Egészségügy

Amint azt felmérések mutatják, Magyarországon 1999-ben az egy főre jutó cigaretta-fogyás 2400 szál volt, amely 50 százalékkal haladja meg az uniós tagállamok átlagát. A dohányzás következtében mintegy 30 ezer fő hal meg évente, az összes halálozás 21 százaléka tulajdonítható a dohányzásnak. A tüdőrák kialakulásának 90 százalékában elsődleges a cigaretta szerepe, és az e betegség okozta halálozásban 1990 óta első helyen állunk az európai országok között.

1999-ben az országgyűlés megalkotta a „nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól” szóló törvényt, amelynek előírásai 2001. január 1-től váltak kötelezővé. Ennek értelmében többek között dohányzóhelyet kell kijelölni azokban a szórakoztató, vendéglátó szolgáltatást nyújtó egységekben, ahol hideg– és melegkonyhai ételeket, továbbá cukrászati készítményeket árusítanak helyben fogyasztás céljából. A dohányzóhely ugyanabban a helyiségben nem jelölhető ki, kivéve, ha annak légtere a helyiség egyéb részétől elkülöníthető, vagy az elkülönítés megfelelő légtechnikai megoldás alkalmazásával megoldható.
A jogszabály az ÁNTSZ-t jelölte ki a rendelkezések betartásának ellenőrzésére, a bírságolásra. Dr. Vajda Károlyt, a tisztiorvosi szolgálat városi vezetőjét arról kérdeztük, lesz-e „nikotinkommandó” Keszthelyen?
– Ha kampányszerű ellenőrzéseket nem is tervezünk, az biztos, hogy a jövőben fokozott figyelmet fogunk fordítani a törvény betartására.
– Számos helyen lehet találkozni azzal a megoldással, hogy van ugyan nemdohányzó rész, de ahhoz, hogy eljusson oda az ember, át kell mennie a füstös helyiségen. Ez szabályos?
– A törvény nem tér ki az elkülönítés sorrendjére, noha úgy lenne ésszerű, hogy aki nem akar, az ne találkozzon cigarettafüsttel.
– Vannak olyan közintézmények – konkrétan a keszthelyi okmányirodáról van szó – amelynek kapualjában jelölték ki a dohányzóhelyet: két végén ajtóval zárt, ugyanakkor aki az épületbe kíván bejutni, kénytelen-kelletlen át kell haladnia a füstön. Ezzel nem sértik a törvény rendelkezését?
– A törvény kimondja, hogy nem szabad dohányozni a közforgalmú intézményeknek a szolgáltatást igénybevevők számára nyitva álló zárt légterű helyiségeiben. Kétségtelen tehát, hogy a törvénybe ütközik a dohányzóhely ilyen kijelölése.
– Több kávéházba, cukrászdába nemdohányzó ősztől tavaszig nem tud belépni, mert „hanyattlöki” az ajtón kiáramló füst. Néhol azt mondják, a nemdohányzó hely ott van, a helyiség túlsó felében, noha a füst nem áll meg a két rész között.
– A jövőben ezért is büntetni fogunk, hiszen amennyiben a vendéglátóhelyen ételeket, illetve cukrászsüteményt lehet fogyasztani, el kell különíteni a dohányzókat, vagy gondoskodni kell a füstelszívásról úgy, hogy a füst ne jusson el a nemdohányzó részbe. A szabályozás szerint a nemdohányzók légcsere szükséglete 30 köbméter/óra/fő, a dohányzóké 50.
– Milyen büntetés vár a törvény megszegőire?
– Azon személyeket, akik megsértik az előírásokat, 30 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthatjuk. Az intézményeket, vendéglátó egységeket pedig 50-100 ezer forint büntetés illeti meg, ha nem veszik figyelembe a nemdohányzók védelméről szóló törvény előírásait.

