A szabadság és kirepülés feszült
viszonyai
A „pillangók szabadok” a vmk színpadán
A térben lebegő látásvizsgáló táblák miatt mindjárt az elején
gyanakodhatnánk, hogy valami nincs rendben a szemmel. Azonban a nyitány
vicces monológja, majd a szarkasztikus hangulatú párbeszéd a házasságról
(a „Míg a halál el nem választ” szöveg miatt minden esküvő pont olyan,
mint egy temetés) eltereli a néző figyelmét.
– pP –
A szórakoztató jelenetek „elvakítják” a közönséget, ezért a főszereplő srác, Don
(Szántó Balázs) bejelentése annál nagyobbat üt: születése óta vak.
A Keresztury VMK-ban a közelmúltban mutatták be a fővárosi Art-Színtér Társulat
„A pillangók szabadok” című produkcióját, mely Leonard Gershe
drámaíró 1969-es műve alapján készült. Az előadás egy könnyed, háromszereplős
szerelmi vígjátéknak tűnik, de annyiféle társadalmi és pszichológiai kérdést
feszeget, hogy jóval mélyebb egy egyszerű szórakoztató színdarabnál. Ki számít
nézőnek (látónak)? – merülhet fel a kérdés. Az, akinek tökéletesen működik a
szeme, vagy az, aki képes a világ rezdüléseit érzékelni maga körül akkor is, ha
a látószerve nem működik. „Senki nem olyan vak, mint az, aki nem akar látni” –
hangzik el az előadás egyik drámai pontján. Maga a történet egyszerű (is lehetne).
Adott két fiatal, a már említett Don, aki kirepülve a családi fészekből épp
önálló otthont próbál teremteni magának a felhőkarcolók között. Ideje jó részét
zenegépe mellett tölti, és dalszerzéssel foglalkozik. Valamint szomszédja, Jill
(Mosolygó
Sára), a szabadságmániás színésznőcske (vagy legalábbis az szeretne
lenni), aki úgy repked egyik férfitől a másikig, mint ahogy a pillangók szállnak
virágról virágra. Kérdés persze, hogy kinek, mit jelent a szabadság. Sodródást,
kicsapongást, vagy felszabadulást, kirepülést, önálló életet. Mit kezdhet
egymással a világból rengeteg ingert érzékelő, ám fogyatékkal élő fiú, (akinek
lakó- és élettere erősen beszűkült, előre kiszámolt lépések, valamint az ismert
tárgyak, felületek érintése ad csak biztonságot), és a látszólag szabad, ám
érzelmi kötődésre képtelen lány? Főleg, miután betoppan a kedves mama! A tipikus
anyós karakter, vagyis Don túlgondoskodó anyja, Mrs. Baker (Hegyi Barbara),
„beletrollkodik” a bimbózó románcba, hogy végre haza vigye fiát a szűkös
albérletből. A felnőtté válás nehézségei, a kiegyensúlyozottnak nem nevezhető
szülő-gyerek viszony, a másság, elfogadás, megbocsájtás folyamatos feszültsége
és néha groteszk humora adja az előadás dinamikáját. Sőt, még a kortárs és
klasszikus művészetfelfogás is vív egy rövidke csatát az egyik látványos
jelenetben. De az a kérdés is rendre előjön, hogy bocsánatot illik-e kérnünk
akkor, ha természetesen viselkedünk egy vakkal, elfelejtve annak fogyatékosságát.
A fiúnak a nemlátás ugyanis természetes állapot (az alakításnak köszönhetően
mindvégig annak is érezzük). Mind a fiatal rendező (Csiby Gergely),
mind a színészek jól lavíroznak a szórakoztatás-elgondolkodtatás flexibilis
határai között. Mintha a díszlet és a kellékek zöme is ehhez készült volna.
Persze a lebegő – felfújható és leereszthető – „felhőkarcolók” talán azt is
jelzik, hogy álmainkból és vágyainkból (mely szavak Don saját dalában
szerepelnek) könynyen légvárakat építhetünk. Ebben a fantáziavilágban pedig a
tárgyak is sokszor légneműek (a kellékek közt sok a felfújható, gumiból készült
tárgy). A szerelem pedig ahogy betoppant az életünkbe, úgy el is röppenhet, akár
egy pillangó. Pláne, ha a fiát minden helyzetben irányítani akaró anya
gondoskodik egy kicsit erről is. Nagyjából huszonnégy óra fordulatos eseményeit
látjuk sűrítve, mégis szinte átfogó képet kapunk három személyiségről, valamint
a múltjukról és a köztük lévő – sokszor még ki sem forrt – viszonyrendszerről.
