Vállalkozók Klubja

Hogy kerül a KTVKE összejövetelére témaként a keszthelyi vívó EB? Egyszerűen. A rendezvény támogatását kérve megkeresték a vállalkozókat.

– Borosné Eitner Kinga keresett fel két nappal a szerdai összejövetelünk előtt azzal, hogy mivel a válogatottnak tart edzést, nem tud megjelenni a klub összejövetelén, tolmácsoljam a tagság felé azt a kérést, hogy segítsék a Keszthelyen sorra kerülő Junior Európa-bajnokság megrendezését – mondja Süte Lajos, a KTVKE soros elnöke. – Én tolmácsoltam a kérést az összejövetelen a tagság felé, elmondva azt, hogy mi az, amiben a segítségünket várnák. A klubtagok közül néhányan felvetették, hogy úgy érzik, nem igazán tisztességes az, hogy az ő szolgáltatásaikra viszont nem tart igényt a VB rendezősége. Magyarán arról van szó, hogy a tagságunk jelentős része folytat idegenforgalmi és vendéglátóipari tevékenységet, s a korábbi keszthelyi VB során már volt kapcsolatuk a szervezőkkel, s jelentős kedvezményeket biztosítottak a világ minden tájáról Keszthelyre érkező sportolóknak és kísérőiknek. Most viszont ezek közül a vállalkozók közül senkit nem kerestek meg, hogy a szolgáltatásaikat igénybe vegyék. Innen kezdve felmerült az a kérdés, hogy egyáltalán helyén való e az, hogy hozzánk bárki jöhet bármilyen támogatási kéréssel, ugyanakkor figyelmen kívül hagyja, hogy az itt élő és dolgozó, vendéglátásból élő vállalkozók szolgáltatásait nem veszik igénybe. A témában megoszlott a tagság véleménye, s végül abban maradtunk, hogy egyeztetünk még Borosné Eitner Kingával arról, hogy anyagi, vagy más jellegű támogatásra lenne-e szükségük. Nagyon sok minden egyéb területen tudnánk segíteni, nevezetesen elhangzott az orvosi ügyelet kérdése is, ami öt napon keresztül folyamatosan nem kis dolog. Ezt az ügyeletet felvállalta dr. Károlyi György, a Városi Kórház Gyermekosztályának főorvosa, aki időközben tagja lett a vállalkozói klubnak. Számos olyan igény is volt, ami nagy összeget jelent, de most dolgozunk azon, hogyan lehet mérsékeltebb összegekért bérelni a sátrakat, a vívószőnyegeket, az elektromos áramot, annak szerelését, és még sorolhatnám.

Azt gondoljuk, tehetünk valamit környezetünkért, az itt élő emberek sorsának jobbra fordításáért. Tesszük ezt azért, mert hiszünk az együttgondolkodás és az egysorsúság kényszerítő erejében.

– Végül is, annak ellenére, hogy nem áll fenn a kölcsönösség, felvállalják a segítséget?
– Úgy döntöttünk, hogy bár a mai napig nem kérték közülünk senkinek a szolgáltatásait, felülemelkedünk ezen a dolgon és megpróbálunk tőlünk telhetően segíteni abban, hogy a vívó VB-t zökkenőmentesen tudja megrendezni a város.
– Úgy tudom, hogy egy ilyen jelentőségű világesemény kapcsán a vállalkozók a vendéglátóhelyeken, a szállások esetében jelentős kedvezményeket is adnak, illetve adtak volna.
– Ehhez még csak megállapodás sem kell, ezt ebben a körben magától értetődőnek veszik a kollégák. Egy ekkora jelentőségű eseményen, amelyre a világ szinte minden tájáról érkeznek sportolók, számunkra sem mindegy, milyen benyomásokat szereznek Keszthelyről, s ez magától adja a kedvezmények biztosítását is. Csupán azt tarják a vállalkozók felháborítónak, hogy a szolgáltatások szintjén nincs szükség rájuk, de segítségükre, a pénzükre igényt tartanak. Mi természetesnek vesszük, hogy minden olyan helyen segítünk az ésszerűség határáig, ahol más megoldást nem lehet találni. Ez nem mindig pénzt jelent, jelenthet konkrét munkát, ötleteket, közbenjárást, és még számtalan módját a segítésnek, s erre számos példát lehet felsorolni, ezek közül a kórház gyermek-rehabilitációs részlegének a kialakítása a legismertebb. Egyébként csak indokolt esetben foglalkozunk a kérések meghallgatásával is, mert a vállalkozói klub nem ezért jött létre, s az anyagi segítség lehetősége nálunk is behatárolódik. Mi példával szeretnénk elöljárni – akár az önkormányzat számára is –, hogy kollektív gondolkodással számos megoldási lehetőséget lehet találni dolgokra, még akkor is, ha nem áll rendelkezésre minden esetben a megfelelő anyagi bázis. Jó lenne, ha más civil szervezetekkel tudnánk a köz javáért együttgondolkodni.
A KTVKE tette eddig is, ezután is az önként vállalt dolgát, tenni a közért, mert ameddig a települési önkormányzatok nem lesznek abban a helyzetben, hogy egy város, egy község a saját erejéből tudja akár csak szinten tartani az intézményeit, vagy fenntartani önmagát, addig a civil szervezeteknek is feladata, hogy összefogással tegyenek szűkebb pátriájukért. Természetesen ez egy szükségmegoldás, de a klub tagsága úgy érzi, az otthont adó város iránti szeretet okán tenni kell a jelenért, a jövőért, hogy gyermekeinknek is itt legyen biztosított a jövője.

