Kultúra

Hévízen az Egységes Művelődési Intézmény egyes intézményeiben a működési feltételek jelentősen javultak, a megfelelő működéshez számos átalakításra, változtatásra volna még szükség, sőt, a színvonalas kulturális ellátás érdekében megfontolandó a szabadidő központ mielőbbi megépítése is – állapítja meg az a beszámoló, amelyet az intézmény vezetője, Balázsy Mária Éva készített és terjesztett a testület elé a legutóbbi ülésen.

A beszámoló elsősorban a könyvtár helyzetével kapcsolatosan közöl számos problémát. A könyvek elhelyezése, tárolása továbbra sem megoldott; rendkívül szűkös az olvasótermi lehetőség, nem rendelkeznek külön zenei könyvtárral, a dolgozók a téli időszakban a benti 14 fokos hideg, a nyári időszakban a 40 fokos meleg miatt mostoha körülmények között kell, hogy ellássák feladatukat. A könyvtár sikere, hogy pályázati úton az elmúlt év során két számítógépre és könyvtári programokra tettek szert, melyekkel a könyvállomány számítógépes adatfeldolgozása lehetővé válik, s ugyancsak pályázati eredmény, hogy az idei évben mód nyílik hat multimédiás, internet eléréssel rendelkező számítógép üzembe helyezésére, illetve egy év ingyenes internet használatra is. Az intézmény a bevételek növelése érdekében az idei évtől beiratkozási díjat vezet be a könyvtárlátogatók részére, s a bevétel a könyvbeszerzési keret költségvetését javítja. A méltánytalan körülményeken javítana, ha a könyvtárat áthelyeznék a galéria nagytermébe, így ugyanis 5-8 évre megoldódnának a könyvelhelyezési gondok.
Változtatásokra volna szükség a mozi épületében is: az előtér bútorzatának cseréje, a hangtechnikai eszközök teljes felújítása már megtörtént, ám sürgető a széksorok újítása, a vetítővászon cseréje. E tárgyban az intézmény pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához.
Ugyancsak a minisztérium által kiírt pályázat segítségével szeretnék elérni a galéria átriumának zárttá tételét árnyékolástechnika segítségével, illetve így kívánják megoldani a rögzített fény– és hangtechnika megvalósítását is.
Az intézmény költségvetési keretén belül – amelyet egyébként az intézményvezető rendkívül szűkösnek ítélt meg – újítják fel a Fontana kiállítótermi részlegének kiszolgáló pultrendszerét és a vizesblokkok cseréjét.
A rendelkezésre álló anyagi eszközök növelése érdekében szeretnék elérni, hogy az operettestek bevétele – amely jelenleg az önkormányzat költségvetését növeli – az idei évtől az Egységes Művelődési Intézmény költségvetését javítsa, hiszen azokból egymillió forintnyi bérleti díj várható. A Fontana Filmszínház felújítása, az ezt követő belépőjegyár-emelés esetén szintén jelentős plusz bevételekhez juthatna az intézmény. Ezekben az elképzelésekben a testület megfontolását várják.
A pályázati lehetőségek kihasználásán túl az intézmény készül a várossá avatás tizedik évfordulójának megrendezésére. A színvonalas programok mellett az ünnepség keretében szeretnék az intézmény névadó ünnepségét is megtartani. A névadóról ugyancsak a testület mond véleményt a közeljövőben.

Míg március 4-én tudományos munkássága mellett az írást amatőr módon művelő Rajnai Rotter Csaba első könyve került bemutatásra, addig három nappal később Laczkó Andrásnak immár a huszadik alkotásával találkozhattak az érdeklődők.

A rendezvény helyszíne – ahogy ezt már megszokhatták –, a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtár volt, amely a Goldmark Károly Művelődési Központtal közösen szervezte meg a bemutatót.
Laczkó András eddig főleg történelmi és irodalomtörténelmi tárgyú könyveket írt, amelyeknek többsége esszé illetve tanulmánykötet. Mint mondta, a „Hévíz” folyóirat főszerkesztőjeként merült fel benne az a gondolat, hogy írókat kérdezzen meg az iskolájukról. Ezek a riportok döntő többséggel a már említett újságban láttak napvilágot 1996 és 2002 között. A 2001-es téli könyvvásár idején megjelent „Írók és iskolák” című riportkötetben tizenöt, köztük több erdélyi, illetve nyugaton élő magyar íróval – avantgárd és népíróval egyaránt – beszélgetett a szerző az iskoláikkal való kapcsolatukról, a pályaválasztásról, a XXI. század iskolájáról való elképzelésükről. A mű célja – mint azt Laczkó András elmondta – nem az irodalmi törekvésekről való számonkérés, hanem az egyes írók iskolákon keresztüli íróvá válásának útja – beszámoló formájában.
A kötetet Szabó Zoltán János művésztanár, a könyv borítójának tervezője mutatta be.

Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy a keszthelyi szakmunkásképző intézet – amelyet sokáig csak „308-as”-ként emlegettek –, tavaly felvette Asbóth Sándor nevét. Azóta új iskolazászlót is kapott az intézmény és immár „Asbóth Sándor Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium” néven idén március 11-e és 14-e között első alkalommal rendezte meg, az Asbóth-napokat.

