Panoráma

Wentzely Dénes

Üzenet a Hősöknek!

Aludjatok csak Don-part holtak,
a Dnyeszter mentén porladó bakák,
aludjatok Isten békéjében
magyar Honvédek: Fiúk és Apák!

Feledjétek a szörnyű harcokat,
melyekért a véretek volt az ár,
mi enyészünk az elmúlás ködében,
a Ti hazátok örök fénysúgár!

„Mert aki hű volt, bátor és derék,
a Hazáért adta életét,
az mindörökké él a fűben, fában,
magyar rögökben, magyar napsugárban!”

(Május utolsó vasárnapján, a Hősök Napján
e verssel emlékezünk rájuk.)

Mosóház Galéria. A névben szereplő ellentmondás csak annak furcsa, aki még nem látta a Keszthely új színfoltját jelentő kiállítótermet. A Festetics-kastéllyal átellenben lévő Mosóház jelenleg a Városüzemeltető Kft. kezelésében van, s egy jó ötletnek köszönhetően – némi ráfordítással – a tetőtérben egy, a kortárs festőművészek alkotásainak gazdag tárházát felvonultató kiállítótermet avattak fel május 19-én.

Dr. Szabó Imre polgármester avatóbeszédében utalt arra, hogy egy város vezetésének mindig örömteli esemény, ha az adott település egy új intézménnyel gyarapodik, majd így folytatta:
– A galéria egy művészeti szentély, amely az alkotóművészek munkáit mutatja be. Természetesen nem csak a kultúrát szolgálja egy galéria, hanem kereskedelmi vállalkozás is, kapcsolatot teremt a művész és a műértő közönség között. Különösen öröm az, hogy egy olyan épületben jött ez létre, amelynek funkcióját meglehetősen régóta keressük, s éppen ezért régóta kihasználatlanul állt.A polgármester elismerőleg szólt a VÜZ Kft. ügyvezetőjéről, Végh Szilárdról, akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy a galériát még a szezon előtt, a Balaton Fesztivál ideje alatt meg lehessen nyitni. A Mosóház és környezetének hasznosításába – amelynek elképzelése szintén a VÜZ Kft-től ered – kitűnően beleillik a galéria is.
A megnyitó alkalmával fellépett Éli Nóra színművésznő, valamint Sümegi Eszter operaénekesnő, Csipkay Éva zongorakíséretével. A kiállítást Koplik Judit művészettörténész nyitotta meg. A Helikon Öröksége Kulturális Alapítvány nevében dr. Sólyom Sándor adta át a 2001. évi Helikon Öröksége díjat Hinterauer Lászlónak és feleségének, akiknek jelentős része volt a galéria belső kiállítóterének kialakításában.
– Honnan ered az ötlet, hogy ebben a térben egy galéria kerüljön kialakításra?
– Az épület az állam tulajdonában van, s korábban a Költségvetési Üzem – a VÜZ Kft. jogelődje használta. 1998-ban alakítottuk ki a földszinten a parkolási irodát, s már gondolkodtunk a további hasznosítás lehetőségein – mondja Végh Szilárd, a VÜZ Kft. igazgatója. – A tetőtér adott volt, s kollégámnak, Mikó Lászlónak az ötletéből eredően sikerült megvalósítani ezt a kiállítóteret.
– Mekkora ráfordítás kellet a tetőtér ilyetén rendbetételéhez?
– Mintegy 500 ezer forint összköltség kialakítással sikerült ebbe az állapotba hozni, beleértve a világítást és a parketta rendbetételét is.
– Lát esélyt arra, hogy a látogatottságot tekintve is ez egy igazi galériává váljon?
– A kastély közelsége, szomszédsága adott, s megfelelő reklámmal, ha csak a kastély látogatóinak egy bizonyos százalékát be tudjuk ide csalni, hogy megtekintsék a kortárs művészeink alkotásait, akkor ez a galéria működőképes lesz.
– Ma már klasszikusnak számító alkotók munkáit is megtaláljuk a paravánokon, a helyi alkotók mennyire kapnak itt helyet?
– A kiállítás szervezésénél két szempont vezérelt bennünket, egyrészt a kft. részéről egy üzleti vállalkozásbővítés, másrészt, hogy a keszthelyi alkotók évek óta keresnek egy megfelelő kiállítóteret az alkotásaik számára. Így a galéria kétharmadában a vállalkozási tevékenységre, egyharmadában pedig a helyi alkotók kiállítási lehetőségeire nyújt teret. A galéria üzleti vállalkozás, s ha egy-egy kép új gazdára talál, akkor rögtön betöltjük a helyét. A későbbiekben lehetséges, hogy egyes időszaki kiállításoknak is helyt adjunk.
A kiállításon találkozhat a látogató Szász Endre, Tenk László, Galambos Tamás, Amerigo Tot képei mellett a helyi alkotók válogatott anyagaival is.Cservenka György

