Gyógyfürdőkórház

A műszaki adatok nem igazolják azokat a felvetéseket, amelyek a közelmúltban a Hévízi-tóval kapcsolatban elhangzottak. A riogatás és a felelőtlen nyilatkozatok – véli a gyógyfürdőkórház vezetése – károkat okozhatnak Hévíz városának, ezáltal csökkenhet a vendégek száma. Ezekről a kérdésekről is szót váltottunk Sándor Zoltánnal, a gyógyfürdő igazgatójával, aki 1989 óta dolgozik a gyógyfürdőkórházban. A Hévízi-tó Alapítvány munkáit végezte a monitoring állomáson, ezen kívül az intézmény termelő kútjainak az üzemeltetése is hozzá tartozott.

– Hogyan alakult a gyógytó hozama és hőmérséklete?
– A Hévízi-tó hozamának mérésére nagy hangsúlyt fektet a Szent András kórház és a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság is. 1987 óta ultrahangos hozammérővel mérik a tóból elfolyó víz mennyiségét. Az átlag adatokat öt perces adatok átlagolásából nyerik, tehát a mért érték teljesen megegyezik a valós értékkel – mondja Sándor Zoltán és utal arra, hogy hozamadatok már az 1950-es évektől rendelkezésre állnak ugyan, de az 50-es és 60-as években nagyon egyszerűen mérték az elfolyó víz mennyiségét. Hogyan? Egyszerűen kis bójákat dobtak a víz tetejére, melyeket a víz sodrása a zsilip felé vitt. A megtett út alapján számolták a víz mennyiségét. Így előfordult, hogy egyik hónapban másodpercenként 400 litert, a következőben pedig 700 literes mennyiséget mértek. Tehát pontatlan volt a hozammérés és hibával terheltek az adatsorok. – A zsilip átépítése után a két zsiliptábla közötti meder feltelési idejéből számították ki a tó hozamát. A bányászati célú vízkiemelés, valamint a csapadékhiányos időszak miatt bekövetkezett nagy hozamcsökkenés veszélye követelte meg a nagyobb odafigyelést. Csak a méréstechnika fejlődése adta a lehetőséget, hogy egy költséges, de pontos, jól kalibrálható és ellenőrizhető eszköz (DANNFOS vízhozam-mérő) kerüljön beépítésre. Az 1990-es bányabezárás óta a tó regenerálódása megkezdődött és a gyógytó hozama emelkedett – folytatja Sándor Zoltán. – A változás jelenleg függvénye a csapadékból eredő karsztvíz utánpótlásnak és a vízgyűjtőből kitermelt vízmennyiségnek. A vízhozam mellett a vízhőmérsékletek ellenőrzésének is kitüntetett szerepe van. A barlangi forrásokat és a felszíni hőmérsékleteket is egy monito- ring rendszer gyűjti
– Mitől függ a tó vízhőmérséklete?
– Három tényezőtől. A forráshőmérséklettől, a tó felületétől, vagyis a párolgási felülettől és a levegő hőmérsékletétől – válaszolja és hozzáteszi: a kutak talphőmérséklete és a forrásbarlangban lévő melegforrások hőmérséklete egyezik meg a réteg-hőmérséklettel.
Néhány számadatot is mutat Sándor Zoltán. 1971-ben a vízhozam másodpercenként 430 liter volt, a hőmérséklet pedig 38,8 oC, 1990-ben a hozam 330/l/sec., a hőmérséklet 39,5 oC. 2002-ben 413 liter volt a hozam másodpercenként a hőmérséklet pedig 38,3 oC.
– Elégedettek a vendégek a víz hőmérsékletével?
– A téli időszakban természetesen nem. Tulajdonképpen a tófürdő hőmérséklete az évszakokat figyelembevéve 24–36 oC körül van.
– Hogyan alakul a hőmérséklet a fedett fürdőben?
– A kút hőmérséklete 39–40 oC, a medencék esetében van 38 Celzius-fokos és 34–36 Celzius-fokos is.
– Szezon és tófürdő. Milyen a víz hőmérséklete ezekben a napokban?
– A méréseink alapján most 33–34 oC-os, ezzel általában elégedettek a vendégek. Ami a változásokat illeti: a mágneskártyás beléptetőrendszer helyett egy vonalkódos rendszerre térünk át, ez egy technikai fejlődés, aki által biztonságosabb lesz a leolvasás. A tófürdő szolgáltatásainál kiemelném a masszázs és a súlyfürdőzés lehetőségét.