Talán az anya-fiú kibeszélős/kibékülős jelenettel a rendező kicsit húzhatta
volna tovább a nézők agyát. A megértés, megbocsájtás gyorsra sikerült, ezen a
ponton elfért volna több feszültség is a színpadon. Azon meg csak törhetjük a
fejünket, hogy vajon egy idilli, bekeretezett álomképet láttunk a
szerelmespárról az előadás végén, vagy egy valódi, cukormázas happy end-et? Don
dala nem ez utóbbit sejteti. Bár az új életet jelképező sárga bőrkabát (amit már
nem a mama adott rá), a fiún marad a zárójelenetben, és ez ad némi reményt a
folytatáshoz.
vissza az elejére
Koncertszínház
Pilinszky életműve alapján
A kocka kibontása: színház és zene egy térben
A színház, a zene és a performansz határterületein mozgó előadás
érkezik hamarosan Zalaegerszegre. A QJÚB – A kocka kibontása című
produkciót Vecsei H. Miklós színművész álmodta, majd rendezte meg
alkotótársaival.
– pet –
A koncertszínházi előadás Pilinszky János önéletrajzi kötetéből
indul ki, de Csoóri Sándor-szövegeket is felhasznál. A közönség
március 23-án, 19 órától láthatja a különleges színházi produkciót a Keresztury
VMK-ban. Vecsei H. Miklóst sokan a Vígszínház Nemecsek Ernőjeként
ismerik, ám néhány éve elhagyta a társulatot, hogy munkatársaival megteremtse
saját színházi világát. A „QJÚB – A kocka kibontása” Pilinszky János
és Csoóri Sándor életműve alapján, a KiégőIzzók csapatának
élő, vetített díszletében, Koltay Szonja installációjával repíti
el a nézőt egy különös hangulatú térbe. A látványvilág, a zenei komplexitás és a
fényművészet elemeit próbálták meg a lehető legkatartikusabb formában
előállítani, hogy a két költőóriás életműve ne csak a szavak szintjén ragadjon
meg emlékezetünkben. Az előadásnak számos aktuális üzenete van, amely érvényes a
ma történéseire is, ezzel szeretnénk hitet tenni olyan értékek mellett, amelyek
kiveszőben vannak – nyilatkozta korábban a darabról Vecsei. Az előadásban
Pilinszky életét mutatják be, de nem azt, hogy mi történt vele, hanem azt, hogy
mit vett észre a világból (hiszen a költő önéletrajzi írása is erről szól). A
sok absztrakt esszé mellé pedig olyan verseket választottak, amelyek egyrészt
jól megzenésíthetők, másrészt az esszé által leírt érzéseket felerősítik.
Zeneileg azért érdekes ez, mert itt nemcsak megzenésítésről van szó, hanem arról
is, hogy a zenének követnie kellett az egész életmű hangulatát. Így összeállt
egy alternatív, szinte progresszív rocklemez a Pilinszky-életműből – fogalmazott
a nullahategy.hu-nak a rendező. Az előadás vendége, vagy ha úgy tetszik „előzenekara”
a Platon Karataev Duo. A QJÚB alkotócsapatának tagjai pedig Vecsei H.
Miklós mellett Hegedűs Bori (ének), Mihalik Ábel
(dob), Frimmel Jakab (billentyű, elektronika), Paczári
Viktor (basszusgitár) és Ratkóczi Huba (szólógitár). (A
névsort végignézve gyorsan kitalálhatjuk, hogy zalaegerszegi szálai is vannak a
produkciónak, hiszen Frimmel Jakab az ismert képzőművész,
Frimmel Gyula fia.) A március 23-i előadásra a Keresztury VMK honlapján
lehet jegyet vásárolni.
vissza az elejére
Jégkorszak
állatrekonstrukciókkal
Kiállítás az eljegesedés időszakairól
Aki a népszerű animációs film után kíváncsi a jégkorszak történeti,
természettudományi hátterére, látogasson el a Mindszentyneum időszaki
kiállítótermébe. A napokban ugyanis Zalaegerszegre érkezett a
Természettudományi Múzeum országos vándorkiállítása, a Jégkorszak.
