Kultúra

Szarka László képviselő, a kulturális, oktatási és sportbizottság elnöke – a hévízi általános iskola igazgatója –, az állami támogatás mértékére hivatkozva kezdeményezte az Illyés Gyula Általános Iskolában zeneiskolai tagozat létesítését. Felhívta a testület figyelmét arra, hogy a zenei tagozat létesítésével lehetőség nyílna azon együttesek hévízi működésére, amelyek jogilag a keszthelyi zeneiskolához tartoznak (Musica Antiqua Együttes, fúvószenekar, zongora oktatás). A képviselő rávilágított arra is, hogy a hévízi önkormányzatnak a keszthelyi zeneiskola részére nyújtott támogatás illetve az állami fejkvóta mértéke biztosítja azt az összeget, amely a zeneiskolai tagozat beindításához és működtetéséhez elegendő anélkül, hogy többlet költségek merülnének fel. Elmondta továbbá, hogy helyi zeneiskolai tagozat létesítése esetén az oktatás rendjét illetően sem kellene alkalmazkodni a keszthelyi intézményhez.
Ezt követően dr. Keserű Ákos jegyző hozzászólásában rávilágított, hogy a zeneiskolai tagozat létesítésére irányuló pénzügyi számításokat az írásos előterjesztés nem tartalmazza, ezért alternatív határozati javaslat került megfogalmazásra. Ezután ismertette a javaslat második pontjának tartalmát, amely szerint a zeneiskolai tagozat létrehozása oly módon támogatható, hogy annak költsége az állami normatívát és a hévízi önkormányzat részéről a keszthelyi Festetics György Zeneiskolának nyújtott magas támogatás mértékét nem haladhatja meg. Naszádos Antal arról szólt, hogy a zeneiskola hévízi tanulóit az Illyés Gyula Általános Iskolában való zeneiskolai tagozat létesítésével nem éri hátrány. Az oktatói létszám biztosított, a pénzügyi előirányzat rendelkezésre áll. Szarka László hozzátette még, hogy a jelenlegi rendszerben is a hévízi általános iskolában zajlik a zenei oktatás. A dologi kiadás költsége az iskolát terheli. Hangsúlyozta, hogy zenei tagozat létesítése esetén a tanulói létszám 72 főről 100-110 főre bővülhet. Felhívta a figyelmet arra, hogy a képviselő-testület igenlő döntése esetén a hévízi általános iskola a keszthelyi zeneiskolától átveszi a zenekarvezetőket és a zongoratanárt, továbbá plusz egy zongoratanárt és egy félállású fuvolatanárt is alkalmazna. A fentiek szerint egy főigazgató-helyettessel – amelynek személyét Varga Endrében, a Musica Antiqua Együttes művészeti vezetőjében látja – és négy fő zenepedagógussal bővülne az iskola tanári kara.
Vértes Árpád polgármester az elhangzottak alapján támogatta a zenetagozat létrehozására irányuló törekvést. Kifogásolta viszont, hogy a fúvószenekar felszerelését a hévízi önkormányzat biztosította, működési szempontból viszont a keszthelyi zeneiskolához kötődik. Végül a képviselő-testület egyhangúlag, kilenc igen szavazattal meghozta azt a határozatot, amelynek értelmében Hévíz város képviselő-testülete 2002. augusztus 1-jei hatállyal zeneiskolai tagozat létesítését határozza el az Illyés Gyula Általános Iskolában.

Írók és iskolák

Az elmúlt év decemberének közepén a Fejér György Városi Könyvtárban mutatta be dr. Szirtes Gábor szerkesztő Laczkó András, Móricz Zsigmond-díjas író új kötetét, melynek címe: Írók és iskolák. A szerző ezúttal pályatársait faggatta a diákévekről, a tanulmányaik során szerzett jó és rossz tapasztalataikról, a jelenről és a jövőről.
A hazai irodalmi élet számos kiválósága eleveníti föl írásaiban az iskolai évek jó, vagy rossz emlékeit, s ez vezette Laczkó Andrást, hogy 18 pályatársának vallomásait lejegyezze, s közreadja. A kötetben négy zalai alkotó is megszólal, Kiss Dénes, Pék Pál, Simán Mária és Cséby Géza, utóbbi két író Keszthelyen él és alkot. Laczkó András azt kutatja, hogy a diákévek vajon mennyire befolyásolták a jövő, a pálya alakulását. Mint előszavában írja: „Az ifjú évtizedekkel ezelőtt – ahogyan ma sem – nem függetlenedhetett a családjától, a szűkebb és tágabb környezetétől, a történelmi változásoktól. S minthogy ezt nem tehette, minden vallomás így dokumentum értékű.” Hozzátehetjük, hogy egyben egy korrajz, amelyben csak a szereplők és a helyszínek változók, a tények nem.

