Dr. Bilkei Irén

Utazók és útonállók a középkorban

Kik, és milyen céllal keltek útra?

A 21. század emberének természetes az utazás, szeretünk más tájakat, kultúrákat felfedezni. De mi volt a helyzet évszázadokkal ezelőtt? Kik és hogyan utaztak a középkorban, és milyen veszélyek leselkedtek rájuk? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a zalaegerszegi Lokálpatrióta Klub legutóbbi ülésén dr. Bilkei Irén történész, nyugalmazott főlevéltáros.

– pet –

A József Attila-tagkönyvtárban rendezett összejövetelen Iványi Ildikó elnök bevezetésképpen elmondta: több mint 25 esztendős a klub, és Bilkei Irén az elmúlt években már többször volt vendég. Főleg a középkori életmóddal kapcsolatban tartott érdekes, színes előadásokat, most ez a sorozat folytatódik. Az „Útonjárók és útonállók – utazás a középkorban” című előadás elsősorban arra világított rá, hogy bár a kíváncsiság, tudásszerzés és a felfedezés öröme a korábbi évszádok emberét is motiválta, azért korántsem volt annyira egyszerű dolguk, mint nekünk. Persze akadályok most is hárulhatnak az utazók elé: gondoljunk csak a koronavírus miatt elrendelt korlátozásokra. A történész elárulta: az előadáshoz, illetve az ezt megelőző kutatómunkához épp a pandémia és a bezártság adta az ötletet és az ihletet. Talán mondani sem kell, hogy az útjainkat a rómaiaktól örököltük. Az úthálózatunk egy része ma is a római kori nyomvonalat követi, így nem csoda, hogy a kora középkori keresztes hadjáratok idején még bőven használták őket. Az utak másik része pedig kitaposott ösvény volt, melyeken csak korlátozottan lehetett közlekedni: főleg nyáron – bár ekkor eléggé porosak voltak – vagy télen, mikor befagytak. A két állapot között többnyire akkora volt a sár, hogy a korabeli kocsik megsüllyedtek rajta. Meglepő, de Zala megye középkori úthálózata elég sűrű volt. A megye múltját feldolgozó Holub József történész korábban 38 vámhelyet írt össze. A középkori utak jogilag nem voltak egyformák, nem mindenki engedte meg, hogy a birtokán áthaladjanak, vagy, hogy ezt ingyen tegyék meg; ezért a tulajdonosok vámot szedtek. Hogy kik voltak a korabeli útonjárók? Például a király és udvari kísérete, hiszen ekkoriban még nem volt állandó székhelye az uralkodónak. Buda–Visegrád– Diósgyőr között „ingázott”. Körülbelül 30 kilométert tettek meg egy nap alatt a megrakodott szekerekkel, a lovasok ennél azért gyorsabban mentek. Szintén utaztak a követek, a diplomaták, a katonák és a nemesek. Ezenkívül a papok, zarándokok, kereskedők, mesterlegények, valamint a külföldi egyetemekre eljutott magyar ifjak. Természetesen a kémkedés/hírszerzés feladatait is az utazók látták el, és valamiféle „egészségturizmus” is működött már akkoriban. Akik megtehették, gyakran felkeresték a gyógyhelyeket, gyógyfürdőket. A parasztoknak viszont kevésbé adatott meg, hogy útra keljenek.Az előadó elmondta: az utazás nem volt veszélytelen. Részben az utak állapota és a vadállatok miatt, de talán ennél is  nagyobb gondot okoztak az útonállók. Sok támadás érte az adószedőket. Szinte minden második középkori oklevélben találni erre vonatkozó adatot. A középkor útjain élénk kereskedelem folyt, ami a bűnözőknek szinten alkalmas terepet biztosított a rablásra, támadásra. A történész a korszak járműveire is kitért: első körben a kordé és taliga terjedt el, melyekkel már személyeket és árut is lehetett szállítani. A szekér pedig ezeknél is fejlettebb közlekedési eszköz volt. Fontos megemlíteni a kocsit, mint magyar találmányt. Ez a „modernebb” szekér Kocs községből származott. 1518-ban már szerepelt egy feljegyzésben. Négy személy plusz a fuvaros ült rajta. A kordékhoz képest nagy fejlődésnek számított: a könnyedebb szerkezet, a rugalmasabb vasalatlan kerék és a hármas fogatolás kevésbé rázta ki az ember lelkét az utakon.

vissza az elejére

Nagyhatalmú főúrból domonkos szerzetes

Előadás zala egyetlen középkori szentjéről

Régészeti esték címmel indított előadás-sorozatot a Mindszentyneum a Göcseji Múzeummal közösen. Elsőként dr. Vándor László régész, nyugalmazott múzeumigazgató volt a vendég, aki a középkorba invitálta a hallgatóságot.

