Kaleidoszkóp

Egy születésnapi buli akkor jó igazán, ha a meghívott vendégek jól érzik magukat. Esznek is, koccintanak is az ünnepelt egészségére, általában ez utóbbit el is várja az érintett, s ha az illető még magasabb beosztásban is van, hát akkor Isten éltesse. A szóba kerülő szülinap azonban emlékezetes marad, legalábbis az ünneplők közül egy valakinek, akit most a bíróság faggat éppen arról, hogy az üveg, a tartalma, vagy éppen a keze ügyébe kerülő puska volt-e a vétkes. Az emlékezetes, fenékpusztai kutatóházban kiteljesedett születésnap folytatására a keszthelyi Városi Bíróságon került sor.

Skultéty Sándor környezetvédelmi államtitkár (a közelmúltban hunyt el 56 éves korában) 2000. október 16-án ünnepelte 55. születésnapját, amely igazán emlékezetesre sikeredett. Az eseményeket ma már a vádirat alapján igyekszik rekonstruálni a bíróság, ahol a tárgyalóterem ajtajára kiírtak szerint „Kulturális javak körébe tartozó műtárgyat megsemmisítő rongálás bűntette” okán folyik eljárás a környezetvédelmi államtitkár volt személyi titkára, dr. Paróczai Csaba ellen. Az említett napon az ünneplő társaság Garaboncon, egy állófogadáson alapozta meg a jó hangulatot, majd délután innen mentek át Balaton-felvidéki Nemzeti Park fenékpusztai kutatóházába. Itt már zártabb körben folytatódtak a szülinappal járó gasztronómiai élvezetek, s az időközben fogyatkozó társaság éjfél felé már fárasztónak tarthatta a poharak egyre sűrűbb emelgetését, s kellett valami, ami feloldja az egyhangúságot. A helyiségben lógott a falon Somogyi Győző nagyméretű festménye, amely Herman Ottót ábrázolta a Kis-Balatonnál, s valószínűleg a mű nem nyerte meg a társaság tetszését, mert meglehetősen egyedi kritikának vetették alá – sajátos módon. Paróczai Csaba és egy társa kivitték a képet az udvaron lévő szalonnasütőhöz, na nem azért, hogy begyújtsanak vele, hanem hogy – más céltábla nem akadt a közelben – célbalőjenek rá. A vádirat szerint a megsérült festményt Paróczai előbb magához vette, majd később eldobta, ugyan kinek is kellene egy lyukas festmény. Nos mindezekért most vádlottként kell felelnie, a már említett, igen hosszú jogi megfogalmazás szerint. Az ügyet a keszthelyi Városi Bíróságon dr. Benedek Katalin bírónő tanácsa tárgyalja, ám a vádlott azon kívül, hogy tagadta a bűnösségét, nem kívánt vallomást tenni. A rendőrségi jegyzőkönyv egy kissé ellentmond az eddig elhangzottaknak, ugyanis e szerint a személyi titkár már éjfél felé lefeküdni készült, de altatónak még vitt magával egy borosüveget, no nem üresen. Egy buli után nem lehet várni, hogy az ember minden lépésére figyeljen, s így adódott, hogy megbotolván a kezében tartott borosüveg nekivágódott a festménynek, amelynek kitörött az üvege, s maga a kép nem bírván az üveg becsapódását, több helyen is megrepedt. A másnapi józanság azt diktálta, hogy ezt a dolgot valahogy rendbe kell tenni, magához vette a képet, gondolván, hogy majd Budapesten restauráltatja. Ám az ilyesmi vidéken sem olcsó, nem hogy a fővárosban, s a túlzottan magas restaurálási költségen felháborodva eldobta a műalkotást, s befizette a hivatalos leltári értéket, a 200 ezer forintot. Csak úgy mellékesen, akkor vajon mennyiért vállalta volna a kép helyreállítását a Paróczai Csaba által meg nem nevezett restaurátor? A vád tanúja viszont másképpen emlékezik vissza a szülinapra, a poharazás által meglehetősen megalapozott műkritika először a festmény pocskondiázásával kezdődött, s ezek után törtek pálcát felette – golyó által. A vádlott ügyvédje dr. Papp Géza némi ellentmondást vélt felfedezni a gondnoknő tanúvallomásában, hiszen, mert amíg korábban csak a személyi titkár ügybeni szerepére emlékezett, addig a mostani tárgyalásokra már javult az emlékezőtehetsége. Ekkor név szerint említette az ötlet végrehajtásának több résztvevőjét is. Az emlékek kiterjedtek Paróczai Csaba térdelő testhelyzetére, s arra, hogy a puska elsült a cél irányába. Vajon mit vétett szegény Herman Ottó, hogy halálában sincs nyugta? A keretből a gondnoknő egy kollégájával együtt távolította el a képet, amelyen egy golyó ütötte lyuk volt, ám a falon sem a kiömlő bor nyomai, sem pedig a golyó becsapódásának helye nem látszott.
A legutóbbi tárgyalás Paróczai Csaba betegsége miatt maradt el, s elmaradt néhány tanú, köztük Somogyi Győző festőművész kiértesítése e tényről. Az elnapolás ténye csak mintegy félóra múltán derült ki, bár a harmadik tárgyalás napján a tárgyalóterem ajtaján, pontos idővel feltüntetve ott volt a kiírás. Szerencsére, akadt, aki tudott e tényről. A tárgyalás folytatódik, az ügyben további tanuk meghallgatására is sor kerül.