Min azt dr. Tuba Imrénétől, az iskola igazgató helyettesétől megtudtuk, ez a rendezvénysorozat nem váltja fel a hagyományosan ősszel megrendezésre kerülő diáknapokat, hiszen ott a 8. osztályból frissen érkezettek köszöntésén van a hangsúly, illetve azon, hogy bemutatkozási lehetőséget kapjanak. A mostani hagyományteremtő hét, elsősorban az iskola nevadójához fűződik. Ebben az évben Kossuth Lajos születésének kétszázadik évfordulójához is kapcsolódott az első program révén, amely a város középiskolás csapatai között egy Kossuth Lajos és Asbóth Sándor – aki szárnysegédként szintén a szabadságért harcolt 1848-ban – munkásságával foglalkozó történelmi vetélkedő volt.
Az igazgató helyettes elmondta, hogy az Asbóth-napok valamelyest a tavaly márciusban nagy sikerrel megrendezett anyanyelvi napokra épül – rangot adva az anyanyelvi rendezvényeknek –, ugyanis a műsorok „gerincét” az idei évben is az anyanyelvi versenyek alkották. A már említett március 11-i történelmi csapatversenyt az „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati verseny írásbeli fordulója követte. Másnap az iskolai vers– és prózamondó versenyre került sor, amellyel egyidőben kerültek lebonyolításra a teremfoci, floorball és kosárlabda tanár-diák mérkőzések. A szerdai nap leglátványosabb részét az „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati megmérettetés szóbeli fordulója adta, amellyel szinkronban zajlott a számítástechnikai verseny. A március 14-i zárónapon – szokásos módon délelőtt – iskolai ünnepség keretében emlékeztek meg a diákok az 1848-49-es forradalom évfordulójáról, amelynek során az Asbóth emléktábla megkoszorúzására is sor került. A délután folyamán mutatkozott be az iskola újdonsült színjátszócsoportja, Kisfaludy Károly: Kérők című reformkori darabjával. A névadóra emlékező rendezvénysorozatot végül egy élőzenés táncos est zárta.
Az Asbóth-napokat több illusztris vendég is megtisztelte jelenlétével. A nyitóelőadást Tar Ferenc történész tartotta – aki később a zsűriben is tevékenykedett – a névadó életéről, munkájáról. A történelmi verseny bíráló bizottságában foglalt helyet továbbá Gavlik István, az Kossuth Szövetség országos elnöke, a Rákóczi Szövetség képviseletében Dér Dezső főiskolai tanár, valamint az iskola történelem szakos tanárai. Itt volt Asbóth Magda – Asbóth Sándor bátyjának, Asbóth Lajosnak az ükunokája is, aki már elmúlt nyolcvan éves.
Dr. Tuba Imréné végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a tavalyi névváltozás óta az iskola gyűjti az Asbóth Sándorról szóló írásos és képes dokumentumokat, amelyeket „saját kiállításként” az emléktábla előtt helyeztek el. Tették mindezt abból a célból, hogy az iskolát meglátogató vendégek és a diákok, egyre többet tudjanak meg a névadó családjának történetéről.

A Georgikon és a Kastély utca sarkán álló műemléképület dicső múlttal rendelkezik, jelene azonban siralmas: ami látszik rajta, az, hogy nincs gazdája. Az épület a Magyar Állam tulajdona, és a Kincstári Vagyonigazgatóság éppen azt tervezi, hogy kezelésbe adja. Ezért terveket is rendeltek, hogy kiderüljön: mit is lehetne kihozni az épületből.
Az összejövetelen Bozóky Lajos művészettörténész elmondta: az Amazon egykor földszintes épület volt egyoldali árkádos folyosókkal, és többszöri átépítés után nyerte el jelenlegi formáját. Nagy Gábor tervező ismertette azt a lehetőséget, amely szerint egy 29 szobás szálloda kerülne kialakításra a házban. A bálterem továbbra is bálterem maradna, a mostani cukrászat helyén vendéglátó egység – söröző, cukrászda – létesülne. A parkolást a belső udvarban térszint alatti parkolóval oldanák meg. Egy szép térkapcsolási lehetőségről is szólt az építész: a Kastély utca udvarait össze lehetne nyitni egészen a Párizsi udvarig. Amint Lukács Beáta, az egyesület elnöke elmondta, a helyszíni bejárás során az is felmerült, hogy mivel a Georgikon utcai önkormányzati épületek (a jelenlegi tüdőgondozó, illetve az idősek napköziotthona) megüresednének, ezeket is kapcsolni lehetne a szóban forgó fejlesztéshez.
A tervek tehát szépek, ötlet van – ami kell, az a pénz. Vagyis: befektető kerestetik!

Budapest és Debrecen után március 10. és április 1. között Keszthelyen látható „A bécsi zsidóság holografikus közelítésekben” című különleges vándorkiállítás. A bécsi Zsidó Múzeum anyaga az Osztrák Kulturális Fórum támogatásával jutott el – a magyarországi nyolc helyszín között harmadikként – a Helikon Kastélymúzeumba.

