Gyógyfürdőkórház

Még csak áprilist írunk, de már március közepén elkezdtük a fedettfürdőben a szolgáltatásoknál bevezetni a túlórát. Különösen igaz ez a tangentorra és a masszázsra. Örvendetesen növekszik a kúrázók száma is, és tulajdonképpen ez a fontos Hévízen. Hogy mindenki igénybe tudja venni a gyógytó adta lehetőséget a komplex kúrával együtt – fogalmaz Vancsura Miklós főigazgató és hozzáteszi: Sajnos a március 15-i négynapos ünnep során akkora forgalom volt a tófürdőn, – 2 ezer 400-an fordultak meg egy nap alatt – hogy ekkorára a 20 éve itt dolgozók kollégák sem emlékeznek.

Hatalmas volt a tömeg, úgyhogy bizonyos időre le kellett zárni a fürdőt. Amikor a gyógytó épületeinek a rekonstrukciója folyt a 80-as években a tűz után, korlátozott öltözőhely kapacitást engedélyezett a tűzóltóság. A C épületet is beszámítva, összesen 600 férőhely van, ahol fedett és fűtött öltözőhelyen tudnak a vendégek öltözni. A márciusi ünnepek alatt nem csak a Hévízen lévő és kúrázó vendégek jelentek meg a tófürdőn, hanem bizony több busszal érkeztek egynapos kirándulók is, így alakult ki a hatalmas torlódás.
Mindez előre vetíti a nyári időszakra való felkészülés hogyanját is. Mint a főigazgató mondta, el kell gondolkodniuk, hogy a nyári hónapokban, miként fognak üzemelni, mert ha csak a környék szálláshelyeinek bővülését veszik figyelembe, akkor is megállapítható, hogy „túlépült a környék”, nagy a szálláskínálat, ugyanakkor arra senki nem gondolt, hogy a hévízi gyógytó bírja-e a megnövekedett igénybevételt.
– Nekünk az a fontos – folytatja Vancsura Miklós, – hogy a tavat a kúrázók vegyék igénybe a komplex kúra részeként. A napokban járt nálunk a környezetvédelmi miniszter úr, aki tájékozódott a kórházban az országosan kiemelt, védett természeti területen folyó munkákról, a tervezett rekonstrukciókról. Elmondta: a hirtelen megnövekedett túlépítkezés ódiumát a kórház nem tudja felvállalni. A gyógytó szolgáltatásai is végesek, nem lehet a végletekig kihasználni. Szükség lenne az élményfürdőre, amit a kórház kezdeményezett és partnere ebben a városnak, valamint gondolkodni kellene egy új terápia centrum megépítésén is. Ez többletkapacitást jelentene Hévízen. A gyógyfürdőkórház egyébként az elmúlt három évben 40 százalékkal növelte kúrakapacitását. Szerintem a 24. órában vagyunk, hogy szolgáltatási helyeket találjunk. A hirtelen megnövekedett igénybevételtől kell most óvni a gyógytavat. Azok lesznek előnyben, akik hosszú ideig kúráznak nálunk, visszajárók mozgásszervi betegségük miatt. Mindez azt is jelenti, hogy az „egynapos” vendégek háttérbe szorulnak. Tehát új aspektusba kerül a gyógytó védelme. E probléma megoldása sürgős intézkedést követel tőlünk és a várostól is.

Hévíz gyógyidegenforgalma több mint 200 éves múltra tekint vissza. 1795-ben teremtette meg Festetics György annak a lehetőségét, hogy az ide érkező látogatók, nyaralók a meleg vizű tó közelében szállást is kapjanak.

