Környezet

Egyre több turizmussal foglalkozó szakember fogalmazza meg a Balaton jövőjével kapcsolatos gondolatait. A balatoni turizmus érthetően foglalkoztatja a régióban élőket, hiszen nem mindegy, hogy a 250 ezer ember, – 100 ezer foglalkoztatott és 40 ezer vállalkozás – hogyan él, milyenek a kilátásai.

Tündökölt-e valaha is a balatoni turizmus? Amikor 20 forintért keltek el a szobák és a vendéglői pörköltek, volt-e lehetőség arra, hogy e fillérekből a szereplők fejleszthessenek? Amikor a kelet- és nyugatnémet polgár itt találkozott, keletkezett-e annyi haszon, hogy a régió világszínvonalra fejlődhessen?
Az alábbi összeállításunkban turizmussal foglalkozó szakemberek mondják el véleményüket, amelyeket érdemes tovább gondolni...

Dancs Zoltán, marketing szakértő: – Szerintem a múltban sem volt tündöklés, de a mostanit sem hanyatlás még, inkább csak stagnálás, melyet külső és belső tényezők egyaránt okoznak. A külső az euro bevezetése. A német kisember 15 százalékot veszített a pénz bevezetésén és most a közérzete is mélyponton van. A gazdagabbak pedig nem ide jönnek nyaralni.
A Balaton turizmusát vizsgálva megállapítható, hogy piaci életciklusát tekintve az érettség állapotában van. Egyik lehetőség e szakasz megnyújtása, vagy az innováció, a megújulás. Mivel a vállalkozóknak nem volt lehetőségük a fejlesztésre eleget felhalmozni és az önkormányzatok is erőtlenek, az államnak is be kellene fektetni. A közösségi marketing is súlyos hiányosságokkal küzd, az egész Balaton marketingjét irányítók szakmailag és anyagi eszközök tekintetében is helytelen utakon járnak. Nincsenek nagyszabású, kiemelt kampányok, akciók a német piacokon. A Balaton ökológiai állapota sem ma jutott ide. Már a 60-as években voltak tervek a vízutánpótlásra, de rejtély, milyen lobbiérdekek akadályozzák a Rába-Zala csatorna megépítését. Szűkebb pátriánk, a keszthelyi mikrorégió fejlődése is ellentmondás. A város 10 kilométert is meghaladó Balatonpartja méltatlanul néz ki. Világszínvonalú sétányokkal, vitorláskikötőkkel, üzletsorokkal, lidóstrandokkal, promenádokkal és szállodasorral váltakozó, végigsétálható és jól hozzáférhető part kellene. Az is érthetetlen, hogy a tájidegen, allergén nyárfadzsungel miért nincs kezelve, ez is a rendetlenség forrása a vízpartokon... Igen kedvezőtlen a nagy marketek szaporodása, mivel letörik az árakat, másrészt pedig tönkreteszik a helyi sajátosságokat, a vendégeknek mindegy lesz, hogy Frankfurtban vagy a Balatonon fogyaszt. Ezáltal is csorbul a régió amúgy is megtépázott vonzereje...