– pet –

Dr. Vándor László

Boldog Buzád emlékezetéről és a hozzá kötődő kis-balatoni várak feltárásáról beszélt az érdeklődőknek. Boldog (II.) Buzád a 13. század óta máig Zala egyetlen középkori szentje, személyéhez kapcsolódik több középkori kisvár – például a zalaszabari és a balatonmagyaródi – alapítása. Vándor László elmondta: az 1980-as években, a kis-balatoni ásatások kapcsán került elő Buzád személye. A középkori Zala vármegye területén körülbelül 38 nyugat-európai mintára épített kisvár volt. Ezek jelentősebb nemzetségek mentsvárai voltak. Többségük a török kor idején elpusztult. A Hahót– Buzád nemzetség vélhetően a 12. században került Magyarországra. Nevüket a Kézai- és a Thuróczy-krónika is említi, bár származásukat rosszul jelölik. A Hahót nembeli Buzádok ágához tartozott (a később boldoggá avatott) II. Buzád, akinek Zala és Sopron vármegyében is voltak birtokai. Pozsonyi főispán, majd vasi és soproni bán lett. A források szerint 1233-ban belépett a domonkosokhoz, és szerzetesnek állt a rend pesti kolostorába. Hogy ezt megelőzően székhelye sokáig a zalaszabari vár volt, onnan tudható, hogy miután szerzetes lett, rendelkezett a vár sorsáról. Vagyona ugyanis már nem lehetett, így birtokait szétosztotta fiai között.  A régészeti feltáráson a szabari várból Árpád-kori leletek kerültek elő, az anyag mennyisége és minősége is azt erősíti, hogy lakták a várat – fogalmazott az előadó. Hozzátette: II. Buzád nagyhatalmú főúrból lett domonkos szerzetes, aki a renden belül is hamar elöljáróvá és a tudományok mesterévé lépett elő. Köszönhető ez annak is, hogy írni-olvasni tudó ember volt, ami akkor ritkaságnak számított. Sorsát a tatárjárás pecsételte meg. Bár lett volna rá lehetősége, nem menekült el: a krónikák szerint a templomban az oltár előtt imádkozva várta a tatár sereget, és áldozatul ajánlotta magát az Istennek. A tatárok 1243 decemberében végezték ki. Tisztelete elterjedt volt a középkorban, alakja a Képes Krónikában is megjelenik, majd szentté is felterjesztették. A szentté avatási folyamat nem zárult le, ám ennek megelőző lépéseként boldoggá avatták. A Buzádok szabari ága kihalt, birtokaik a Bánfiakra szálltak. Boldog Buzád alakja pedig sokáig feledésbe merült. Vándor László 1996-ban a Pannon Tükör folyóirat hasábjain jelentkezett egy a témához, és a zalai középkorkutatáshoz kapcsolódó tanulmánnyal. 2009-ben Hahóton szobrot emeltek Buzád tiszteletére, néhány éve Letenyén egy kilátó, továbbá egy megyei hagyományőrző egyesület is viseli nevét.

