Környezetvédelem

– A jelenleg érvényes üzemi szabályzat szerint a Balaton vízszintje 70-100 centiméter között elfogadható – mondotta Szabó Mátyás, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója. – Május hónapokban az a jó, ha a szint legalább 100 centiméter. Igazgatóságunk naponta rögzíti a Balaton adatait; idén május 1-jén 90 centis vízszintet regisztráltunk, tehát már ez jóval alulmúlta várakozásunkat. Szeptember 1-jén a mérések már csupán 55 centimétert mutattak, tehát néhány hónap alatt 35 centit apadt a víz. Így sajnálatos módon jelentős vízhiánnyal kezdtük és fejeztük be a szezont.
– Ennek egyértelműen a nyári szárazság az oka?
– A problémák valójában már tavaly kezdődtek, hiszen 2000 októberében is mindössze 58 centis mélységet jegyezhettünk. Reménykedtünk, hogy a téli csapadék majd „behozza” a lemaradást, ám az ugyancsak csapadékszegény téli hónapok nem pótolták a hiányt.
– Többek szerint a valódi probléma oka nem a szárazság, nem a párolgás, hanem az, hogy az igazgatóság a Sió-csatornán keresztül több vizet engedett le a Balatonból, mint amennyit lehetett, kellett volna.
– Valóban engedtünk le vizet a tóból. A zsilipkezelési és üzemelési naplók azonban tanúsítják, hogy ezeket a munkákat 2000. április 30-án befejeztük. S hogy miért tettük addig is? Nos, az 1998-as és 1999-es években rendkívül csapadékos időjárás köszöntött be, így a tó is meglehetősen nagy utánpótlást kapott. Ezt a magas vízállás is jelezte. Emiatt döntöttünk úgy: 2000 elején engedünk le vizet a Sió-csatornán át. Ezáltal április 11-én a január elsejei 111 centi helyett 98 centiméteres lett a vízmélység, amit mi nagyon is ideálisnak találtunk; ráadásul úgy gondolkodtunk: ha május folyamán a csapadékos idő folytatódik, újra szükségessé válhat a víz „megcsapolása”. Az időjárás azonban alaposan megtréfált bennünket: a Dunántúlra szárazság köszöntött, és ez azóta is tart.
– Lehet-e valamiféle beavatkozás a vízszint emelkedésébe?
– Ez jobbára rajtunk kívül álló tényezőktől függ. Sokat várunk a Zala vízgyűjtőjétől (ez a Balaton vízgyűjtőjének 40 százalékát teszi ki), hiszen a folyók vizének 13-15 százaléka folyik bele a Balatonba. Hiába esett azonban eső például július folyamán, a csapadék a Balatonhoz már nem érkezett el, a Zala és folyói ugyanis egyszerűen elnyelték a lehullott esőt. Mindössze 1-2 köbméter víz érkezett a tóba másodpercenként a 8-10 köbméteres „elvárással” szemben.
Nekünk csakis egyetlen beavatkozási lehetőségünk adódik: a Sió. Ha továbbra is száraz marad az időjárás, zárva tartjuk a zsilipet, és minden csepp vizet gyűjtünk a Balatonba.
Három évvel ezelőtt kidolgoztunk egy kísérleti szabályozást, amellyel 110 centiméteres szintre állítanánk vissza a Balaton vízszintjét. Ezt úgy tudnánk megoldani, hogy tavasszal többlettározást hajtanánk végre, április-májusra 110 centire állítanánk be a Balatont, így a nyári szárazságot ki tudnánk védeni. (Korábban 100 centis maximumot engedtünk.) Igen ám, de ez meglehetősen kockázatos: mi történik akkor, ha mégis csapadékos nyár lesz? A déli part települései – Berény, Mária, illetve a Zamárditól délre eső települések – mélyebb fekvésűek a többinél. Ha 110 centis vízzel indítunk májusban, és erre sok csapadék esik, hirtelen emelkedik a vízszint, és elönti a mélyen fekvő településeket. Tehát olyan vízszintet kell tartanunk, amely kárt nem okoz.

A karsztvizeknek létezik egy úgynevezett hidrosztatikai nyomása, amely a mélyebben lévő hévízekre is nyomást gyakorol. Ezek a hévízek aztán éppen e nyomás által jutnak felszínre. Ha a hévízekre magasabb szintű karsztvíz támaszkodik, megnő a víznyomás, így nagyobb lesz a vízhozam is. Térségünkben a Hévízi-tó vize kapja az utánpótlást a hévízektől, melyek hozama tehát függ a karsztvizek mennyiségétől, nyomásától. A tó vízhozamának elmúlt évekbeli csökkenése tehát részben – de hangsúlyozzuk: csak részben – „köszönhető” a csapadéktalan időjárásnak.
A szakemberek, tóvédők nyomatékosan felhívják azonban a figyelmet arra: a Hévízi-tó hozamcsökkenését nem lehet kizárólag az időjárásra fogni. Számos más, jóval súlyosabb körülmény is befolyásolja a vízhozam csökkenését (hiszen aszályos idősza-kok az elmúlt évek, évtizedek alatt többször is voltak, anélkül múltak el azonban, hogy a Hévízi-tó vízhozamában drasztikus változásokat indukáltak volna), és pontosan ezeket a körülményeket kell a közeljövőben kivizsgálni ahhoz, hogy a tavat fenyegető veszélyt kiküszöbölhessék. Ezen okok feltárásában segíthetne egy, a kormány, illetve az illetékes minisztériumok által kijelölt szakember, kormánybiztos. Hogy a hévízi környezet– és természetvédők megkapják-e a várt segítséget, egyelőre nem tudni. A kérésüket tartalmazó levelekre ugyanis a legtöbb helyről még nem érkezett válasz.

