Gyógyfürdőkórház

Dr. Tószegi Attila reumatológus-nőgyógyász főorvost a gyógyfürdőkórház legeldugottabb szegletében, a „G” épületben lehet megtalálni; meg is találják sokan, mivel – mint mondják – a főorvos boszorkányos ügyességgel reparálja meg és teszi néhány nap, legfeljebb egy-két hét alatt fájdalommentessé és funkcióképessé a bekötött, fájó vállakat, a nehezen mozgó-hajló derekakat, becsípődés miatt fájó testrészeket, térdeket, csípőket.

S hogy ezúttal a témánk vele mégsem a reumatológia, hanem a nőgyógyászat – annak is egy speciális területe, a klimax –, csak legyint mosolyogva: a nőgyógyász már megint „lelőtte” a reumatológust. De nem először, hiszen mint a Magyar Menopause Társaság elnökségi tagját, rendszeresen kérik fel a klimaxszal, a hormonpótlással kapcsolatos előadások tartására.
– Klimax mindig is volt – kezdi –, ám az 1900-as évek közepéig nem gondolkodtak azon, hogy valahogyan kezelni is kellene. A változó korral járó kellemetlen tüneteket természetes, szükségszerű rossznak tekintették. A tünetegyüttest egyébként a francia De Gardanne írta le először 1816-ban, és ő nevezte „la menéspausie”-nek. A magyar Polgár Ferenc volt az, aki 1931-ben felfedezte, hogy az ösztrogénhiányos állapot – amely a változó korban lép fel – és a csontritkulás kialakulása között összefüggés van. Riggs-Melton 1978-ban megállapította, hogy az oszteoporózisnak két nagy csoportja létezik: a posztmenopauzális, amely a változó kor során, hirtelen lép fel, és az involúciós, amely férfiaknál és nőknél egyaránt az öregedéssel jár. 1989-ben a Magyar Nőgyógyász Társaság dolgozott ki egy koncepciót, amelynek alapját az képezte, hogy szükség van a hormonpótló kezelésekre. A tiszta tüszőhormont először 1976-ban állították elő gyógyszerként, ám az alkalmazására még húsz évet kellett várni.
– Miért éppen most lett rá igény?
– Tulajdonképpen az oszteoporózistól való félelem lobbantotta be a fáklyát, és ennek gyógyítása hívta életre a regionális oszteoporózis centrumokon belül a klimax-menopausa ambulanciákat. A csontritkulás gyógyításánál addig kétféle megoldás létezett: vagy fokoztuk a kalciumbevitellel a csontfelépítést, vagy gátoltuk a csont lebontását. Az a csodálatos, hogy az ösztrogén ezt a kettőt egyszerre képes végezni.
– Milyen élettani hatásai vannak még az ösztrogénnek?
– Gátolja a koleszterinnek az érfalba való lerakódását, elősegíti a koszorúér véráramlását; kiderült, hogy a változó kor utáni nőknél az infarktusok száma négyszer annyi, mint a klimax előtt állóknál. Az ösztrogénhiányos állapotban gyakoribb a depresszió, a szorongásos zavar előfordulása, sőt még azt is kimutatták, hogy ennek a hormonnak szerepe van az Alzheimer-kór megelőzésében. A szexuális életre gyakorolt hatása egyértelmű, hiszen a tüszőhormon hiányában hüvelyszárazság lép fel; van egy úgynevezett liposztatikus hatása is, amely a változó korban gyakori elhízást indokolja. Azt is igazolták, hogy az ösztrogén jótékony hatással van a bőrre: szépít. Mindezen előnyök mellet tény, hogy míg a nyugat-európai változó korban levő nők 20–30 százaléka részesül hormonpótló kezelésben, addig nálunk mindössze 5–6 százalék.
– Bizonyára a félelem áll a háttérben. Mitől félnek a betegek?
– Félnek az emlőráktól, a vérzésektől, vagy hallottak egy rémtörténetet a szomszédasszonytól, hiányosan tájékoztatták őket, de gátló tényező lehet a gyógyszer ára is. Ám sokszor nemcsak a beteg fél, hanem az orvos is; fél, mert hiányosak az ismeretei, fél a lehetséges szövődményektől, fél attól, hogy egy rosszul sikerült hormonpótló kezelés miatt pácienseket veszít el...