Dr. Varga László üzletfejlesztési és marketing igazgató (Danubius, Hévíz): – Szerintem a turizmus fejlődése látványos, bármely időponthoz hasonlítjuk: akár 1968-hoz, vagy az 1980-as évekhez, vagy éppen 1989-hez. Ezt nem lehet vitatni. De milyen volt ez a fejlődés és miért beszélnek ma sokan mégis válságról? Sok okot lehet találni, melyek között vannak tőlünk függetlenül és rövidtávon hatóak, mint az euro bevezetése, amely drágulással járt az érintett országokban, ezért utazások maradtak el, illetve a németek közül sokan otthon töltik a szabadságukat. Statisztikák szeint idén ez a szám eléri a 35 százalékot. A tavaly szeptember 11-i események főleg a távoli országokból érkező vendégek számát csökkentették Európában. Tovább rontották a helyzetet a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok, az alacsony gazdasági növekedés, a magas munkanélküliség, ez utóbbiak elsősorban a számunkra fontos küldő országokban. Vannak azonban régóta jelenlévő okok, amelyeknek legalább akkora vagy még nagyobb a szerepük volt és van a felsoroltakon kívül. Mire gondolok? Az irányításra és a vezetésre. Meggyőződésem, hogy a Balaton legalább olyan természeti és kulturális örökségbeli adottságokkal rendelkezik, mint Európa számos ismert tava, a Bodeni vagy a Garda tó. A különbség abban van, hogy míg más országok értékeiket őrizve magas színvonalon „adják el” tavaikat és más látványosságaikat a turistáknak, addig nálunk mindenki csak beszél a minőségi turizmusról. Leírva még nem találkoztam azzal, ki mit is ért konkrétan a minőségi turizmus alatt. Véleményem szerint a fogalom egy stratégia része kellene, hogy legyen. A gond az, hogy nincs igazi stratégia, vagy ha volt, akkor nem hajtották végre következetesen. Rengeteg azon államigazgatási szervezeteknek a száma, melyek a Balatonnal és a turizmussal foglal-koznak. Ezek sok esetben csak saját működésükre annyi pénzt fordítanak, amiből már egy sikeres programot lehetne finanszírozni. A civil szféra szervezetei ugyan megerősödtek és hallatják hangjukat, de általában csak a képviselt kör érdekeit tudják megjeleníteni.
S hogy miben is látom a kibontakozást? Olyan irányítási struktúrában, ahol kevés, de hatékonyan működő szervezet egy közösen elfogadott stratégia végrehajtásán dolgozna. A működés kereteit magas szintű jogszabályok rendeznék, a megvalósítás pedig regionális és helyi szinten történne. Meg kellene alakítani végre a fürdőhelyi igazgatóságokat, politikamentesen szabályozni kellene a magánszálláshelyek működését, ami elsősorban a szobakiadók érdeke lenne. Sürgősen fejleszteni kellene állami felelősségvállalással a sármelléki Balaton Airportot és tovább fejleszteni az infrastruktúrát. Jó példa a kiépített kerékpárút, amely a balatoni turizmust meghatározó tényezővé fog válni az eddigi fő vonzerő, a víz mellett. A kulturális és borturizmus, valamint a régió termálfürdői által kínált programokat jó színvonalon, jóval magasabb áron lehetne, kellene értékesíteni. Ehhez a lehetőségeink megvannak. A jelenlegi árlehajtó üzletpolitika öngyilkosság, csak az „olcsó ország” képzetet erősíti. Kinek jó ez és hová vezet?

Nagy Zoltán irodavezető (Pumi Tours Kft.): – Sajnos önkormányzati és vállalkozói forrásokkal a fejlesztés nem oldható meg, szükséges az állami szerepvállalás. Szükséges továbbá véleményem szerint egy hosszútávú fejlesztési központi stratégia kidolgozása. Az elérhetőséget szükséges javítani, gondolok itt a háttértelepülések bekötő útjaira, elkerülő utakra. Fontos 4 és 5 csillagos szállodakomplexumokat létesíteni az északi és a déli parton, gondolva a balatoni kongresszusi turizmusra mind pedig a szezonnyújtási lehetőségekre. Szükséges egy gazdasági szerkezetváltás, a tudásalapú gazdaság létrehozása a turizmuson belül és azon kívül is, a régióban az egészségturizmus fejlesztése is jó eszköz lehet a szezon elnyújtásának. Nagyon fontosnak tartom az életminőség javítását, az épített környezet védelmét, bérlakás- és nyugdíjasházak építését. Kormányrendelettel kellene megvédeni a piacunkat az itt „partizánkodó” külföldi utazási és autóbusz vállalkozókkal szemben. A pénz maradjon az országban. Úgy gondolom, bonyolult és szinte áttekinthetetlen az adórendszer, az utazásszervezésben túlságosan magas a 25 százalékos áfa.