Szó esett már arról, hogy a Balaton vízminőségében az utóbbi időben jelentős javulás tapasztalható, különösen igaz ez a Keszthelyi-öböl vizére. E pozitív változás oka természetesen nem kizárólag a Kis-Balaton volt területeinek újbóli elárasztásában keresendő. Maguk a Balaton-parti települések is sokat tehetnek, és lehetőség szerint tesznek is a minőségjavulás érdekében. E tettek egyik megnyilvánulása az érintett településeken a szennyvízcsatorna-hálózat bővítése, illetve kiépítése.

Igaz, ami igaz: a Balaton partján ez nem új keletű kérdés. A csatornázási munkák már harminc éve elindultak, ám támogatás hiányában, valamint a megfelelő környezetvédelmi törvényi háttér miatt még mindig nem fejeződhettek be. Sokat lendített az utóbbi években a csatornázáson a Balaton-törvény megjelenése. A törvény egyes rendelkezéseit sokan vitatják, többen túl szigorúnak tartják, egy azonban biztos: az az előírása, mely szerint a Balaton-parton jogerős építési engedély kizárólag akkor adható ki, ha az adott település, vagy az adott terület szennyvízcsatorna-hálózata kiépült, megtette a hatását. A közműfejlesztésben nagy szerep jut az állam által biztosított céltámogatásoknak is nem csupán a Balaton, de a Kis-Balaton környékére vonatkozóan. A csatornázás szempontjából a balatoni települések jóval kedvezőbb helyzetben vannak a Kis-Balaton környékieknél, hiszen legtöbben már meglévő hálózatot fejlesztenek tovább. Balatongyöröknek például – belterületbe vonás miatt – mindössze bővítenie kell meglévő rendszerét. A közel 100 milliós beruházással a csatornahálózat teljes lefedettségét biztosítják. Vonyarcvashegy szintén bővít: három utcát csatornáznak a közeljövőben 30 milliós beruházással, további 40 millió forintért pedig Gyenesdiással közösen terveztetnek és építtetnek vezetéket.
Közösen építette ki szennyvízcsatorna hálózatát Keszthely-Kertváros és Cserszegtomaj. Utóbbi számára azonban ez a közös építkezés a falunak csupán nyolc százalékán biztosította a hálózatfejlesztést (ez a községnek egyharmad részét teszi ki). A két település közösen 600 millió forintot költött a tervezésre, kivitelezésre, de három éven belül, most már Rezivel együtt, folytatódik az építkezés. A községek együttesen 880 millió forintot fordítanak a munkálatokra. Az összeghez természetesen céltámogatást szeretnének igénybe venni; a szükséges önrészt mindkét település képviselő-testülete elkülönítette már költségvetésében. A munkák végeztével Reziben teljes csatorna-lefedettség valósul meg, Cserszegnek azonban további ütemezésre lesz szüksége, hiszen a közös munkák után a községnek még mindig csak nyolcvan százaléka válik lefedetté.
Csatornázási munkák kezdődtek Alsópáhokon is. A teljes költség 272 millió forint, ennek nagy részét céltámogatásból biztosítják. A páhoki munkák várhatóan egy év múlva fejeződnek be.
A nyár folyamán tartott, Vörsre kihelyezett kormányülésen a Kis-Balaton melletti települések is ígéretet kaptak állami támogatásra, így a remények szerint a jövő évben – miután a tervek legtöbb helyen már rendelkezésre állnak – ők is hozzáfoghatnak a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítéséhez.
A szennyvizet a zalakarosi, a keszthelyi és a zalaapáti tisztítóművek fogadják.