Sokak szemét bántja a Fő téren lévő, és funkcióját igazán sem látványban, sem nevében be nem töltő szökőkút, amelybe a szél belehordja a leveleket, a gyerekek beledobálják a kavicsot, s ha jön is belőle a víz, akkor sem nyújt igazán esztétikus látványt. Mindezt Cserép Miklós is szóvá tette, ám egy kicsit tovább is gondolva az említett műtárgy sorsát.

– Gyakran kell járjak az OTP-be, és nagyon furcsának tartom, hogy Keszthelynek nincs egy normális szökőkútja a Fő téren. Mert ami van, az jobb volna, ha nem is lenne. Az arra járó németektől hallottam, amint rámutatva mondták, hogy ez még a Balkán. Természetesen ez még a németektől is túlzás, de ide tényleg kellene egy látványos szökőkút. Ezért is vetettem fel a klub összejövetelén, no meg hallottam, hogy a városháza udvarára szökőkutat kívánnak tenni, és én azt gondolom, a Fő téren előbbre való lenne egy ilyen kút elhelyezése, mint egy zárt udvaron. Sokkal többen látnák, sokkal többen pihennének meg a körülötte elhelyezett padokon. Bármerre jártam a világban, egy-egy város főtere a szökőkutakkal sajátosan jó hangulatot árasztott. Keszthely is megérdemelné, de inkább azt mondom, hogy a város Fő terén lenne szükség erre. Én azt gondolom, hogy a klub tagsága a maga módján segítené ennek a megvalósítását, s én magam is hozzájárulok ehhez. A klub már eddig is bizonyította, hogy ahol elengedhetetlenül szükséges volt, ott megtalálta a segítés módját, a kórháztól a Balatoni Múzeumig, és még számtalan példát sorolhatnék.
– Egy szökőkút tervezése, kivitelezése nem olcsó dolog, hiszen az aránylag bonyolult vízforgató berendezés is milliókba kerül.
– Ez igaz, de ha a város megtalálná ehhez egy pályázat lehetőségét, a többit a város szervezeteivel, esetleg az itt székelő pénzintézetekkel közösen kipótolnánk. Egy nagyméretű medencének a vízforgató gépészeti berendezése már alig több, mint 1 millió forintból kivitelezhető. Ha ehhez az esetleg már meglévő terveket felhasználva még pályázati pénzeket is lehetne szerezni, a hiányzó összeghez mi magunk is hozzájárulnánk. Mert ma már egyre szebb a Fő tér, ott a szobor, a parkosítás, a virágok, akkor egy valódi, szép és működő szökőkút adhatná meg a belváros valódi hangulatát.