Szalóky Jenő Gyenesdiás polgármestere, a Keszthely-Hévíz Kistérségi Társulás elnöke: – Világjelenség, hogy a turizmus 1-2 százalékkal visszaesett, nem csoda, hogy hozzánk is elértek ennek a hullámai. Ráadásul az általában hozzánk látogató németek az euró bevezetése miatt most vagy nem jöttek, vagy jóval kevesebbet költenek, mint eddig. Az én véleményem az, hogy nekünk nem sírnunk kell, hanem szívós, kemény munkával ellensúlyozni kell a negatív hatásokat. Konkrétan négy dologra gondolok. Az első: óriási javítani való van a marketing munkán, legyen szó faluról, községről, városról vagy az egész országról. Az imázsépítésben mindenkinek meg kell tennie a maga feladatát. Nem lehet csak az államtól, vagy csak az önkormányzatoktól várni, hogy megoldják a problémát: ebben – és ez a második dolog – az előző kettő mellett részt kell vennie a civil gazdaságnak ugyanúgy, vagyis összefogásra van szükség. Harmadszor, nem lehet elvárni, hogy további fejlesztések nélkül ide jöjjön a vendég, illetve ha már itt van, maradjon is. Nálunk Gyenesdiáson az elmúlt időszak esős napjai óriási kiesést eredményeztek a strandbevételben, ami a költségvetésünknek egyébként egy jelentős része. Ez ráadásul olyan bevételkiesés, amely behozhatatlan: hiába lesz jó idő egy hét múlva, a turista addigra hazamegy. A probléma az, hogy hiányoznak azok a létesítmények, amelyek az itt pihenő vendégeket rossz időben „felszívnák”: olyanra gondolok, mint például teniszpálya, tekepálya, fallabda. Szükség lenne egy talpára állított, tulajdonképpen magától működő turizmuskezelő rendszerre. Ennek létrehozására most kínálkozik a legjobb alkalom, mivel – még az előző kormány megrendelésére – 200 millió forintért elkészült egy on-line, interaktív turisztikai rendszer. Ez Nyugat-Európában már nagyszerűen működik, ha most mi – értsük alatta a Balaton Régiót és az országot egyaránt – komolyan vennénk, 2-3 év alatt nálunk is működhetne. Tulajdonképpen a turizmus társadalmasításáról van szó: ezen a rendszeren keresztül napi frissítéssel találkozhat a kereslet és a kínálat, a rendszer kezelése pedig azok kezében lenne, akiknek a turizmusból közvetlen hasznuk származik. A jelenlegi helyzet azért tarthatatlan, mert túlságosan kiszolgáltatottak vagyunk: vagy jön turista, vagy nem, vagy nálunk száll meg, vagy nem. Ezeket a dolgokat nem szabad a véletlenre bízni, hiszen a lakosság jórésze az idegenforgalomból él: nyáron keresi meg azt az összeget, amire egész évben szüksége van. Nem mondhatja, hogy ha nem sikerül jól a szezon, elmegyek a gyárba – mert itt nincs gyár.

A magyar műemlékek védelmében végzett munkájáért, valamint a keszthelyi Festetics-kastély és épületei helyreállításáért a Ráday Mihály által elnökölt Országos Város– és Faluvédő Szövetség a közelmúltban Podmaniczky-díjjal tüntette ki dr. Czoma Lászlót. Ennek kapcsán beszélgettünk a Helikon Kastélymúzeum igazgatójával az elmúlt 18 évről – egy kicsit másképp.

