Alakul a jövő kórháza

Hódított a díszmagyar

Fejlődőben a Kertváros is

A mesék világában


Lakossági fórum az átalakításokról

Alakul a jövő kórháza

Az év vége felé minden intézmény igyekszik számot adni az év folyamán végzett munkájáról, a fejlesztésekről, a további tervekről. Így volt ez az átalakulási folyamatát elkezdő kórház esetében is, hiszen az intézmény vezetése a felügyelő tanáccsal közösen rendezett lakossági fórumot, hogy közvetlenül tájékoztathassák az itt élőket a kórházban folyó munkákról, a betegellátásban elért eredményekről, a fejlesztésekről. A fórum célja volt az is, hogy a lakosság közvetlenül az egészségügy vezetőitől, dolgozóitól kapjon választ a feltett kérdéseire.

A fórumon Németh Rezső, a kórház felügyelő tanács elnöke adott tájékoztatást az összejövetel céljáról, majd dr. Szenkovszky Adrienne igazgató szólt az intézmény infrastrukturális átalakulásának többlépcsős megvalósításáról. Sajnálatosnak tartotta, hogy a lakosság részéről meglehetősen gyenge érdeklődés mutatkozott a fórum iránt, pedig az átalakítások, a racionalizálások elsősorban a betegek érdekeit szolgálják. Az igazgatónő szólt arról, hogy ma a kórházak sorsa társadalompolitikai téma, s a nehéz helyzetből való kiutat keresik a költségcsökkentéssel is járó átalakítások során. A kórházak költségvetési intézményként működtek 1992-ig, majd a bekövetkezett változás során átalakult a finanszírozási rendszer, s elsősorban a piacgazdaság érvényesül. Az OEP zárt kasszából, évi 492 milliárd forintot fordít a gyógyításra, s ezt a keretet nem léphetik túl. Így a teljesítményeket kell tudatosan visszafogni, s ez az ellátás színvonalára is kihat. Kiszámíthatatlanná vált a kórház gazdálkodása a csökkenő bevételek okán. Mindennek köszönhető, hogy amíg másfél éve még csak a kórházak 1/3-a volt eladósodva, addig mára ez az arány már 50 százalék. A bérek hiányosan érkeznek, a keszthelyi kórház 17 százalékos bérfedezet hiánnyal dolgozott ebben az évben. A kiadások áttekintése tette szükségessé, hogy azokat a lehetséges alsó határig szorítsák le. A minimálbér 50 ezer forintra való emelése további feszültségeket okoz az egészségügyben, hiszen egy segédápolónak meg kell adni az 50 ezer forintot, addig egy 25 éves egészségügyi múlttal dolgozó ápolónak mindössze 53 ezer forint a fizetése.
Az igazgatónő ismertette a megjelentekkel az átalakítás 5 ütemének tematikáját, a bővülő szolgáltatásokat, majd a telefonon, és a jelenlévők által feltett kérdésekre adtak választ a kórház vezetői, főorvosai.

vissza az elejére


„Kisködmön-díjat” kapott

Hódított a díszmagyar

Hódi Bernadett már az általános iskolában érdeklődött a varrás iránt, ezért is döntött a keszthelyi Műszaki Szakközépiskola mellett, amikor – lassan öt éve – a pályaválasztásra került a sor. Döntését nem bánta meg, a szakma szeretete továbbra is megmaradt, ezért is nevezett be tavaly tavasszal a „Mesterségem címere: Aranyvarrótű” pályázatra, ahol a hagyományőrzés kategóriában vállalta, hogy elkészít egy női díszmagyar öltözetet.

Hódi Bernadett két tanárával.Bernadett választása hosszas kutatómunka után a Néprajzi Múzeumban kiállított ruhára esett, amely a Windischgraetz család tulajdonát képezte, és az 1867. június 8-i koronázáskor viselte valaki a családból. A sötétzöld bársony ruhát úri hímzéssel, arannyal varrták ki, felső részét bézzsel kombinálták. Kiegészítője egy aranyhímzésű kötény és egy pártával díszített fátyol.
Nos, erre a feladatra vállalkozott Bernadett; munkájában segítségére voltak tanárai, Kardos Józsefné és Kissné Renczes Judit, valamint Szuper Viktória népi iparművész, aki a nyargalásos hímzés titkaiba vezette be Bernadettet. Az anyagok beszerzése sem volt egyszerű feladat: a bársonyt Pesten sikerült megvenni, a cérnákat Hévízen. Mintegy 45 ezer forint, és körülbelül három hónap – benne a teljes nyári szünet – kellett ahhoz, hogy a ruhát idén ősszel be lehessen adni az elkészítés módját leíró dokumentációval együtt.
Az eredményhirdetésre november 17-én a Gödöllői Divatnapok keretében került sor. A Bernadett által készített ruha elnyerte a kategóriájában fődíjnak számító „Kisködmön-díjat”, és a legjobb dokumentációért járó jutalmat is. A számos egyéb tárgyjutalom mellett még egy igazi kisködmönt is hazahozhatott az Asbóth Sándor Szakközépiskola végzős technikusa. 
Amint Bernadett elmondta, mindenképpen szeretett volna továbbtanulni a textilipari főiskolán, ahova idén sikerrel felvételizett; a díjjal szintén együtt jár a felvétel, úgyhogy egészen biztos, hogy ősztől ott folytatja tovább tanulmányait... 