Több mint nyolcvan tárgy tekinthető meg a kis teremben, amelybe belépve az ember nem lát semmi mást, mint üvegtáblákat, lámpákat és tükröket. Szemtől-szembe: így látszik a hologram, egy újabb lépés után az előző kép már eltűnik, és nézhetjük a történelem következő mozzanatát, avagy a múltból ittmaradt tárgyak háromdimenziós képeit. Láthatunk zsidó menyasszonyi ruhát, hanukkai gyertyatartót, macesz készítésére alkalmas sütőgépet, söröshordókat, csecsemőkelengye-csomagot, tórafüggönyt; szemügyre vehetjük Herzl Tivadar sétabotjának markolati díszét, Moses Mendelssohn és Gotthold Ephraim Lessing mellszobrát, és több építészeti emléket.
A kiállítás megvalósításáról, tartalmi jelentőségéről Gerhard Milchram, a Zsidó Múzeum kurátora beszélt, ezt követően Günter Schalamun, az Osztrák Kulturális Fórum kultúrattaséja szólt:
– Ez a huszonegy transzmiszsziós hologramból álló térinstalláció tematizálja a múlt eltűnését, és felteszi a kérdést, hogy a történelmi rekonstrukció lehetséges-e, s ha igen, milyen mértékben. Arra ösztönzi a látogatót, hogy ne csupán fogyassza az információkat, hanem dialógusba lépjen a történelemmel – mondta.
Ez az elmélyülés csupán egy veszélyt hordoz magában: a hologramokat különböző magasságból, távolságból vizsgáló látogatók bizonyos létszám felett – a tér behatároltsága miatt – szinte szükségszerűen össze-összeütköznek...

Az idei évi költségvetésből kimaradt a hévízi múzeum terveztetése, illetve épületének megvalósítása, annak ellenére, hogy a város már több éve tervezi a helytörténeti és egyéb gyűjtemények, régészeti anyagok bemutatására alkalmas épület kialakítását.

A múzeum létesítéséhez azonban a kezdő lépéseket az önkormányzat már két évvel ezelőtt megtette azzal, hogy félállású muzeológusi státuszt létesített, és muzeális jellegű kiállításokat rendezett be – épület híján egyelőre a Fontana emeleti részlegében. A kiállítás város– és orvostörténeti gyűjteményt foglal magában, s e két helytörténeti gyűjtemény képezi az alapját a leendő hévízi múzeumnak is. A gyűjtemény tevékenységéről a közelmúltban hallgatott meg beszámolót a képviselő-testület.
Dr. Szarka Lajos történész, muzeológus munkájával kapcsolatosan elmondta: a múzeum és annak vezetőjének alapvető feladata a kulturális javak gyűjtése, és e feladatának folyamatosan eleget is tesz. Olyan írásos dokumentumokat és tárgyi emlékeket sikerült a két év során összegyűjteni, amelyek méltán kaphatnak helyet a gyűjteményben, és több emlék ezek között igazi „csemegének” is számít. Ilyen például Erdélyi József 1932-ből származó kézirata, amelyen Hévízi emlék című versét olvashatják az érdeklődők, de ilyen egy 1872-ből származó bajonett, illetve idős dr. Moll Károly orvos több rajza. A legfrissebb gyűjtések között pedig szerepel dr. Kajtár István 1914-ben kiállított orvosi oklevele, valamint feleségének 1938-ban kelt népiskolai tanítói oklevele. A két okiratot magánszemélyek jóvoltából eredeti példányában tudják a kiállítás keretei között elhelyezni.
A gyűjtés mellett folyamatos a helytörténeti jellegű munkák publikálása is szakmai lapokban és újságokban. A közeljövőben új kiadványok jelennek meg: az állandó kiállításokat bemutató múzeumi füzetek, valamint az Egregyről szóló monográfia.
A gyűjtemény fontos feladatának tartja a rendelkezésre álló adatok számítógépes feldolgozását – ehhez a szükséges eszközök beszerzésére van szükség. Ugyancsak fontos feladatként jelölte meg dr. Szarka Lajos, hogy az idei évben új kiállítással bővül a múzeum, ennek magvát Terleczky József csopaki gyógyszerész Hévízre vonatkozó fürdőtörténeti gyűjteménye adja. A múzeum feladatának tekinti, hogy az önkormányzati intézményeken belül lévő muzeális jellegű anyagokat egyesítse, a város meglévő történelmi épületeinek dokumentálását, a Hévízre vonatkozó fontosabb levéltári anyagok és dokumentumok másolatokban való megszerzését, egyes üdülők archívumainak áttekintését, és a múzeum által nyújtott kulturális értékek összekapcsolását az oktatással. Mindennél fontosabb azonban a múzeum helyben történő propagálása, ennek segítségével újabb adományozók megnyerése, hiszen a lakosság, a vendégek, a diákok számára csakis ennek segítségével lehet széleskörűen bemutatni Hévíz múltját, tárgyi és szellemi örökségét.