Aki figyel a környezetére, örömmel tapasztalhatta, hogy ez évben a vadgesztenyefák – különösen a nagy fasorok fái – még júliusban és augusztusban is üde zöldek voltak, lombozatukban elenyésző számű „aknázott” levéllel.
Meg kell jegyezni, hogy az egészséges fák között itt-ott felbukkanó apró levelű, – már júliusban – sárguló, száradó küllemet mutató fák vagy farészek nem a 90-es évek közepén betelepült rovar kártételére, hanem ezen faegyedek általános (a szárazság miatt még súlyosbodó) gyengültségére utaltak. A nevezett kártevőről először 1995 júliusában a Városi Televízióban, ezen újság hasábjain pedig 1995 szeptemberében adtunk hírt.Emlékeztetőül: A fehér virágú vadgesztenyén (Aesculus hippocastanum), annak származási helyén – a Balkán déli részén – 1986-ban egy addig ismeretlen kártevő jelentkezett. A kártevő egy apró termetű (3-4 mm testhosszúságú) lepke, amely nagy tömegben, a légáramlatokkal északnyugat felé sodródott. Így jutott el a vadgesztenyelevél-aknázómolynak (Cameraria ohridella) elnevezett rovar hazánkba is.
E rovarfaj kárt nem okozó fejlődési alakjának, a lepkének apró, aranyló szárnyú egyedeit nagy számban találhatjuk a rajzási időszakokban (május elején, július elején és augusztus elején) a fák törzsén üldögélve. A károsító alak a lárva, amely a lepke által lerakott tojásból kikelve azonnal befurakodik a levél felső bőrrétege alá. A lárvák növekedésük során elfogyasztják a levél belső, zöld részét, akár 3-4 cm hosszú, 0,6 cm széles aknákat kialakítva. A fény felé tartva egy károsított levelet áttűnik, lehúzva az elhalt kifehéredett levélfelszínt pedig láthatóvá is válik a barnafoltos, mozgékony hernyó. Egy-egy (7 levélből álló) levélzetben akár 90-100 lárva is károsíthat egy időben. Amennyiben figyelemmel kísérjük a kártevő további életét, egy idő után a levélaknák végénél, a levél színén sötét, kerek foltot, a levél fonákán félborsónyi, lapos dudort észlelhetünk. Ezen a helyen felbontva a levelet, fehér ovális hártya tűnik elő, amely alatt szövedékkel bélelt kis kamrában a kártevő nyugvó alakja, a karcsú, barna, alig 4 mm-es báb található.
Keszthely Város Önkormányzata már a kártevő megjelenésének első évében felismerte a védekezés szükségességét, és 1995-től kezdődően (az országban elsőként) az évi két, esetenként három alkalommal elvégzett vegyszeres védekezés anyagi fedezetét is megteremtette a Zala Megyei Közútkezelő Közhasznú Társasággal karöltve. Az alkalmazásra került rovarölő szerek (Nomolt 15 SC, Alsystin 25 WP) az emberre gyakorlatilag nem mérgezőek és a halakra, méhekre sem veszélyesek. A hatásukat – elsődlegesen a fiatal lárvákra – „biológiai” úton fejtik ki. A hernyók az első vedlés után nem tudnak új kültakarót fejleszteni, ezért a még kisméretű levélaknákban elpusztulnak.
