Fókusz

Az alig több mint három éve 17 fővel megalakult Helikon Liget Egyesület az elmúlt héten tartotta értékelő, tisztújító közgyűlését. Az elmúlt időszak alatt az egyesület tagsága több tízmillió forint értékű munkát végzett a működési területén belül, s a közgyűlésen számos további, az egész várost érintő terveikről is szó esett.

– Az elmúlt év során mennyit valósított meg az egyesület az önmaga elé kitűzött feladatokból?
– Azt kell mondjam, maradéktalanul sikerült az elképzeléseinket megvalósítani – válaszol a kérdésre dr. Udvari Csaba, az egyesület elnöke. – Az elmúlt évben parkosítottunk, virágosítottunk, elkészült a Halászcsárda előtti partszakasz lidósítása, s a világításhoz már állnak a kandeláberek, lefektettük a földkábeleket, s ha az időjárás engedi, akkor már kora tavasszal folytatjuk a munkát. Itt a parkoló és a part közötti park közepére szeretnénk egy szobrot állítani, ennek előkészítése már folyamatban van, elkészítettük a talapzatot, s a szobor is készen van.
– Milyen szobor kerül itt elhelyezésre?
– Stílszerűen, egy balatoni halászt ábrázoló, fából készült szobrot helyezünk el itt.
– Mekkora létszámmal dolgozik ma az egyesület?
– Közel nyolcvanan vagyunk, s a szervezettség száz százalékosnak mondható. Az volt a célkitűzésünk, hogy a Helikon Liget térségből minden családból legalább egy fő legyen tag. Sajnos az a gondunk, hogy a lakosság elöregedőben van, s nincs utánpótlás.
– Ennek ellenére nagyon aktív a tagság. Milyen terveik vannak erre az évre?
– Az egyik legkomolyabb elképzelésünk, a vadgesztenyefáknak az injektálása pályázati pénzek bevonásával – mondja Horváth Szilárd, az egyesület elnökhelyettese. – Az eddigi védekezés nem volt megfelelően hatásos, ezért mi az elmúlt évben két fát az új módszerrel kezeltettünk, azaz, injektálással vittük be a szert, a fa erezete eljuttatta azt mindenhová, minden levélbe, így az aknázómolyok maradéktalanul elpusztultak. A módszer nagy előnye, hogy nem időpont függő, mert egész évben hat, nem szennyezi a környezetet, tehát üdülőkörzetben is bármikor használható, és jóval hatásosabb, mint az eddigi módszerek, csupán jóval drágább, ezért pályázatot kell beadni a Környezetvédelmi Célalaphoz. A pályázatot a város adja be, hiszen itt az egész várost érintő védekezési programról van szó. Ahhoz szeretnénk segítséget nyújtani, hogy a város eredményesen tudjon pályázni. Az egyesület a saját munkáját ajánlja fel, hiszen ez a módszer meglehetősen munkaigényes. A másik dédelgetett vágyunk a Helikon strandon egy „Gyermekvarázs” strand kialakítása. Ennek lényege, hogy létrehozzunk egy olyan strandot, ahol a kisgyermekes szülők kulturált körülmények között, kifejezetten a gyermekekre szabott strandra vihetik a kicsiket. Itt minden reájuk van szabva, a mosdó, a csúszda, a mókás, itt-ott spriccelő színes gyermekjátékok. Ebben az évben mintegy 60 millió forint befektetést igényelne az első fázis megvalósítása. Ehhez is megvannak a különböző pályázati feltételek, nyilvánvaló, hogy az egyesület keretei erre nem elegendőek, itt is városi pályázati lehetőségekről van szó. A lobbizás mellett természetesen mindent megteszünk, a tervezéstől a saját munkánkkal való hozzájárulásig, hogy ez megvalósulhasson.
– Az eddigi területek karbantartása, ápolása mellett új területeket is gondozásba vesznek?
– Az elmúlt három év során a Halászcsárda előtti partszakasz rendbetételét, felújítását valósítottuk meg – mondja dr. Udvari Csaba. – Miután úgy érezzük, hogy ez sikerült, most egy új területre koncentrálunk: a temetői ÁBC melletti parkot, játszóteret kívánjuk rendbe tenni ebben az évben. Természetesen ezek mellett tesszük, amit eddig is, virágosítunk, locsolunk, parkosítunk.

