Az internálótáborok világa

Szabadtéri kiállítás a mindszentyneum előtt

Magyar Gulag címmel nyílt szabadtéri kiállítás a Mindszentyneum előtt. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) vándorkiállítása az internálások időszakába, vagyis az 1945–53 közötti évekbe kalauzolja a látogatót. Ekkoriban jöttek létre hazánkban szovjet mintára az internáló-, majd kényszermunkatáborok.

– pet –

A tizenkét tablóból álló kiállítást dr. Bank Barbara történész, a NEB tagja nyitotta meg. Mint fogalmazott: 2020-ban indult útjára a vándorkiállítás. A cél az, hogy minél több helyszínen mutathassák be a magyar történelem e sötét időszakát. A tablók elsősorban a diákokat szólítják meg, hiszen kevés szöveggel, ám sok korabeli fénykép és rajz felhasználásával készültek, de az idősebb korosztálynak is tanulságul szolgálhatnak. A tablók a táborok kialakulását, az internálások „menetrendjét”, módszerét és a kitelepítettek tragikus életét is bemutatják. Több viszszaemlékezés, valamint a foglyok által készített rajz tanúskodik az embertelen körülményekről. Szinte bárkit elhurcolhatott a hatalom, akit „osztályellenesnek” minősített: sem bizonyítékra, sem bírói ítéletre nem volt szükség. 1945–46-ban több mint száz internálótáborban mintegy 40 ezer foglyot őriztek. Előbb a Buda-déli Károly laktanya lett a központi internálótábor, majd 1949 tavaszától a kistarcsai. De többek között Recsken, Tiszalökön, Kazincbarcikán is létesültek táborok. Közülük több az ÁVH kezelésébe került, akik kényszermunkatáborrá alakították át az internálótáborokat. A történész hozzátette: a rendszer mindent elkövetett annak érdekében, hogy a foglyokról minél kevesebb információja legyen a hozzátartozóknak. Sokszor csak évek múltán derült ki az otthon maradottak számára, hogy a táborokban meghalt egy-egy családtagjuk. 1953-ban, Sztálin halála után ugyan történt enyhülés, és a táborok felszámolásával sokakat szabadon bocsájtottak (másokat pedig visszamenőleges hatállyal hivatalosan is elítéltek), ám kárpótlást sosem kaptak. Sőt, tulajdonképpen a rendszerváltozásig megfigyelték őket – fogalmazott. A kiállítási anyaghoz egy kisfilm, valamint egy tematikus honlap is tartozik (magyargulag.neb.hu). A rendezvény a Mindszentyneum „Az emlékezés hónapja” programsorozatához kapcsolódik, mely a kommunizmus áldozataira hívja fel a figyelmet.

vissza az elejére

Régészeti esték a Mindszentyneumban

Római erőd és Festetics-majorság Keszthely-Fenékpusztán címmel dr. Heinrich-Tamáska Orsolya régész, a Kelet-Közép-Európai Történet- és Kultúratudományi Intézet (GWZO) munkatársa a keszthely-fenékpusztai római erőd kutatásáról tart előadást március 8-án, szerdán 17 órától.

Fenékpuszta két kiemelkedő kulturális értékkel büszkélkedhet, egy római erőd maradványaival és egy 18. századi majorsággal. Az előadás a fenékpusztai castrum és környékéhez kapcsolódó aktuális régészeti és tájtörténeti kutatásokat mutatja be. Ezen túl kitekint arra is, hogy miként lehetne a két, jellegében eltérő műemléki emléket a mai fejlesztési elképzelések tükrében kezelni.

vissza az elejére

Eke István és Havasi Bálint

Bálint-napi séta a múzeumban

Öt tárgy, öt szerelmi (és pajzán) történet

Bálint-napon, azaz február 14-én várta a közönséget a második „Múzeumi kerengő” elnevezésű gyertyafényes séta. Mint arról már beszámoltunk, a Göcseji Múzeum új sorozata öt műtárgyat mutat be valamilyen téma apropóján az intézmény kiállítótereiben. A program ötletét az energiaválság adta.