Kevés település rendelkezik olyan ritkaságszámba menő történelmi kinccsel, mint Keszthely, hiszen Fenékpuszta a történelmi korok tanújaként igazi idegenforgalmi látványossággal szolgálhatna, ha... Ha végre valamilyen módon legalább a természeti környezetét rendbe lehetne tenni. Mert – ha kicsit játszunk a nevében rejlő szóösszetétellel – jelenleg inkább a fordított szórend a jellemző e területre, hiszen csak az örömlányok szolgáltatásai érhetők el itt, s ennek okán a jóérzésű turista el is kerüli Fenékpusztát. Annál is inkább, mivel az esztétikus környezet helyett csak a japán gumiipar használat után eldobált termékeit láthatná.

Bubla Zoltán szólt e témáról a klub legutóbbi összejövetelén.
– A város még a 80-as évek közepén csináltatott egy pályázatot minisztériumokkal, a műemléki felügyelőséggel közösen, mire ennek az eredményei összejöttek volna, addigra jött a rendszerváltás. Ezzel együtt járt egy csomó teljesen új szituációt jelentő törvényalkotás, miszerint a fenékpusztai együttes az állam tulajdonából soha ki nem adható ingatlannak minősült, műemléki, régészeti, természetvédelmi és más védelem alatt áll. Azon kívül, hogy a Helikon Kastélymúzeum Kht. megszerezte a kezelői jogát a végre bezárt lengyári épületegyüttesnek, tulajdonképpen konkrétan nem sok minden történt. A Keszthely-Hévíz Kistérségi Társulás a Pharmos Európa projektben ezt is feldolgozta. Készült erre egy olyan megvalósíthatósági tanulmány, amelynek elsődlegesen a római erőd maradványainak a minimális helyreállítása, bemutathatóvá tétele volt a lényege, hogy a mostani, rettenetes állapotok megszüntethetők legyenek. Ez is félbeszakadt, mert a folytatásra már nem jöttek össze a pályázati szándékok. Érzékletes változást jelent, hogy most tavasszal a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a kiírására a Térségmarketing Kht. adott be egy pályázatot, amelyben szerepeltetünk minden korábbi előzményt. 8 millió forintra pályáztunk, végül nyertünk 3 millió forintot. A kistérségi társulás összehívta mindazokat, akik itt valamilyen szerephez juthatnak – a Kincstári Vagyonigazgatóság, a Helikon Kastélymúzeum, a megyei múzeumok igazgatósága, a Balatoni Múzeum, a Balatonfelvidéki Nemzeti Park, a műemléki hivatal, a város képviselőit –, hogy kitaláljuk, a megnyert 3 millióhoz miként lehet előteremteni a kellő önrészt. A pénzügyi háttér még tisztázásra szorul, hiszen az elmúlt év őszén az FVM vidékfejlesztési célelőirányzatára is beadott a kistérségi társulás egy pályázatot, amelynek önrészéhez a vállalkozói klub 300 ezer forintot ajánlott fel. A megalakult munkacsoportba kamarai és a vállalkozói klub részéről Trombitás Zoltán lett delegálva. Az önrészeket hozzáadva a pályázaton nyert 3 millió forinthoz, a mintegy 5 millió forintból azért, ha többet nem is, de az állagmegóvási munkákat, a terület rendbetételét el lehet végezni. A régi kerítés már tönkrement, ezt is le kellene cserélni, meg a falak koronavédelmét, tehát a felső kövek normális visszaépítését is meg kell csináltatni. Természetesen a látogathatósághoz kellenek a megfelelő információkat tartalmazó táblák és a szóróanyagok is. A terület érdekében folyamatosan folytatódnak az érdekeltek közötti egyeztetések, de a jövő év tavaszára a felsorolt tennivalókat el szeretnénk végezni.
Bubla Zoltán elmondta még, hogy a jövő évi pályázati lehetőségekkel is élni kívánnak, hiszen a meglévő tenniakarás jó irányba mozdíthatja el Fenékpuszta sorsát.
– Fenékpuszta óriási látványosság lehet, hiszen ahol együtt van a római kor építészete és a Festetics-féle barokk-klasszicista épületegyüttes, egy csomó építészettörténeti periódus, a Kis-Balaton és a Balaton között, ez egyedülálló, és ha beindul a rendbetétele, akkor erre európai pályázati pénzeket is meg lehet szerezni.
– A vállalkozók számára miért fontos mindez?
– Mert ez a kincs az itt élő embereké is, a miénk is, és az embertelen állapotokat nem nézhetjük el. Fontos, mert ahogy említettem, egyedülálló érték és látványosság, csak meg kell mutatni a világnak, ehhez viszont emberi körülményeket kell ott teremteni. Nagyon exponált helyen, nagyon szép táji környezetben van mindez, s nemzetközi látnivalóvá lehet varázsolni.