Hévíz várossá avatásának tizedik évfordulóját ünnepli hamarosan. Jubilál azonban a Hévíz című folyóirat is: a lap kiadásában a tizedik évfolyamot érte meg. Az önkormányzat által fenntartott kiadvány az évforduló és a városi jubileum előtt olyan számmal tiszteleg, amely kizárólag Hévízzel foglalkozik.

A lapban ezúttal helytörténeti írások, irodalmi, művészeti értékű, Hévízzel foglalkozó munkák, hévízi dokumentumok és azok magyarázó szövegei kapnak helyet, az eddiginél jóval több fotóval, illusztrációval megtűzdelve.
A lapszám nem csupán jubileumi tartalma miatt lesz különösen értékes: a Hévíz megújult külsővel, megújult szerkesztőséggel jelentkezik.
A testület döntése értelmében az eddigi szerkesztő, Laczkó András helyett a folyóiratot ezentúl Alexa Károly irodalomtörténész szerkeszti. Az új főszerkesztő személyére – ugyancsak testületi döntés alapján – a Csokonai Társaság tett javaslatot az önkormányzatnak, melyet az jóvá is hagyott. A szerkesztő személye mellett az írógárda is jelentősen megújult, Hévíz környéki és budapesti, a Csokonai Társasághoz, annak szelleméhez közel álló munkatársak közlik írásaikat. A hévízi csoportot dr. Szántó Endre, dr. Szarka Lajos és Tar Ferenc képviseli. A külső megjelenésében is megújult lap – a szerkesztőségi tagok állásfoglalása szerint – tartalmilag a gyökerekhez kíván visszatérni, vagyis az alapításkor meghatározott célokat kívánja megvalósítani: helyi irodalmi és kulturális értékeket mutat fel, felvonultatja a dunántúli régió és a határokon túli magyar írók, költők, művészek munkáit.
A színvonalas kiadáshoz az önkormányzat jelentős anyagi forrásokkal járult hozzá. A Hévíz megújult lapszáma várhatóan pünkösdkor mutatkozik be a közönség előtt, a városházán.

Negyedik éve került megrendezésre április 19. és május 3-a között a gyenesdiási óvodában az a kéthetes rendezvénysorozat, amelynek stílusosan a „Zöld Hetek” címet adták szervezői, hiszen elsődleges célja a környezetvédelem népszerűsítése volt kirándulásokon és egy előadáson keresztül.