Sokan abban a hitben élnek, hogy a ‘light’, vagyis könnyű cigarettával alig ártanak szervezetüknek. Ám ez – amint az amerikai Nemzeti Rákintézet kutatása során kiderült – csak illúzió.
Az intézet jelentéséből megtudható, hogy a light dohánytermékek terjedésével nem csökkent a halálozási arány az elmúlt években; bár a cigarettagyártás módszere változott, és a rákot okozó kátránymennyiséget csökkentették (az elmúlt fél évszázad alatt átlagosan 60 százalékkal), az egészségkárosító hatás tekintetében nem történt lényeges változás. Jól illusztrálja ezt az állítást az a tény, hogy Amerikában – ahol a forgalomban levő dohányáru 87 százaléka csökkentett kátránytartalmú –, a tüdőrákos megbetegedések száma nem csökkent ilyen mértékben az eltelt 50 év során.
A Nemzeti Rákintézet állítása szerint a cigarettákat úgy tervezik, hogy a füsttesztek alacsonyabb nikotin- és kátránymennyiséget mutassanak, ám a maradék még mindig elég legyen ahhoz, hogy a függőséget fenntartsa.

Ami a gyemekpszichiátriát illeti, hazánkban tízezer lakosra 0.2 gyermekpszichiátriai ágy jut, és nem adottak a személyi feltételek sem. A népegészségügyi program célkitűzései között szerepel, hogy a következő tíz évben a jelenlegi ellátórendszer befogadóképességét, illetve az ott dolgozók létszámát megduplázzák.
Szakemberek szerint a gyermekek lelki megterheléséhez nagyban hozzájárul, hogy mind több családban mindennaposak a konfliktusok, a szülők veszekednek, agresszívan viselkednek. A gyerekek azt is nehezen viselik, ha a szülők nem kommunikálnak egymással, ha „fagyos a levegő”. Problémák forrása a teljesítményorientáltság is: a diákoknak mind az általános, mind a középiskolában egyre magasabb követelményeknek kell megfelelniük, és akiknek ez nem sikerül, elmagányosodnak a siker hiánya miatt.
Kiss Judit pszichológus kérdésünkre elmondta, az országos eredményeket alátámasztják a helyi adatok is; és ami megdöbbentő, hogy már az óvodákban lehet találkozni lelki beteg gyerekekkel.
– Ők azok, akiknek nem mosolyog a szemük – mondja Kiss Judit -, és akikről előbb-utóbb kiderül, hogy vagy szinte minden nap verik őket, vagy rendszeresen kiabálnak velük. Nagyobbaknál nem ritka a félelem, sokan – a tévében látottak hatására – szoronganak attól, hogy elrabolják, megölik őket, hogy betörnek hozzájuk, vagy más rossz dolog törénik velük, a családjukkal.
Míg a depresszió – amely lehet enyhe, mérsékelt vagy súlyos – felnőtteknél könnyen nyomon követhető, egyértelmű tünetei vannak, addig a tinédzsereknél nagyon nehezen észrevehető: a serdülő gyerek álarc mögé bújik, álcázza a baját, ezért is nevezik az ebben a korban jelentkező lelki bajt „mosolygó depressziónak”. Óriási szerepe van a szülő-gyerek kapcsolatnak, mivel az idejében észrevett gyerekkori lelki problémák jól kezelhetők.
– A depreszió akármelyik fázisában biokémiai és neuro-hormonális folyamat, amelynek következtében csökkent koncentrálási képesség, romló tanulmányi eredmények, ábrándozások, állandó unatkozás jelentkezhetnek – mondja a pszichológus. – Ezek a tünetek külön-külön nem utalnak mindjárt depresszióra, a tünetegyüttes azonban már igen. Ezt követheti a szomatikus depresszió, a fej-, a hasfájás, a szívpanaszok, a mellkasi fájdalmak, majd a mentális következmények: szociális bezárkózás, alkoholizálás, kábítószerfogyasztás, bandákhoz csapódás. Fiúknál gyakran előfordul, hogy betöréses lopást követnek el – és mindenki csodálkozik, hiszen mindene megvolt; ugyanakkor azt nem vizsgálják, hogy a háttérben súlyos depresszió húzódik meg. A lányok esetében féktelen szexualitás lehet a következmény, amikor szinte bárkinek odadobják a testüket, és ezzel elértéktelenítik magukat.
A depresszió végső esetben öngyilkossághoz vezethet; megdöbbentő, hogy ma a 15-25 éves korosztálynál ez az egyik vezető halálok.