– A nyári hónapokban mennyien fordulnak meg egy nap a gyógytón?
– Fogadtunk már egyetlen napon 7-8 ezer embert is. Idén úgy látjuk csökken a német és az osztrák vendégek száma. Ezt a szakemberek azzal magyarázzák, hogy az euró bevezetésével átlagosan 20 százalékkal emelkedtek az árak.
Sándor Zoltán elmondta még, a fedett fürdőn tervezik az öltözők cseréjét, a fürdőmedence átalakítását, például máshová kerülnek majd a zuhanyzók. Jelenleg még külön fürödnek a nők és a férfiak, mindkét oldalon van egy kicsi és egy nagy medence, a kettő közötti területen pedig egy tornamedence, aminek süllyeszthető az alja. Ezen kívül van egy úgynevezett „járató” gyógymedence is. Ezek helyett lenne egy kicsi és egy nagy medence, középen ülőpaddal. A mostani „férfi oldalon” szintén egy nagyobb melegvizes-medence. Tehát változásokon gondolkodunk a fedett fürdőn is és remélem, a közeljövőben meg is tudjuk valósítani az elképzeléseinket. Folyamatban van az iszappakoló felújítása is, komfortosabb helyiségben végezhetik majd a kezeléseket.

Aki a kórházba jön dolgozni, szinte biztos, hogy találkozik Fisli Gábornéval, a gazdasági csoportvezetővel. Június 16-án volt 40 éve, hogy Ági – ahogy mindenki szólítja – a gyógyfürdőkórház dolgozója lett.

Miközben beszélgetünk, próbálom a fejemben összerakni az éveket, de sehogy sem jön ki. Végül rákérdezek:
– Hány éves korában kezdett el itt dolgozni?
– Tizennégy éves voltam, és kisegítő munkakörben alkalmaztak, felszolgáltam. Aztán a műhelyirodába kerültem adminisztrátorként, ‘65-ben jöttem át a gazdasági igazgatóságra. 1966 óta dolgozom a gazdasági osztályon, tíz éve csoportvezetőként.
– Komoly pályamódosítás a kezdetekhez képest...
– Bár mindig érdekelt a vendéglátás, valahogy úgy alakult, hogy irodába kerültem. Leérettségiztem, elvégeztem a gyors– és gépíró iskolát, majd képesített könyvelői vizsgát tettem. Mostani munkaköröm nagyon összetett: felelős vagyok a kórház anyaggazdálkodásáért, a leltár elkészítéséért és az elhasználódott eszközök selejtezéséért. Emellett a szolgálati lakások gondnoki feladatait is ellátom.
– Negyven év egy helyen – kimondva is sok. Milyen volt megélni?
– Nekem is furcsa, hogy ennyi év eltelt. Három év múlva nyugdíjba megyek, azt azért már várom. Sokat dolgoztam itt, igaz, szerettem is, a kórházat második otthonomnak tekintettem mindig. Amikor én elkezdtem dolgozni, még sokat számított, hogy ki hány évig dolgozik egy helyen. A rendszerváltáskor azonban ez is átértékelődött. Jól érzem magam, de ha arra gondolok, hogy lassan nyugdíjba megyek, furcsa érzés fog el.
– Ennyi idő alatt sok főnöknek dolgozott. Kire emlékszik legszívesebben?
– Sok jó főnököm volt, a legkedvesebb emlékeim Vajda Jenő bácsiról, az egykori gazdasági igazgatómról vannak, aki szigorú volt, de emberséges. 1975-ben ment nyugdíjba, ma már kilencven felé jár.
– Van valami, amit másképp csinálna, ha visszaforgathatnánk az idő kerekét?
– Nem is tudom... Talán nem ülnék be újra az irodába, megmaradnék a vendéglátás mellett. Ez a terület mindig érdekelt, otthon rendszeresen gyakorlom, és élvezem a vendéglátás örömeit. A család nagy, és én szeretem, ha sokat vagyunk együtt. Férjem, két gyermekem és unokáim szívesen fogadják gondoskodásomat.
– Szokott találkozni régi kollégákkal?
– A kórházban minden évben van nyugdíjas találkozó, én ezeken évek óta részt veszek. Az egykori munkatársakkal jókat beszélgetünk, kicsit nosztalgiával gondolunk mindannyian a korábbi évekre. Azóta megváltozott a világ, máshogy viszonyulnak egymáshoz az emberek. A közvetlen munkatársak között jóval több a fiatal; bár velük is jól megértjük egymást, szeretem őket, jól esik néha egy kicsit felidézni a régi napokat.

