Gyógyfürdőkórház

Változás történt az Egészségügyi Minisztérium élén. Az miniszter, Mikola István új elképzelésekkel, tervekkel kezdte meg munkáját. Hogyan hat mindez a hévízi gyógyfürdőkórházra? Erről beszélgettünk Vancsura Miklós főigazgatóval.

– Az biztos, hogy az országos intézetek nem kerülnek összevonásra. Ez annyiban érinti a hévízi kórházat, hogy mi sem leszünk semmilyen csoportosulás része. Decemberben még elhangzott, hogy a szanatóriumok is bekerülnének egy közhasznú társaságba, de ma már teljesen világos, hogy erre nem kerül sor. A hévízi kórháznak mindig is az volt az álláspontja, hogy önállóan, egyedül szeretne a szükséges és elmaradhatatlan fejlesztések végrehajtása érdekében valamilyen struktúrális változást végrehajtani. Ennek egyik ága, hogy a költségvetési intézmény átalakul közhasznú társasággá. Nem új keletű ez az álláspont a fejlesztések érdekében. De elsősorban saját magára számíthat az ember és az a személyes véleményem, hogy erre továbbra is lehetőséget adhat a társasági átalakulás. Az egy másik kérdés, hogy ebben a szituációban most mennyire „kívánatos” a kht.
A fejlesztések elkerülhetetlenek és nyilvánvaló, hogy nem lehet sokáig várni. Megjelent a Széchenyi-terv, amelyben több olyan téma van, amire a hévízi kórház is teljes energiájával pályázna. Ilyenek a termál- és gyógyfürdő fejlesztés, de ilyenek az ehhez kapcsolódó szálláskapacitásnak a fejlesztése, vagy a vendéglátás fejlesztése. Tehát mindaz, ami egy ilyen kórházban benne van. Jelenleg a minisztériummal azon dolgozunk, hogy milyen formát találjunk arra, hogy a hévízi kórház is hozzá tudjon jutni a Széchenyi-tervben meglévő pályázati forrásokhoz. Vannak olyan kitételek, melyek alapján nehezen juthatunk forráshoz.
– Melyek ezek?
– Például a 25 százalékos saját erő. Az államháztartási alrendszerekből kapott pénz nem lehet. Ugyanebben a helyzetben van Balatonfüred, Mátraháza, Parád... Amikor a kórház strukturális átrendezéséről volt szó, abban nem csak a közhasznú társaság szerepelt – folytatja Vancsura Mikklós. – Többféle változat is kidolgozásra került, de ez kapta a legnagyobb hangot.
– A közhasznú társasággá alakulás lehetséges még egyáltalán?
– Erre most nem tudok még válaszolni. Azt tudom csak, amit a miniszter úr is mondott: nagy összevont társaság nem lesz. Arra vonatkozóan, hogy egy társaság, például a hévízi kórház önmagában lehet-e, erre még nincs egyértelémű válasz. Az biztos, hogy a Széchenyi-terv szempontjából előnyösebb helyzetbe lenne a kórház.
– Más lehetőség?
– Van már alternatív lehetőség, dolgozunk ezen. Miniszter úr egy nagy egészségügyi struktúraváltást tervez, többletforrásokat is szeretne bevonni, természetesen én ennek örülök és messzemenően támogatom. A hévízi tapasztalatok – amit bemutattunk az elmúlt 4-5 évben – egyébként jó alapot szolgálnak és kisugározhatnak más kórházakra is. Két dolgot lehet csinálni: vagy a szervezetet átalakítani úgy, hogy alkalmas legyen az elképzelések megvalósítására, vagy „ki kell emelni” egy független fejlesztési beruházási társaságot, amit a minisztérium létrehozhat, ami az összes területnek a fejlesztésével foglalkozna. Ha a kht. most nem megy, akkor sem szabad megállni. Akkor hozzunk létre egy fejlesztő társaságot, ami az intézetekben szükséges fejlesztéseket végrehajtja. Abban gondolkodom, hogy ennek a modelljét többféle variációban dolgozom ki. Úgy ítélem meg, – és ezt elfogadták a minisztériumban is – hogy nem létezik gyógyturizmus gyógyturisztikai progresszív ellátási helyek nélkül. A turisztikai ellátás csúcsa azok a gyógyhelyek, ahol az orvosszakma, a terápiás ismeret és a természeti erőforrás mind együtt van. A másik, ami szintén Széchenyi-tervhez kapcsolódik érinti a keszthelyi, de a többi kórházat is. Ez pedig a kórházi hotel ellátások, melyek nincsenek megfelelő színvonalon. Egy négycsillagos szállodában rosszul lévő beteget nem lehet bevinni egy hatágyas kórterembe. Nem tettem le arról, – folytatja a főigazgató, – hogy egy nagy stratégiai változást hajtsunk végre. Hogy ez milyen technikával történik, majd meglátjuk. Bízom a minisztérium vezetésében, hogy a leghatékonyabb megoldást fogja választani.
– Bizakodás, várakozás van most az egészségügyben.
– Igen, ezt érezni lehetett a miniszteri vezetői értekezleten is. Hévíznek a balneológia és a gyógyvízre alapozott komplex rehabilitációnak a hazai fellegvárává kell válnia. Nem lehet, hogy az állami tulajdonból adódó szűkös forrásai miatt hátrányba kerüljön a kórház. Előre léphetünk, ha a tulajdonos meghozza azokat a döntéseit, melyeket meg kell hoznia. Sajnos már 6-8 éve, hogy a tulajdonos ezt nem hozta meg. Éppen ezért azt várom az új egészségügyi minisztertől, hogy hozza meg azokat a döntéseket, melyek hatására a hévízi kórház felvirágozhat. Hévíz városától, vezetésétól pedig azt várom, hogy ne akadályozza a kórház fejlődését, örüljön együtt velünk az eredményeinknek. Ha nekünk segít a város, együtt erősebbek leszünk. Minden eszközzel támogassanak bennünket. Én azt tudom ajánlani az önkormányzatnak, hogy minden olyant megteszünk, ami az együttműködésünket javítja. Az élményfürdő vonatkozásában csak a kölcsönös előnyök alapján tudjuk elképzelni a közös munkát. Fontos a bizalom. Mindezt elmondtam testületi ülésen is, kértem álljanak másképpen a kórházhoz, hogy az intézet elnyerje méltó helyét. Ne csak akkor legyenek büszkék a gyógyfürdőkórházra, amikor a tófürdőt kell bemutatni különböző delegációknak. Legyenek büszkék rá minden nap...

