Nincs jó és rossz korosztály

Előadás a generációs különbségek okairól

Ki számít manapság öregnek, és melyik életkor után tekintünk valakit annak? Rosszabbak-e a mai fiatalok a 20. században született korosztályokhoz képest, és ártalmas-e a folyamatos „telefonnyomkodás”?

– pP –

Steigervald Krisztián

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ Steigervald Krisztián generációkutató. A szakember a Mindszentyneum konferenciatermében tartott előadást a közelmúltban „Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást? – új év, új szemlélet” címmel. Az elnevezés már önmagában meghatározza az alapproblémát: az egyes korosztályok között sokszor áthidalhatatlannak tűnő szakadék tátong, ami mind az oktatásban, mind pedig a munkahelyeken és a családi életben komoly konfliktushelyzetekhez vezethet. Az előadó szerint ma már nem lehet olyan egyértelműen meghatározni, hogy mikortól számít öregnek valaki. Míg a 20. század második felében 55–60 év körül volt a nyugdíjkorhatár, szinte mindenki igyekezett 50 éves korára (vagy még előbb) stabilizálni az egzisztenciáját, hogy utána nyugodt évei legyenek. Ekkoriban az öregség kezdete is erre az életkorra esett az emberek tudatában. Ma ez már nem így van, hiszen az iskolába járás, a családalapítás, a munkával töltött évek ideje jócskán kitolódott, nőtt az átlagéletkor és a nyugdíjas évek is később kezdődnek (sokan pedig ezt követően is dolgoznak). Nincs felső határa az életkori aktivitásnak. A technika robbanásszerű változása miatt pedig az emberek készségei, képességei is megváltoztak. Főleg az 1995 után született korosztályoké. A több problémakört is érintő előadás során elhangzott: egy globális kultúraváltás átélői vagyunk, ami az élet minden területére kihat. Az audiovizuális tartalmaknak és az okoseszközöknek köszönhetően a fiatalok ma már bármilyen témát bármikor elérhetnek; akkor is, ha az nem az életkoruknak megfelelő. Az eszközhasználat és a vizuális ingerek miatt nekik sokkal fejlettebb a rövid távú memóriájuk, mint a 20. század emberének. Gyors válaszokat várnak, és a lényeges információk kiszűrésére törekszenek. A „felesleges” dolgok kevéssé kötik le őket. Ezzel szemben a 20. században születettek még egy könyv alapú világba születtek, ami a hosszú távú memóriát fejleszti. Persze a hetvenes-nyolcvanas évek gyerekeinek már a televízió is általános volt, de a tartalmak még ott is korlátozottak voltak. Hétfőn például sokáig adás sem volt, ezt egy mai gyerek már nem érti, nem tud kapcsolódni hozzá. Ők már úgy születtek, hogy a Youtube és a közösségi média a természetes számukra. Része az életüknek. Nemcsak szórakozásra, hanem tanulásra, kommunikációra, a kapcsolataik fenntartására is használják az okoseszközöket, így nem igaz az a nézet, hogy csak céltalanul nyomkodják a telefont. (Persze a szülő akkor cselekszik jól, ha segít a gyereknek eligazodni az online tartalmak között. Akár közös programot is ki lehet találni ehhez.) Az is elmondható, hogy az oktatásban részt vevő tanárok zöme a múlt évezredben szocializálódott, így nem csoda, ha egy átlagos nap a generációk harcának tekinthető. Más ugyanis a tartós figyelemről a tanár és a diák elképzelése, élménye. A mai gyerek „belegyorsít” abba, ami nem érdekli, vagy amit nem érez fontosnak. A szakember leszögezte: nem jobb, vagy rosszabb egyik korosztály a másiknál. Nem lehet azt mondani, hogy a mai fiatalok rosszabbak, a régiek meg jobbak voltak. Egyszerűen csak más lett a világ és a technika. Ami az idősebbeknek még fejlődésnek tűnik, az a mai gyereknek természetes. Élete első hét évében – ami aztán az egész életre kihat – teljesen más ingereket és képességeket szerez egy mai gyerek, mint szülei, nagyszülei. Ez más viselkedést és értékrendszert hoz magával. De ez sem azt jelenti, hogy rosszabb, mint a régi; csak más. Steigervald Krisztián szerint nincs egyetemes igazság, csak igazságok vannak. A világ pedig sokszínű, ne várjuk el egymástól, hogy egyformák legyünk. Híd persze kell a korosztályok és a generációk között. Ennek „kiépítésére” azok képesek, akik még a 20. században születettek. Nekik megvannak a hosszú távú memóriához kapcsolódó készségeik, ám a technikai fejlődés hatására más készségeket is elsajátítottak. Viszont fontos, hogy a mai fiatalokhoz ne huszadik, hanem huszonegyedik századi nyelven szóljanak. Az olyan szövegek, hogy „bezzeg az én időmben...” valószínűleg nem lesz célravezető. A szakembernek néhány éve jelent meg a Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást című könyve, ami hasznos olvasmány lehet mindazoknak, akik bővebben is érdeklődnek a téma iránt.

vissza az elejére

Csapláros Andrea, Havasi Bálint, Simon Lívia és Puskás R. Antal atya

A fehér barátok nyomában

Pálos év konferenciával, régészeti feltárásokkal

Egy projektnek köszönhetően „Pálos év” címmel kutatómunka és programsorozat indult a Göcseji Múzeumban. A részletekről sajtótájékoztatón számolt be az intézmény.

