Sport

Gyermek focitornával ünnepelte az FCK, városunk labdarúgásának 100. évfordulóját. A csapat neve az idők folyamán többször változott ugyan, de a klub szemlélete mit sem változott az eltelt egy évszázad alatt: a legjobbnak lenni.

– Magyarországon – azon belül pedig Keszthelyen –, 1902-ben rúgta első ízben a bőrt feltehetően a keszthelyi agrár fiatalokból verbuválódott csapat – kezdte elsőként Csanaki Zsolt az FCK ügyvezető elnöke, aki Takács Zoltán klubelnökkel közösen szólt a centenárium alkalmából.
– Ezt több névváltozás követte városunk csapatának életében, de írásos dokumentumok csak az 1940-es évektől kezdődően találhatóak. Ezek az írások beszámolnak a „Keszthelyi Törekvés”, a „Keszthelyi Petőfi”, a ‘60-as ‘70-es évek sikeres korszakának csapatáról a „Keszthelyi Haladás” nevű csapatról, amely már Nb-II-es múlttal rendelkezett és később – a ‘90-es évek elején – átalakult Keszthely Honvéd SE-vé. Ez már sajnos a hanyatlás kezdete volt amit az is jól mutat, hogy 1996-ban megszűnt az egyesület. A mai – jelenleg az Nb-III-ban szereplő FCK ezzel párhuzamosan alakult meg 1993-ban.
– Az elmúlt tél során jelentősen átalakult a csapat. Mi történt azóta?
– Az átalakulás 2000 február 13-án, egy új elnökség választásával vette kezdetét. Akkor a Bakony csoport Nb-III-as bajnokságának kieső helyén vettük át a felnőtt csapatot, majd onnan két év után sikerült a megyéből visszajutni. Jelenleg az Nb-III-as Dráva csoport 11. helyén áll a csapat – vette át a szót Takács Zoltán.
– Minek köszönhető a játékosállomány változása?
– A játékosok mozgása min-dig is nagy volt. A legutóbbi téli változtatások azért váltak szükségessé, mert a tavalyi év során szembesülnünk kellett azzal a sajnálatos ténnyel, hogy csak a saját nevelésű játékosainkkal nem tudunk megfelelő színvonalú csapatot létrehozni. Ezt a problémát a megyén belüli keretbővítéssel orvosoltuk.
– Hogyan kapcsolódott be a klub a Bozsik-programba?
– Szerencsére nagyon szervesen, hiszen az FCK elnöksége sokat tett ezért. Sok munka fekszik benne, mert mint ismeretes minden megyében korlátozottak az úgynevezett alközpont jelölti számok. Jelenleg mi is ott vagyunk a jelöltek között. A későbbiek folyamán – a cím megszerzéséhez – akár egy műfüves pálya vagy egy villanyvilágítás párosulhat.
– Milyen szinten áll az utánpótlás-képzés?
– Mondhatom, hogy többet törődünk vele mint a felnőtt csapattal. Egyrészt mert nagyon fontosnak tartjuk az utánpótlás nevelését, másrészt pedig elengedhetetlen a gyerekek számára az etalon, a minta biztosítása. Éppen ezért sok pénzt költünk az utánpótlásra és természetesen nevezzük őket a korosztályos bajnokságba is.
– Mivel emlékeztek meg a keszthelyi foci centenáriumáról?
– Az FC Keszthely vezetőségének döntése szerint – mondta az ügyvezető –, a 2002-es évet centenáriumi évnek nyilvánítja, több sportesemény megrendezésével. Az ünnepi rendezvénysorozat első eseménye a közelmúltban lezajlott hat csapatos gyermek torna volt, ahol Nb-I, Nb-II, Nb-III-as csapatok utánpótlásait láttuk vendégül. Ekkor került sor egy képkiállításra is.
– Milyen közeli és távoli tervei vannak a klubnak?
– Szeretnénk, ha a nyár végére a bajnokság 6-8. helyére küzdenénk fel magunkat. Távolabbi terveink között szerepel több játékos igazolása azzal a nem titkolt szándékkal, hogy jövőre már az Nb-II-es bajnokságban is részt szeretnénk venni – mondta ismét Takács Zoltán.

Ismeretes, hogy a Keszthelyi Spartacus Sportkör két szakosztályból áll. Az aikidón kívül a sakk a másik, amelyik rendre nagyon szép sikereket ér el – öregbítve ezzel városunk hírnevét. Szalai Istvánt a sportkör elnökét a megalakulás töténetéről, a kezdetekről, illetve a mostani helyzetről kérdeztük.