Miután azonban a Zalán keresztül nem, illetve igen kis mennyiségű víz érkezett ide, nyilvánvalóan számítani lehetett az apadásra.
– Talán fogalmazhatunk úgy: vádként felmerült, hogy a Kis-Balatonból egyszerűen nem engedik át a vizet a Balatonba, így a „magyar tenger” apadása részben emiatt következett be. Mi az Önök álláspontja erről? – kérdeztük Nádor Istvánt, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatóját.
– Természetesen ezzel a váddal nem tudunk egyetérteni – így az igazgató. – Nem tartjuk vissza a Kis-Balatonba a vizet, hanem egész egyszerűen a Zalán keresztül nem érkezik hozzánk sem víz. Nem véletlen, hogy a Kis-Balaton szintje is oly sokat apadt. A Kis-Balaton első ütemének térfogata egyébként 20 millió köbméter. Ha az egészet leengednénk, és beleeresztenénk a Balatonba, a tó vizének szintje akkor is csupán három centiméterrel emelkedne. Látható tehát, hogy a Kis-Balaton összes vize sem jelentene segítséget a jelenlegi problémák megoldására.
– Mi az, ami segíthet?
– Semmi más, mint a csapadék. De igazán nem is a nyári esők hiányoznak. A Balatont a téli csapadék tölti be igazán. A tavalyi esztendőben és az idei év eddigi időszakában azonban csupán egy évnyi csapadék esett le. Ez nemcsak a közvetlen térségre, de az egész Zala vízgyűjtőre veszélyes.
– A Kis-Balaton élővilága egyedülálló, számos különleges, védett állat– és növényfaj él itt. Szenvedtek-e kárt ezek a szárazság miatt?
– Az élővilágban különös kár még nem keletkezett, erről jelzést nem kaptunk. Persze, ha sok vizet engednénk át innen a Balatonba, azt az itteni élővilág alaposan megszenvedné. Ha az aszályosabb időszak tartós lesz, akkor is nagy problémát okozhat. Reméljük, ez nem következik be. Érdemi beavatkozással azonban nem élhetünk.

ADAC-mérések a Balaton-parton

Amolyan külső kontrollként immár tíz éve az ADAC Sommerservice (nyári információs szerviz) is végez méréseket az európai üdülőrégiók fürdővizeinek állapotára vonatkozóan. A szerviz a begyűjtött adatokat az Európai Unió fürdővizekkel kapcsolatos irányelve alapján dolgozza és értékeli ki. Ez irány– és határértékeket állapít meg a baktériumokra vonatkozó paraméterekkel kapcsolatban. Ha ezek az értékek megfelelőek, a vízminőség jónak vagy nagyon jónak értékelhető. A határérték túllépése esetén azonban az adott vízterület fürdésre alkalmatlannak minősül.
A szolgálat a vízminőség megállapítása mellett a strandok állapotát is véleményezi. Idén már hatodik ízben a magyarországi adatokat is feldolgozták az ADAC regionális munkatársai. Egészen pontosan a Balaton hatodszor, a Velencei-tó negyedszer, a Tisza-tó üdülőkörzete másodszor került górcső alá.
Gabriela Dobrocsi, a szolgálat regionális vezetőjének tájékoztatása szerint ebben az évben 75 Balaton-parti strand vett részt az ADAC-vizsgálatban..
Összességében elmondható – jelentette ki -, hogy a fürdővíz minősítése a Balatonnál a „jó” és a „kiváló” között mozgott. A vízminőség 19 strandon volt kiváló, 28 esetében jó, 17 strandnál pedig a jó és kiváló között mozgott a vízminőség értékelése. Az algakoncentráció alapján is jónak mondható a vízminőség; a változékony időjárás miatt sem vált hipertróffá, vagyis nem tartalmazott feleslegesen sok növényi tápanyagot.
A szerviz a strandok általános állapotára vonatkozóan is végzett vizsgálatokat. A többség jó minősítést kapott, ám a kiváló kategória eléréséhez több feltétel is hiányzik. Ilyen a szelektív hulladékgyűjtés megvalósítása, a vizesblokkok magas színvonalú higiéniájának biztosítása, vagy a többnyelvű vendégtájékoztató táblák jelenléte. Ami nagy hiányosság: a strandok döntő többségénél nincs lehetőség arra, hogy mozgássérültek is belemehessenek a vízbe. Hiányzik ugyanis a speciális blokkok, így például a hidraulikus liftek kiépítése. Miután a partvonal általában lebetonozott, illetve kővel kirakott, csak lépcsőn lehet belemenni a vízbe.

A mennyiséggel szemben a minőséggel szerencsére idén sem volt probléma. Természetesen a Balaton vízminőségéről van szó. A korábbi években kétségbeejtő volt a helyzet a Keszthelyi-öbölben, de a szakemberek néhány éve már pozitív változásokról adhatnak számot.
– A nyári időszakban hetente vizsgáljuk a vizeket – mondotta dr. Papp Elemér, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei tisztifőorvosa. – A mintavételek időpontja minden alkalommal a hét eleje. A vizeket kétféle jelöléssel látjuk el: a kék szín kiváló, a zöld megfelelő minőséget jelez. Örömmel mondhatom: idén nyáron sok kék színjelölést alkalmazhattunk. Keszthely térségében a balatongyöröki, keszthelyi, balatonberényi partokon, illetve a Helikon strandon és Vonyarcvashegy strandján végeztünk ellenőrzéseket. Minden esetben kiváló vagy megfelelő minősítést adhattunk, a vizek tehát strandolásra kiválóan alkalmasak voltak. A vízminőség egyenletesen alakult egész nyáron át, a kólibaktérium is a normális értéken belül maradt.
Nem tapasztaltuk az algakoncentráció növekedését sem, a víz legnagyobb megelégedésünkre tiszta volt.