Közösségvezérelt szemlélet, aktuális témákkal

Beszélgetés tóth renátával, a könyvtár új igazgatójával

Gyermekkönyvtárosként kezdte, aztán a gyermek és felnőtt olvasószolgálat vezetője lett, majd igazgatóhelyettes. Áprilistól pedig ő a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója. Tóth Renáta szerencsésnek érzi magát, mert az elmúlt húsz évben a könyvtári rendszer minden munkafolyamatába beleláthatott. Sőt, korábban, még a főiskolát megelőzően, egy könyvesboltban is dolgozott, így a kereskedelmi oldalról is vannak tapasztalatai.

Tóth Renáta

– pánczélPetra –

Az új igazgatóval a pályakezdés éveiről, valamint a közeljövő terveiről beszélgettünk. Utóbbiról annak szellemében, hogy a könyvtárak már réges-régen nem csak kölcsönzési helyek.
– Nagykanizsán jártam a Batthyány Lajos Gimnáziumba, és már ekkoriban vonzott a könyvtárak és a könyvek világa. Gyerekkoromtól fogva szinte minden vers- és mesemondó versenyre jelentkeztem, és családi körben is rendszeresek voltak a felolvasások. Érettségi után egy ideig az egykori Zala Könyvesboltban dolgoztam Zalaegerszegen, ahol megismerkedhettem a könyvforgalmazással, a kiadókkal, de gyakorolhattam az olvasókkal való kapcsolattartást is.
– Akkor innen egyenes út vezetett a könyvtár szakra?
– Tulajdonképpen igen. A másik „szerelem” a földrajz volt, így a szombathelyi főiskola könyvtár–földrajz szakán végeztem. Utóbbiból végül nem lett hivatás, de egyfajta érdeklődési körként ma is megmaradt. A Deák Ferenc könyvtárba főiskolai gyakorlatra jöttem először, és már akkor egy nagyon sokszínű, segítő, támogató légkör fogadott, a munka pedig nagyon izgalmasnak, változatosnak tűnt. Öröm volt, hogy később megkerestek: legyek a csapat tagja. 2004-ben így lettem gyermekkönyvtáros, majd csoportvezető, később ez a felnőtt olvasószolgálattal is kiegészült.
– A digitális világ akkoriban még nem volt olyan jelentős a mindennapokban, mint most. Milyen kihívások értek kezdetben?
– Legelőször az, hogy talán én voltam az egyik legfiatalabb munkaerő a gyermekkönyvtárban. Idősebb és tapasztaltabb kollégák közé kerültem, ami sok közös gondolkodást, alkalmazkodást, kompromisszumot igényelt. Az Internet már akkor is jelen volt, ám az online jelenlét még valóban nem volt ennyire hangsúlyos, mint ma. A feladat ebben az időszakban például a gyermekkönyvtár honlapjának elkészítése volt. Máig büszke vagyok rá, hogy ezért a munkáért az „Év fiatal könyvtárosa” különdíjasa lettem, és országos elismerésben részesültem. Hálás vagyok, mert a könyvtár vezetése és a kollégák is mindig engedték, hogy a hozzám hasonló fiatal munkatársak kreativitása kibontakozhasson. Talán kevesen tudják, de a könyvtári munkának van egy technikai része, ami elsajátítható, és van egy innovációra törekvő, kreativitást igénylő oldala is, melyek hozzám mindig közel álltak. Szerencsére egy jó csapat fogadott, akikkel az ötleteket mindig meg lehetett beszélni, tovább lehetett gondolni. Ezt a szellemiséget igazgatóként is viszem tovább. Nem szeretnék az elefántcsonttoronyban ülni. Fontos, hogy továbbra is a mindennapi folyamat része legyek, ne pedig valamiféle kívülálló vezető. A kollégákkal, olvasókkal együtt szeretnék gondolkodni.
– Viszonylag gyors események révén lettél gyermekkönyvtárosból intézményvezető. Fel lehet készülni az ilyen hirtelen változásokra?
– Valóban gyorsan pörögtek az események, hiszen 2017-től a gyermek és felnőtt olvasószolgálat vezetője lettem, 2019-től pedig már igazgatóhelyettes. Most pedig Kiss Gábor több évtizedes szakmai munkáját követően intézményvezető. Furcsa is még kicsit, mert tényleg pár év alatt történtek ezek a nagy változások, amik másoknál talán hosszabb ideig mennek végbe. A feladatokkal és a nehézségekkel viszont sosem egyedül kellett szembenéznem, és a könyvtári teamre egyébként is jellemző az a mentalitás, hogy azt keressük, mit és hogyan lehet megoldani, nem pedig azt, hogy mit, miért nem. Szeretném, ha ez a jövőben is így maradna.
– Az elmúlt pár év elég stresszes volt mindenkinek. Előbb a Covid, aztán a háború és az energiaválság. Nem éppen nyugodt periódusban indul a vezetői munka…
