Oktatás

Korunkban stratégiai kérdés az oktatás, benne a szakoktatás, vagyis a humán erőforrás fejlesztése. Az elmúlt időszakban az oktatásban végbement változások következtében várhatóan növekedhet a szakképzés társadalmi tekintélye, megcélozható egyfajta egyenértékűség a közismereti oktatás és a szakképzés viszonyában, s erősödhet a kapcsolódás a felsőfokú szakképzéssel is - fogalmaznak „A szakképzés helyzete és fejlesztésének lehetőségei Keszthely-Hévíz kistérségben” című tanulmányuk elején Bajna Zsoltné, a Közgazdasági Szakközépiskola, és Muszatics László, a Keszthelyi VSZK igazgatója. Közös munkájuk egyik alapját képezte Zala megye 2001-2006-ig szóló közoktatási, feladat-ellátási, intézményhálózat működtetési és fejlesztési tervének.

Amint írják, Keszthely és Hévíz térségének nyolc szakképző intézménye közül hat önkormányzati, egy alapítványi, és egy egyházi fenntartású. Az intézményhálózatot négy többprofilú intézmény (két szakközépiskola és szakmunkásképző, egy gimnázium és szakközépiskola, egy általános iskola és szakiskola), valamint három szakközépiskola és egy szakiskola alkotja. A tanulási lehetőségeket már engedélyezett, illetve még engedélyezési eljárás alatt lévő akkreditált felsőfokú képzések teszik teljessé.

A múlt: A '80-as évek végén két szakközépiskola és egy szakmunkásképző intézet szolgálta a szakképzést a városban. Emellett a Vajda János Gimnáziummal közös intézményként közgazdasági szakközépiskola, valamint gépíró és gyorsíró szakiskola működött. A tiszta profilú gimnázium visszaállítási szándékának felerősödésével a közgazdasági képzés és a gépíróiskola számára új intézményt alapítottak, amely új épületben kapott helyet 1990 szeptemberétől. Ugyanebben az időben került a Nagyváthy János Szakközépiskolához az egészségügyi szakképzés, amely egy évig szintén a Vajda-gimnázium irányítása alatt állt. A város szakképző intézményeinek száma négyre emelkedett. A képzési profilt tekintve a már említett egészségügyi és közgazdasági képzéseken kívül kereskedelmi, idegenforgalmi és vendéglátóipari, illetve ipari és mezőgazdasági szakmákban folyt a képzés.
Az évtizedet jellemző gazdasági és társadalmi rendszerváltozás nem hagyta érintetlenül az intézményrendszert sem. A Közgazdasági Szakközépiskola mellett működő gépíró és gyorsíró szakiskola 1993-ban megszűnt, mivel érettségi és nyelvtudás nélkül adminisztratív munkakörben már nem lehetett elhelyezkedni, megindult azonban a képzés két új szakmában 1992-ben, illetve 1993-ban. Az ipari szakmunkásképző intézet műszaki szakközépiskolai osztályokat indított, többprofilú intézménnyé alakult, hangsúlyt helyezve az érettségit is adó képzésekre. A Keszthelyi VSZK a felsőfokú szakképzés felé nyitott: post secondary képzés kezdődött 1995 szeptemberében, az 1998/1999-es tanévtől pedig akkreditált felsőfokú képzés indult a budapesti Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolával való együttműködés keretében. A gazdaság átalakulása, benne a mezőgazdasági üzemek megszűnése leginkább a Nagyváthy-szakközépiskolát érintette leginkább, az elmúlt évtizedben jó néhányszor meg kellett újulnia. 1993 óta működik Hévízen a Bibó István Alternatív Gimnázium és Szakközépiskola, amelynek szakképzési profilja az idegenforgalom. Az 1998/99. tanévben gazdasági informatikus képzés indult a Keszthelyi Akadémia Alapítvány által létrehozott Gazdasági Szakközépiskolában. A Zöldmező utcai Speciális Szakiskola már a '80-as évek végétől biztosít szakmaszerzési lehetőséget sérült fiatalok számára, a Farkas Edit Gazdasszonyképző Szakiskolában pedig 1991 óta képeznek tanulási és szociális hátránnyal küzdő gyerekeket.

