereplő leírásból tudható, hogy a katona hadi szolgálataiért cserébe valóban
birtokot kapott a mai falu területén. Az eredeti sírkő jelenleg a zalalövői
múzeumban látható. A bagodi ókori római szabadtéri bemutatóhely avatásán részt
vett Vigh László országgyűlési képviselő, valamint Bernard
Beck, Bagod község németországi testvértelepülésének, Heilbad
Heiligenstadt városának korábbi polgármestere is.