A KTVKE az elmúlt szombaton a gyenesdiási Nagymezőn tartott gulyáspartit, amelyre a meghívottaknak ajánlásként felhívta a figyelmét, lehetőleg szabadidőruhában, s étlen-szomjan jelenjenek meg. Az időjárás is kegyeibe fogadta a kikapcsolódásra, gulyáspartira érkezőket.

A rendezvény fő támogatója a Sörüzem Kft. volt, ami részben érthető, hiszen Mihály-nap lévén Laza Mihály ezúttal kötényben sürgött forgott az italok és az ételek körül. Pál Károlynak a sütés-főzésben ezúttal számos segítője is akadt, hiszen a Borbarát Hölgyek is kivették részüket a jóból, s egymást váltva forgatták a platnin sülő finomságokat.
– A két dolog véletlenül esett egybe, s nem a névnap okán jöttünk össze – mondja Laza Mihály –, hanem már hagyomány, hogy minden szezon végén a klub tagjai összejönnek egy kicsit lazítani a nyári feszítő munka után. Most kikapcsolódunk, azután a hosszú őszi-téli estéken folytatjuk az együttgondolkodást a város, a térség szereplőivel.
– Minden évben itt, a Nagymezőn tartják az évadzáró gulyáspartit?
– Voltunk már máshol is, de itt már a negyedik alkalommal tartjuk az összejövetelt, szeretnénk ezt a területet mi magunk is egy kicsit élőbbé tenni, s a jó levegő, a természeti környezet itt mindent megad ahhoz, hogy kikapcsolódhassunk.
Igaz, a klub tagjai közül néhányan most mentek el nyaralni, s az időjárás a szüretelőknek is kedvezett, azért igazi nyüzsgés volt ezen a délutánon, s a vállalkozókon kívül Keszthely és Gyenesdiás közéletének számos képviselője volt ott Nagymezőn.

Egyre több van belőle, s egyre szebbé válik a Balaton-parton a sétány, egyre inkább vonzanak ezek a padok, hogy megpihenjünk rajtuk, s gyönyörködjünk a mi Balatonunk, s e táj szépségében. Mert sorban cserélődnek a parton a padok.

– A legutóbbi adat szerint már 18 padnak van gazdája, de azóta újabb 3 pad kelt el, így már 21 – nyerő szám – új pad szépíti a sétányt. Ha még egyszer ennyi elkelne, az azt jelentené, hogy a Helikon Szállótól a Hullám Szállóig kicserélődnének a padok – mondja Vargáné Várkonyi Erzsébet. – Nem gondoljuk, hogy egyszerre sikerül kicserélni a játszótér körüli padokat is – ez is jó lenne, de már ez is szép eredmény.
– Honnan tudható, hogy melyik padot ki „vette” meg?
– Mindegyiken réztábla lesz, amelyet egyszerre szeretnénk majd kitenni. A táblákon mindenki maga határozza meg a szöveget, de ez általában vagy a cég, vagy a család neve lesz. Nagyon tetszik az, hogy Katona Kálmánékon kívül már két család is van, akik a szüleik emlékére állítottak padot a parton. Ez így egy csodálatos dolog, hogy régi keszthelyi polgárokra is emlékeztetni fognak ezek a padok. Vásárolt már a média is, a Helikon Rádió és a Keszthelyi Televízió közösen, de a KTVKE is rendelt már padot, s a Borbarát Hölgyek sem akarnak lemaradni e téren.
Az akció tovább tart, talán már az eddigi példák is ragadósak lesznek. A réztáblákon keresztül akár egy egész város leteheti a parton a névjegyét, intézmények, pénzintézetek, vállalkozások, de további családok is. Egy-egy parti séta során – talán már a jövő nyáron – elég lesz a padok mellett végigsétálnunk, hogy képet kapjunk a város polgárságáról. A szépen csillogó réztáblák névadójuk városszeretetét tükrözik majd vissza reánk.