Mivel a vadgesztenye levelét kórokozó gombák is megtámadhatják (vörösbarna, sárga szegélyű folt vagy levélszél tünetét okozva), az utóbbi években gombaölőszer, az ez évi májusi és júliusi védekezésnél pedig – a fák erőnlétének segítésére – levéltrágya is került a permetlébe.
Az önkormányzat által felkért és szerződtetett kivitelezők permetezési technikája és technológiája – a fák hatalmas méreteihez igazodóan – évről-évre javult. Előrelépés történt abban is, hogy a rendszeresen védett nagy fasorok mellett egyre több szórvány fa és rövid fasor is kezelést kapott. Így egyre kevesebb olyan fertőzési góc maradt a városban, mint amilyenek például a Deák Ferenc utcai volt sajtüzem, vagy a volt honvédség „kerítésen túli” fái.
Mint azt az előzőekben ismertettük, a vadgesztenyelevél-aknázómoly báb alakban, a lehullott levelekben telel. A folyamatos téli avarvizsgálat tanúsága szerint, az 1998-ig terjedő időszakban minden (!) avarlevélre (7 levélből álló levélzetre) átlagosan 1 egészséges áttelelő báb jutott. Az utóbbi években – a hatékonyabb vegyszeres védekezésnek is köszönhetően – ez az arány nagyban javult és az áttelelt bábok száma a tizedére csökkent. Ennek ellenére – ismerve az egy-egy fa alatt összegyülemlő avartömeget – „felbecsülhető” a bábokból tavasszal kirepülő, tojásrakó lepkék hatalmas egyedszáma.
A sikeres védekezés alapja és kiinduló pontja tehát a lombavar megsemmisítése (égetéssel, leföldeléssel) a lombhullást követő – a következő év áprilisának közepéig tartó – időszak alatt. A lehullott lomb összegyűjtésére és megsemmisítésére a város részéről a kezdetektől történtek erőfeszítések, úgy mint az őszi lomb összegyűjtése, városon kívüli leföldelése, vagy 1998 tavaszán a Vadaskerti úton az avar leperzselése.
Természetesen tökéletes (vagy azt megközelítő) avargyűjtés csak ott várható, ahol a fák rendezett, kaszált füvű, sík területen állnak, vagy ott, ahol a környezetükre adó lakosok az árokszakaszukat is rendben tartják. Ezért van a nagy fasorok közül a legjobb helyzetben (a fák állapotában is megmutatkozóan) a Bercsényi utcai és legrosszabban a Fenéki úti fasor, ahol is a fák zöme mély árok, ill. bokros rész fölé hajlik. Ilyen helyeken nagy segítséget jelentenek (jelentettek) a szervezett avargyűjtési akciók iskokák, Keszthely Térségi Vállalkozók Klubja stb. részéről.
Mindent összegezve – úgy tűnik – Keszthely város idős vadgesztenyefái hálásak az 1994-ben váratlanul megjelent új, veszélyes kártevő visszaszorítására tett intézkedésekért.Szólni kellene még a természet segítségéről is, a kártevő lárváit fogyasztó fürkészdarazsak felszaporodásáról, az „őket” még jobban kímélő új védekezési módokról, a vágásra ítélt fehér virágú vadgesztenyefák aknázómollyal szemben ellenálló rózsaszín virágú (Aesculus xcarnea) vadgesztenye hibriddel való kiváltásáról. Ezen kérdésekről, a sikerekről a témával foglalkozó szakemberek, illetve szervezetek bizonyára szintén hírt adnak.

