Krónika

Zala megye Keszthely központú 3. számú választókörzetében 59,10 százalékos aránnyal a térség választópolgárainak többsége Manninger Jenőt, a Fidesz-MDF jelöltjét választotta meg országgyűlési képviselőnek. A választások első fordulójához képest a második fordulóban mintegy 4200-zal többen döntöttek a Fidesz-MDF jelöltje mellett, bízva abban, hogy személye pozitív ráhatással lehet a térségben már korábban elkezdődött fejlesztési munkák folytatására.

– Mindenekelőtt szeretném megköszönni a választópolgárok fokozódó bizalmát – kezdte Manninger Jenő. – Mindez kötelez, hogy az elmúlt egy-két év munkáját folytassam.
– A Fidesz bízott a választási győzelemben, a térség választópolgárainak jó része pedig abban, hogy tudja folytatni azt a fejlesztési munkát, a térségért való lobbizást, amelynek már az elmúlt két év során számos eredménye mutatkozott e térségben. Most ellenzéki politikusként van-e remény a megkezdett munka folytatására?
– Azt tudtuk, hogy a választás két esélyes, s a választási kampány során soha nem került szóba, hogy politikai államtitkárként több esélyem lenne arra, hogy folytassuk a megkezdett munkát. A kampányunk arra épült, hogy a térségben elkezdett munkákat, fejlesztési programokat folytassuk. Én azt hiszem, hogy az alapokat leraktuk. Nem a politikai hatalom alapján csoportosítottuk ide a forrásokat, hanem megalapozott szakmai alapon sikerült a Balaton térségének fejlesztésére több pénzt fordítani, mint az előző ciklusban. Ennek alapvetően két fő ága volt, az egyik, hogy a Balaton vízminőségének védelme prioritást kell élvezzen. Ezt még a ciklus elején sikerült elfogadtatni, s ezt követően élvezett kiemelt szerepet a Balaton vízgyűjtő területe. Az ehhez kapcsolódó programokat támogatta a Széchenyi-terv is, ezek a pénzek még nincsenek teljes egészében elköltve, s ez a program még legalább két évig, a beruházások befejezéséig el fog tartani. A szennyvíztisztítók építésének, a csatornarendszerek bővítésének szükségességét nem lehet megkérdőjelezni. A másik pedig a turizmus, a gyógyturizmus fejlesztése, ami ugyancsak fontos, és nem csak a térség szempontjából. A turizmus a gazdaságunk egyik húzóágazata, s ennek fejlesztéséhez megvoltak a források is. Ezt a munkát is folytatni kell. Ilyen a halászat, horgászat fejlesztése, s már megkezdődött a Balatoni Halászati Rt. gazdálkodásának átalakítása. A halgazdálkodás a fő feladat és nem a profit kitermelése, s ezt a lépést máris számos balatoni horgászegyesület támogatta. Ellenzéki képviselőként is lehet eredményesen dolgozni, számon lehet kérni a fejlesztések folytatását, s azon dolgozunk, hogy a képviselők minél többet tudjanak elérni a Balaton érdekében, s ez ma nem pártfrakciók kérdése. Természetesen számtalan helyi üggyel is kell foglalkoznia egy képviselőnek a törvényalkotási munka mellett.
– A választások lezárultával többen gondoltak arra, hogy a térségnek Budapesten élő országgyűlési képviselője van.
– Amikor elfogadtam a jelöltséget, ezzel számot vetettem, s az elmúlt egy évben már az év jó részét itt töltöttem. Az életformám ebből a szempontból nem fog változni. Én haza jövök Keszthelyre, hiszen gyermekkorom óta kötődök a városhoz, s ma már itt van az otthonom. Bár a parlamenti munka Budapesthez köt, én nem látom ezt problémának. Egyébként ezt az elkövetkezendő évek bizonyítani fogják.
– Az elmúlt évek során számos helyi kapcsolatot tudott kiépíteni, s a térség problémáit, gondjait is megismerhette. Mennyire szívügye, hogy mindaz a fejlesztés, amiről már szólt, megvalósuljon?
– Most már nem titok, hogy politikai államtitkárként a Fidesz listájáról bejuthattam volna képviselőnek a parlamentbe, de nem ez volt a célom. Feltett szándékom volt, hogy itt egyéni képviselőként folytathassam a már korábban megkezdett munkát.
– A parlamenti munkában akkor lehet igazán sikeres, ha a választókörzetében rendszeres kapcsolatot tud tartani a közélet és a gazdasági élet szereplőivel.
– A térség minden települését és polgármesterét ismerem. Nagyon alapos tanulmányok állnak rendelkezésemre, s ezek rendszerezett szakmai elemzései is sokat segítenek ebben a munkában. Ugyanígy ismerem a kistérségek lehetőségeit és problémáit is. Mindez a személyes találkozásokat nem pótolja ugyan, de az feladatom is, hogy a meglévő kapcsolatokat tovább tudjam erősíteni. Egyrészt szívesen veszek minden meghívást, másrészt a szakmai ismereteim alapján szeretnék a térségbeli infra-strukturális fejlesztésekkel behatóbban is foglalkozni.
– Az idegenforgalmi jelentőségénél fogva egyre nagyobb hangsúlyt kap a Balaton régió. Hogy lehet fokozni a turisztikai jelentőségét, s ezen a téren melyek a legfontosabb feladatok?
– Először is meg kell vizsgálni, hogyan lehet ezt valódi régióvá alakítani. Ha a leendő kormányzat ugyanúgy biztosítja a Balaton Fejlesztési Tanács munkáját, mint az az elmúlt időszakban történt, akkor nem lehet fennakadás a fejlődésben. Ebben az évben már több mint 2 milliárd forintot fordíthat a fejlesztési tanács e térségre. Így volt lehetőség egy kotróhajó megvásárlására, vagy a kerékpárutak esetében azoknak a kisebb összegeknek a kipótlására, amelyek lehetővé teszik, hogy az önkormányzatok a pályázatokkal jelentkezzenek. A BFT munkája eddig is sikeres volt, s ezt a térség szereplői eddig is értékelték. Természetesen mindez csak a kezdet volt, s ezt a munkát is folytatni kell. Az identitáson túl egy régiófejlesztés nagyon fontos szempontja, hogy mennyi pénzt lehet mindehhez kapni a kormányzattól.
– A választópolgárok találkozhatnak Önnel fogadóórák keretében?
– Természetesen. A Fidesznek január óta működik az irodája, s a parlament felállását követően tudjuk ezt megoldani, s erről tájékoztatni is fogjuk a választópolgárokat. Az biztos már most is, hogy meghatározott rendszerességgel fogok majd fogadóórákat tartani, tehát meg lehet engem keresni itt Keszthelyen, de a településekre is kijárok, hogy találkozhassak a választópolgárokkal.