vissza az elejére

Tapasztalatára épít a Hydrocomp Mélyépítő Kft. 30 éve a közmű-infrastruktúra fejlesztésében Csapadékcsatorna építése a Kosztolányi utcában. Szennyvízcsatorna-kiváltás a Gasparich utcában. A Hydrocomp Mélyépítő Kft. munkagépeivel városszerte találkozhatunk, hiszen az idén 30 éves fennállását ünneplő gazdasági társaság részt vesz az ivóvíz- és szennyvízhálózati rekonstrukciókban, valamint a Kosztolányi utca kétirányúsí-tásának munkálataiban. Dormán László ügyvezetővel beszélgettünk a jubiláló zalaegerszegi cég múltjáról és a jelenéről. – Antal Lívia – – Harminc év jelentős idő egy vállalkozás életében. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre? – Társaságunk egészen pontosan 1993. június 2-án alakult meg az 1962-től tevékenykedő és elődjének számító Zalaegerszegi Vízgazdálkodási Társulatból. Mivel átvettük személyi és technikai állományát, nem kezdő vállalkozásként indultunk, hanem jelentős cégként, amelynek sikeres működését több éves szakmai múlttal rendelkező szakembergárda alapozta meg. Akkoriban 90 főt foglalkoztattunk, jelenleg 70–80 főt. Teljesítményünk folyamatosan emelkedett, 2022-ben 1,8 milliárdos forgalommal zártuk az évet. Eszközállományunk fejlesztése is folyamatos. Az energiahatékonyság érdekében előbb a Köztársaság úti irodaházunkra szereltünk fel napelemeket. Most a Zrínyi úti gépüzemünk és raktárunk van soron: a napelemrendszer kialakítására közel 9 millió forintot nyertünk. – Milyen tevékenységeket vállalnak fel? – Tulajdonképpen mindent, ami a vízzel, a közmű-infrastruktúrával kapcsolatos. Erre a hydro szó is utal társaságunk nevében. Így víz- és csatornahálózat-építés, tavak, tározók építése, belterületi vízrendezés, ivóvíz- és szennyvíztelepek építése, továbbá utak, parkolók, járdák és kerékpárutak létesítése. Működési területünk Zala és Vas vármegyékre összpontosul, de dolgoztunk Győr-Moson-Sopron, Komárom és Baranya vármegyékben. Immár harminc éve tevékenykedünk a szakmában. Úgy gondolom, s talán nem tűnik szerénytelenségnek, hogy a Hydrocomp Kft.-t meghatározó és stabil műszaki háttérrel rendelkező mélyépítési középvállalatként tartják számon a térségben. – Mekkora szeletet tesz ki megbízásaikban a város? – Jelentős hányadot, hiszen két nagyprojektben is dolgozunk jelenleg. Ezek egyike a KEHOP-projekt, amelyben 28, illetve 14-14 helyszínen valósul meg ivóvíz-, valamint szennyvízhálózati rekonstrukció a városban. Az önkormányzat a megrendelő, a Zalavíz Zrt. a kivitelező, amelynek alvállalkozója vagyunk. A teljesség igénye nélkül: elkészült a pózvai ivóvízbekötés, a kaszaházi ivóvíz-rekonstrukció, a jánkahegyi víztároló felújítása és az Átalszegett úti emelő szigetelése. Jelentős munka lesz a páterdombi nyomásövezet kialakítása, továbbá a Dózsa-iskola és a régi szennyvíztelep közötti ivóvíz-gerincvezeték rekonstrukciója. A szennyvízrendszert érintő munkák során elkészült a Kabók Lajos utcai szennyvízcsatorna rekonstrukciója, a MÁV előtti csatornakiváltás, befejezés előtt áll a Lépcsősor és a dr. Jancsó Benedek utcákban a szennyvízhálózat felújítása. Megkezdődtek a szennyvízkiváltási munkálatok a Jókai Mór és az Arany János utcákban, illetve a Gasparich utcában. – Látványos a haladás a Kosztolányi utcában. – A Kosztolányi utca két-irányúsítását szolgáló projektet megelőzően már korábban megtörtént a közműcsere például a Berzsenyi utca kereszteződésében, a Kovács Károly téren és a Petőfi utcában. Nagyon szép és jelentős feladatot kaptunk a Kosztolányi utca kétirányúvá, illetve háromsávossá tételében, amelyet az Inter-Tefu Kft.-vel konzorciumban végzünk. A kivitelezéssel érintett terület a Balatoni úttól egészen a Hunyadi utcáig 1342 métert tesz ki. Jelenleg a csapadékcsatorna rekonstrukcióján dolgozunk, a meglévő útpálya bontási munkáin, valamint a hírközlési és távközlési alépítmények cseréjén. A feladat nagyon összetett, amit jelez az is, hogy a meglévő három jelzőlámpás forgalomirányítás átépül, és két új létesül a Kosztolányi és a Békeligeti utcák, valamint a Kovács Károly tér és a Berzsenyi utca kereszteződéseiben. A kivitelezés magában foglalja az út- járda-, parkoló- és autóbuszöböl-építési munkálatokat, csomópontok átépítését, a közvilágítási hálózat bővítését, forgalmirend-változtatásokat és a parkosítást is. A munkálatok első ütemének határideje augusztus vége. Kiemelném, hogy a lakosság hozzáállása példás, nagyon toleránsak az emberek. A konzorcium által jelenleg kivitelezés alatt álló északi részt követi a déli szakasz, amely a Hunyadi utca és a vasútállomás közé esik. Ez ahhoz szükséges, hogy az első és a második ütem, illetve szakaszok forgalomtechnikai szempontból öszszekapcsolódjanak, és ezáltal létrejöjjön a kétirányú közlekedés a Kosztolányi utcában. – Amellett, hogy a Hydrocomp Mélyépítő Kft. helyben ad munkát, a társadalmi felelősségvállalásból is kiveszi részét a kezdetektől fogva. – Zalaegerszegen született lokálpatriótaként fontosnak tartom a helyi kultúra, egészségügy és a sport támogatását, lehetőségeinkhez mérten. A 2000 körüli években a ZTE futballcsapatát támogattuk. Később a kosárlabdacsapatot, amelyhez az elmúlt évben visszatértünk. Novemberben egyelőre erre a szezonra szóló támogatási szerződést írtunk alá a ZTE KK-val azzal az opcióval, hogy ez meghosszabbítható. A csapat mezén látható cégünk neve és logója. Bízunk benne, hogy továbbra is ilyen jól teljesítenek a bajnokságban. A kosárlabda mindig a szívügyem volt. Talán nem véletlen, hogy öt unokám közül négy kosarazik. Névadó szponzorai vagyunk a Csuti Hydrocomp Sportegyesületnek, amely hatszoros bajnokcsapat. Támogatjuk Mányoki Attila hosszútávúszót is. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy Zalaegerszeg önkormányzata 2021-ben Sport mecénása díjjal ismerte el szponzorációs tevékenységünket.

vissza az elejére