– pet –
A valódi ősleleteket és a korabeli állatok rekonstrukcióit bemutató interaktív
tárlat többek között arra is válaszokat keres, hogy miért vannak a Földön
jégkorszakok, milyen állatok éltek és haltak ki az eljegesedés idején? Illetve,
hogy mit és mennyit evett például egy mamut ahhoz, hogy a korszak klimatikus
viszonyai között fennmaradhasson? A tudósok szerint minimum napi 2 és fél mázsa,
egyes kutatók szerint viszont akár 5 mázsányi növény lehetett a „fejadagja”. A
kiállításon látható annak a mamutnak is néhány csontja, melynek váza a
zalaegerszegi Rövid-Jánkáról került elő 1902-ben. A kiállítás arra is rávilágít,
hogy a Jégkor (vagyis a legutóbbi jégkorszak) alatt több alkalommal történtek
úgynevezett fajkeletkezési és fajkihalási események. Bár jelentek meg új fajok a
színen, összességében a folyamat a kihalások felé tolódott el. 5 millió éve a
Föld élővilága folyamatosan szegényedik. Ugyanakkor a földi élővilág
változatossága a már említett legutóbbi jégkorszaknak köszönhető. A bemutató
eloszlatja a téma körül forgó tévhiteket is; például, hogy mindent jég és hó
borított a Földön. Jégkorszakoknak ugyanis azokat a többmillió évig tartó
időszakokat nevezi a tudomány, amikor a bolygó felszínének egy részét borítja
nagyobb, összefüggő jégtakaró. Az eljegesedést lassú (évmilliókig tartó) lehűlés
és jégfelhalmozódás előzi meg. A Föld 4,5 milliárd éves történetében több ilyen
korszak is volt, melynek nyomai ma is megtalálhatók. A tárlat különleges tárgyi
anyagok, gerinces ősmaradványok, valamint tudományosan hiteles rekonstrukciók
(pézsmatulok, gyapjas mamutborjú, sztyeppi bölény, rénszarvas, óriás övesállat
páncélja, óriáshiéna, kardfogú tigris) segítségével mutatja be a legutóbbi
jégkorszak környezetre gyakorolt hatását, nyomait. De, az utóbbi 2,5 millió év
klímaváltozásairól, és a kontinens jégtakaróinak mozgásáról is szól. Feltéve a
kérdést: vajon ma is jégkorszakban élünk? Hiszen napjainkban Földünk 10
százalékát jég borítja, pedig voltak olyan időszakai a bolygónak, amikor a
sarkvidékeken nem volt jégsapka. A vándorkiállítás főleg a diákok ismereteit
szeretné bővíteni, de bármelyik korosztály számára tartogat érdekességeket. A
megnyitón Gecse Péter alpolgármester köszöntötte a jelen lévő
második osztályos csoportot, akik az Ady-iskolából érkeztek az interaktív
tárlatvezetésre. A kiállítás március 3-ig látogatható.
vissza az elejére
Leletek
az áldozati gödörből
Rézkori edények a hónap műtárgyai
Egy rézkori áldozati gödörben talált leletegyüttes lett a Hónap
műtárgya. A polgármesteri hivatal aulájában található vitrinbe a Göcseji
Múzeum munkatársai a napokban helyezték el a kiállítássorozat
legfrissebb anyagát.
– pet –
Az elmúlt év egyik legnagyobb Zala megyei régészeti ásatása Sármellék határában
zajlott. A közel 10 hektár nagyságú területen 12 korszak leletei kerültek elő. A
legkorábbi földművelők házai közel 8000 évvel ezelőtt álltak itt a folyóparton,
amit ma Zalának hívunk. A feltárás déli részén egy késő rézkori (badeni kultúra
– Kr. e. 3600/3500–2800) település nyomai tárultak fel. Házhelyeket,
élelemtároló vermeket és emberi temetkezést is találtak a múzeum munkatársai. Az
egyik legizgalmasabb jeleség egy áldozati gödör volt, mely 2 kőbaltát, és
összesen 53 kerámiaedényt rejtett. Ezek egy része teljesen épen vészelte át az
évezredeket. Nagy valószínűséggel egy ünnepi lakoma, vagy rituális esemény
edényeit ásták el az egykor itt élt emberek. Ezekből mutatunk be néhányat a
közönségnek – mondta Eke István régész-térinformatikus, az ásatás vezetője.
Hozzátette: a most kiállított tárgyak érdekessége, hogy a leleteket 2022.
november végén, éppen abban a pár napban találták meg, amikor közeledett a
kutatási határidő vége, és le kellett vonulniuk a terepről. Tehát tényleg az
utolsó pillanatban bukkantak rá, majd emelték ki a leletegyüttest. A
polgármesteri hivatalban mericék (vagyis folyadék merésére szolgáló ivóedények),
egy díszes, füles fazék és egy halbárka alakú edény látható, melyet vaj
készítésére használhattak.
vissza az elejére