vissza az elejére


Fórumon értékelték az évet

Fejlődőben a Kertváros is

Az év végi hagyományos összejövetelen adott tájékoztatást Vértesaljai András képviselő a Kervárosban, ahová a lakosságon kívül a város vezetői, a szomszédos települések polgármesterei, s a hivatal dolgozói is meghívást kaptak.

A 2001. évi fejlesztések ismertetése mellett a képviselő szólt a 75-ös út városrészt érintő szakaszán, a Napfény-soron a sebesség csökkentésének lehetőségéről, a sugárzásra áttérő keszthelyi televízió adásának foghatóságáról, a Gyöngyös-patak melletti sétaútról. Varga Zoltán, Cserszegtomaj alpolgármestere a rendezési tervek átdolgozásának fontosságát emelte ki, Vincze Józsefné dr., Keszthely jegyzője fontosnak tartotta, hogy minél előbb elkészüljön az utcanévjegyzék, hiszen ez fontos egyebek mellett a közeledő választások miatt is. Szóba került ismét a 75-ös út melletti tüzép telep környezetében lévő feltöltés, amelynek felszámolására már több feszólítást küldött ki a hivatal, kérve az eredeti állapot helyreállítását.
– Ennek az évnek a legnagyobb eredménye, hogy elkészült a szennyvízcsatorna-hálózat, s elkészült az összes útfelület – mondta kérdésünkre válaszolva Vértesaljai András. – Ugyancsak nagy beruházás volt a digitális térkép elkészítése, amelyet a megyei földhivatal is átvett. Így a Kertváros rendelkezik egy komplett közműhálózatos térképpel, amely a további fejlesztések szempontjából is nélkülözhetetlen.
– Milyenek a városrész további fejlődésének a lehetőségei?
– Én úgy érzem, hogy nagyon jók az adottságaink. A szombathelyi vízügyi igazgatóságtól megkaptuk a Gyöngyös-patakot használatra, ez óriási lépés, mert a Hévízen nyaraló, gyógyuló, vagy csak oda látogató vendégek számára lehetőség nyílik a patak mentén átsétálni a Kertvárosba, kirándulási célponttá is válhatunk, s íly módon szervesen összekapcsolódhat Cserszegtomaj, Hévíz, Keszthely és a Kertváros. A városrésznek nincs más lehetősége, mint a vendégvárás és a vendéglátás, s mára a porták is megszépültek, ezek utcafronti része is gondozottabb, s igazán vendégcsalogatóvá vált a városrész. Igen nagy lett az építkezési kedv, ám ennek ellenére a Kertváros megőrizte a sajátságos hangulatát. 
– Mennyire komplett ma a városrész infrastruktúrája?
– Mára mintegy 80 százalékosnak mondható, a digitális térkép alapján már tervezhető a csapadékvíz elvezetés is, ám ez egy 600 millió forintos beruházás lenne. Ha ehhez elnyerjük a pályázati támogatásokat és az önkormányzat is tudja majd biztosítani a szükséges önrészt, akkor ez is elkészülhet két-három éven belül. 
– A meghívott vendégek között van dr. Bertalan János, a rendőrkapitányság vezetője is. A rendőrség felé milyen kérése van az itt élőknek?
– Alapjában véve a Kertváros közbiztonsága jónak mondható, a legtöbb problémát a besurranásos lopások okozzák, s tudjuk, hogy ez ellen nagyon nehéz hatóságilag tenni, csupán a lakosság elővigyázatosságával lehet ezt kivédeni. Gondolkodunk azon, hogy egy helyi polgárőr egyesületet hozzunk létre, de én sokkal hatékonyabbnak tartom a SZEM – szomszédok egymásért – mozgalmat, hiszen ez kis odafigyeléssel sok problémát előzhet meg.
– Ezek az év végi beszélgetések mennyire viszik előre a városrész sorsát?
– A beszámoláson kívül mindig felvetődnek olyan problémák, amelyekre esetleg nem tudtunk kellőképpen odafigyelni. A lakók is elmondják az észrevételeiket, s ezek is beépülhetnek a jövő terveibe, vagy megoldandó feladataiba. 
A képviselő az elmúlt hét végén Rómába utazott, hogy dr. Szabó Imre polgármester megbízásából tárgyaljon a szentszéki nagykövettel, ugyanis az elképzelés szerint Keszthely legmagasabb pontján egy haranglábat kívánnának felállítani, s ennek a harangját – ha eredményesek lesznek a tárgyalások – a húsvét előtti héten a Szent Péter téren szentelné fel a Pápa. A küldetés eredményéről beszámolunk majd olvasóinknak.

