– 1989-ben még a Keszthelyi Haladás labdarúgó klub utódegyesületeként működtünk amolyan városi klubként. Abban az évben az egyetem akkori dékánjával dr. Vincze Lászlóval arra az elhatározásra jutottunk, hogy kilépünk a városi sportszervezetből és megalakítjuk az egyetem saját sportegyesületét, a Georgikon DSE-t. Régi terv volt ugyanis, hogy saját kézbe vegyük az egyetemi sport irányítását és erre a GDSE-n belül nyílt lehetőség. Ez egy évvel később, 1990-ben vált valóra – emlékezett viszsza Mészáros László. – A cél kimondottan az első időszakban az egyetem dolgozóinak, hallgatóinak (tömeg)sportolási, versenyzési lehetőségek biztosítása volt.– Hogyan zajlik az egyesület élete szakmai szempontból?
– Vannak úgynevezett sztenderd szakágaink: a kézi- a kosár- és a röplabda szakosztály. A közelmúltban indult az íjászat és az evezés, ezen kívül pedig lovaglási és egyéb tömegsportolási lehetőség is rendelkezésre áll, amelybe a kondicionálás, az asztalitenisz, a tenisz, a vitorlázás és labdajátékok tartoznak. A labdarúgást illetően minden évben változik a helyzet a hallgatók érdeklődésétől függően, az idei tanévben nem indult ilyen szakosztály. Mivel a városban működik labdarúgás, ezért – egyedül e téren – csak az egyetemisták részére szervezzük meg. Bizonyos értelemben befogadó egyesület vagyunk, hiszen a megyei elsőosztályú kosárlabda csapatunkba bevettük a volt hévízi kosarasokat, felkaroltuk a röplabdásokat, ma már ők is a mi színeinkben indulnak, illetve megpróbáltunk újabb szakosztályokat létrehozni. Alapvetően nyitottak vagyunk, tehát nem az anyagi feltételek biztosítása a fő szempontunk egy-egy új szakosztály felvételénél, hanem a meglévő anyagiakat próbáljuk „hangolni” az igényekhez.
– Hogyan gazdálkodik az egyesület a támogatásokkal, bevételekkel?
– Sajnos mindkettő – de főleg a bevétel – kevés. Az önkormányzati támogatás tavaly 1 millió 900 ezer forint volt. Ez sportágakra lebontva úgy néz ki, hogy a röplabdára 970 ezer, a kézilabdára 700 ezer, a többi szakágra pedig egyéb sport címén mindössze 230 ezer forint támogatást kaptunk. Ehhez jött még a szponzorok és pályázat útján megszerzett, valamint az egyetemtől kapott támogatás, amely 1 millió 696 ezer forintot tett ki. Ezt kellett – és kell a jövőben is – úgy csoportosítani, hogy egyik sport se „sérüljön”. Összesen tehát valamivel több mint 3,5 millió forinttal gazdálkodhatott az egyesület. A fent említett összeg azonban „csak” egy alapnak tekinthető, ezen kívül az egyes szakágakat külön is támogatja a város vezetése, tehát külön költségvetéssel rendelkeznek. Gyakorlatilag csak az egyesület működéséhez elengedhetetlenül szükséges feltételeket tudjuk biztosítani, ami az utazást, adott esetben az étkezést, illetve a bírói díjakat jelenti. Az edzők többsége – szerencsére – pusztán sportszeretetből vállalja a munkát, illetve a bevételeink sem tekinthetőek igazán szponzori, inkább sportszerető, baráti segítségnek, egyedül a röplabda szakág örvendhet jelentősebb támogatónak.
– Jelenleg mennyiben az egyetemé és mennyiben a városé az egyesület?
– Az egyesületnek mint önálló jogi személynek saját magának kell megteremtenie a működéshez szükséges feltételeket. Talán most már elmondható, hogy nagyobb mértékben támogat minket a város. Az egyetem a létesítményeket biztosítja és az utazáshoz járul hozzá.
– A tavalyi tervek közül melyek valósultak meg, illetve mi az, ami még most is csak álom?
– A 2001-es évre mindenképpen azt terveztük, hogy az első háromban legyenek csapataink abban a versenyszámban, amelyikben indulnak, tehát megyeiben, NB-II-ben, a röplabdát illetően pedig az NB-I-ben való bentmaradás volt a cél. Ezeket sikerült teljesíteni, hiszen a kézilabda csapat NB-II-ben a második helyen zárta a tavalyi szezont. Itt annyi változás történt, hogy indítottunk – az utánpótláson kívül – megyei csapatot is azoknak a játékosoknak, akik nem fértek be az NB-II-es keretbe – ugyanis szerencsére nagyon nagy a játékosállomány. A röpiseknél még mindig cél a bentmaradás. A kéziseknél az első hely volt célul kitűzve – egy mérkőzésen múlik a bajnoki győzelem, így a továbbiakon csak a bajnokság után érdemes gondolkodni, például az NB-I/b-be való újbóli felkerülésről...
– Mi a helyzet a többi szakággal?
– A lovaglás sajnos olyan drága sport lett, hogy – ugyan a mi színeinkben versenyeznek a lovasok –, csak nagyon minimális összeggel tudja támogatni az egyesület. Az íjászat most van fellendülőben, bár Szimeiszter István személyében már magyar bajnokkal is büszkélkedhetünk, illetve több első és másodosztályú íjász is gazdagítja a csapatot. Evezésben idén negyedik éve határoztuk el, hogy felelevenítjük ezt a sportot a Balatonon a Veszprémi Egyetemen belül. Idén is lesz több verseny, így május 11-én Balatonföldvárral, a 17-én megrendezésre kerülő „Balaton Regattán” pedig a Veszprémi Egyetemmel vívunk meg az elsőségért, ezen kívül részt veszünk a budapesti vízikarneválon. Maradt még a tömegsport, amiről azt kell tudni, hogy ott is sok átfedés található az egyetemi és a városi sportolás között...
Igaz, az időben kissé eltolódott balatoni évadnyitó ünnepség miatt késett a szezon első vitorlásversenyének rajtja is. Mindez azonban nem szegte kedvét a lelkes hullámlovasoknak, akik között ott volt Vancsura Miklós, a klub elnöke is.