A szakmai munka továbbfejlesztése érdekében, a magas színvonalú igényeknek megfelelő és a partnerek elégedettségét kiváltó intézményi munka megteremtése céljából határozta el a keszthelyi Gagarin utcai Napköziotthonos Óvoda kollektívája, hogy megkezdi a Comenius 2000 közoktatási minőségfejlesztési program I. intézményi modelljének kiépítését.

Amint dr. Tóth Lászlóné, az óvoda vezetője lapunknak elmondta, az ezzel kapcsolatos pályázat benyújtásával a nevelőtestület minden tagja egyetértett és élvezték dr. Sáringer Gyula országgyűlési képviselő támogatását is. A pályázat elnyeréséről a közelmúltban értesültek, így tehát az Oktatási Minisztérium ingyenes továbbképzési lehetőséget ad több óvodapedagógus számára, biztosítja a munkát segítő szaktanácsadó folyamatos közreműködését és egy számítógépet is az intézmény rendelkezésére bocsát. A minőségfejlesztési program megvalósítását 2001. szeptemberétől kezdik a Gagarin és a tagóvodájaként működő Eötvös utcai óvodában.
– Célunk a magas színvonalú, a szülők, dolgozók elégedettségét kiváló intézményi munka megteremtése – mondja dr. Tóth Lászlóné. – Az óvoda, mint nevelési intézmény a közszolgáltatás része. Ezért szükség van a közvetlen és közvetett partnerek igényeinek, elvárásainak megismerésére annak érdekében, hogy küldetésének minél jobban megfeleljen. A hozzánk érkező visszajelzések figyelembe vételével meg szeretnénk újítani munkánkat. Ez azért nagyon fontos, mert a kialakult versenyhelyzetben az intézménynek a központi elvárások mellett elsősorban a helyi elvárásoknak kell megfelelnie, s amennyiben ez sikerül, úgy intézményünk jövője, léte, a dolgozók egzisztenciális körülményei stabilizálódnak.

A túlnyomórészt francia parlamenti képviselők által létrehozott Frankofon Országok Parlamentje európai szekciójának tagjai tettek látogatást az elmúlt hét közepén Keszthelyen, a Helikon Kastélymúzeumban. A közel 100 fős csoportot dr. Isépy Tamás, a szervezet magyar elnöke, a Francia-Magyar Baráti Társaság elnöke vezette.

– Elnök úr, a Frankofon Parlamentek Közgyűlésének mi volt a konkrét témája?
– Két fontos témája volt, az egyik a diplomák elismerése és egyenértékűsége, a másik pedig a csatlakozási tárgyalások és a frankofónia szerepe a tárgyalások során. A szervezetnek 9 rendes és 11 társult tagja van, ez utóbbi csoportban található Magyarország is. A Frankofon Parlamentnek láthatóan az a célja, hogy az Európai Unió kiszélesítése során a francia szerep felértékelődjön, azaz egy kicsit vissza akarják állítani a megtépázott francia tekintélyt.
Az elnök elmondta még, hogy történelmileg Európa süllyedése mintegy 50 évvel ezelőtt, akkor kezdődött, amikor a francia befolyás, a francia szellem, a francia kultúra befolyása csökkenni kezdett. Jelenleg a francia álláspont szerint a gazdasági kihívásokkal szemben nehéz a védekezés, mert az előbb-utóbb uniformizálódni fog, viszont a kulturális uniformizálódás ellen – véleményük szerint – fel kell venni a harcot, úgy, hogy minden nemzet őrizze meg az identitását. Szerintük a francia kultúra védelme valójában nem csak a saját nyelvük és kultúrájuk védelmét jelenti, hanem ez egy védőpajzs akar lenni a kis nemzetek multikultúrája mögött.
– A francia példákban nagyon sok igazság is van – mondta Isépy Tamás, – meg kell nézni például a francia filmtörvényt. Ott az amerikai filmek vetítési díjának jelentős részét a francia filmgyártás támogatására kell felhasználni. Miért nem tudjuk ezt mi is megcsinálni? De sorolhatnám a médiatörvénnyel kapcsolatos megkötéseket is. Valójában ez az üzenete ennek a konferenciának is. A keszthelyi látogatásról szólva az elnök elmondta, hogy a képviselők ezen keresztül jobban megismerik a magyar valóságot, láthatták, hogy itt kétnyelvű gimnáziumok működnek, hogy milyen a francia könyvkiadás, és milyen Magyarországon a francia kultúra helyzete. A hét eleji plenáris ülések után a képviselők kikapcsolódni jöttek Keszthelyre, ahol a magyar kultúra helyzetét, dr. Czoma László vezetésével a Festetics-kastélyt, s annak francia vonatkozású emlékeit, és a várost is megismerhették a szabadprogram keretében.

