Pajtások a Vizslaparkban

Újabb találkozási pont lehet

Kutyák és gyerekek fogadják a Vizslaparkba érkezőket a Platán sor felőli bejáratnál. Ezúttal azonban szobor formájában; a közelmúltban ugyanis leleplezték Szabolcs Péter szobrászművész Pajtások című kompozícióját.

– pet –

A szobrot eredetileg május végén, a gyermeknap alkalmából adták volna át, ám akkor a kedvezőtlen időjárás miatt törölték a programot. A szoboravatásra és a park gyermeknapi programjára így június 26-án került sor. Az avatáson Balaicz Zoltán polgármester a park történetét felidézve többek között elmondta: a „vizsla” elnevezés a hiedelmekkel ellentétben nem a kutyára, hanem a terület 19. századi tulajdonosára (Visla) utal. Később róla nevezték el az itt keresztülfutó patakot, majd a parkot is. A területet 1927-ben választották ketté, ekkor jött létre a „Kis- és a Nagy-vizsla”. 1969-ben aztán ifjúsági parkot alakítottak ki a belváros legnagyobb zöldfelületén. 1970 novemberében a mai Platán sori bejáratnál állították fel Lenin szobrát, amit 1991-ben, a rendszerváltást követően elbontottak. Pár évvel később, 1997-ben, a város első írásos említésének 750. évfordulójára emlékezve épült fel a címerház, de IV. Béla szobrát is e jeles alkalomból avatták fel. Az elmúlt években Bali Zoltán alpolgármester kezdeményezésére sok fejlesztés történt a Vizslaparkban, ennek egy újabb eleme a Pajtások című szobor is, ami Szabolcs Péter munkáját dicséri. Bali Zoltán hozzátette: az alkotás valamennyi zalaegerszeginek készült, de főleg a gyerekek örömére, hiszen a szoborra rá lehet ülni, fel lehet rá mászni. Bízik benne, hogy a köztéri alkotás egy újabb találkozási pontja lesz a belvárosnak. A rendezvényen Vigh László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos úgy fogalmazott: szobrok jönnek-mennek, de az élet marad. A városvezetés célja az, hogy olyan élhető zöldfelületeket hozzon létre, amit szívesen használnak az emberek pihenésre, kikapcsolódásra. A kompozícióról – mely egy vizslakutyát sétáltató fiút és egy kisebb kutyát az ölében tartó lányt ábrázol – Szabolcs Péter elmondta: fontosnak érzi, hogy a mai huncut, hazug világban életigenlő szobrok készüljenek. Munkáival ő maga is szeretettel próbál fordulni a világ felé. Ha két kutya találkozik egymással, biztos, hogy érdeklődni kezdenek egymás iránt. De sokszor ez a kutyasétáltatókkal is így van; emberi kapcsolatok jöhetnek létre e találkozásokból. Különösen igaz lehet ez akkor, ha két gyerek sétáltatja a kutyáját – a szobor ezt az örömteli találkozást és érdeklődést fejezi ki. A kompozíció mellé Kovács Attila építész jóvoltából egy pihenőövezet is létesült. A szobrok köré padokat helyeztek ki, megújult továbbá a térkő és az alkotás melletti zöldterület. A vizslaparki fejlesztésnek nincs vége, hamarosan a „Kis-vizslában” egy pavilont avatnak, melybe vendéglátóhely és vizesblokk kerül.

vissza az elejére

Távmondatok a múltból a jelenbe

Másnap-jelenség 1985-től napjainkig

Annak a korosztálynak, akinek a szülei a rendszerváltás környékén intenzíven foglalkoztak a politikával, Csengey Dénes neve ma is fogalom. Az akkor Keszthelyen élő, élénk tekintetű, ujjaival furcsán és hevesen gesztikuláló „bácsiról” viszont sokkal inkább a politikus jut eszükbe, s nem az író.