– pet –

Közösségi kezdeményezésre még 2016-ban kezdődtek meg Zala megyében az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a Magyar Pálos Rend egykori középkori kolostorainak kutatásai. A Göcseji Múzeum és a keszthelyi Balatoni Múzeum szakmai munkájával, valamint civil partnerek közreműködésével elinduló, és közösségi finanszírozásból megvalósult kutatási program a négy egykori zalai pálos kolostor (Vállusszentmiklós, Örményes, Elek, Enyere) helyének minél teljesebb feltárására összpontosított. A projekt szakmai vezetője Simmer Lívia és Havasi Bálint régészek (Göcseji Múzeum). A Magyar Géniusz Program keretében tavaly elnyert közel 8 millió forintos támogatásból a Göcseji Múzeum szeretné folytatni az elmúlt években megkezdett közösségi régészeti ásatást Válluson és Zalacsány-Örvényeshegyen. De a pályázat keretében konferenciát is szerveznek, valamint ehhez kapcsolódóan egy kötet is napvilágot lát. Havasi Bálint és Simmer Lívia többek között elmondták: Óhidon és Kehidán roncsolásmentes, geofizikai kutatások kezdődnek. A projekt segítségével nemcsak az elmúlt évek régészeti és térinformatikai munkáit sikerül összegezni, hanem új természettudományos vizsgálatokra is sor kerül. Az eredményeket 2023 szeptemberében a „Pálosok nyomában” című konferencián mutatják majd be a Mindszentyneumban. A helyi tudományos ülés a „Fehér barátok hagyatéka” elnevezésű országos konferenciasorozat része. A Magyar Pálos Rend védnöksége alatt álló kétnapos rendezvény a hazai pálos monostorok kutatásával foglalkozó szakemberek rangos seregszemléje lesz. A régészet, a térinformatika, a rendtörténet, a vallási és kulturális turizmus, valamint a pálos építészet témakörében hangzanak el előadások. De a résztvevők egy buszos kirándulás keretében meglátogatják a Zala megyei pálos emlékhelyeket is. A régészek szerint a cél az, hogy az ásatások eredményei minél szélesebb körben hasznosuljanak. A közösség bevonásával megvalósuló kolostorkutatás nemcsak a nemzeti, hanem a helyi identitástudatot is erősíti. A nyílt ásatási napokon pedig a régészek munkáját is közelebbről megismerheti a közönség. A sajtótájékoztatón részt vett Csapláros Andrea, a szombathelyi Savaria Múzeum igazgatója, a Magyar Géniusz Program projektkoordinátora, aki a program tudományos és közösségi/turisztikai fontosságáról szólt. A kezdeményezést üdvözölte Puskás R. Antal atya, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke is, aki örömtelinek tartja, hogy az úgynevezett pálos településeknek már évente van találkozója. A soron következő öszszejövetelt Zalacsány szervezi. Nagy Lászlóné polgármester a szervezők nevében elmondta: boldogok, hogy egy középkori emlékhely a tudomány képviselőinek és a lelkes civileknek köszönhetően a kulturális és vallási turizmusra is jó hatással van. Szintén Zalacsány-Örvényeshegy a helyszíne az Örvényesvölgy Fesztiválnak, melynek alapító szervezője, dr. Badacsonyi Tamás a 2023-as programokból adott ízelítőt. Mivel Zalacsány évek óta helyet ad a pálos miséknek, idén a mise a fesztivál egyik fontos programeleme lesz.

vissza az elejére

Grafikák gyerekversekhez

Korbuly ágnes rajzai a liszt-iskolában

A magyar kultúra napja alkalmából gyermekversekhez készült illusztrációkból nyílt kiállítás a Liszt-iskola galériájában. A rajzok alkotója Korbuly Ágnes grafikus, illusztrátor, aki kifejezetten erre az alkalomra készítette a műveket, így teljesen friss munkákat láthat a közönség.

– pet –

Korbuly Ágnes sokoldalú személyiség és alkotó. Eredetileg néprajz–mongol–kulturális antropológia szakon végzett az ELTE-n. Ám mivel a rajz és a művészetek kisgyerek kora óta foglalkoztatták, felhagyott a tudományos pályával és néhány éve elvégezte a Corvin Rajziskola illusztrátor képzését. Azóta több gyermekkönyvhöz készített meseillusztrációkat. A Liszt-iskolában nyílt tárlat is ezt a vonalat tükrözi. Zelk Zoltán, Devecseri Gábor és Romhányi József állatos gyermekversei ihlették a frissen készült grafikákat. A kiállítást Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója nyitotta meg, aki többek között elmondta: a versek csak a kiindulási alapok voltak a rajzokhoz. A grafikák önálló alkotásként is megállják a helyüket, hiszen egy jó illusztráció mindig önmagában is értékelhető, értelmezhető. Korbuly Ágnesnek egyre inkább kialakult a saját képi világa; színes, mozgalmas, mulatságos, néhol groteszk figurákat láthatunk rajzain. Hol elgondolkodtatnak, hol megnevettetnek minket.

vissza az elejére