Néhány adat: 1925-ben például 15 ezer turista kereste fel a tavat, a hetvenes években ez a szám már 80 ezerre nőtt. A szálláshelyek száma a hetvenes évekbeli 5 ezer 200-ról mára 11 ezer fölé emelkedett, – és emelkedik folyamatosan – s míg 1980-ban a vendégeknek csak 19 százaléka volt külföldi, addig 1991-ben már a turisták 41 százaléka érkezett más országból. A Hévízi-tó a mozgásszervi megbetegedésekben szenvedőkön segít. Egyre több a reumás beteg, egyre fiatalabb korosztály lesz lakója néhány hétre a gyógyfürdőkórháznak. A mozgásszervi betegségben szenvedők azt mondják, tudják, állapotukon sokat lehet javítani, a kúrák és a gyógytó adta segítség után úgy érzik, ismét teljesen egészségesek...
A fájdalmat nehéz megszokni, és együtt élni vele. A terápia segít, segít a környezet szépsége, a park hangulata. Segít még a közösség ereje, az emberi szó, a kórházban kialakult barátságok. És segít a gyógyulásban a kultúra is. A 10 ezer kötetes könyvtár, amely a betegek és a dolgozók rendelkezésére áll. Pugner Ilona hat évvel ezelőtt kezdte a művelődésszervezői tevékenységet és vezeti a könyvtárat is.
– Hetente két alkalommal, hétfőn és csütörtökön délután áll a betegek rendelkezésére a könyvtár, ahol általában mintegy ötvenen fordulnak meg egy-egy alkalommal. Mivel olyan betegek is vannak, akik nehezen járnak, rendszeresen végigjárom az osztályokat, felmérem az igényeket és elviszem a könyveket a betegekhez. A könyvtár helyiségét nemcsak kölcsönzésre használjuk, különböző előadásokra is sort kerítünk.
Mint mondja, Bereczky Kálmán három éve tart kéthetenként kultúrtörténeti előadásokat. Azok a betegek, akik zenével, művészettel, irodalommal foglalkoznak nagyon szívesen tartanak előadásokat vagy éppen hangversenyt a többiek számára. Például Zimmerman István érdekes előadást tartott: Állatok a bibliában címmel. Kialakult egy olyan betegkör, akik szívesen ajánlanak fel a közösség számára egy-egy órát.
– Legutóbb például Gyűrűs Istvánné, aki nagykanizsai, dohányzásról leszoktató programmal állt elő. Az ötnapos kurzuson 13-an vettek részt, eddig kettőnek sikerült leszokni a cigarettáról. Tulajdonképpen akaratra, akaraterősítésre épült a program, nagyon érdekes volt. Kéthetente filmvetítésre hívjuk a betegeket, amely Hévíz gyógyfürdővárossá fejlődését, a gyógytó élettani hatásait mutatja be, valamint Keszthely nevezetességeit. Ezt követően kerül sor „Az orvos válaszol” című fórumra, amelyet nagy sikerrel csinál dr. Mózes Magdolna főorvos asszony.
Tovább ápolom a Magyar Zeneművészeti Társasággal korábban kialakult kapcsolatot. Tőlük – pályázat útján – kapunk évente három komolyzenei koncertet. Ezeket a programokat igyekszem egyházi ünnepekhez kapcsolni, ezzel is ünnepélyesebbé tenni ezeket a napokat. Úgy érzem, a kultúra eszközeivel is segíthetünk a betegeknek a gyógyulásban. Hiszen egy-egy könyv, hangverseny, előadás, kiállítások, ha csak órákra is, de biztos, hogy feledtetik a betegséget. Nagyon fontos a pozitív gondolkodás – mondja Pugner Ilona.
Feladatai közé tartozik még konferenciák szervezése, a kórház dolgozóinak porgramok ajánlása, színház és kirándulás szervezése. Tartja a kapcsolatot a betegklubokkal, a Crédó Alapítvánnyal, és részt vesz a nyugdíjastalálkozók szervezésében éppúgy, mint a nyári dolgozói majális rendezésében.

A fűtés ma már nem bonyolult foglalatosság. A hőérzékelőt beállítjuk, a gázkészülék a megfelelő hőfokon bekapcsol, és máris adja a meleget. Akik gázfűtés mellett nőttek fel, nem is tudják, milyen munkát jelentett régebben a szénnel, fával, olajjal való fűtés, azt meg pláne nem, mit is jelentett egész épületek, épületegyüttesek fűtése. A kórházban 35 éven át a fűtéssel foglalkozó, a fűtési részleg vezetőjeként nemrég nyugdíjba vonuló Mukics László azonban átfogó képet kapott az energiatörténet minden fejezetéből.