– A Keszthelyi Spartacus Sportkör 1952-ben alakult, amelyet különböző ipari szövetkezetek hoztak létre. Ezek közül a legfontosabbak a Vasipari-, a Balaton Vidéki Építőipari Szövetkezetek, Fényképész Szövetkezet, Cipész- és Fodrászipari Szövetkezet stb... Az ő, illetve az akkori Városi Tanács szponzorálásával kezdte el működését a sportkör – kezdte az elnök. – Azóta sajnos – mint tudjuk –, a szövetkezetek megszűntek vagy átalakultak más gazdasági társaságokká vagy éppen megváltoztatták székhelyüket és ebből következően a sport támogatása is abba maradt. Pillanatnyilag a keszthelyi polgármesteri hivataltól kapunk támogatást, a lehetőségekhez képest elfogadható mértékben. Természetesen jó lenne, ha az önkormányzati támogatás mellett több szponzor segítene minket de köztudott, hogy városunkban a sport támogatása nem erőssége a vállalkozóknak, hiszen érthető módon ők is csak olyan befektetésekkel próbálkoznak, amelyek számukra biztosan megtérülnek. Azt hiszem, ezek után nem hat meglepetésként ha elmondom, hogy az aikidósokkal együtt anyagi gondokkal küszködünk.
– Mi jellemzi a mostani csapatot?
– Jelenleg a második vonalban szereplő Nb-I/b-s szakosztály tartalék csapata alkotja a megyei bajnokságban szereplő gárdát. Jó eredményeket értek el, hisz 1990-ben a megyei bajnokság megnyerését követően bejutott az Nb-II-be, majd 1994-ben az Nb-I/b-be. Ebben a különböző helyezések között a legjobb egy előkelő második hely volt. Azonban az utóbbi időben nagyon minimális költségvetéssel kell, hogy dolgozzunk, sportkörünk most is eladósodott. Az önkormányzatnál a sporttámogatás felosztása megtörtént, azonban ebben az évben pénzt még nem kaptunk. A még most is zajló Nb-I/b-s bajnokságban nyolc, a megyeiben pedig hét fordulón van túl a csapat. Ezek persze mind pénzbe kerülnek – már ha csak az utazásokat nézzük is – és a nagyon minimális napidíjak mellett én úgy érzem, hogy az a legszűkebb anyagi támogatás a mostani felkészült és korrekt játékosoknak nem méltányos. Pláne ha azt vesszük, hogy csapatunkban nemzetközi nagymestertől, Bárczay Lászlótól elkezdve – aki olimpiai válogatott kerettag is volt már – sok olyan játékosunk van, aki már letette névjegyét a magyar sakkéletben, például Pintérné Kovács Márta, magyar bajnok.
– A szűkös gazdálkodás ellenére, vannak-e az előbb említett neves játékosoknak utánpótlásai?
– Természetesen vannak, hisz a napokban is szerencsém volt a Közgazdasági Szakközépiskolában középiskolai versenyt vezetni, ahová viszonylag sok versenyző jött el a környező intézményekből és mérkőzött meg a győzelemért. Március 4-én került sor az általános iskolai sakkversenyre és városunkat az a megtiszteltetés érte, hogy 9-én a középiskolák közötti megyei sakkolimpiának adhatott otthont a Goldmark Károly Művelődési Központban.
– Szóba került már a bajnokság.
– A megyei csapatban főleg a fiatalok mutathatják meg tudásukat, illetve azok a versenyzők, akik már nem, vagy még nem férnek az első csapatba. Nagyon jó játékerőt képviselnek ők is, ugyanis tavaly bajnokok lettek. Ők jelenleg a második helyen vannak, ami számukra dicséretes. Az első csapat országos szinten a legjobb húsz között tudhatja magát (a 8. helyen), amely a Magyar Bajnokság második vonalának tekinthető. Nehéz a bajnokság, így nagyon kell küzdenünk, ha ezt a helyet meg akarjuk tartani.
– Milyen céljai vannak a szakosztálynak?
– Jelenleg a 8. helyen állunk a 12 fős mezőnyben. Nálunk sokkal jobban szponzorált csapatokat utasítottunk magunk mögé, például a győri, a paksi illetve néhány budapesti gárdát. Ennek ellenére bízunk a további sikerekben annál is inkább, mert az elmúlt tíz évben kiváló teljesítményt nyújtottak játékosaink. Szeretnénk ahhoz hasonló eredményeket elérni a hátralévő fordulókban, de ahogy mondtam, nem lesz könnyű...