– pánczélPetra –

Annak a korosztálynak, aki felnőve különféle könnyűzenei fesztiválokon töltötte 20-as, 30-as éveit, Beck Zoltán – bármit is alkosson – a 30Y, Szűcs Krisztián pedig a Heaven Street Seven zenekar frontembere marad. Előbbit sokan a pécsi egyetem tanáraként, romológusként is ismerik, utóbbi pedig (amellett, hogy talán mindörökre ő marad a „krézi srác”) kiváló dalszerző és előadóművész, ráadásul nemrégiben jelent meg első szólólemeze. Eleinte talán értelmezhetetlen is, hogy hogyan jönnek ők össze az 1991-ben váratlanul elhunyt Csengeyvel (aki ennyi év távlatából már sokkal inkább tűnik egy fiatalon meghalt srácnak, mint bácsinak). Ha azonban egy másik ikon, nevezetesen Cseh Tamás is bekerül a képbe, talán mégsem olyan hajmeresztő ez az időn túli találkozás. Sőt, még egy színházi előadás is kerekedhet belőle. A Kvártélyház Nyár ZAKO Fesztiváljának keretében Zalaegerszegen is láthatta a közönség a Másnap című produkciót, mely Cseh Tamás és Csengey Dénes soha nem hallott dalait éleszti fel, mégpedig Beck Zoltán és Szűcs Krisztián tolmácsolásában. Cseh és Csengey már nem lehetnek itt, Beck és Szűcs viszont igen, így a nyolcvanas évek összekapcsolható a jelennel. Egy fő összekötő és néhány lelkes ember azonban még kellett ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson. Ez a bizonyos kezdeményező pedig nem volt más, mint Csengey Dénes fia, Balázs, aki ráadásul a Cseh Tamás Archívum kutatójaként dolgozik. Ha ez zavaros lenne, akkor az előzmény dióhéjban annyi, hogy Cseh Tamásnak 1985–89 között nem Bereményi Géza, hanem Csengey Dénes írt dalszövegeket. Ezeknek viszont csak egy nagyon kis része került a közönség elé (Mélyrepülés album). A szövegek, vázlatok többsége harminc éven át a fiókban pihent, majd miután a hagyaték a Cseh Tamás Archívumba került, megkezdődött az anyag feldolgozása. Kiderült, hogy nemcsak szövegek, hanem dallamok is fennmaradtak, sőt néhány kazettán megőrződött a szerzőpáros hangja is, ahogy próbálnak dalt formálni a versekből, szövegekből (még ha beszélgetéseikkel, baráti vitáikkal meg is szakítják a próbát). Az előadás egyik legmeghatóbb jelente éppen az, mikor a háttérben felhangzik egy ilyen beszélgetésrészlet a múltból. Hogy a félkész dallamfoszlányokból, dúdolgatott ötletekből szülessen valami produkció, már Csengey Balázs ötlete volt. Ő kereste meg Beck Zolit, Szűcs Krisztiánt, valamint Bérczes László rendezőt – aki a projekt művészeti vezetője lett –, hogy a töredékekből alkossanak valami egészet. Az apropót pedig Csengey halálának 30. évfordulója adta. Az előadás címében szereplő Másnap itt nem feltétlenül valami permanens másnaposságot jelent (persze ki tudja?), azt meg végképp nem, hogy másodlagos frissességű szövegekről lenne szó. A Beck– Szűcs páros által befejezett dalok egyszerre régiek és újak, hiszen egy „újraalkotással” nyerték el mostani (végső) formájukat. A másnap-jelenség amúgy Csengey Távmondatok című rövid versének fő motívuma, s ez az elnevezés talán még jobban kifejezi azt, hogy a távoli múltból érkezett valamiféle üzenetcsomag a mába. A jelentéstartalmak megfejtéséhez pedig (ahogy a versben is szerepel) a fiúknak a dolgok mélyére kellett ásniuk. Az is előfordulhat viszont, hogy tulajdonképpen mindig ugyanaz a „másnap” van, mert a dolgok kísértetiesen ismétlődnek. Nemcsak olyan egyszerű, hétköznapi eseményekben, hogy reggel felkelünk, kávét főzünk, majd lefekszünk megint. Hanem az olyan költői kérdésekben is, „hogy miben is vagyok én?” (...) „mondjuk egy ingben, mondjuk egy szakadt kabátban, vagy Európa beteg szívében” (Mibenlét). Vagy, hogy „elmegy majd egy korosztály innen, mivelhogy nincs tovább”, „engedjünk hazudni mást” (Újabb utolsó dal). Ahogy a nyolcvanas években Csengey és Cseh, úgy napjainkban Beck és Szűcs is megemlékeznek Radnóti Miklósról, Jancsó Miklós születésnapjáról, vagy épp aggódnak Leonard Cohen egészségéért. (A sors fintora, hogy az amerikai zenész Csengeyt és Cseh Tamást is túlélte.) Érdekes állapotba kerül a néző az előadás közben: már az is furcsa kicsit, hogy nem egy szál gitárral áll előttünk valaki a színpadon (mint Cseh Tamás annak idején), hanem ketten énekelnek. A játék kedvéért van rá magyarázat; az előadó tulajdonképpen egy, csak többszörös személyiséggel. Néha még vitatkoznak is, hogy melyik dal következzen, vagy, hogy kinek mi a kedvence. Mindezzel párhuzamosan pedig – ha akarjuk, ha nem – mintha Cseh Tamást is folyamatosan hallanánk; talán csak agyunk legtávolabbi zugából. De lehet, hogy azért is, mert egy kivetített, sötét képen végig előttünk van Csengey és Cseh kissé elmosódott alakja. Vagy, mert utóbbit már sokszor láttuk azzal a bizonyos gitárral; a hangulat és közérzet pedig nagyon ismerős. Hiába írjuk újra, vagy fejezzük be a dalt, a szóban forgó másnapnak nem akar vége lenni. A Csengey-hagyaték szövegei Távmondatok címmel kötet formájában is megjelentek a Pannon Írók Társaságának gondozásában. A könyv szerkesztésében Csengey Balázst egy másik keszthelyi szerző, Szálinger Balázs segítette.