Schlichthuber Mártonnét senkinek nem kell bemutatni a gyógyfürdőkórházban: 11 éven át töltötte be az intézmény gazdasági-pénzügyi igazgatói posztját, egészen április 23-ig. Azóta – már nyugdíjasként – tanácsadóként dolgozik a főigazgatóságon.

A Sopron megyei Mihályiból származik, kilenc testvére között hatodikként született; a nagy család, a politikai viszonyok úgy hozták, hogy egyedül ő tanulhatott a családból. Aztán az egyik bátyja lakodalmában megismerkedett azzal a fiatalemberrel, aki a férje lett, és akivel Keszthelyen folytatta tovább az életét – immár negyvenegy éve. Különböző gazdasági feladatokat töltött be az évek során, mígnem 1991-ben a gyógyfürdőkórházba hívták dolgozni.
– Nagy változásokon ment át a kórház az elmúlt tizenegy év alatt – mondja. – Már önmagában az is megdöbbentő, hogy amikor idejöttem, 300 millió forint volt az éves költségvetésünk; most 1,8 milliárd...
– És most miért vált meg az igazgatói széktől?
– Azért, mert 62 éves vagyok, és itt az ideje... De amúgy szívesen dolgozom, ezért is kértem, hogy maradhassak még, egyelőre talán egy évig 8 órában, aztán 4 órás munkaidőben. Otthon nincs szőlő, nincs kert, nem vár a rengeteg tennivaló, és az az igazság, hogy a gyermekeimet szeretném segíteni még: otthonteremtés előtt állnak, és bizony, a mai fiataloknak nagyon nehéz ezen a téren előre jutni, ha nem támogatja őket senki.
– Milyen emlékei vannak az elmúlt időből?
– Sokat dolgoztunk, de nagyon jól éreztem magam mindig a kollégák között. A főigazgató, bár szigorú volt, nem haszontalan dolgokért hajtotta az embert. Volt idő, hogy napi, heti cash-flow-kat csináltunk, de láttuk hogy van értelme, mert készült a Hetes Ház. A minisztériumtól fejlesztésre 5 millió forintot kapunk évente; ami beruházás azon felül történik, azt mindet úgy kell kigazdálkodni.
– Tizenegy éve pénzügyi igazgató, de egész életében gazdasági vonalon dolgozott. Nem iszonyodik a számoktól?
– Nem – válaszol nevetve –, bár aki nem szereti, annak biztos szörnyű elképzelni is, hogy évtizedeken át ilyesmivel foglalkozzon... Én biztonságban érzem magam a számok között, mert ránézek, és tudom, hogy mi mit jelent. Tudom, hogy nagyjából mennyinek kellene ott lenni, így azt is észreveszem, ha valami nem stimmel. A számok tények, ott nincs mellébeszélés. Ám a szöveges beszámoló készítése már nem az én világom.