Sakk

A Keszthely város és városkörnyékén megrendezett 2001-2002. évi I-II. és III-IV. korcsoportos leány – fiú sakk csapat diákolimpiai bajnokság során a vonyarcvashegyi Eötvös Károly Általános Iskola csapatai bizonyultak a legjobbnak.
A végeredményt tekintve az I-II. korcsoportban a lányoknál 4, a fiúknál 8 ponttal győzedelmeskedett a vonyarci iskola. A lányoknál a 2. helyezést a keszthelyi Egry József Általános Iskola szerezte meg, a 3.-at pedig a gyenesdiási Művészeti Általános Iskola. A fiúknál a 2. és 3. helyezett szempontjából fordított sorrend alakult ki, míg a 4. helyezést a keszthelyi Csány László Általános Iskola szerezte meg.
A III-IV. korcsoportban ugyancsak a vonyarci alapfokú oktatási intézmény lányai és fiai állhattak a dobogó legmagasabb fokára 6, illetve 10 ponttal. A lányoknál a 2. és 3. helyet – az előző korcsoport sorrendjéhez hasonlóan – az Egry J. ÁI valamint a gyenesdiási iskola szerezte meg. A fiú csapatok helyezési sorrendje – a 2. és a 3. helyezettet tekintve – a lányokéval megegyező, negyedikként pedig itt is a Csány L. ÁI csapata végzett.
A március 16-án Nagykanizsán megrendezett megyei döntőn mindkét korcsoportban és nemben a vonyarcvashegyi Eötvös K. ÁI és a keszthelyi Egry J. ÁI képviselte a várost, illetve környékét.
Március 9-én a középfokú iskolák sakkozói mérhették össze tudásukat a Goldmark Károly Művelődési Központban, ahol a sakk csapat diákolimpia bajnokság megyei döntője került lebonyolításra. A Vajda János Gimnázium a lányoknál 4, a fiúknál 6 ponttal nyerte a versenyt. A lányok mezőnyében a 2. helyezést 3 ponttal a Közgazdasági SzKI, a 3.-at pedig 2 ponttal a Vendéglátóipari SzKI szerezte meg. A fiúknál 3.5 ponttal 2. a Batthyány L. Gimn. és SzKI Nagykanizsa, 2.5 ponttal pedig 3. a Vendéglátóipari SzKI.

Kézilabda

Február 5-e és március 5-e között a Csokonai ÁMK-ban került megrendezésre a Keszthely város és városkörnyéki V. korcsoportos leány – fiú kézilabda diákolimpia bajnokság.
A végeredmény: lányoknál 1. a Vendéglátóipari SzKI 8, 2. a Vajda J. Gimnázium 6, 3. a Nagyváthy SzKI 4, 4. az Asbóth SzKI 2, 5. a Közgazdasági SzKI 0 ponttal.
A fiúknál 1. az Asbóth SzKI 3, a 2. a Vendéglátóipari SzKI 3, a 3. a Közgazdasági SzKI 0 ponttal.
Az április 8-án Keszthelyen sorra kerülő megyei döntőn a lányoknál a Vendéglátóipari SzKI, a fiúknál pedig az Asbóth Sándor SzKI képviseli a város-városkörnyéket.

Lábtoll-labda

Keszthelyen, a városi edzőteremben március 6-án rendezték meg az V-VI. korcsoportos leány – fiú Zala megyei lábtoll-labda diákolimpia bajnokságot.
Az V.korcsoportos lányoknál 1. Keserű Melinda (Vajda Gimn.), 2. Máté Virág (Vajda Gimn.), 3. Hegedűs Hajnalka (Közgazdasági SzKI). A fiúknál 1. Pápai Norbert (Asbóth SzKI), 2. Urfi Péter (Vajda Gimn.), 3. Tilinger Tamás (Zsigmondy – Széchenyi SzKI Nagykanizsa) és Szabó Zoltán (Thury Gy. Ker. SzKI Nagykanizsa).
Az V. korcsoportos lányoknál csapatban nem volt induló, a fiúknál 1. a Vajda János Gimnázium, 2. az Asbóth Sándor SzKI.
A VI. korcsoport lányoknál 1. Pál Dóra (Asbóth SzKI), 2. Horváth Tímea (Vajda Gimn.), 3. Takács Katalin, 4. Kohári Gabriella mindketten az Asbóth SzKI-ból. A fiúknál 1. Bécsy Ádám (Vajda Gimn.), 2. Kiss Nándor (Asbóth SzKI), 3. Kirsch Tamás (Vajda Gimn.) és Baróczi Andor Thury Gy. Ker. SzKI Nagykanizsa.
A VI. korcsoportos lány csapatoknál 1. a Vajda János Gimnázium, 2. az Asbóth Sándor SzKI. A fiúk mezőnyében 1. az Asbóth SzKI, 2. a Thury Gy. Ker. SzKI, 3. és 4. a Vajda Gimnázium csapata.

Sallai Gáborról és Markal Rolandról igazán elmondható, hogy „egy hajóban eveznek”. Az egyik legnagyobb közös cél: kijutni a 2004-es athéni olimpiára. Még akkor is igaz a fenti megállapítás ha nem is kell evezniük, hiszen az ő hajójukat a szél viszi előbbre, nem is akárhogyan...