Minden új év új elképzeléseket, terveket hoz egy intézet életében. Csörnyei Mária ápolási igazgató területéhez mintegy 220-an tartoznak: ide sorolható az összes egészségügyi szakdolgozó a gyógytornásztól, masszőrtől a fizioterápiás szakasszisztensig, ápolókig. Valamennyiük legfontosabb célja, hogy tovább szeretnék jobbítani a betegellátást, emelni a szolgáltatások színvonalát. Természetesen vonatkozik ez az ápolásra éppúgy, mint a fürdőszolgáltatásokra és az egyéb kiszolgáló személyzet munkájára.

– Azt hiszem terveinknek lehetőséget biztosít az új bérezés – mondja Csörnyei Mária. – Érdemes erről pár szót ejteni. A minimálbér emelésnek csak örülni lehet, még akkor is, ha ez most okoz feszültségeket is. De ha egy egészségügyi intézetben a dolgozók fele örül, akkor ez mindenképpen egy út a jobb felé. Ez sem egy hatalmas Tanfolyam a gyógymasszőröknek.

összeg az életszínvonal emeléséhez, de előrelépés, mert valami elindult. Egy régóta várt folyamat.
Eljött az az idő is, amikor már törvényileg is kötelezik a dolgozókat, hogy a szakmai tudásukat szintentartsák. Már elfogadták, hogy öt évenként meg kell újítani a működési regisztrációjukat és ezért valamit tenni kell. Változik a világ. Az nagyon régen volt, amikor valaki végzettséget szerzett valamiből és azzal dolgozott nyugdíjas koráig. Annyi új szakmai követelmény kerül felszínre, hogy ezeket követni kell. Ismerni és tudni kell az új ismeretekről.
Csörnyei Mária, mint mondja, szeretnék, ha a 2001-es év a képzések és továbbképzések tanfolyamok jegyében telne el. Ez nem haszontalan, a betegellátás javítását szolgálja. Emellett a nagyon komoly feladat mellett szeretnék továbbá, ha a hévízi kórház helyzetét az is erősítené, hogy a városban a szakmai képzéseket továbbra is ők vállalják.
– A minisztériumon keresztül folyó képzésekkel tartjuk a kapcsolatot a társintézetekkel. Felvállaljuk szakdolgozóik továbbképzését és várjuk is őket szeretettel.
Több ezer kezelést végeznek hetente.