– A külső körülmények tényleg nem tűnnek ideálisnak. A problémák leküzdéséhez, vagy részleges feloldásához szükség is volt és van a már említett kreatív ötletekre. A könyvtár többször bezárt ideiglenesen, előbb a járvány következtében, tavaly ősszel pedig az energiaköltségek csökkentése miatt költöztünk a Keresztury VMK-ba. Viszont az olvasókkal továbbra is kapcsolatban szerettünk volna maradni, ezért találtuk ki többek között az átvételi pontot. Ezt az ideiglenes kölcsönzési teret 2500-an keresték fel március végéig, így mondhatom, hogy van igény a könyvtárra, hiányoztunk az olvasóknak és ők is nekünk. Örülünk, hogy áprilistól újra otthon, vagyis a Deák téri épületben fogadhatjuk a látogatókat.
– A digitális kor milyen feladatokat állít egy frissen megválasztott könyvtárigazgató elé?
– Az alapfeladat természetesen a kölcsönzés. De azon már rég túl vagyunk, hogy csak ebből állnak a könyvtárak. A közgyűjtemények ma már nagyon sokszínű és öszszetett tevékenységet folytató intézmények, és valóban használnunk kell a kor technikai eszközeit. A könyvtárak most olyan helyek, ahol az olvasóvá nevelés, a szórakoztatás, a tudományos munka, a kutatás, a programszervezés egyformán jelen van. Nem véletlen, hogy a szlogenünk is ez: Könyvtár, több mint gondolnád! Egy közösségvezérelt könyvtári szolgáltatást képzelek el, melyre sok hasonló intézmény épít. Ez azt jelenti, hogy figyeljük a közösség igényeit, véleményét és teret, helyet, szakirodalmat adunk az egyes elképzeléseknek. Az információszerzés és -átadás helye a könyvtár, de egy nyugalmi sziget is, ahová el lehet vonulni a világ zajai elől. Mindezekhez nagy segítség a digitális kor és a technika, mert így könynyebb bizonyos feladatokat elvégezni, távolról kapcsolatot tartani az olvasókkal vagy felkelteni a fiatalok érdeklődését. De a személyes találkozást és az emberi érzelmeket nem pótolhatja a mesterséges intelligencia! Ezért is szeretnénk a jövőben több városi eseményen jelen lenni, kitelepülni. A könyvtári „brand” és annak folyamatos építése nélkülözhetetlen. Ennek egyik alapköve pedig a nyitottság.
– Feladata a könyvtárnak, hogy napirenden tartson bizonyos társadalmi kérdéseket, aktuális közéleti témákat?
– Kultúraközvetítő intézmény vagyunk, és mint ilyen, lényeges, hogy reagáljunk számos, korunkat érintő társadalmi kérdésre. Rengeteg ilyen programunk, író-olvasó találkozónk, beszélgetős estünk volt és lesz a jövőben. Elkötelezett vagyok a környezetvédelem és a zöld személet iránt. Ezek a kérdések hangsúlyosan jelennek majd meg. De irodalmi, művészeti témák, az innováció és robotika, a fiatalok és nők helyzete, az erőszakmentesség, a hétköznapi pszichológia mind olyan terület, mellyel foglalkozni kell. Ezenkívül tudományos témákat és a várostörténeti kutatások eredményeit is napirenden szeretnénk tartani. Jelentős helyismereti gyűjteménnyel rendelkezünk, és külön öröm, hogy az eddigi igazgató, Kiss Gábor főkönyvtárosként itt folytatja tovább a munkát.
– Lehet azt mondani, hogy a könyvtár a múlt és a jövő között egyfajta kapocsként szolgál?
– Tulajdonképpen igen. A könyvtárak napjainkban egy kettősséget képviselnek. A klasszikus könyvtári feladatok ellátása és az olvasás népszerűsítése alap. Az innováció viszont létfontosságú és megkerülhetetlen. Mint ahogy az is, hogy a közös múltunkat újszerű módon, a kor eszközeinek segítségével mutassuk be az egyes korosztályoknak. Mindig naprakésznek kell lenni, nem lehet leállni! Ez sokszor nagy kihívás, de úgy érzem, hogy a támogató és lelkes könyvtári csapattal közösen szembe tudok nézni vele.

vissza az elejére

Zalai Pálos monostorok nyomában

Előadás a közösségi régészeti kutatásokról

Közösségi kezdeményezésre 2016-ban indult meg Zala megyében a pálos emlékek régészeti feltárása. Az ásatások eddigi eredményeiről és a közösségi régészettel kapcsolatos kérdésekről Havasi Bálint régész, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettese és Simmer Lívia, az intézmény régészeti osztályának vezetője számolt be a közelmúltban.