Nem lehet elég korán kezdeni a természet szeretetére és a környezet védelmére való nevelést. A gyenesdiási óvoda szemléletéhez szorosan hozzátartozik a környezetvédelem – ez kiderül az intézmény falain látható dekorációkból is – és mint azt Skublics Sándorné óvodavezető is megerősítette, nagyon sok mindent megértenek már ebben a korban a gyerekek.
– A rendezvénysorozat létrejöttét az motiválta, hogy a csoportok ne csak házon belül – egymással és egymás között – végezzék a környezetvédelmi munkát, hanem amennyire lehet, kiszélesítsék – kezdte az óvoda vezetője. – Ezért arra gondoltunk, hogy bevonjuk a többi környékbeli óvodát, majd később az általános iskolákat is. A programsorozat – amely a szülőknek, a családnak is szól – célja, hogy két hétig folyamatosan gyakorlati munkában ve-gyünk részt, tehát olyan „párbeszédet” alakítsunk ki, amely meghatározó lehet a gyermek személyiségének szempontjából. Már az óvodában el lehet (és kell is) kezdeni a környezetbarát szemléletmód elsajátítását, ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek milyen mintát látnak.
– Mivel kezdődött ez a két hét?
– Nagyon színes programok várták az ovisokat. Már az első napon – a Víz Világnapja alkalmából rendezett rajzkiállítás és a „Zöld Hetek” ünnepélyes megnyitója után – egy környezetvédelmi vetélkedőre került sor, ahol csoportok mérhették össze tudásukat. Sok, a környezet megfigyelését szolgáló kirándulás is színesítette ezt az időszakot. Elmentünk például Balatongyörökre, Balatonedericsre, megnéztük a bivalyrezervátumot, Kányaváron láthatták a gyerekek a természet szépségeit, illetve részt vettek egy madárgyűrűzésen is.
– Volt egy előadás, valamint egy szakmai és egy nyíltnap is...
– Fehér Csaba, a Fehérholló Természetvédő Egyesület elnöke tartott előadást az úgynevezett „nem szeretem állatokkal” – hüllőkkel, kétéltűekkel, denevérekkel – kapcsolatban. Ezt egy gyakorlati túra követte volna „éjjeli denevérezkedés” néven, amire azonban csak a napokban kerül majd sor. A szakmai nap – amely fontos részét képezte a két hétnek – a pedagógusok részére tartott továbbképzésből állt, huszonegy óvonő részvételével. Ennek keretében Zalaszántóra kirándultunk, ahol egy erdei iskolát látogattunk meg és ott a gyakorlatban figyelhettük meg a különböző növényeket, állatokat – szintén Fehér Csaba kalauzolásával. A nyitott napon belül pedig környezet– és természetvédelmi játékokkal valamint barkácsolással ismerkedtek meg a gyerekek és az érdeklődők.
– Mely intézmények támogatják ezt a fajta tevékenységet?
– Feltétlenül ki kell emelnem a gyenesdiási önkormányzat Gál Lajos elnökletével működő környezetvédelmi bizottságát. Úgyszintén ő a vezetője annak a helyi Forrásvíz és Természetbarát Egyesületnek is, amely szintén nagymértékben segíti a munkánkat szakmai tanáccsal és anyagi támogatással. Ezen kívül természetesen a Fehérholló Természetvédő Egyesület az, amely hatékonyabbá teszi a természet szeretetére való nevelésünket.

Háromnapos programsorozattal ünnepli Hévíz várossá nyilvánításának tizedik évfordulóját. A jubileumi eseménysor nyitányára május 10-én, délelőtt 11 órakor kerül sor.

Ekkor a városi sportcsarnokban ünnepi testületi ülést tart az önkormányzat. Az ülést Vértes Árpád polgármester nyitja meg, aki Hévíz város tíz évének történéseiről, az elért eredményekről szól. A testület tagjait, a város polgárait dr. Bencze Izabella, a Kincstári Vagyonigazgatóság vezérigazgató-helyettese köszönti, majd az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor mond ünnepi szónoklatot.
A város napja alkalmából adják át – a hagyományokhoz híven – azokat a kitüntetéseket, díjakat, amelyekkel a fürdőváros a fejlődésért sokat tett személyeket, szervezeteket, egyesületeket jutalmazza. A díszpolgári cím, a Pro Urbe-díj és a Pro Cultúra-díjak átvevőinek Wilfried Gruber, Németország nagykövete gratulál majd.
A nyitó programon mutatják be dr. Szarka Lajos történész A Hévízi Egregy című könyvét, melyet dr. Müller Róbert, a Balatoni Múzeum igazgatója, a kiadvány lektora ajánl az érdeklődők figyelmébe. Az ünnepség kulturális műsorral folytatódik.
Délután négykor az ugyancsak most jubiláló, létrejöttének 25. évfordulóját ünneplő Musica Antiqua Együttes ad díszhangversenyt a galéria átriumában. Az ünnepség első napját operettest, bál és tűzijáték zárja.
A második napon délután 3 órától a fúvószenekar koncertezik, majd Lovay László előadóművész művészi pályájának 30. évfordulójára az énekes jubileumi műsorát láthatja a nagyérdemű az átriumban. Ebből az alkalomból Déki Lakatos Sándor két aranylemezt ad át. A várhatóan nívós magyar nótákat felvonultató műsorról – melyben Máté Ottília, Hatvani Kiss Gyöngyi és Tarnai Kiss László is közreműködik – az MTV1 és az ATV felvételt készít. E napot táncest zárja.
A jubileumi ünnepség befejező napján délelőtt 9-kor a Szentlélek-templomban az elsőáldozóké lesz a főszerep. 15 órától a Zala és Veszprém megyei városok művészeti csoportjainak ajándékműsora következik.