A világjátékok Franciaországból indultak hódító útjukra 1978-ban, s mára az egészségügy dolgozóinak legnagyobb seregszemléjévé váltak. Az első alkalommal Cannes-ban rendezett seregszemlét szárnyai alá vette a francia Egészségügyi Minisztérium, az Ifjúsági és Sportügyi Minisztérium, majd a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is. Várhatóan Magyarországra a világ 45 országából közel 4 ezer résztvevő érkezik, elsősorban a nyugat-európai országokból számítanak nagyobb részvételre. Ehhez a hazai jelentkezők száma is elérheti az ezret. A világjátékokon orvosok, gyógyszerészek és más egészségügyi dolgozók 25-30 sportágban mérik össze a tehetségüket, a tudásukat a rendezvény egy hete alatt.
A versenyekkel egy időben rendezik meg a Sportorvosok Nemzetközi Konferenciáját is. Az esemény központja Balatonfüred lesz, de az északi part 12 települését is érinti a rendezvény, amely nem csak a Balatoni Régió életében kiemelkedő, hanem országos, sőt komoly nemzetközi jelentősséggel is bír, mind a turizmus, mind a sportesemények területén. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis a résztvevők mintegy 25 százaléka meghosszabbítja a tartózkodási idejét a fogadó országban.

Búcsú dr. Végh Györgytől

A család, a barátok, a kollégák és a tisztelők a közelmúltban vettek búcsút a december 22-én elhunyt dr. Végh György professzortól, aki közel fél évszázadig meghatározó egyénisége volt a hazai tudományos életnek, Keszthely és a régió közéletének.
Végh György 1926-ban, egy alföldi kisközségben látta meg a napvilágot, s középiskolái elvégzése után került Szegedre, ahol a Tudományegyetem Természettudományi Karán végzett vegyészként 1950-ben. Munkásságát tanársegédként Veszprémben, a Vegyipari Egyetemen folytatta, majd 1954-ben került Keszthelyre, ahol az akkor újjáalakuló Mezőgazdasági Akadémia Talajtan-kémia Tanszék megszervezése, a hallgatói és a kutatói laboratóriumok kialakítása, valamint az oktatás és a kutatás feltételeinek megteremtése volt a feladata. Hogy mindezt kiválóan oldotta meg, azt bizonyítja az a tény, hogy véglegesítették vezetői beosztását a tanszék élén. Egyetemi oktatóként a legjobbak közé tartozott, s meggyőződése volt, hogy a közvetlen személyes kapcsolatnál és a példamutatásnál hatékonyabb eszköz nem létezik egy tanár számára. Az intézmény irányításában 1967–1970 között rektorhelyettesként döntő szerepe volt a Veszprémi Vegyipari Egyetemmel közös Agrárkémikus Agrármérnöki Szak létrehozásában, s ennek a kapcsolatnak, együttműködésnek a hatékonysága 1970–1976 között, dékánsága idején teljesedett ki. 1991-ben vonult nyugdíjba, a Veszprémi Vegyipari Egyetem 2000-ben aranydiplomával tüntette ki, s a közelmúltban kapta meg a Veszprémi Egyetem Díszpolgára kitüntető címet.
Számos társadalmi tisztséget töltött be, a TIT városi elnöke és a megyei elnökség tagja, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megyei alelnöke, a Kémikusok Egyesülete helyi szervezetének elnöke, s a Zala megyei szervezet társelnöke volt. 1978 és 1985 között Keszthely város és térségének országgyűlési képviselőjeként közmegbecsülésnek örvendett, majd a keszthelyi Szív– és Érbetegek Egyesületének elnökeként a betegellátás, a diagnosztika és a terápiás módszerek fejlesztése mellett a rehabilitáció feltételeinek megteremtésével segítette gyógyuláshoz embertársait. Szakmai és társadalmi tevékenységét 25 kitüntetéssel ismerték el.

Dr. Czoma László érdeklődésünkre elmondta, Szingapúr szervezésében ebben az évben tíz ázsiai ország élvonalbeli kortárs képzőművészeinek anyagát kívánják kiállítani négy európai országban. A műtárgyakat Németország után hoznák hazánkba, Keszthelyre, majd Spanyolországban és Olaszországban lesznek láthatók a tervek szerint.
– A konferencián megtekintettük a szóban forgó alkotásokat, így biztosan állíthatom, igazi kuriózumot tárunk júliusban a kastély látogatói elé – mondta dr. Czoma László. Az igazgató hozzátette: lehetősége nyílt hosszabban tárgyalni a szingapúri kulturális miniszterrel a közgyűjtemények helyzetéről, az állami finanszírozásról, arról, hogy egy gazdag ország hogyan bánik a kultúrával.
– Sokat áldoznak rá: felismerték, hogy a kultúra stratégiai cikk, hogy az élet a kultúra kérdése, mindennel összefügg, és ha egy nemzet nem költ eleget kultúrára, oktatásra, az törvényszerűen háttérbe szorul, az emberek élete jóval sivárabb lesz. Rengeteg tapasztalattal szolgált ez a Budapest nagyságú, igen sűrűn lakott városállam: módom volt látni azt a többhektáros orchideakertet, amely arra adott ötletet, hogyan tehetnénk jobbá, jobban működővé a Balaton-vidék Botanikus Kertjét. El kell mondanom azt is, hogy Szingapúr a tolerancia országa: több mint öt vallás él egymás mellett békében, és emellett fantasztikus a közbiztonság. Igaz, ezt drákói szigor vigyázza: a repülőtéren például mindenkivel aláíratnak egy papírt, amellyel az illető tudomásul veszi, ha drogot találnak nála, halálra ítélik. És ez működik.