vissza az elejére


Végleg a Csány-iskoláé a serleg

A mesék világában

Immáron harmadik alkalommal került megrendezésre az alsó tagozatosok városi mesemondó versenye. Az Olvasás Éve keretében 2001 november 19-től december 1-ig tartó Gyermekkönyvhét első rendezvényét Cséby Géza műfordító, irodalomkutató, a Goldmark Károly Művelődési Központ igazgatója nyitotta meg. Mellette a zsűriben helyet foglalt Kálmánné Bodó Edit kulturális menedzser, a GKMK igazgatóhelyettese és Bonnyai Ágnes, a művelődési- és sportosztály munkatársa. A zsűri elnöke Bakonyiné Ligeti Mária tanár volt.

Csernák Ádám 2. helyen végzett.– Bármilyen nem verses, három perc időtartamú mesével, iskolánként négy tanuló nevezhetett. Idén öt általános iskola 17 tanulója mondta el az általa kiválasztott és megtanult mesét. Korcsoportonként az 1-3. helyezettek oklevelet és könyvjutalmat kaptak, emellett minden versenyző emléklapot illetve jutalomkönyvet vihetett magával. A verseny szabályai szerint a mesemondó verseny vándorserlegét az az iskola nyeri el, amelynek versenyzői a legmagasabb pontszámot érik el. Amelyik intézmény az évek során háromszor viszi el a serleget, annak a tulajdonába kerül. Ez az iskola ebben az évben a Csány László Általános Iskola volt – tájékoztat Kovács Éva, a gyermekkönyvtár vezetője.
– Milyen szempontok alapján ítélkezett a zsűri?
– A gyermekek szépkiejtése, szövegtudása valamint előadásmódja volt a három fő szempont.
– Milyen programokat állítottak össze az idei gyermekkönyvhétre?
– Az alsó tagozatosok mesemondó versenye után a következő rendezvény a kiskunhalasi Lyra együttes zenés műsora volt. A zenekar tagjai megzenésített gyermekverseket adtak elő. Ezt követte a november 23-i Olvasóház, majd a november 26-án megrendezett óvodások városi versmondó versenye. Novemberben még két író-olvasó találkozóra is sor került: 27-én Pálfalvi Dorottya, 29-én pedig Nagy Franciska meseírók könyveit ismerhették meg a gyerekek.
– Olvasnak mostanában a gyerekek?
– Az olvasás szeretete változó a mai gyerekeknél, de aki betér ide, az kíváncsian forgatja a könyveket. A kérdés első részét illetően az a tapasztalatom, hogy nagyon nagy sikere van az ismeretterjesztő könyveknek, ám sokan ránk bízzák a könyv kiválasztását, segítséget kérnek tőlünk a mű ajánlásban. Éppen ezért próbálunk a gyerekek fejével gondolkodni, s megtalálni a számukra legjobb könyvet. Ehhez persze elengedhetetlenül fontos a gyermekek ismerete.
– Régebben az általános iskolákban szerveztek könyvtári foglalkozást. Létezik még most is ahhoz hasonló?
– Igen, csoportos foglalkozásokat mi is szervezünk, amelyre előre jelentkeznek be az iskolák. Tanév elején megadtuk a havi témaajánlatot, de természetesen bármilyen kérés szerint lehet azon változtatni. Nagyon sok zenét, játékot, mozgást, például drámajátékokat viszek ezekbe az órákba – folytatja –, hiszen ez nem tanóra jellegű, tehát nem az a célja, hogy a gyerekek végig üljenek több órán keresztül. Próbálom úgy irányítani a foglalkozásokat, hogy inkább a gyerekek beszéljenek az adott témáról, s ne rólam szóljon a történet.
– Milyen új programokkal várja a gyermekkönyvtár a látogatókat?
– Több újdonság is van. Ezek közül az egyik az Olvasóház, amely egy izgalmas út lehet az olvasókedv felkeltésére. A másik a Varázslatos karosszék című program, ami rövidebb mesékkel, beszélgetési és alkotási lehetőséggel várja a könyvvel épp csak ismerkedőket, az Olvasóházzal párhuzamos péntek délutánokon.

vissza az elejére


Hévíz, Keszthely és Vidéke

Zala Média online