Szóval, akkor holnap a két nagyobb gyereknél anyák napja az oviban. A lányomnak még jó a tavalyi szoknya, de a fiam kinőtte az ünneplő nadrágját, keresni kell egyet az örökölt holmik között. És ne felejtsem el ellenőrizni a gombokat! Mindezt reggelre szépen összekészítem, meg aztán valamit főzni is kellene, hogy holnap az ünnepség után legyen mit enni itthon...
Mit mondasz, kisfiam?? Ma lesz az anyák napja? Na neee, az nem lehet, hát ki volt írva, hogy 7-én, kedden fél ötk...... Te jó ég, az tényleg ma van!
Hogy hol az ünneplőtök? Hát, maradjunk abban, hogy délután beviszem az oviba, jó?
Akkor, a program változik: gyerekeket el az óvodába, a kicsit a böl-csibe. Telefon a mamának, segítsen, hajtsa fel azt a nadrágot, amit találtam. Utána irány a munka. Mi lenne velünk a mama nélkül?
Négy óra lesz. Tehát, először a kicsiért a bölcsibe, aztán haza az ünneplőkért, negyed ötre az oviban kell lennünk! A kicsi sír. Belázasodott, és nemrég hányt. Remek. Mindegy, kúpot kapott, azt a félórás műsort valahogy átvészeljük. Apa estig dolgozik, és hát kire bízzunk egy beteg gyereket?
Rohanva tolom a babakocsit. Mindjárt negyed öt. Ünneplők összekészítve, felkapom, futás tovább. Négy óra húsz van, jó a részidőnk, csak későn indultunk. Huszonötre az ovinál vagyunk. Rólam patakokban folyik a víz, a kicsi meg útközben elhajította a cumiját, és most bőg. Majd visszafelé megkeressük. A két nagyobb gyerekem is hüppög, már azt hitték, nem érünk oda időben. Szerencsére átöltöztetik őket az óvónénik.
A műsor nagyon szép, minden gyerek aranyos, minden anyuka büszke. De mi ez a bűz? Hát ez nem lehet... A kicsi bekakilt, és persze a rohanásban nem hoztunk cserepelenkát. Kezd egyre nyűgösebb lenni, felállok vele. Természetesen ezzel megzavarom a műsort, gyermekeim megijednek, hogy tán már menni is akarok, de bíztatóan rájuk mosolygok, nyugi, nyugi, csak felállunk. A kicsi lassan elalszik a vállamon, s miközben az én drágáim szavalnak, úgy érzem, mindjárt összecsúszom. Mit fogunk vacsorázni? A fagyasztóban van egy zacskó szilvásgombóc, hazafelé majd veszünk zsemlemorzsát a boltban. És tejet. Meg cukor is kell. Meg némi felvágott. Tehát, tej, cukor, felv... Vége is a műsornak? Édesek voltatok, köszönöm a virágot, büszke vagyok rátok, nagyon köszönöm!
Hazafelé a kicsi felébred a babakocsiban, és mindenáron ki akar jönni belőle. Mivel nem tud, végigordítja az utat. Az egyik virág szerencsétlen módon a kerekek alá kerül. A két nagy azért nyúz, hogy nekik is vegyek valamit a boltban. Persze, jó, veszek... De mit is akartam még? Tej, cukor, felvágott, és még valami. Mindegy, fizetünk.
A pénztárcám... Nincs itt.
Nem sírok. Nem sírhatok a gyerekek előtt, mert kétségbeesnek. A vacsora vajas kenyér, teával. Fürdés, fekvés, jóéjtpuszi, és már alig várom, hogy belezuhanhassak a fotelba. Anyák napja. Ez egy szép ünnep. Értem, nekem...
Arra eszmélek, hogy nagyobbik gyerek jön ki a szobájukból, „csak vécére megyek”, mondja, aztán odalép hozzám is. „Te vagy a legszebb, legaranyosabb anyuka a világon.” Puszit ad, és megy vissza az ágyba. Csak menjél, gyorsan... mert aztán már nem bírom visszatartani a könnyeimet.