Mint arra bizonyára emlékeznek, a rendezvény a Pro Juventute, az S.O.S gyermekfalvak osztrák szervezete által, kettős céllal valósult meg. Egyrészt a Nagycsaládosok Egyesületének Keszthelyi Szervezete tagjainak vendégül látása volt a szándék – viszonozva ezzel a 2000. novemberi találkozón a magyar gyerekek vendégszeretetét –, másrészt pedig az, hogy játékos formában ismerjék meg a fiatalok a fogadó ország történelmét. Nem beszélve persze arról, hogy idegenforgalmi hatása is lehet annak idején, a mostani gyerekkori élményeken keresztül...
A találkozó helyszíne az ausztriai Ramingstein, illetve az ennél a településnél kétszáz méterrel magasabban fekvő Finstergrün-vár – az előbb említett élményekhez hasonlóan – szintén rengeteget jelentett, a várat három napra birtokba vevő gyerekeknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy a mostani rajz tárlat témájául is a fenti építményt választották a rajzolók. Ahogy tavaly, úgy ez alkalommal is a rendezvény megálmodói Horváth Adrienne és Kis Árpád, a Szent György lovagrend tagjai meséltek a kiállításról, illetve a gyermektalálkozó idei folytatásáról és más tervekről is.
– A rajzkiállítás ötlete onnan jött – kezdte Horváth Adrienne –, hogy amikor haza érkeztünk Ausztriából, akkor a gyerekek egy nagyon aranyos rajzot készítettek legkedvesebb élményeikről. Legtöbben a Finstergrün-várat rajzolták le. Ezek a rajzok – szám szerint 19 – láthatók a kiállításon január 7-től 18-ig.
– Úgy tudom, a rajzokon kívül még más „emlék” is van, amely a találkozót idézte.
– Így van, hiszen az egyik fiatalember egy elbeszélésben örökítette meg a találkozón történteket. Ezzel az élménybeszámolóval vette kezdetét a „tárlat”. Két fotóalbum is készült, amelyben az utunk alkalmával készült fényképek nézhetők meg.
– Folytatódik-e a gyermektalálkozó az idei évben? – kérdeztük Kis Árpádtól.
– Reményeink szerint mindenképpen. Szervezés alatt áll a következő rendezvény, a napokban keresünk pályázati támogatást. Ami jelenleg is rendelkezésre áll, az egy Ifjúság 2000. illetve egy „phare” pályázat, ezenkívül egy balatoni pályázat.
– Mit lehet tudni a helyszínről...?
– Mindenképpen Keszthelyhez fog kötődni.
– ...és az időpontról?
– A Pro Juventute idén ünnepli alakulásának tizedik évfordulóját, amelyre meghívtak minket a Finstergrün-várba, így ehhez kell alakítani az idei találkozó időpontját – vetette közbe Csütörtökiné Rigó Erzsébet, a Nagycsaládosok Egyesületének keszthelyi vezetője.
– Milyen jövőbeli tervekről lehet tudni?
– Szeretnénk egy másfajta találkozót is szervezni, amely a történelmi várjátékokat tekintve hasonló az eddigiekhez, azonban ezt három helyszínen rendeznénk meg, 30–30 csapat vetélkedésével. Az első helyszín Visegrádon lesz áprilisban, a második Tatán júniusban, a harmadik pedig Hollókőn, ahol szeptemberben mérkőznek meg egymással az ottani csapatok.

Mitől sétány egy sétány? – tette fel a kérdést Lukács Beáta elnök a Keszthelyi Városvédő Egyesület januári találkozóján. A válasz: átjárható közterület, vagy a köz számára átjárható terület, burkolattal és világítással rendelkezik, és valaki gondozza. Ebben az értelemben tehát megkérdőjelezhető, hogy Keszthelynek van-e jelenleg Balaton-parti sétánya. A fórumon elhangzott: Keszthelynek tulajdonképpen 16 kilométer hosszú Balaton-partja van, a Semmelweis utcától a Zala-torkolatig. Ennek csupán harmada belterület. A városvédők célja az, hogy legalább ezen a mintegy öt kilométeres szakaszon sétálhasson akadályok nélkül, aki akar.
A beszélgetésen a MAHART Rt. képviseletében jelen volt Bánáti János, aki az épülő kikötőről szólt. Elmondta: bár a társaság által bérelt terület, így annak parti szakasza is le lesz kerítve, a sétálók számára biztosítják az átjárhatóságot.