– pP –

Simmer Lívia és Havasi Bálint

A Mindszentyneumban megrendezett „Pálos monostorok nyomában Zala vármegyében” című előadáson Havasi Bálint bevezetésképpen arról szólt, hogy napjainkban a múzeumoknak világszerte újra kell definiálniuk önmagukat, s újragondolni tevékenységeiket. Ennek az innovatív gondolkodásnak a része a közösségi régészet. A civil szervezetekkel, vagy magánszemélyekkel együttműködő múzeumok immár nemcsak a tudományt, hanem a szórakozást is szolgálják, továbbá szélesebb betekintést engednek a szakmai munkába. E szellemiség mentén alakult ki a közösségi régészet Zalában. 2016-ban Válluson, az egykori pálos monostorhoz kapcsolódóan kezdődött ilyen jellegű kutatómunka, Simmer Lívia szakmai vezetése alatt. A 13. században kialakuló, egyetlen magyar alapítású férfirend zalai nyomainak feltárása kezdetben közösségi finanszírozásban valósult meg, mert nem volt állami forrás az ásatás támogatására. Az igazgatóhelyettes hozzátette: valaki azért csatlakozott, mert kiskorában régész akart lenni, valaki hitbéli okok miatt érdeklődött a pálosok iránt, mások pedig a szimpla kíváncsiság, vagy a jó közösség kedvéért kapcsolódtak be civilként a munkába. A csapat létszáma folyamatosan nőtt, és nemsokára a pálos rend is felfigyelt az ásatásokra, akik aztán együttműködést kötöttek a Göcseji Múzeummal. Azóta egy NKA-s pályázatnak köszönhetően tovább folyhat a munka, és az eddigi kutatási eredmények feldolgozására is lesz lehetőségük. Erre már csak azért is szükség van, mert feltárások nemcsak Válluson zajlottak, hanem a megye többi pálos emlékhelyének környezetében is. A régészeti kutatások részleteit Simmer Lívia ismertette az est folyamán. Zala vármegyében Válluson, Zalacsányban, Óhídon, Kehidán (Eleksziget) vannak pálos nyomok. Az elmúlt évek közösségi feltárásaival ezek maradványait próbálták a felszínre hozni. A kutatómunka szinte mindenhol pozitív eredményt hozott. Válluson például 2019-re sikerült az egykori templom teljes hosszát meghatározni, de egy osszárium is előkerült (az ebben lévő csontok vizsgálata még folyamatban van), ezenkívül viseleti és használati tárgyakat, továbbá ékszert és állattartásra utaló maradványokat találtak. De Mátyás király- és Zsigmond király kori pénzérmék is előkerültek a vállusi rom környezetéből. A kolostor a 14–15. században virágzott, ám a létrejöttét még homály fedi. A régész szerint az, hogy ennél korábbi leletek is vannak, azt jelzi, hogy a pálosok megjelenése előtt már volt itt egy település. A pálos kutatással és a közösségi régészettel kapcsolatban arra is van jó példa, hogy tudomány és nyári fesztivál találkozik egymással. Az örvényeshegyi piknik szervezőinek kérésére a kis hegyi településen is elindult egy közösségi feltárás 2021-ben. A fesztivál miatt már ekkor sok civil érdeklődött az ásatás iránt. A kutatások tovább folytatódhatnak Örvényeshegyen, hiszen az a cél, hogy amit csak lehet, láthatóvá tegyenek az egykori monostorból. Idén júniusban a fesztivál egyik látványossága lesz a nyílt ásatás, melynek helyszíne pont a rendezvény területére esik. A régészek ugyanakkor jelezték: nem céljuk hogy minden pálos emlékhelyet feltárjanak a megye területén. A jövő régészgenerációinak is hagynak lehetőséget a további kutatásra. Elképzelhető ugyanis, hogy ők már új módszerekkel és új kérdésfelvetésekkel állnak hozzá a témához, ami akár más eredményekhez vezethet.

vissza az elejére