– Megalapozott a félelem az előbb felsorolt betegségektől, szövődményektől?
– Ha a hormon személyre szabottan van beállítva, akkor nem. Az a lényeg, hogy mindig az egyénre kell alakítani a gyógyszer mennyiségét és azt, hogy milyen formában – tabletta vagy tapasz – kapjon ösztrogént. Vannak alapszabályok, amelyeket be kell tartani; például, friss trombózisos betegnek nem adható hormonpótló kezelés. Akinek volt valamikor trombózisa, de jók az eredményei, annak adható, de inkább tapasz formájában. Az is kiderült, hogy előnyösebb a rövid– és középtávú kezelés beiktatása, a hosszútávú – 10-15 éves – kezeléseket ma már nem tartják túl jónak. Nagyon sokan félnek az emlődaganattól; bizonyos, hogy egy 5 évig tartó kezelésnél nincs ilyen kockázat. Egyébként a tovább alkalmazott hormonpótlás 1.035-ös faktorral növeli az emlődaganat relatív kockázatát. A hormont használók körében felfedezett emlőrákok kevésbé kiterjedtek, az emlőre lokalizáltak és jó prognózisúak.
– Említette, hogy Nyugat-Európában közel hatszor annyian kapnak hormonpótló kezelést, mint nálunk. Ezek szerint ott nem félnek alkalmazni a gyógyszert?
– Talán nagyobb bennük az igény a jobb életvitelre, közérzetre, esztétikumra. Nálunk itthon is az a cél, hogy a háziorvosok részesüljenek továbbképzésekben, hogy létrejöjjenek a folyamatos konzultációk a társszakmákkal, hogy sikerüljön eloszlatni a hiedelmeket, a babonás félelmeket. A legnagyobb ellenségeink a szakmai tudatlanság, a felkészületlenség, és – ki kell mondani – a páciens elvesztésétől való félelem. Számos esetben előfordul, hogy szokatlan tünetek jelentkezésekor mindjárt a hormont emelik ki a társszakmák, holott a legtöbb esetben másképp is meg lehet oldani a problémát. Ha valakit kezelnek egy vagy több betegséggel – magas vérnyomás, vércukor, lipidanyagcsere-zavar –, és egyszer csak elkezdi kapni az ösztrogént, előfordul, hogy felborul a beállított egyensúlyi állapot. De ilyenkor nem az a megoldás, hogy elhagyatjuk a beteggel a hormonkészítményt, hanem utána állítjuk a vérnyomást, és mindazt, amit kell. Tény, hogy a posztmenopauzában levő nők több mint 80 százaléka soha nem próbálta ki a hormonkezelést, és a felírt receptek 30 százalékát soha nem váltják ki. Pedig biztos, hogy az ösztrogénnel meghosszabbítjuk a test fiatalságát, és ez az élet minden területére pozitívan hat.

A gyógyfürdőkórház turnusonkénti mintegy 250 betege közül átlagosan 80 személynek ír elő az orvos valamilyen diétát. Hogy aztán közülük ki mit kap reggelire, ebédre és vacsorára, azt a dietetikusokkal, Léránt Ferencnével és Szabóné Tóth Tímeával beszélik meg; ők ketten napi kapcsolatot tartanak a diétázókkal, és igyekeznek mindenkivel kompromisszumot kötni a vágyak és a lehetőségek találkozásának mezsgyéjén.

– Milyen diétákat alkalmaznak a gyógyfürdőkórházban? – kérdeztük Léránt Ferencnét.