Mint ismeretes több, váro- sunk hírnevét öregbítő sportoló között a Sallai-Markal vitorlázó párosnak is odaítélték a „Keszthely város 2001. évi legjobb sportolói” címet a közelmúltban. A duó idősebbik tagját, a jelenleg éppen diploma előtt álló hétszeres magyar bajnokot, Sallai Gábort kérdeztük a kezdetekről, és a jelenről.
– Körülbelül 7-8 évesen kerültem közelebbi kapcsolatba a vízzel. Édesapámmal – aki katona volt – rendszeresen jártunk a keszthelyi laktanya hétvégi pihenőjére, amely egybe esett a mai József Attila Vitorlás Sportegyesület területével. Amikor én oda kerültem már zajlott egy kisebb vitorlás élet, amely a körülbelül tíz fiatalból álló csapat nevelését jelentette az akkori edző, Szalai Csaba irányításával.
– Melyek voltak a kezdeti versenyeid?
– Először – még Optimist hajóosztályban – szinte csak balatoni versenyeken indultunk a csapattal, illetve lejártunk az Orfűi-tóra, a Velencei-tóra, a Mályi-tóra. Később – még optimistesként – amikor már ügyesebb lettem és jöttek az eredmények, már külföldi futamokon is részt vettünk. Ebben a hajóosztályban Eb-re és vb-re is eljutottam, illetve – bár ez természetesen a hazai vizekhez kötődik –, kétszer nyertem magyar bajnokságot.
– Jelenleg a 470-esek között szeled a hullámokat – a mostani edződ Regős Attila vezetésével –, de volt közben egy 420-as hajóosztály is. Meddig és milyen eredménnyel hajóztál ott?
– A vitorlázásban elég komolyan végig kell mászni a „szamárlétrát”. Amikor már elég tapasztalatra tettem szert az Optimistben, megvártuk amíg kiöregszem – ez a 14 éves felső korhatár elérését jelentette –, s csak azután váltottam 420-asra. Itt négy évig versenyeztem eleinte más-más legénységgel és háromszoros magyar bajnokként léphettem tovább a mostani, 470-es hajóosztályba...
– Ahol már egy ideje Markal Roland képezi a legénységet.
– Így van, sőt már korábban, a 420-asban kezdetét vette az közös vitorlázás, tehát az ott megszerzett két bajnoki cím már együttes siker. Azóta folyamatosan egy hajóban indulunk. Ebben a hajóosztályban tavaly másodikak lettünk a felnőtt magyar bajnokságban, ahol csak pillanatnyi megingások döntöttek. Voltunk nagyobb nemzetközi versenyeken is például a németországi Kielben, ahol a mezőny első felében végeztünk és ez valahol sokat jelent, legalábbis a mai magyar vitorlás viszonyokat nézve. Sajnos ugyanis összességében elég rosszul állunk nemzetközi viszonylatban. A szlovéniai vb például nekünk sem sikerült.
– Szóba jött az, hogy jó esélyetek van az olimpiai indulásra, ugyanakkor idén már túl vagytok egy görög– és egy olaszországi versenyen. Van valami köze a kettőnek egymáshoz?
– A kérdés második részével kezdve, tulajdonképpen nem. Az olimpián való indulásra valóban nagy az esély de nem az említett két verseny miatt, hiszen mindkét versenyt felkészülési céllal rendezték. A kérdés első részét nézve a Magyar Vitorlás Szövetség kijelölt a hajóosztályból egy budapesti párost olimpiai kerettagnak, illetve van egy úgynevezett „B” keret, azt képviseli a mi párosunk. Kicsit ellentmondásos ez a helyzet, hiszen – az előbbi logika szerint – az „A” keret párosa semmivel sem jobb nálunk, abszolút szubjektív szempontok alapján esett rájuk a választás, magyarán szólva a szövetség főváros központúsága dominált a kiválasztáskor. A görögországi futam egy úgynevezett „Eurolimp”, tehát a világranglistába beleszámító verseny volt. Itt a 12. helyen végeztünk a 31 indulóból. Ez az olimpiai szereplést vagy az esetleges távolmaradást nem befolyásolja. Egyelőre a nemzetközi élmezőny alsó régiójába való bekerülés a cél. Onnan már nehéz kiesni – előbbre jutni még nehezebb –, de megfelelő munkával és irányítás mellett ezt elérhetjük. A még feljebb való lépés jelentené igazán az olimpiai részvételt. Ennek beteljesülése azonban inkább jövőre várható.
– Milyen versenyeken indultok idén?
– A további hazai és külföldi felkészülési versenyeken kívül leginkább a júliusi magyar bajnokságra, illetve a szeptemberi világbajnokságra kell koncentrálnunk.