A jelen: 9-10. évfolyamot - az alapítványi Gazdasági Szakközépiskola kivételével - mindegyik szakképző intézmény működtet, hiszen a szakmák oktatása legkorábban a 10. évfolyam befejezése után kezdődhet.
A Bibó AGSZ képzési kínálata az idegenvezető és hostess szakma, a Gazdasági Szakközépiskola a gazdasági informatikus OKJ-s szakmára készít fel; a felsőfokú szint képzési ideje 2 év.
Az Asbóth Sándor Műszaki Szakközépiskola képzési szerkezetében a szakmunkásképzést csökkentette, a hangsúly eltolódott az érettségi felé. A szakiskolai évfolyamokon olyan szakmák maradtak meg, mint a fodrász, a női ruhakészítő, a szobafestő és -mázoló, az asztalos, a karosszérialakatos, kishajó és csónaképítő, illetve a szerkezetlakatos.
A Nagyváthy a mezőgazdasággal kapcsolatos szakmái helyett korszerűbbeket vezetett be, ezek közül ma a fizioterápiás asszisztens képzés működik, amely az egész Dunántúlról vonzza a diákokat. 2003 szeptemberében elindítják a hulladékgazdálkodási technológus szakot a szarvasi főiskolai karral együttműködve; a képzés megkezdését a bővülő álláslehetőségek indokolják. Az iskola PHARE pályázati támogatás felhasználásával megvalósított labor- és eszközfejlesztéssel nyerte el az akkreditációt és kezdi meg a felsőfokú szakképzést. Így lehetőség nyílik arra, hogy a hallgatók két év után technikus oklevelet szerezve munkába álljanak, vagy 3,5 feletti tanulmányi eredmény esetén kredit pontok beszámításával automatikusan folytassák tanulmányaikat Szarvason, ahol mérnöki oklevelet szerezhetnek.
A VSZK a modernizáció és a képzési színvonal emelése érdekében 1998 szeptemberében elindította az idegenforgalmi technikus 6 éves képzési formát. Vendéglátó és idegenforgalmi szakmenedzser akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzést vezetett be a budapesti vendéglátóipari főiskolával való együttműködés keretében. Post secondary képzés keretében vendéglátó menedzsereket képeznek iskolarendszeren kívüli formában.
A Közgazdasági Szakközépiskola 1998-ig megtartotta a hagyományos képzési formát, mert részben tárgyi, részben személyi feltételei nem tették lehetővé a váltást. Jelenleg pénzügyi és számviteli ügyintéző képzés folyik az intézményben. Noha ennek időtartama 1,5 év, az iskolában egy év alatt végeznek a diákok, mivel az alsóbb évfolya- mokban a szakmai alapozó oktatással fél évet „megspórolnak”.
A Speciális Szakiskolában jelenleg parkgondozókat, varrómunkásokat és számítógép-kezelőket oktatnak, a Farkas Edit Gazdasszonyképzőben pedig a 11. évfolyamtól a házvezetőnő, illetve a szociális gondozó és ápoló szakot kezdik oktatni.

A képzések feltételei: Szinte valamennyi intézményt feszíti a tanteremhiány, van, ahol tornaterem, van, ahol könyvtár nincs. A gazdaság átalakulásával sok vállalati gyakorlati képzési hely megszűnt, ezért a szakképző intézmények tanműhelyeket létesítettek. A gyakorlati képzés tárgyi feltételei jó színvonalon adottak a térségben, az intézmények mindent megtettek, hogy feltételeik megfeleljenek a képzési követelményeknek. Komoly gondot jelentett eddig a kvalifikált gazdasági szaktanárok megtartása az iskola, illetve a képzés számára. Az iskolák időnként kemény megalkuvásokra kényszerültek e tekintetben, többnyire a minőség rovására, a tanulók és a képzési színvonal kárára. Az intézmények bíznak abban, hogy a pedagógusbérek emelkedésével ez a probléma közel sem marad ilyen súlyos.

A közoktatás reformra szorul - állapítja meg az Oktatási Minisztérium egy közelmúltban kiadott sajtóközleményben. Az értékelés szerint a gyerekek sok iskolában túlterheltek, mégsem tanulnak meg olyan alapvető ismereteket, készségeket, amelyek az életben való boldogulásukat segítenék. Miközben számos témát kétszer is megtanítanak, az alapkészségek elsajátítására nem jut elég idő.