– Az alapdiétán belül betegségtől függően kaphatnak a betegek rost– és fűszerszegény diétát, étkezhetnek fehérje– és vitamingazdag étrend szerint. Van kalória és zsírgazdag, és ennek ellentéte, az energiaszegény étrend. Alkalmazunk még zsír- és lipoidszegény, fehérjeszegény, nátriumszegény, folyadékgazdag és cukorbeteg diétát. Ezeken kívül léteznek speciális étrendek; ilyen például a köszvényes betegek számára nagyon hasznos purinszegény diéta, a koleszterin- és zsírszegény, valamint a vegetáriánusnak nevezett étrend, amit mi inkább reform étkezésnek hívunk. Vannak olyan esetek, hogy egy betegnek egyik diétatípus sem megfelelő, mert például allergiás valamelyik tápanyag-összetevőre, vagy többféle betegség jelentkezik nála egyidejűleg, ami miatt kombinálni kell a különböző étrendeket. Közben igyekezünk messzemenőkig figyelembe venni az egyéni igényeket, és úgy összeállítani a betegek személyre szabott étrendjét.
– Mi van akkor, ha valakinek ugyan nem írta elő az orvos, de önmaga úgy gondolja, hogy az itt eltöltendő három hét alatt fogyókúrázni fog, és ezért megkéri Önöket, hogy hadd táplálkozzon az energiaszegény étrend szerint?
– Ha megbeszéli az orvossal – hiszen számunkra az ő szava a döntő –, és az orvos azt mondja, hogy rendben van, akkor részünkről sincs semmi akadálya.
– Vannak kedvelt diéták?
– A visszajáró betegek egy idő után kitapasztalják, hogy nekik melyik a legjobb, és ha újra jönnek, kérik, hogy aszerint étkezhessenek. Az egyes étrendek gyakori előfordulásából kitűnik, milyen sokan küszködnek civilizációs betegségekkel: sok a túlsúlyos, az utóbbi időben pedig egyre gyakoribb az allergiás beteg. Sokan allergiásak például a tejcukorra, vagy egyéb tápanyag-összetevőre. Az idősebb lakosság körében, főleg Zala megyében gyakori a jódhiányos állapot – nincs az ivóvízben megfelelő mennyiségű jód –, amelynek következtében golyva, struma, vagy pajzsmirigy betegségek alakulhatnak ki. Az ólomszennyeződés a vörösvérsejtekre nézve veszélyes, mivel a vas helyébe épül be, és így károsodik a sejtek oxigénellátása.
– Mit takar a jól hangzó reform étrend elnevezés?
– Korábban túlságosan leegyszerűsítve vegetáriánus étkezésnek hívták, azonban többről van itt szó, mint egyszerű húsmentes táplálkozásról. Már csak azért is, mert nem támogatjuk, ha valaki abszolút ki akarja iktatni az étrendjéből a húsokat; azt szoktuk tanácsolni, hogy legalább halat, illetve fehér húsokat – baromfiféléket – fogyasszanak.
– Sikerül erről meggyőzni a nem húspárti betegeket?
– Sokan vannak, akik divatból akarják kiiktatni a húsevést. Közülük jónéhányan – még a legelvakultabbak is – megfogadják a tanácsainkat, és ha például csirkét nem is, de például halat – ami nagyon fontos és gazdag fehérjeforrás – fogyasztanak. Egyébként a normál étrendet tekintve is igyekszünk megfelelni a kor elvárásainak; már körülbelül tíz éve megjelent az étlapunkon a szója, a búzakorpa, kérhetnek a betegek müzlit. Sajnos kefírt és joghurtot nem tudunk olyan gyakran adni, mint ahogy szeretnénk, mivel ennek a költségigénye viszonylag magas. A betegek A és B menü közül választhatnak, amelyek változatosak, és amelyekkel igyekszünk kielégíteni a különböző igényeket.

A gyógyfürdőkórház ahhoz, hogy megfelelően tudja fogadni a betegeket, az üdülőket és pihenni vágyókat úgy döntött, német nyelvtanfolyamot indít – kaptuk a tájékoztatást Horváth Pálné személyügyi igazgatótól, aki elmondta, az intézetben dolgozó német szakot végzett bölcsész, projekt menedzser vezeti majd a tanfolyamot, amely mintegy 250 embert érint. Napi egy-két órában tanulják majd a nyelvet, egy személy hetente kétszer vesz részt a foglalkozásokon. Nem a klasszikus német nyelvtanfolyamról van szó. A cél az, hogy a legelemibb tudnivalókat sajátítsák el, ami ahhoz szükséges, hogy a német betegeket, vendégeket útba tudják irányítani és szót tudjanak váltani napi, őket érintő kérdésekről.