Az utóbbi években egyre többen küzdenek evési zavarral, amelynek két legismertebb fajtája a bulimia és az anorexia nervosa. A betegek kilencvenöt százaléka nő; az anorexia általában 12-18 éves korban kezdődik, a bulimia 17-25 évesen.
Az anorexiás betegnek problémát okoz a súlya, retteg az elhízástól még akkor is, ha sovány. Ezért aztán drasztikus önsanyargató diétát folytat, megerőltető gyakorlatokkal kínozza magát, hogy fogyjon – ám sohasem lesz elégedett. Akkor beszélünk kialakult betegségről, ha a drasztikus fogyókúra miatt a beteg menstruációja már három hónapja kimarad, testtömegindexe (testsúly kilogramm osztva a méterben mért magasság négyzetével) 18 alatti, és állandóan a fogyás gondolata foglalkoztatja. A bulimiás beteg nem feltétlenül sovány, de szintén elégedetlen a testével. A helyzetet időnkénti falásrohamok súlyosbítják, és a beteg egy-egy „zabálás” után hányással, vagy hashajtók beszedésével igyekszik megnyugtatni lelkiismeretét. A hányás azonban serkenti a túlevést, így a beteg olyan ördögi körbe kerül, hogy súlyos esetben akár napi 8-10 falásroham és hányás is követheti egymást. A bulimia diagnózisát akkor állítják fel, ha a páciensnél legalább három hónapig fennálló, heti két falásroham előfordul.
Sem a bulimia, sem az anorexia nem vezethető vissza konkrét okokra, csupán rizikófaktorok ismeretesek; például, ha valakinek fiatalon problémái voltak a családban, gyermekkorában fizikailag bántalmazták, esetleg szexuálisan zaklatták, akkor nagyobb annak az esélye, hogy testképzavara és önértékelési problémái lesznek. Másrészt a média és a jelenlegi divatipar olyan arculatot vetít a nőkre, amely határozottan egészségtelen. A nem modell-típusú hölgyeket zavarba hozhatja az a tény, hogy a divatáru üzletekben ducinak érezheti magát mindenki, aki 42-esnél nagyobb méretű ruhát hord: többnyire ugyanis „ekkora méretet nem tartunk” a válasz a ruhát venni vágyó 70 kiló feletti hölgyeknek. Egy, a legnépszerűbb angol orvosi folyóiratban megjelent cikk arról számol be, hogy ha a kirakatbabák hús-vér nők lennének, nem is menstruálnának: a normális havi vérzés ugyanis attól függ, hogy a test fenn tud-e tartani bizonyos zsírtartalmat (20 százalék körül). Ezért is van az, hogy az evészavarok egyik következménye lehet a meddőség, másrészt – legrosszabb esetben – a testsúly csökkenése olyan mértékűvé válhat, hogy nem lehet visszafordítani a folyamatot, és a beteg tulajdonképpen éhen hal. A korai stádiumban jelentkező tünetek között szerepel a gyengeség, a vérnyomásesés, a gyomorpanaszok, a csontritkulás, bulimia esetén a hányás miatti fogromlás, fejfájás. Az evészavarral küszködő betegek tipikus esetben a depresszió több tünetével rendelkeznek, sőt, ezek széles skáláját élik át. Ám jórészük nem látja be, hogy beteg, és nem jelentkeznek szakorvosnál: vagy soha, vagy családjuk, hozzátartozóik határozott fellépésének köszönhetően kapnak orvosi segítséget.
Hogy a megyében hol kezelnek anorexiás illetve bulimiás betegeket, arra kitartó érdeklődésünk mellett sem kaptunk pozitív választ. A Zala Megyei Kórház pszichiátriai osztályán kérdésünkre elmondták, hogy az azóta bezárt miskolci kórház volt az az intézet, ahol külön foglalkoztak az evési zavaros betegekkel, elsősorban dr. Túry Ferenc, a volt pszichiátriai osztály vezető főorvosa. Az ő fordításában jelent meg P.J. Cooper: Farkaséhség című könyve, amely első lépésben hatékony segítséget nyújthat a bulimiás betegeknek.

