Kultúra

Újabb emléktáblával gyarapodott a hévízi Szent András kórház falán lévő panteon: az október 12-én tartott ünnepi megemlékezésen – amelyre a „Hévízfürdő 200 éves” Alapítvány és a kórház közös szervezésében került sor – ifj. Reischl Vencel emléktábláját leplezték le.

Vancsura Miklós, a kórház főigazgatója üdvözölte a megjelenteket, köztük dr. Festetics Györgyöt, aki Bécsből érkezett az ünnepi eseményre, és Kukorelly Pált, ifj. Reischl Vencel unokáját, aki Genfben él. A főigazgató köszöntője után dr. Kiss Lajos , a „Hévízfürdő 200 éves” Alapítvány kuratóriumának elnöke szólt, aki arra mutatott rá: a város e táblával régi adósságát törleszti a Reischl-ek felé.
Ifj. Reischl Vencel személyét és tevékenységét Tar Ferenc történész méltatta, többek között megemlékezett arról, hogy az akkor már 65 éves „vállalkozó” 1905-ben 35 évre bérbe vette a Festetics uradalomtól Hévízfürdőt, és jelentős beruházásokkal modern gyógyfürdővé tette: a szegényes, korszerűtlen épületeket lebontatta, a megmaradtakat felújíttatta és kibővíttette. 1905 után megkezdődött a régi tavi fürdőházak felújítása, megépült a tükörfürdő, zárt és nyitott kabinok készültek, és ekkor épült meg a tó jellegzetes főbejárata is.
Megvalósult a közművesítés, gyógyszertár, könyvtár, zenepavilon létesült. Ifj. Reischl Vencel 1923-ban bekövetkezett halála után fiai működtették tovább a hévízi családi vállalkozást. Az ő tevékenységüknek köszönhetően vált Hévíz már a II. világháború előtt európai rangú fürdőhellyé.
Az emléktáblát dr. Festetics György, Kukorelly Pál, Vancsura Miklós és dr. Kiss Lajos közösen leplezték le.

Az elmúlt hét közepén ünnepélyes keretek között avatták fel a Goldmark Károly Művelődési Központ és Szabadtéri Színház kerámia műhelyét. A Lehel utca 2. szám alatti, egykori mosóház egyre inkább a művészetek otthona lesz, hiszen a tetőtérben kialakított galéria mellett a földszinti részben működhet a jövőben az eddig már számos hazai és külföldi sikert elkönyvelő kerámia szakkör. Az ihletett alkotásokhoz az új környezet belső miliője is hozzájárulhat a jövőben.

A fiatalok már birtokba vették az új alkotóműhelyt.

Cséby Géza, a művelődési központ igazgatója elmondta, hogy az 1970-es évek végétől működött a GKMK-ban a kerámia szakkör, összefogva mindazokat, akik az agyagból kívántak alkotásokat létrehozni. Az összetéte- lében folyamatosan változó szakkör tagsága egy igazi alkotó műhelyt hozott létre, amely Simon Edit vezetésével a hazai és a külföldi megmérettetésekről is számos díjat hozott el Keszthelyre. Az évek során a GKMK folyamatosan bővítette a szakkör eszközállományát, így kaptak egy új égetőkemencét, új lábbal hajthaható, majd elektromosan hajtott korongokat, s az alapanyagot, a mázakat is az intézmény biztosította. Mindezt annak tudatában, hogy ebben a műhelyben valódi érték jön létre. A színház építése szükségessé tette az új hely keresését, s több sikertelen próbálkozás után dr. Szabó Imre polgármester javasolta a mosóházban rejlő lehetőséget.
– Milyen forrásból valósították meg a felújítást?
– Az önkormányzat a felújítási kérelem egy szűkített változatát fogadta el, amely így is több százezer forintot tesz ki. A GKMK ehhez még hozzátette a szükséges összeget, s a műemléki felügyelőség bekapcsolásával valósult meg a rekonstrukció. A szakipari munkákat szakmai és műemléki előírásoknak megfelelően kellett elvégeztetni, de a felújítás jelentős részét a szakkör tagjai, jórészt a gyerekek végezték, saját kezűleg.
– Minden elkészült az avatásra?
– Meg kell oldanunk a vízvételi lehetőséget, mert ennek a beruházását anyagilag nem tudtuk fedezni, márpedig a szakkör munkájához ez elengedhetetlen. A VÜZ Kft-vel közösen próbálunk egy áthidaló megoldást keresni. Az ablakok cseréjére is sor kerül a közeljövőben, ezek már megvannak, s megfelelnek a műemléki előírásoknak, csupán akkor történik meg a csere, ha ablakonként a GKMK 8 ezer forintot ki tud majd fizetni. Természetesen ezek jóval többe kerülnek, és majd a plusz bevételünkből fogjuk finanszírozni a cserét. Egyrészt ez műemlékileg kötelező is, másrészt jelenleg szimpla ablakok vannak az épületen, tehát a téli hidegben sokszorosába kerülne a helységek kifűtése.
Az új helyért a GKMK nem fizet bérleti díjat sem, noha az épület kezelését az ÁPV Rt. a kastélynak adta át, így dr. Czoma Lászlónak köszönhetően csupán a rezsiköltség és a helységek állagmegóvása terheli a karámia szakkör működtetőjét, a GKMK-t.