A másik tanfolyam, melyet szerveztek a kórházban, az úgynevezett kommunikációs tréning. Öt évvel ezelőtt volt már egy ilyen tanfolyam, a fizikoterápián dolgozó szakasszisztenseket és masszőröket vonták be akkor a munkába. Nagyon tetszett mindenkinek és azóta is sokan érdeklődtek, mikor indítanak újból csoportokat. Idén, mintegy 200 dolgozót érint a kommunikációs tréning: vegyes csoportokat állítottak össze, hogy a különböző szakterületeken dolgozók még jobban megismerjék egymást és munkájukat. A 15 fős csoportok kéthetente találkoznak egymással.
Március 2-án ismét gyógymasszőr tanfolyamot indít az intézet érettségiző fiatalok számára, ami középfokú egészségügyi végzettséget biztosít. A tanfolyam ára 100 ezer forint, amit két részletben kell befizetni. Ez az összeg nem tartalmazza a vizsgadíjat. Eddig 25 fő jelentkezett. Munkanélkülieket is érinthet, hiszen a Munkaügyi Központ támogatja a tanfolyamot, amely 10 hónapos időtartamú.

Úgy tartják, hogy a lelki fájdalmak maguk után vonják a testi bajokat is. Esetemben ez az állítás igazolódott. Különböző betegségek után következett egy olyan mozgáskorlátozottság, hogy csak járókerettel tudtam közlekedni otthonomban. Mindez után kerültem tavaly első ízben, az idén második alkalommal a hévízi kórházba.
Jó sorsom a „C” osztályra vezérelt, ahol dr. Mózes Magdolna főorvos vett védőszárnyai alá. A labor és egyéb vizsgálatok után egyénreszabottan jelölte ki a kezelések módját és időtartamát. Mivel járni alig tudtam, tolókocsival „száguldott” velem felváltva név szerint: Laci és a két Tibor. Egy kis humorral mondhatnám, hogy a kanyarokban néha azt hittem, hogy kirepülve, a sebészeten kötök ki, de sebaj gondoltam, a rehabilitációra úgyis ide hoznak vissza. Udvarias, segítőkész, remek fiatalemberek, az Isten áldja meg őket!
A főorvosnő naponta látogatta betegeit, ellenőrizve hogylétüket, angyali türelemmel hallgatta végig őket. Beszélni vele fél gyógyulás! A nővérkékről, a kezelő személyzetről csak „felsőfokban” lehet beszélni. Megérdemlik, hogy nevük a nyilvánosság előtt elhangozzék: Ágika, a két Valika, Zsuzsa, Betti, Ildikó, Erzsike. A kezelőkben kedvesen fogadják a betegeket: Manyika, Renáta, Márika, Melinda és Picur. A gyógytorná-szok egyik üdvöskéje Csilla, de nem maradhat ki Erika és Andi sem. A tisztaságról gondoskodik Anni és Erzsike.
Csend, nyugalom mindenütt. Meggyőződésem, hogy bármelyik osz-tályra kerültem volna ez lenne a véleményem, hiszen ez a légkör az egész kórházra jellemző. Aki a fájdalmak elviseléséhez lelkierőre vágyik, elmehet az istentiszteletre.
A végeredmény? Beteg csontjaimat ugyan nem cserélték ki, de aki tudja mi az a nap 24 órájában fájdalommal élni, az értékeli ha a kezelések következményeként legalább elviselhető fájdalommal (jó esetben) fél évig majdnem emberi módon élhet.
Ezt szerettem volna hálásan megköszönni a fentebb említetteknek és erőt kívánni szép és nehéz munkájukhoz. Szívemből kívánom, hogy adja meg a Mindenható valamennyiüknek azt a kegyelmet, hogy a fájdalmat soha ne ismerjék meg.