Egy bulimiás naplójából

„Egész fiatal életemben (35-ig) 64-70 kg, voltam és mindig is zabáltam, mint egy állat. A kaja miatt. Nagyon jókat, finomakat és sokat. Jó volt a fiatal szervezetem emésztése, semmi baj nem volt. De eljött a lassulási folyamata, én pedig nem akaródzom lemondani a finom falatokról! Kb. 5 évvel ezelőtt az egyik zenekari-esti-kaja-orgia után, megéreztem, hogy túl ettem magam és kipukkadok. Eszembe jutott Diana hercegnő, és ha neki lehet, akkor nekem is alapon, kihányattam magamat. Az utána érzett megkönnyebbülés eufórikus volt… Utána (sajnos), ez többször is előfordult, egyszer csak észrevettem, hogy bulimiás vagyok. De semmi depresszió, semmi lelki válság nincs mögötte, egyszerűen imádok zabálni. Családi életem rendben, gyönyörű feleségem és egy 12 éves, szuper fiam van, (ők nem tudnak a bulimiámról, ez BIZTOS), munkám szuper, minden oké lenne, ha a töltöttkáposzta csábítása, vagy a lecsó bűvölete megszűnne. De hiszen nem is akarom, hogy megszűnjön, és egy bizonyos mennyiség alatt nem lehet rántott csirkecombot rizi-bizivel és uborkasalátával megenni. A munkám olyan, hogy éjjel 2-3 körül megyek haza, és amiről napközben lemaradtam, azt BE KELL pótolnom! Sajnos majdnem minden zabálás, evés túl-evéssel végződik, és már olyan is volt, hogy előre tudtam, meg fogok könnyebbülni utána, de azt a csodálatos töltött csirkét, kovászos uborkával NEM LEHET nem megenni. Simán eléldegéltem volna így, de belépett a képbe a fogínysorvadás! Elképzelni sem tudtam, hogy mitől van, mindig stabil pont volt az életemben a fogaim ápolása, soha sem feküdtem le fogmosás nélkül! A fogorvos azt mondta, hogy bármitől lehet, pedig azóta tudom, hogy elsőként neki kellett volna felismerni a bulimiámat.. Persze megijedtem. Nem is értem még ma sem. Biztos, hogy nem a gyomorsavtól van, mert az évek során olyan profi szintre lehet fejleszteni a hányás-technikát (megint bocs…), hogy szinte semmi nyoma, és, ha rögtön zaba után, (direkt nem ’evést’ írtam) hamar kijön, akkor alig van gyomorsav. Azonnal teljes szájzuhany, fogmosás-hegyek, takarítás (ezért nem vettek észre itthon még semmit). Később, utánaolvastam: Sajnos a tudomány mai állása szerint, nincs még magyarázat, hogy a bulimia miért okoz fogínysorvadást. Ez van.”

Az internet minden áldásával együtt egy új szenvedélybetegséget is hozott magával: egyre növekszik azok száma, akik kórosan internet-függők, és például a szomszédos Ausztriában – ahol 15-20 ezer drogosról tudnak – harmincezerre becsülik létszámukat.
A szenvedély ott kezdődik, ha valaki gyakran érzi szükségét annak, hogy kapcsolatot létesítsen a világgal, ha eredeti tervénél hosszabb ideig szörfözik, és szinte képtelen leszállni a hálóról. Egy tanulmány szerint a szenvedélybetegek között előfordul, hogy akár 40 órán keresztül „chatelnek”, vagyis beszélgetnek az interneten keresztül. A függőség elváltozásokat okoz az érintettek viselkedésében: a környezettel való kapcsolattartás zavarai, a munkaképesség csökkenése, a kialvatlanság jelei észlelhetők, az internetes kapcsolatfelvétel megakadályozása depressziót vagy idegességet, szélsőséges esetben agresszivitást vált ki. A tünetek közé tartozik, ha az illető igyekszik függőségét titkolni.