Dr. Czencz Kornélia egy. docens, növényvédelmi szakmérnök
Szántó András főtanácsos, erdőmérnök

Végre! Végre egy nap (vagy inkább napszak), ami az emberek egészségét szolgálta – kétszeresen – és nem kötődött az üzlethez, a pénzhez. Igen kétszeresen, mert megmozgatta az embereket, illetve mert ez alatt az idő alatt friss, tiszta, kipufogógáz mentes levegőt szívhattak a jelenlévők. Ráadásul mindez Keszthelyen, a „Balaton fővárosában”, ahol nem igazán szoktak ilyesmire reagálni a polgárok.

Szeptember 22-én délelőtt 10 és 12 óra között – városunkban idén először, – megrendezésre került az „Európai Autómentes Nap”. Az esemény – melynek a Fő tér szolgált színhelyéül – máshol nem újkeletű, hiszen 3-4 évvel ezelőtt, egész pontosan 1997-ben Franciaországban (La Rochelle városában) jöttek rá, hogy valamivel fel kell kelteni az emberek érdeklődését az egészséges életmód iránt. Az rendezvény európai méretére egyébként semmi nem utal jobban, mint hogy 2000 februárjában, Brüsszelben 13 EU-tagállam illetékes miniszterei nyilatkozatot fogadtak el a kezdeményezés támogatásáról, amelynek 2001-től Hollandiával együtt Magyarország is részese, – elsőként a tagjelölt országok közül. Ebből már egyenesen következik, hogy ezt a jó szokást máshol is átvették, tavaly például már 760 európai nagyváros részvételével rendezték meg az eseményt, amely nálunk is több nagyvárosban sikerrel debütált. Ez idén megismétlődött.
– Mi volt a célja a szombati napnak? – kérdeztük Milus Lajost, a keszthelyi polgármesteri hivatal művelődési, ifjúsági és sportosztályának vezetőjét.
– Tulajdonképpen – a franciákhoz hasonlóan – az, hogy a keszthelyiek figyelmét felhívjuk a gyalogos, illetve a biciklivel való közlekedés hasznosságára, valamint a tömegközlekedés használatára, és ezen keresztül természetesen az egészségesebb, tisztább levegőjű lakóhely fontosságára. Ehhez persze szükség volt a rendőrség, a közterület felügyelet és a parkolási iroda munkájára, akik a forgalommentes területet biztosították erre az időszakra.
– Milyen programok várták az odalátogatókat?
– Az autómentes nap Hegedüs László alpolgármester megnyitóbeszédével kezdődött – vette át a szót Béres Tibor ifjúsági és sportreferens. Ezt követte a Nagyváthy szakközépiskola néptánccsoportjának a műsora, Bertalan Zoltán vezetésével. Féltizenegytől városi futóversenyre került sor. Tíz kategóriában indulhattak a futni vágyók, ami öt fiú és öt lány korcsoportra oszlott. Ezzel párhuzamosan tehát ugyanebben az időpontban zajlott a kerékpáros ügyességi akadálypálya, illetve a KRESZ-tesztlap kitöltése, amelyben elsősorban a kerékpáros közlekedéssel kapcsolatos kérdések szerepeltek. Végül egy demonstratív jellegű kerékpározásra is sor került, a Fő tér, Helikon utca, Petőfi utca, Erzsébet királyné utca, Fő tér útvonalon.
– Melyik korosztály képviseltette magát leginkább?
– Legtöbben az általános– és a középiskolások voltak. Szám szerint a futáson 42, a kerékpáros akadálypályán 39, a demonstrációs biciklizésen körülbelül 70 fő indult. A tesztlapot pedig hetvenketten töltötték ki.
– A távokat eredményesen teljesítők milyen jutalomban részesültek?
– Az akadályversenynél, illetve a tesztlapnál nem voltak helyezettek. A tesztnél sorsolás útján ajándékoztuk meg a versenyzőket, az akadálypályát teljesítőknél viszont mindenki kapott egy pólót, plusz valamilyen apróságot. A futóversenynek már „komolyabb” tétje volt, hiszen ott minden kategóriában az első három helyezett részesült éremdíjazásban.
Ez volt tehát az első, keszthelyi autómentes nap, amikor is a levegő viszonylagos tisztaságához nem volt szükség különböző kényszerítő intézkedésekre – mint például a tizenegy évvel ezelőtti üzemanyagáremelés alkalmával – melynek következtében taxik zárták le az utakat a forgalom elől. Reméljük, nem ez volt az utolsó. Mármint autómentes napból.

Az Idősek Világnapján Hévíz önkormányzata meghívta a város nyugdíjasait, akiknek a tiszteletére a helyi kulturális csoportok adtak műsort. Az Illyés Gyula Általános Iskola sportcsarnokát zsúfolásig megtöltő „aranykorúakat” Vértes Árpád polgármester köszöntötte.

A város már hagyományt teremtett e rendezvénnyel, s mint a polgármester elmondta, meg kell becsülni az elődöket, akiknek nagy részük van abban, hogy Hévíz ma az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városa, amelyet ma már világszerte ismernek. Az önkormányzat a kulturális műsor mellett meg is vendégelte a mintegy 500 megjelent aranykorú hévízi polgárt.
– Vannak ennek az ünnepnek hagyományai a városban?
– Igen, hiszen én magam is úgy érzem, hogy Hévíz városa mindent megtesz az idősekért – mondja Vértes Árpád polgármester, aki önmagát is az idősek közé sorolja – hiszen arra kell gondolnunk, törvényszerű, hogy a mai fiatalok is megöregszenek. Az itt műsort adó, fellépő fiatalság előtt is példa ez, mert látják, hogy a város is megbecsüli az idősödő polgárait, s az utánunk jövő korosztályoktól is elvárhatjuk majd ugyanezt. Az idősek világnapján nem csak a városunk érintett lakosságának, de az országban élő „aranykorúaknak” is kifejeztük jókívánságainkat, egészséget, nyugodt, boldog öregséget kívánva.
– Tele van a sportcsarnok, mindenki eljött a hívó szóra?
– Úgy érzem, hogy az érintett korosztály mintegy 90 százaléka itt van, hiszen érzik ők, hogy meg vannak becsülve. Ez az alkalom a köszöntésen, az együttléten túl arra is jó, hogy egy kicsit jól érezzük magunkat, elbeszélgessünk velük, s nem csak a gondjaikról, de az örömeikről is.