Manapság az információszerzés, a tájékoztatás egyik legfontosabb – és egyre természetesebb – eszköze az internet. Számos cég, intézmény készíttetett már magának információs oldalt. Ezek általában országos terjedelműek. Régiós szinten azonban kevesen jelentek még meg az interneten, térségünkben talán még senki nem élt ezzel a lehetőséggel.

Holott egy-egy település vagy vidék régiós szintű felkerülése a világhálóra jóval könnyebb és egyszerűbb elérhetőséget, kiterjedtebb megismerési lehetőséget biztosít mindenki számára. Egy hévízi fiatalember, Czurda Gábor arra vállalkozott: internetes oldalt készít a Hévíz-Keszthely régió számára. Amint azonban elmondta: az önkormányzatok részéről nem talált egyértelműen kedvező fogadtatásra. Pedig a településeknek nem kell fizetniük azért, hogy rövid, tartalmas információkkal felkerüljenek az oldalra, mégis kevesen akarnak élni a lehetőséggel. Többen az önállóság igényére hivatkozva nem fogadták el az ajánlatot, mások az oldalkészítő által összeállított anyagot nem tartják megfelelőnek. Némely önkormányzatnak a készítő által kért települési címerhasználattal kapcsolatosan voltak aggályai. Felsőpáhok, Nemesbük, Karmacs, Vonyarcvashegy, Balatongyörök már jelezte felkerülési szándékát, Cserszegtomaj, Keszthely fontolgatja a lehetőséget. Alsópáhok nem járul hozzá címerének használatához, Hévíz pedig teljesen önálló oldalban gondolkodik – mondta Czurda Gábor. Az EVIP (az internet oldalt készítő szolgáltatás neve) – tette hozzá Czurda Gábor olyan széleskörű információt nyújt egy-egy településről, amellyel előre, pontosan megtudhatja bárki, hova megy, milyen szolgáltatásokat, kulturális kínálatot talál ott. Bár az önkormányzati tájékoztatáson túl minden más felkerülési lehetőségért fizetni kell, a kínálat szinte azonnal megjelenik a felhasználók előtt: keresőszámokat ugyanis nem kell beírni, hiszen egy oldalon végig lehet tekinteni a régiós kínálatot. Az ismertetőket magyar és német nyelven olvashatják az érdeklődők, de a tervek között angol nyelvű változat elkészítése is szerepel.

Három, nem hévízen tanuló középiskolás fiatal egy átszórakozott este után úgy érezte, a benne szundikáló grafikusi tehetséget és kedvet a város lakóival is meg kell ismertetnie. A fiatalok fekete színű sprével fújták be az épületeket, korlátokat, még egy buszt is. Munkájuk azonban nem lehetett teljes, mert egy rendőrjárőr lefülelte őket. A szárnypróbálgató fiatalok ellen azóta eljárás folyik. A művészetüknek áldozatul esettek részéről pedig folyamatosan érkezik a bejelentés a rendőrőrsre. A hévízi őrs arra kéri a lakosságot: akit sérelem ért, feltétlenül tegyen bejelentést akkor is, ha hasonló firkákat már jóval korábban is felfedezett lakóházán. A műveket addig senki ne tüntesse el, hiszen a rendőrség azokról – bizonyítékképpen – felvételeket készít.
Az ifjú grafikusok egyébként bevallották tettüket. Mint mondták: minden rajzuknak megvan a maga jelentése, és ezek teljesen egyértelműek, nekünk, rólunk szólnak. Aki nem érti a rajzokat, az magában keresse a hibát – szerintük.
A károsultaknak azonban nemcsak önnön hibájukat kell felfedezniük, de festő szakembereket is, akik rendet tesznek a középiskolások után. Na meg egy „kis” pénzt is – a festéket ugyanis semmi mással nem lehet a falakról eltüntetni, csak és kizárólag újabb – akár az egész épületre is kiterjedő – festéssel.