Hegedüs Lászlót 1998-ban, még az országgyűlési képviselőválasztások idején ismerte meg dr. Szabó Imre polgármester, akivel vasárnap délelőtt, a gyertyákat, virágokat átlépve mentünk fel az irodájába. A hivatal épületében ezúttal valóban síri csend honolt, s a nehezen induló emlékezésében közrejátszott, hogy a polgármester előzőleg éppen Hegedüs László családjánál járt.

– A frissen felállt képviselőtestület életének első napjait éltük 1998-ban, és szóba került a felállás, a posztok, az alpolgármesterség kérdése – kezdte visszaemlékezését a polgármester. – Hegedüs László akkor kezdte a közéleti szereplést, s ambicionálta, hogy a helyi Fidesz szervezet vezetője volt. Az utóbbi fél évben Hegedüs László alpolgármester rengeteget dolgozott. Felpörögtek az események, elsősorban a Libás térség értékesítése kapcsán. Ebben ő nagy szerepet vállalt, s éjszakákon keresztül dolgoztunk azon, hogy a város érdekében egy minden oldalról biztosított szerződést köthessünk az üzleti partnerekkel, akikkel ő tartotta a kapcsolatot. Az elkészült és aláírt szerződések szép reményekre jogosítottak fel bennünket. Ma már a közvélemény is tudja, hogy ez az üzlet zsákutcába torkollott, mert a szerződő partner nem tudta teljesíteni a szerződésben foglaltakat, a fizetési kötelmeket. Ezt nagyon nehezen élte meg, s mellette a választási feladatok is eléggé lekötötték. A rendszerváltás óta ez már a harmadik nekifutás volt a Libás térség ügyében, ami rajtunk kívülálló okok miatt nem jött össze. Azt hiszem, hogy ő egy olyan személyiség volt, akivel szemben nem lehetett közömbösnek maradni. Lehetett kedvelni és nem kedvelni, de ahol megfordult, mindig megpezsdült körülötte az élet. Nagyon szívén viselte a fiatalság sorsát, a kábítószer-ügyeket, s e területen különösen sok feladatot vállalt. E területen a politikai elkötelezettsége ellenére is jól együttdolgozott a másik oldalon álló Maczucza Éva képviselővel. Szerintem van valami jelképes abban, hogy – ha már a sorsa így hozta – olyan időpontban történt e szomorú esemény, amikor Keszthelyen éppen mintegy négyezer fiatal volt jelen a Helikoni Ünnepségen. Aki ennyire szívén viselte a fiatalság sorsát, annak ez a tény nagy örömöt jelenthetett volna. Hegedüs László bizonyára osztozott az örömünkben, de már egy más dimenzióból.