vissza az elejére

Római kori emlékpark Bagodban

Sírkőmásolat-avatás és történelmi játékok

Egész napos programkavalkád várta mindazokat, akik június
25-én Bagodba látogattak. A település kerek évfordulói kapcsán történelmi játékokat rendeztek a sportpályákon és azok környékén.

– Településünk több évfordulót is ünnepel 2022-ben, melyek felidézésére történelmi kalandozást szerveztünk – mondta érdeklődésünkre Sipos Ferenc, Bagod polgármestere. Mint mesélte, olyan eseménysort állítottak össze, mely korhű módon tudta bemutatni az egyes történelmi korszakokat. Megelevenedett az ókori Róma időszaka, a reneszánsz kor, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje, illetve az 1980–90-es évek határőrizetének korszaka és főbb jellemzői. Ezeket az időszakokat a nap folyamán hagyományőrző egyesületek segítségével jelenítették meg. Felsorakozott a szombathelyi Savaria Légió Hagyománykutató, Hagyományőrző és Ismeretterjesztő Egyesület, a kőszegi BE-JÓ Történelmi Táncegyüttes, a zalaegerszegi Zalai 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület, a gyenesdiási Asbóth Sándor Huszár és Lovas Hagyományőrző Egyesület, valamint a sopronkövesdi Határőr Hagyományőrzők Baráti Társasága. A Bagodi Történelmi Játékok elnevezésű program egyik fénypontja az ókori római szabadtéri bemutatóhely és sírkőmásolat avatása volt, mely a Szent Erzsébet utcai játszótér mellett épült fel.
– A pihenőhely az olaszországi Pompeji városában feltárt egyik híres építmény 21. századi adaptációja – fogalmazott a polgármester. Az ókori várost csaknem 1950 évvel ezelőtt teljesen elpusztította a kitörő Vezúv vulkáni hamuja és lávája, de maradványait később sikerült feltárni. Ennek a római villának a déli részében kapott helyet Zala megye egyik legszebb ókori római sírkövének másolata. Az eredeti sírkő két részletét az 1970-es években Bagodban találták meg földmunkák során, ráadásul nem meszsze a most felavatott építménytől – tette hozzá Sipos Ferenc. Hogy a hangulatot tovább fokozzák, az épület köré olyan növényeket ültettek, melyek őshonos fajták voltak a Római Birodalom idején, de ma is közkedveltek. A középpontba helyezett sírkőmásolaton egy római katonát láthatunk a családjával. Mint ismert, a Krisztus utáni 2–3. században a mai Bagod területén élt egy veterán római légiós, aki leszerelésekor itt kapott földet. A római katona és családja egy villát is épített a környéken. Ennek nyomát egyelőre nem találták meg a régészek, de az előkerült márvány sírkövön szereplő leírásból tudható, hogy a katona hadi szolgálataiért cserébe valóban birtokot kapott a mai falu területén. Az eredeti sírkő jelenleg a zalalövői múzeumban látható. A bagodi ókori római szabadtéri bemutatóhely avatásán részt vett Vigh László országgyűlési képviselő, valamint Bernard Beck, Bagod község németországi testvértelepülésének, Heilbad Heiligenstadt városának korábbi polgármestere is.

vissza az elejére