– pet –

Ezúttal mi másról is lehetett volna szó, mint a szerelemről: a Valentin-napi kerengőn az ókortól a 20. századig kalauzolták a látogatókat. Kétszer is, hiszen a nagy érdeklődés miatt két turnust szerveztek. Mint azt dr. Kostyál László művészettörténész, igazgató a rendezvény elején elmondta: a szerelem az emberiség történetében mindig megihlette a művészeket, de a különféle rítusokban, népi hiedelmekben is fontos szerepe volt a szerelmi és termékenységi varázslásoknak. A művészettörténész Kisfaludi Strobl Zsigmond Finálé című szobra kapcsán beszélt a témáról, kiemelve a szobrász életének egyik – nem jól sikerült – szerelmi epizódját. Az első emeleti állandó kiállítás tereiben előbb Orha Zoltán régész, egy török kori, szív alakot formáló aranygyűrűről mesélt, mely Egervári Veronikáé volt. Minden bizonnyal nem hagyományos (tisztán társadalmi státuszt, vagy vagyoni elköteleződést jelölő) eljegyzési gyűrű lehetett a becses darab. A kő szív-formájából arra következtetnek a szakemberek, hogy erős érzelmi töltet is volt az ajándékozó és az ajándékozott között. Kiss Nóra etnográfus egy díszes mángorlóról mesélt, mely a paraszti világban nemcsak a ruha kisimítására, hanem szerelmi ajándékul is szolgált. Megyeri Anna nyugalmazott muzeológus a népszerű zalaegerszegi gyógyszerészcsalád egyik hölgy tagjának, Kaszter Ilonának az emlékkönyvéről szólt. De, bemutatta annak a fotográfiának a nagyítását is, mely egy 1904-es báli jelenetet ábrázol. A mulatságot Ilona tiszteletére rendezték. A kép azért fontos dokumentum a kutatók számára, mert a századelőn még ritkaságszámba ment, hogy valakinek a házában készüljön felvétel. Így a korabeli szobabelső részlete is megfigyelhető. A múzeum pinceszintjén Havasi Bálint régész, igazgatóhelyettes és Eke István régész-térinformatikus várták a közönséget némi „pajzánsággal”. Egy római kori termékenységi szobrocskát mutattak be, ami Priaposz istent ábrázolja, annak legjellegzetesebb fizikai adottságával. Az értékes régészeti leletet a múzeumot segítő fémkereső-csoport egyik tagja, Horváth Norbert találta. A szobrocskához kapcsolódva ókori erotikus versek is elhangzottak. Az idei Bálint-nap és vele együtt a második Múzeumi kerengő amiatt is emlékezetes marad néhányak számára, mert az első turnus végén leánykérés történt a múzeum lépcsőjén.

vissza az elejére

Nomád kiállítás

Tisztelet az ősi értékek iránt

A Nomád Művészeti Egyesület kiállításával február elején újranyitott a Göcseji Tudásközpont. A ház szakmai vezetője, Nikitscher Bernadette elmondta, rendszeresek lesznek eztán a tárlatok, így a szakköri kézműveskedés mellett nézelődni és érdemes betérni hozzájuk.

– b. k. –

A kiállító egyesület alkotói több megyéből álltak össze csapattá, köztük egy zalaegerszegi tag, Góczán Judit is helyet kapott, és közreműködésének köszönhető a mostani tárlat. A bemutatott alkotások többsége nemezeléssel készült, de hímzések és fazekasmunkák is láthatók február 24-ig, amikor is a finisszázs az alkotókkal való találkozásra ad alkalmat. A művészek az egyesület nevéhez hűen az ősi motívumokig nyúlnak vissza, és onnét induló hidat kívánnak képezni a mai kor kultúrájáig. Finoman megmunkált és ékes használati tárgyak és viseletek teszik archaikussá a légkört, megdöbbentve a szemlélőt. Óriási az a tudás és értek, mely valaha minden „egyszerű” ember kisujjában volt. A gyönyörű kézművesmunkák egykor a hétköznapok alapvető kellékei voltak, mára csak nagyon kevesek jogos büszkesége, ritkasága. Bár az alkotókat nem a büszkeség, hanem az ősi értékek iránti alázat és elköteleződés jellemzheti inkább, más hozzáállással nem is születhettek volna ilyen lelkületű alkotások. Az egyesület vezetője, Molnár Tünde ajánlójában a színek, az ősi motívumok és a természetes kelmék elkötelezettjének vallja magát. A gyapjút selyemmel ötvözve igazán finom kelmék születnek, melyekből ízelítő látható a kiállításon. Az ilyenfajta alkotást időkapuként jellemzi, ahol az ősök kezét meg lehet érinteni és olyan világba kerülni, ahol a minták nemcsak díszek voltak, hanem történetek meséltek, tanítottak, titkos világokba vezettek.  A kiállításon nyolc alkotó munkái láthatók az intézmény nyitvatartási idejében, azaz szerdától szombatig 8 és 18 óra között.

vissza az elejére

Megörökíti a természet szépségeit

Zala péter fotókiállítása a színházban

Izland, Korzika, az olaszországi Dolomitok, Morávia és a norvégiai Lofoten-szigetek különleges tájai láthatók Zala Péter legújabb kiállításán.

– pet –

A természetfotós már többször mutatta be alkotásait a Hevesi Sándor Színház nézőtéri galériájában, ezúttal Szép tájakon címmel nyílt tárlata. Az alkotót Velkey Péter polgármesteri kulturális főtanácsadó köszöntötte, kiemelve: tehetség, türelem és persze egy jó berendezés kell ahhoz, hogy valaki művészi fotókat készítsen. Zala Péter az örökké mozgó és változó természet szépségeit fogja meg az örökkévalóság számára. A kiállítást dr. Literáti-Nagy Ferenc fotográfus nyitotta meg, aki többek között arról beszélt, hogy a fotóművészet bonyolultabb dolog annál, minthogy megnyomjuk a készülékünkön (telefonunkon) a gombot. Technikai és elméleti felkészülést igényel egy-egy fotósorozat, vagy akár csak egyetlen fénykép elkészítése. Az igazi fotós pedig a munka során elveszíti az időérzékét, annyira belemerül egy-egy témába. Az alkotókat a legtöbbször a vágyaik vezérlik, ezért keresnek fel különleges tájakat, helyeket. Zala Pétert épp egy izlandi fotóstúra alkalmával ismerte meg. A mostani kiállításon az elmúlt 10–14 év utazásaiból látható válogatás. A tárlat március 18-ig várja az érdeklődőket.

vissza az elejére