A kórház munkája során teljes mértékben kiszolgálja a Hévízen megjelenő állampolgárokat, legyenek azok magyarok vagy külföldiek, helyiek, vagy az ország bármely részéről érkezők. A szállodák, panziók, magánszoba-kiadók építhetnek a kórház szolgáltatásaira. Hévíz város vezetőitől azt várjuk, hogy ismerjék el a kórház munkáját. Mi ugyanúgy dolgozunk, mint a különböző szállodák, megpróbáljuk a hozzánk fordulók, kúrázni vágyók gyógyulását elősegíteni. De azt tudni kell: nálunk nagyobbak a feladatok, nagyobb az elvárás, hiszen egy hatalmas járóbeteg forgalmat is lebonyolító intézet vagyunk – mondja az ápolási igazgató. – A járóbetegforgalom pedig kiszámíthatatlan, nálunk már megszűnt a szezonalitás, egész évben folyamatos munka folyik. Nem könnyű ennek a feladatnak megfelelni.
Ha a számokat nézzük: 2000 évben a fekvőbeteg osztályon összesen 4 ezer 500 beteg fordult meg. A járóbeteg kezeléseken 26 ezren vettek részt, plusz a fizető vendégek. A fedett fürdőben végzett összkezelések száma 2 millió egyszázezer volt a tavalyi évben. A diagnosztikai egységeknél: ODM vizsgálaton 6 ezer 500-an, RTG és ultrahang vizsgálaton 5 ezer 300-an, míg a laboratóriumban 33 ezer 100 beteg fordult meg.
Terveikről szólva Csörnyei Mária elmondta még: képzési központ a gyógyfürdőkórház, ezt a tevékenységüket szeretnék még magasabb színvonalon szervezni. Folyamatosan végzik a gyakorlati oktatásokat is: például a pécsi orvosi egyetem gyógytornászai az intézetben vannak gyakorlaton, de a keszthelyi Nagyváthyból is érkeznek a tanulók. Bővült a feladat a gyógymasszőrképzéssel. – Mindezt a feladatot a betegellátás mellett végzik munkatársaink, és adják át tapasztalataikat a tanulni vagyóknak, a kezdő egészségügyi szakdolgozóknak. Ezért pedig csak köszönet és megbecsülés jár.

Tatai Ferenc 1979 óta jár vissza Hévízre, hogy mozgásszervi problémáira gyógyírt találjon. A fa alá rövidesen odakerül majd faültetést dokumentáló kis emléktábla is, amelyen ez áll majd:„A világon eddig tevékenykedett, jelenleg tevékenykedő, a jövőben tevékenykedni fogó egészségügyi személyek tiszteletére ültette örökös tisztelete jeléül – békességgel, emberséggel: Tatai Ferenc.
2000. Vízkereszt „C” 111
Az ültetés időszakában Tatai Ferenc a C osztály 111. számú szobájában lakott, s ezért jelöli meg e helyet is. Itt kerestük fel, hogy szót váltsunk az emlékfa ültetésének indíttatásáról.– Már decemberben elhatároztam az indulás előtt otthon, hogy valamilyen módon kifejezem az egészségügyben dolgozók felé érzett tiszteletemet. December 16-án jöttem már sokadszor Hévízre, másnap Keszthelyen elmentem a misére. Ezt követően maradt időm, s a piacon járva láttam meg azt a gyökeres kanadai normand fenyőt, amelyet végül is megvásároltam. 19-én jöttem át a beutalásom alapján a kórházba, s elhatároztam, hogy a fenyőt felajánlom a „C” osztály részére karácsonyfának. Mivel akkor már díszítették az intézmény karácsonyfáját, az én kis fám ott volt velem, s szilveszter éjjelén e mellet imádkoztam. Ekkor jött az a gondolat, hogy ezt a fát itt kell elültetnem, méghozzá vízkereszt napján.
A gondolatot tett követte, s a titkárságon keresztül sikerült Tatai Ferencnek időpontot egyeztetnie Vancsura Miklós főigazgatóval, akivel közösen választották ki a fa helyét, a Tófürdő bejáratától jobbra lévő kopjafa közelében. Tatai Ferenc ma is szülőfalujában, a Kapuvárhoz közeli Himódon él testvéreivel és kisebb-nagyobb megszakításokkal tér vissza Hévízre gyógyulni, hiszen a betegsége indokolja ezt. Megszerette ezt a környezetet, a kórházat, a tavat körülölelő parkot, s nem utolsó sorban azokat, akik az ő és sorstársai panaszaira megadják a gyógyírt. Az orvosokat, a nővéreket és minden egészségügyi dolgozót. Tiszteletet érez irántuk, a munkájuk iránt, s mivel maga is egyszerű ember, a tiszteletét is egyszerű formában kívánta kifejezni. Fát ültetett, amely a megfelelő gondozás mellett akár századokig is hordozhatja az ő egyszerű üzenetét. Bízik abban, hogy a későbbiekben vissza-visszatérve láthatja majd felnőni a fát, s láthatja kiteljesedni gondolatainak hordozóját. Tisztelet azoknak, akik embertársaik baján, betegségén segítenek.