– Még 1966-ban kerültem a kórházba feleségemmel együtt – mondja. – Ő gyógymasszőrként dolgozott, én pedig a kazánház karbantartója lettem. Az ezt megelőző években Budapesten, a Magyar Hajó- és Darugyárban dolgoztam.
– Hogyan került Hévízre, illetve a kórházhoz?
– Tulajdonképpen visszakerültem ide, hiszen a gyermekkoromat Hévízen töltöttem. A kórházzal is ugyanilyen régi a kapcsolatom: már a szüleim is itt dolgoztak, így sok időmet töltöttem az intézmény területén.
– A kazánház karbantartójaként helyezkedett el akkor. Milyen volt az a munka, amit végezniük kellett?
– Nem volt egyszerű, annyi bizonyos. A kórház akkor két mozdonykazánnal üzemelt, öt kórházépület és a konyha volt összekötve e fűtési mód által. A többi épületben egyedi fűtést alkalmaztunk a cserépkályhától az olajkályháig. A tófürdő kokszkályhával működött, és csak a mosodának volt gőzkazánja. Egész napra bőven kijutott a munkából még úgy is, hogy akkoriban huszonkét ember foglalkozott a fűtéssel. Amire reggel a kazánokat kisalakoztuk, már hozzá is foghattunk a felfűtéshez, aztán állandóan figyelni kellett a hőmérsékletet, utántölteni a fűtőtesteket, szóval: a nyolc órát bizony végig kellett dolgozni.
– Hogyan lett Önből fűtőrészleg-vezető?
– Szinte rám maradt ez a tisztség: mivel korábban Pesten dolgoztam, szaktudásom, kapcsolataim révén én jártam fel anyagokat beszerezni, tárgyalni, tehát észrevétlenül a „kezembe adták” ezt a munkakört.
– Mikor történt váltás a fűtési rendszert illetően?
– Az első nagy változás 1967-ben zajlott: ekkor helyezték üzembe az olajtüzelésű kazánt, s a közben megépült fedett fürdő is e központi kazánházhoz került. Innen történt a melegvíz– és a gőzszolgáltatás, sőt, 6-7 éven át a Thermálnak is mi szolgáltattuk a hőt.
– Mennyi olajat „fogyasztott” a kórház egy-egy napon?
– Legalább 6-7 ezer litert. A zalaegerszegi olajfinomítóból szállították az anyagot szigetelt tartálykocsikban. A mi tartályaink a földben voltak, s ezeket mindig melegen kellett tartani, mivel az olaj égése csak 120-130 fokon lehetett tökéletes. Ma is büszke vagyok arra, hogy soha semmiféle baleset, tűzveszélyes állapot nem keletkezett nálunk. A kazánokat rendszeresen ellenőriztettük, hasonlóan az olajtartályokat is, s a tűzoltósági ellenőrzések is évente megtörténtek.
– Jelentős változásokat hozott a gáz.
– Méghozzá minden szempontból. Amikor Hévíz-szerte bevezették a gázfűtést, a kórházi részlegeknél először a szolgálati lakásokat látták el gázfűtéssel. A fürdő nagykazánházát 1994-95-ben építették át modern gáztüzelésűvé. Nem tagadom, a mi munkánk ezáltal jóval könnyebbé, na és tisztábbá vált. A gázfűtés bevezetése azonban azt is jelentette, hogy – sajnos – csökkentenünk kellett az itt dolgozók létszámát. Az egykori 22 fő helyett már csak tízre volt szükség.
A gázt egyébként pályázat segítségével vezethettük be. Környezetvédelmi szempontból ugyanis kiemelt területként kezelték – és kezelik ma is – a fürdőt és környékét, nem volt tehát mindegy többek között az sem, hogy hogyan és mivel fűtünk. Bár az olaj nagy környezeti károkat nem okozott, a tó és környéke kiemelt környezetvédelmi szerepe miatt feltétlenül át kellett állni a kevésbé szennyező gázra. Akkor adtunk be pályázatot, melynek segítségével jelentős könnyebbséggel építhettük ki a gázhálózatunkat. Nagy lépés lesz szerintem, hogy a fedett fürdő tervezett felújítása után oda már automatikus kazánt kívánnak beállítani. A korszerűsítés, a fejlesztés e téren is igen fontos. Úgy érzem, ebből a szempontból mi is „tettünk le valamit az asztalra” – ahogy mondani szokás. S ez nagyon jó érzéssel tölt el engem.