A tárca egyúttal megfogalmazta 2003-tól 2006-ig végrehajtandó szakiskolai fejlesztési programját is, amelynek egyik fő célja, hogy a tanulók magukévá tegyék azokat az általános készségeket és ismereteket, amelyek az életben való eligazodáshoz, továbbá a szakképzésbe való bekapcsolódáshoz elengedhetetlenül szükségesek, a másik pedig, hogy a szakképzés összhangban álljon a gazdaság munkaerőigényével, és növekedjen a pályakezdő fiatalok munkaerő-piaci értéke. Ehhez a szakiskolákban hatékonyabb és gyakorlatiasabb elméleti képzés szükséges, amelyet ki kell egészíteni a munka világába való belépéshez szükséges ismeretek és készségek elsajátításával. A minisztérium elképzelése szerint a fejlesztési folyamatba célszerű bevonni a kamarákat; olyan új módszerek kifejlesztése, bevezetése a feladat, amelyek sikerélményekkel gazdagítják, ösztönzik a tanulókat, önálló munkavégzésre serkentenek, és ezáltal növelik a fiatalok szakma iránti érdeklődését, motiválnak a szakképzés megszerzésében. A gazdasággal való kapcsolat és együttműködés szorosabbá tétele, a gazdaság gyakorlati képzésben való közreműködésének erősítése, illetve a pályakezdő szakmunkások gyakorlati tudásának növelése érdekében a tárca a vállalkozások gyakorlati képzésben való érdekeltségének megerősítését tartja szükségesnek.
Az elgondolások szerint a program forrásaiból támogatást nyújtanának az oktatás és képzés tárgyi feltételeinek javítására, a szakiskolák gép-, berendezés és eszközparkjának tervszerű modernizálására.

Aki háztartásbeli, arra általában azt mondjuk: csak otthon van… De tényleg "csak"? Nos, olyannyira nem, hogy erre a tevékenységre külön szakképzés épül; úgy hívjuk, házvezetőnő.

A kilencvenes évek elején mondhatni konjunktúrája volt e szakma oktatásának, szinte gombamód szaporodtak a gazdasszonyképzők; létrejöttükkel megnyílt az út a szakmatanulás felé azon gyerekek számára is, akiknek egyébként az általános iskolai bizonyítványuk alapján nem volt erre esélyük. Az idő múlásával számos ilyen intézmény elsorvadt vagy megszűnt, ám a keszthelyi Farkas Edit Gazdasszonyképző Szakiskola és Kollégium szilárdan tartja magát: az itt folyó képzésnek egyre messzebb terjed a híre. Nemcsak házvezetőnőket, szociális gondozókat és ápolókat is képeznek. Ez utóbbi szakmát felnőttoktatás keretében is tanítják.
Keszthely egyetlen egyházi iskolája – amelyet a római katolikus Szociális Misszió társulat tart fenn – a Fő téri plébániatemplom mellett, az csornai Premontrei Prépostság tulajdonában levő ingatlanban kapott helyet.
– Iskolánk évről évre alakult, formálódott – mondja Molnár Lászlóné igazgató, aki az 1991-es alapítás óta vezeti az intézményt –, majd az új oktatási törvény belépésével a gazdasszonyképzés megszűnt, hiszen az csak egy kétéves szakiskola volt. Ma 9-10. osztályban szakmai előkészítésre van lehetőségünk, aztán választanak a fiatalok a két szakma közül; mindegyiket két évig tanulják.
A lányok már 9., 10. osztályban gyakorlati órákon tanulják a főzést, a varrást, a betegápolást és a csecsemőgondozást. A házvezetőnő szakképzésben aztán külön óra keretében foglalkoznak a tartósítással, a táplálkozás-élettannal, de van idegenforgalmi és szállodaismeretek tantárgyuk is, mivel egy házvezetőnőt képzettsége magánpanzió nyitására is feljogosítja. Molnár Lászlóné azt is elmondja: hasznos lépés volt, hogy 9. osztályban bevezették az illemtant, hiszen sok diákjukra érvényes, hogy egyszerűen nincs hol elsajátítaniuk a viselkedés alapvető szabályait.


Egyik kedvenc óra: a főzés.	A kollégium legnagyobb, kilenc ágyas szobája.