A közel négy éve alakult Keszthelyi Környezetvédő Egyesület a Föld Napja alkalmából hívta párbeszédre a város számos civil szervezetét, hogy a lakóhelyük környezeti állapotáról, s az ebből adódó feladatokról váltsanak szót egymással. Tizenkét civil szerveződés képviseltette magát ezen a találkozón, ahol egyebek mellett Keszthely és a városkörnyék zöldfelületeinek állapotáról, a virágosításról, a meglévő fák védelméről, a fásítás lehetőségeiről, a parlagfű-mentesítésről, s a szelektív hulladékgyűjtésről is szó esett.

Különös hangsúlyt kapott a minden szervezet által megoldandónak ítélt gond, a város környékén található illegális hulladéklerakók felszámolása. E téren évek óta számos egyesület szervezett már saját, és közös akciókat a város lakóival, intézményeivel, ám a teljes felszámolás eddig nem járt sikerrel. A civil szervezetek most a közös összefogásban bízva keresik a fellelhető problémák megoldásának lehetőségét.
– Melyek voltak a várost érintő legnagyobb problémák, amelyeket a megjelent szervezetek képviselői felvetettek?
– Az illegális szemétlerakók felszámolása mellet a legtöbben a szelektív hulladékgyűjtés hiányosságait tették szóvá – mondja Forstner Anna, a Keszthelyi Környezetvédő Egyesület elnöke. – Mindannyian kevésnek találják a városban kihelyezett szemétgyűjtők számát, így aki nem akar szemetelni, annak gondot jelent, hogy hová dobja el azt az utcákon. A sétáló utcán kívül a város más közterületein szinte egyáltalán nincsenek szemétgyűjtők.
– A hulladékgyűjtő edények beszerzése jelentős összeggel terhelné meg az önkormányzat költségvetését. A civil szerveződések mit tudnak a probléma megoldásáért tenni?
– Anyagilag sajnos semmit. Az összegyűjtött problémákat, amelyeket itt 12 szervezet vetett fel, átadjuk az önkormányzatnak. Természetesen nem csak a hulladékgyűjtők hiánya került szóba, hanem a közterületek növényzete, a fák állapota. Sok kritikus megjegyzés hangzott el arról, hogy a városban nagyon drasztikus módon történik a fák metszése, s ez sok fa elpusztulásához vezet, vagy olyan kényszeredett fejlődésre ítéltetnek, ami nem kívánatos. Az egészséges, szépen gondozott fák rengeteg oxigént termelnek, ha viszont torzóvá vágják vissza őket, évekbe telik, mire kialakul újra a lombkoronájuk. Ezt mértékletesebben kellene végezni.
– Véleményük szerint mi az oka a szakszerűtlen visszavágásoknak?
– Lehet, hogy így akarják elérni, hogy pár évig ne kelljen újra foglalkozni a fák koronájának alakításával. Az egyesületek mindenesetre utánanéznek az okoknak.
– Évek óta visszatérő gondot jelentenek az illegális szemétlerakók, ezekkel szemben mindenki tehetetlen.
– A saját életterünket tesszük tönkre, a levegőt, a talajt, a Balatont, ennek nem volna szabad így történnie. Az egyesületünk ezért is foglalkozik az iskolás korosztállyal. Ebben is egyetértettünk a többi szervezettel, hogy a környezet-tudatos gondolkodásra való nevelést már kisgyermekkorban kell kezdeni, ezért közösen szeretnénk olyan rendezvényeket tartani diákoknak, ahol ezekre a problémákra még jobban ráirányítjuk a figyelmüket.
Az összejövetelen felvetődött, hogy egyre zajosabb a város, s ennek a sárkányrepülők, a gokart-pályán száguldozó gépek és egyéb szabadtéri rendezvények az okai.