A gyógyfűrdőkórház vezetése évek óta dolgozik azon, hogy a betegek, a gyógyulni vágyók orvosi ellátásán kívül a szolgáltatások is minél magasabb szintűek legyenek. Jelenleg dolgoznak a minőségbiztosítási rendszer előkészítésén, ami – ha bevezetésre kerül – tovább emeli a kórház imázsát is. Erről a témáról beszélgettünk Szelestei Barbara minőségügyi vezetővel.

– A minőségbiztosítás bevezetésének van egy nagyon kézenfekvő oka, hogy az 1997-es egészségügyi törvény ajánlás szinten szól arról is, hogy fokozatosan kötelezővé válik a minőségbiztosítási rendszer bevezetése a kórházakban. Ez hazánkban elsősorban az ISO minőségbiztosítást jelenti. A másik fontos ok a vevőközpontúság, ami azt jelenti, hogy az ide látogató betegek számára mi garantálunk egy bizonyos szintű szolgáltatást is, amit ők jogosan el is várnak a hévízi gyógyfürdőkórháztól. A mi munkánk ezzel nem ér véget, mert egy folyamatos fejlesztés mellett kell javítani tovább a minőséget.
Az ISO sorozat 1994-es elvárásai az elmúlt évben megváltoztak, azaz új szabvány került kibocsátásra, amely a korábbihoz képest nem a dokumentálásra, hanem a folyamatközpontúságra, a vevő igényeire való koncentrálásra helyezi a hangsúlyt. Az igények felmérését követően kell egyrészt a gyógyító, terápiás folyamatokat, másrészt a kisegítő folyamatokat szabályozni, illetve szervezni, hogy az alapvető gyógyító munkát tudják a lehető legmagasabb szinten támogatni.
– A bevezetést követően kik ellenőrzik a minőségi szint betartását?
– A külső, tanúsító cég évente felülvizsgálja a rendszert, s e mellett a kórháznak is kell egy belső auditot tartania, ami éppen ezen a héten lesz első alkalommal. Rajtam kívül nyolc belső kolléga fogja végiglátogatni a kórház minden részlegét és a minőségbiztosításra vonatkozó kérdések mellett megfigyelik, hogy az ott folyó munkában hogyan érvényesül a szabályozás, illetve milyen elemeket építettek már be a munka folyamatába.
– Az előkészületek után mikorra várható a minőségbiztosítási rendszer bevezetése?
– Ez év július 3-án és 4-én lesz a tanúsító audit, s addig már elég szoros a határidő. 2002. január elejétől lesz kötelező az élelmezési csoportnál az úgynevezett HACCP rendszer, s ez a részleg elkülönítetten készül az auditra. Ez a rendszer az élelmezési rendszer kritikus pontjait monitoringozza folyamatában. A kórház és a tófürdő kapcsán nagyon fontos a környezetvédelem is. A kórház bejelentkezett egy ISO 9001-es tanúsításra, amely a minőségirányítási rendszerre vonatkozik, s van egy 14 ezres szabványsorozat, amely a környezetre vonatkozik. A tó és a környéke kiemelten védett terület, s a gyógyfürdőkórház fontosnak tartja, hogy erre is kiépítsen egy minőségbiztosítási rendszert. Ez magában foglalja a különböző eljárások kidolgozását azokra a részlegekre, ahol veszélyes hulladék keletkezhet, vagy bármilyen más, potenciális környezetszennyezés előfordulhat. Ezzel kapcsolatban kidolgozásra kerül a napi munka állandó figyelése és a vészhelyzetre való felkészülés is.
– A külföldi vendégek mennyire figyelnek a minőségbiztosítási rendszerek meglétére egy kórház esetében?
– Nagyon figyelnek, s ez is egy meghatározó tényezője a kórház üzletpolitikájának, hiszen az Európai Unión belül elterjedt minőségbiztosítási rendszerekről pontosan tudják, hogy mit takarnak. A gyógyfürdőkórház éppen ezért a marketingmunkája során is jól hasznosíthatja majd az ISO tanúsítvány meglétét.