Szabó Orsolya a zenét „festette” meg.	Bunda János István alkotásai.

Társművészetek – „Hang – Színek” Szabó Orsolya zongoraművésznő kiállításán. Különleges élmény, s főleg azoknak, akik a kiállítás megnyitóján megtekintették az alkotásokat, s utána részt vettek a művésznő zongoraestjén. A Helikon Kastélymúzeum biliárdtermében dr. Czoma László köszöntését követően dr. Csaplár Ferenc, a Kassák Múzeum igazgatója szólt a zene képi megjelenítésének különös világáról, s arról, hogy egy művész lelkében miként jelenik meg láthatóan a dallamok világa.

Ugyanezen a délutánon nyílt meg Bunda János István festőművész tárlata is a kastélyban, s ugyancsak különleges zenei élménnyel gazdagodott a megnyitón megjelent közönség. Szőke István gitáron előadott egzotikus dallamai idézték az álmokból felidézett, s a vásznon időtlenségbe merevedett világot, amely a művész alkotásairól köszön vissza a nézőre. Dr. Czoma László köszöntőjét követően ezt az álomvilágból megformált látásmódot dr. Feledy Balázs művészeti író, a Vigadó Galéria igazgatója elemezte megnyitójában. A nagyméretű képek mindegyike valóban az álomvilágot idézi, felvillanó, s aprólékos precízséggel kidolgozott, már-már fotónak tűnő motívumokkal, s egzotikus világot sejtető portrékkal. Valódi művészet az, amit láthat a néző, s ezt igazolja, hogy a képek mindegyike hatással van reánk. Elgondolkodtat, s gyönyörködtet egyszerre, hiszen a belső világunkból idéz valamit, amit csak egy avatott művész tud láttatni, visszaidézve álmainkat.
A tárlatot október végéig tekinthetik meg az érdeklődők.

Azokra a hangokra, amelyeket már évszázadok – sőt évezredek óta – hallanak, hallgatnak az emberek. Néha csak úgy, háttér „zajként”, ám olykor tudatosan, átad- va önmagukat a műélvezetnek. Műfajait tekinteve számtalan változata létezik. Kezdve az ősi, primitív dallamoktól – melyeket a kor szellemének megfelelő, hasonlóan kezdetleges „hangszerekkel” kísértek –, a középkor egyházi énekein, majd a később kialakuló komolyzenén keresztül a különböző könnyűzenei stílusokig.

Amelyeknél persze, már összetettebbé váltak a hangszerek, és így a hangzás is. S itt már olvashatóak is voltak a kulcsszavak: dallam, ének, hangszer, amelyekből már mindenkinek egyértelművé válhatott, a zene hangjairól van szó. Ezen alkalomból, Hévízen idén először emlékeztek meg a Zene Világnapjáról egy hangverseny keretében.
A hangverseny egyébként éppen az egyes stílusok keveredésének jegyében zajlott, melyről a műsor egyik főszereplője, a Hévízen vendégszereplő wuppertali (Németország) Bergische Musikschule kamaracsoport szólistái gondoskodtak, akik többek között Eberhard Werdintől a Magyar Szvit és Bartók Béla: Három gyergyói népdal című művet adták elő.
A németországi kapcsolatokról, és az idei világnapról a köszöntő házigazdája a Musica Antiqua Együttes művészeti vezetője, Varga Endre mondta el a következőket: – A wuppertaliakkal való kapcsolat tíz évvel ezelőtt kezdődött, s most úgy gondoltuk – annak ellenére, hogy a hangversenyt a Musica Antiqua Együttes szervezte –, kapjanak nagyobb szerepet, teremtsék meg inkább ők a műsor hangulatát. A koncert érdekessége, hogy a reneszánsztól a pop zenéig különböző stílusban hallhattuk az egyes műveket. Ennek egyik legjobb bizonyítéka talán az est zárószáma, melyet a wuppertali zeneiskola pop band-je adott elő.

vissza az elejére