Nehéz időket él a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kara; meg kellett szoknia, hogy a korábbihoz képest lényegesen lecsökkentett, nagyon szigorú pénzügyi keretekkel, és jóval kisebb kari önállósággal rendelkezik.

A presztízsveszteség, hogy Keszthely neve nem jelenik meg az egyetemmel együtt sehol, azt is előidézte, hogy a továbbtanuló fiatalok egy része nem is tudja, hogy a keszthelyi mezőgazdaságtudományi kart a Veszprémi Egyetem karai között találja meg; ezért most reklámra, propagandára jóval többet költ a Georgikon, mint korábban, amikor még ha azt mondtam, PATE, azt mondtad: Keszthely.
Dr. Szabó Ferenc, a kar dékánja kérdésünkre kifejtette: a központ elvesztése azért is érinti hátrányosan a Georgikont, mivel az Oktatási Minisztérium felsőoktatási koncepciójában a székhelyek fejlesztésén van a hangsúly.
– Mezőgazdasági szakla- pokban hirdetünk, beiskolázási körutakra járunk, nyílt napokat szervezünk – mondja dr. Szabó Ferenc –, minden módon igyekszünk népszerűsíteni a keszthelyi kart. Európai jelenség, hogy a mezőgazdaság iránti igény lecsökkent. Ennek ellenére azt mondjuk – és ezt a minisztérium is elismeri –, hogy több agrárszakemberre van szükség, hiszen a vidékfejlesztés, a mezőgazdaság ágazatainak „felzárkóztatása” az uniós csatlakozáshoz mind szakembert kíván. Ugyanakkor új szakok indítását is tervezzük, bár ez elé akadályt gördít az Oktatási Minisztérium azzal a szándékával, mely szerint a felsőoktatásban drasztikusan csökkentené a szakok számát. Ennek ellenére nem mondhatunk le a terveinkről, hiszen csak a választék bővítésétől, az új igényekhez igazodó képzési formáktól remélhetjük a hallgatók számának növekedését.
– Melyek lennének az új szakok?
– Egyetemi szintű szakként a mezőgazdasági minőségügyi mérnöki képzés bevezetését tervezzük; főiskolai szinten oktatnánk kertészmérnök-, vidékfejlesztő mérnök-, agrár áruforgalmi menedzser-hallgatókat. Az Akkreditált Iskolarendszerű Felsőfokú Szakképzés keretein belül élelmiszeripari minőségügyi asszisztens és vidékfejlesztő mérnök asszisztens diploma megszerzését tennénk lehetővé.
– A doktori képzés is nagy hagyománya a karnak.
– A közelmúltban a doktori programokat doktori iskolákká kellett alakítani, amelyeket akkreditáltak is. A Veszprémi Egyetem összesen kilenc doktori iskolát működtet, amelyből három és fél Keszthelyhez kötődik; ez olyan arány, amire méltán lehetünk büszkék. Ezen iskolákba május közepéig lehet jelentkezni, mintegy 14 ösztöndíj kiadására van lehetőségünk.
– Milyen beruházásokat terveznek?
– Veszprémmel közösen kerül sor a számítógép-állományunk fejlesztésére; az „A” épületben elkezdődött a fűtés korszerűsítése, azonban pénz hiányában félbe maradt. Kollégiumi férőhely-bővítést is tervezünk, a Hotel Georgikont (amely az egyetem tulajdona) már a kar üzemelteti: részben ifjúsági szállóként, részben emelt szintű kollégiumként működik majd. Harmadik éve zajlik a tangazdaság fejlesztése, amelyre évi 60 millió forintot kapunk a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumtól. Első évben traktort vásároltunk, illetve a húsmarha állományunkat fejlesztettük, második évben terményszárítóra és magtisztítóra költöttünk, idén egy tejtermelő tehenészetet szeretnénk létrehozni, ahova a hallgatók gyakorlatra járhatnának.