– Ez a negyedik kitüntetésem – „dicsekszik” mosolyogva –; az első szintén a műemlékekkel kapcsolatos, azért kaptam, mert országgyűlési képviselőként én tettem javaslatot arra, hogy készüljön egy olyan műemlék-lista, amelyen a mindig állami tulajdonban tartandó épületek szerepeljenek. Erre azért volt szükség, mert abban az időben hirtelen divat lett mindent eladni. Épp a nádasdladányi kastélyt próbálták értékesíteni, és akkor azt mondtam, ennek a folyamatnak véget kell vetni. Sikerült, a lista megszületett, közel 300 műemléképületet tartalmaz, köztük a Festetics-kastélyt és műemlékegyüttesét. Aztán van még egy Berzsenyi-díjam, amit a határon túli magyar irodalom „integrálásáért”, közírói tevékenységemért adományozták. A közelmúltban a belga királytól kaptam meg a Korona Nagy Tisztikeresztjét, és most ezt. Ennyi.
– Pártkitüntetés?
– Azt nem kaptam soha. Lehet, hogy kicsit mindig kilógtam a sorból. Amikor országgyűlési képviselő voltam a pártállam idején, 1986-ban Király Zoltán képviselőtársammal megalakítottuk a független képviselőcsoportot. El lehet képzelni, milyen népszerű lépés volt...
– 18 éve vezeti a kastélyt, történt közben egy rendszer– és három kormányváltás. Hogyan lehetséges, hogy még mindig Ön ül az igazgatói székben?
– Hiszek abban, hogy mindenkit a munkája minősít.
– A gyakorlat azt mutatja, hogy a politika sok esetben felülbírálta már a szakmai hozzáértést...
– Sohasem hagytam, hogy a kastély valamilyen párt színeiben tűnjön fel. Voltak emiatt komoly összeütközéseim, hiszen szerettek volna pártok itt rendezvényeket tartani, de alapelvem az, hogy nem adhatjuk el a függetlenségünket. Ha az ember odaáll valamelyik kurzus mellé lábhoz tett nyelvvel, óhatatlanul elveket ad fel, gerince roppan. És lehet, hogy négy évig jó dolga van, de mi lesz utána? Mi lesz a megkezdett munkájával?
– Azért őszintén, időnként nem volt nagy a kísértés?
– De, nagy volt. Minden kurzustól érkezik ajánlat. Meg kell tanulni, hogy pillanatnyi örömökért nem lehet elveket feladni. Ha az ember úgy érzi, hogy dolga van a világban, akkor azt kell tenni, és nem elkötelezni magát ilyen-olyan ígérvények fejében.
– Egyszer-kétszer mégis megingott az a bizonyos szék...
– Sokan szerettek volna már a helyembe kerülni, többen tettek is lépéseket ügyük érdekében. Olyan is volt, hogy én hibáztam, és ezt lovagolták meg. De akkor is hiszek abban, főként a kulturális tárca esetében, hogy értéket mérnek értékhez. Ezt a műemlékegyüttest hét generáció lakta, hat generáció építette, mindegyik tett hozzá egy kicsit. Aztán lerombolták, és nekem adatott az a lehetőség, hogy újraépítsem, a nyilvánosság elé tárjam, közkinccsé tegyem. Ez történelmi lehetőség, és még élni akarok vele.
– Ezek szerint nem érzi soknak az elmúlt 18 évet?
– Inkább kevésnek mondanám. Eddig több, mint 2 milliárd forintot fordítottunk a kastélyra, és ennek a pénznek a jórészét mi is kerestük meg. Hozzáteszem, hogy olyan pontos és biztos „hátországgal” dolgozom, amely nélkül mindez nem ment volna: a kollégáim rendkívül segítőkészek, mindig is számíthattam rájuk. Sok mindenre elég volt az elmúlt időszak, de még egy jó tíz évre való programom van.
– Mi lenne az?
– A park egyesítése, a törvénytelenül épített út felszedése, a volt honvédségi területen levő két épület rendbe hozása: egyikből Iszlám Múzeum, a másikból Magyar Vadászati Múzeum lesz. Vár még ránk a teljes parkrekonstrukció, benne egy öthektáros rózsakert kiépítése, és Fenékpuszta. Ezen kívül szeretném, hogy a Balaton-vidék Botanikus Kertje jövőre látogatható legyen. Ha mindez megvalósul, akkor azt mondom, maradt utánam valami. És talán nem éltem hiába.

Megnyílt a lovarda

A Helikon Kastélymúzeum KHT. mintegy 150 millió forintot költött az Ybl-lovarda épületére – eddig. Ezzel a ráfordítással az épület 75 százaléka elkészült, és immár látogatható is.
Amint dr. Czoma László igazgatótól megtudtuk, a végleges, állandó kiállítás tárgyait, a hintókat jelenleg restaurálják, várhatóan októberre készülnek el. Addig tíz ázsiai ország kortárs képzőművészeinek tárlata tekinthető meg, amely a „36 ötlet Ázsiából” címet viseli.

A Balaton körüli kerékpárút Keszthely után megszakad, s aztán csak Vonyarcvashegyen folytatódik újra. Ez azonban már nem sokáig marad így: a település önkormányzata a napokban kapta meg az értesítést arról, hogy 54 millió forintos célzott támogatást nyertek a hiányzó szakasz megépítésére. Amint Szalóky Jenő polgármestertől megtudtuk, amilyen hamar csak lehet, szeretnének túljutni a közbeszerzési eljáráson. „Csupán az igazgatási szabályok azok, amelyek nem engedik már holnap dolgozni a gépeket” – fogalmazott a polgármester.