Az iskola küldetésének tekinti, hogy esélyt biztosítson a gyenge, de jó magatartású tanulóknak. Ez utóbbi kitétel azért fontos, mert mindkét pályán lényeges a megbízhatóság. A szakmai gyakorlat egészségügyi intézményekben, szociális otthonokban, betegek mellett zajlik, és általában olyan területeken, ahol fontos a megbízhatóság. Számos esetben előfordul, hogy az elméleti tárgyakkal nehezen boldoguló diák a gyakorlati órákon kedvet kap a tanuláshoz; az sem ritka, hogy az általános iskolából még halvány eredményekkel érkezett lányokat olyannyira felbuzdítják a sikerélmények, hogy nemcsak a kiválasztott szakmát szerzik meg, de további terveket is szövögetnek. Az általunk megkérdezett gazdasszonyképzősök közül szinte mindegyik célul tűzte ki az érettségi megszerzését; van, aki szülésznő szeretne lenni, van, aki szociális munkás, olyan is akad, aki egészségügyi főiskolára készül. És persze az sem múlatta hiába az időt, aki a képesítés megszerzése után saját otthonában, családanyaként hasznosítja majd a tanultakat.
A diákok viszonylag nagy, mintegy tizenöt százaléka roma származású, általános tapasztalat velük kapcsolatban az, hogy tehetséges, ambiciózus fiatalok, a már végzettek közül sokan dolgoznak környékbeli szociális otthonokban. Amint Molnár Lászlóné mondja, bizonyára nagyobb lenne a roma tanulók aránya, ha kisegítő iskolákból is vehetnének fel végzősöket, azonban erre nincs lehetőségük: bár rengeteg megkeresés érkezik nemcsak Zala, hanem a környező megyék kisegítő iskoláiból, el kell hogy utasítsák őket, mivel nem rendelkeznek az ehhez szükséges feltételekkel.
– Aki nálunk végez, és dolgozni akar, el tud helyezkedni – így az igazgatónő. – Egyre nagyobb igény mutatkozik bébiszitterek iránt, különösen nyáron: nem ritka, hogy még a nyári szünet előtt telefonon keresnek bennünket külföldről, és kérik, hogy ajánljunk számukra megbízható gyermekvigyázót, aki az itt töltött hetekben, hónapokban kicsit mentesíti őket a szülői feladatok alól. Egy kislány nemrég Svájcba került ki, ahol három gyermek mellett lát el háztartási munkákat, és a visszajelzések szerint nagyszerűen megállja a helyét. Az is egyre gyakoribb, hogy a család idős, beteg tagját nem adják szociális otthonba, hanem inkább fogadnak mellé valakit; ezek a lányok ezt a feladatot is képesek kiválóan ellátni.
Persze, amint a lányok őszintén bevallják, az ő munkájuknak külföldön jóval nagyobb értéke van, mint itthon. Többen közülük szívesen vállalnának munkát nyugati országokban - de nem minden áron.

A korábbi években az volt a szokás, hogy a város ipari iskolája felmérést végzett a keszthelyi iparosok körében, hány tanulót tudnának foglalkoztatni, és az iskola ahhoz képest vett fel jelentkezőket egy-egy szakmára. Így biztosított volt az utánpótlás, a gyerek tanulta a szakmát, a mesternek meg megvolt a culáger. Vagyis: mindenki jól járt.

Az új oktatási törvény azonban véget vetett ennek a bejáratott rendszernek.
– A keszthelyi Műszaki Szakközépiskola, amely valamikor 27 szakmát oktatott, ma már csak hetet tanít – mondta el lapunknak Goldshmied István, a Keszthelyi Ipartestület titkára. – Az iparosok nem értik, minek a városba hat szakközépiskola, ha ennek eredményeként az évtizedekig oktatott szakmák megszűntek, sőt, többségében Zalaszentgrótra kerültek. Itt maradtak ugyan a divatszakmák, de azokból meg olyan túlképzés van, hogy nem tudnak elhelyezkedni a végzettek. Ez még néhány évig nem lesz feltűnő, de később keresve sem találunk majd vízvezetékszerelőt, bádogost meg tetőfedőt. Egyik kőműves tagunk mondta a minap, hogy három tanulót venne fel azonnal, de nincs! Ráadásul ma már az oktatás szerkezete miatt két évig általános képzést kapnak a gyerekek, és csak egy év van a szakma elsajátítására. A mi tapasztalataink azt mutatták, hogy egy szakmát három év alatt sem lehet rendesen megtanulni, nem hogy egy év alatt.
Goldshmied István rámutatott arra is, hogy egy-egy hiányszakma megjelenésével rendszerint megjelennek a konjunktúralovagok is, akik megfelelő szakmai ismeretek hiányában vágnak bele az adott foglalkozás művelésébe.
– Egyre több ilyen jellegű panasz érkezik hozzánk is, és mi azt látjuk, hogy így üt vissza az, ha a képzésre nem fordítunk megfelelő gondot. Talán, ha a város annak idején megtartotta volna, nem így alakultak volna a dolgok.