Egészségügy

„Olyan rossz, mint a bűn” – szokták mondani a magatartásbeli elvárásokat messze alulteljesítő gyerekekre. Vannak köztük különösen „nehéz esetek”, akikkel a tanító néni nem nagyon bír, és akik szüleiket is alaposan próbára teszik.

A hiperaktív gyerek figyelme össze-vissza csapong, jó az emlékezőképessége, de csak a számára lényeges dolgokban. Izeg-mozog, kontrollálatlanul, rengeteget beszél; napi tevékenységében feledékeny, más oldalról viszont impulzív, gondolkodás nélkül cselekszik. Gyors a felfogóképessége, de a figyelme nem köthető le hosszú ideig az őt nem érdeklő dologban. Érzelmileg infantilis, kiszolgáltatott: csak annak dolgozik, akit szeret. A tanárnak tanul, vagy – ha megérzi, hogy a pedagógus nem tudja elfogadni, pokollá teszi a mindennapjait. Szociálisan érzékeny, a környezete visszajelzéseinek túlságosan kiszolgáltatott. A szabályokat nem tartja be. Intellektusa minimum átlagos, de inkább az átlagosnál magasabb.
– A hipermotilitással, vagyis túlmozgással jellemezhető gyerekeknél elengedhetetlen a pontos diagnózis felállítása – mondja Kiss Judit pszichológus, aki a hévízi gyerekek szűrését végzi. - Ugyanis gyakori, hogy ennek hátterében olyan probléma húzódik meg, amely orvosilag kezelendő: például nagyothallás. Nem hallja, mi történik az órán, nem tud figyelni, és izeg-mozog. Számos más szervi, illetve idegrendszeri probléma meghúzódhat a háttérben; ha a neurológus és a háziorvos, illetve más szakorvosok kizárták azok lehetőségét, és a hiperaktivitás marad, akkor következik az a csapatmunka, amelyben az orvos, a pszichológus, illetve gyermekpszichiáter, a gyógytornász, szükség szerint a logopédus, és természetesen a szülő közreműködésére egyaránt szükség van.
– Betegség a hiperaktivitás?
– Inkább azt mondanám, hogy a hiperaktív gyerek más, mint a többiek. A szakirodalom úgy fogalmaz, hogy ezt a másságot „az agy picinyke zavara” okozza.
Fa Ágnes, a keszthelyi Nevelési Tanácsadó vezetője kérdésünkre elmondta: náluk a hangsúly elsősorban a prevención van.
– Még óvodáskorban, minden keszthelyi középső csoportost megvizsgálunk az adott intézményen belül. A vizsgálat fő célja az intellektus megállapítása, de kitér a részképesség- és egyéb zavarok szűrésére is. Korai jeleket szűrünk, és abban az esetben, ha a hiperaktivitás gyanúja felmerül, további szakvizsgálat lefolytatását forszírozzuk. Örömünkre szolgál, hogy ettől az évtől főállású gyermekpszichiáter dolgozik a tanácsadóban, aki szintén részt vesz a szűrővizsgálatokban, illetve a diagnózis egyértelműsítésében. Rendszeresen foglalkozunk olyan gyerekekkel, akik első ránézésre hiperaktívnak tűnnek, de a fejlesztő foglalkozások, illetve a terápiák előrehaladtával világossá válik, hogy családi konfliktus van a háttérben, az otthoni miliőben van a hiba. Sokszor összetévesztik az agresszív kitöréseket a hiperaktivitással, bár a kettő párosulhat, de nem ugyanaz.
– Mit tehet a pedagógus, akinek 22 gyerek mellett ott van a folyton izgő-mozgó hiperaktív?
– Hagyni kell mozogni. Ő ugyanis közben is figyel, és ha felszólítják, pontosan tudni fogja, hol tartanak – például – az olvasásban. A hiperaktív gyerekeknek olyan mozgásigénye van, hogy azt egyszerűen muszáj valahogy levezetniük. Egyik nagy gondunk itt, a tanácsadóban, hogy minden eszközünk megvan többek között az ilyen gyerekek terápiájához szükséges tornához, viszont nincs helyünk arra, hogy valahol felállítsuk ezeket az eszközöket. Három szakember is ért az Aires-terápiához (amit szintén a hiperaktívaknál alkalmaznak), de ezt a szaktudást nyolc éve nem tudjuk kiaknázni a helyhiány miatt.
– Hova fordulhat a szülő segítségért?
– A zalaegerszegi Gyógypedagógiai Fejlesztő Központhoz, vagy a Mentálhigiénés Központhoz, esetleg magánúton keres pszichológust. Keszthelyen és környékén sajnos egyéb lehetőségről nem tudunk.
– Az elmúlt hónapokban a közvélemény elé került egy érezhetően mély probléma: kezeljék gyógyszerrel a hiperaktív gyerekeket, vagy sem?
– Én személy szerint gyógyszerellenes vagyok, ugyanakkor terápia-, illetve fejlesztéspárti.
Ez utóbbi kérdésben megoszlik a szakemberek véleménye. Kiss Judit szerint mérlegelni kell a gyógyszer esetleges mellékhatásait azzal szemben, hogy hatására a gyerek nyugodtabb lesz, iskolai teljesítőképessége is pozitív irányba változhat. Ez pedig sikerélményt nyújt, amire a hiperaktív gyerekeknek nagyon nagy szükségük van.
E véleményt osztja Tóth Istvánné – akinek nevét kérésére megváltoztattuk –; az ő fia, Laci hiperaktív.
– Egy hónapig szedte Laci a gyógyszert – a gyengébbet –, és az az egy hónap nagyon jó volt. Kicsit nyugodtabb lett, jobban teljesített az iskolában is. Aztán egyik nap rosszul lett, ráfogta a gyógyszerre, és azóta nem hajlandó bevenni.
– Ön ezek szerint gyógyszerpárti. Miért?
– Véleményem szerint minden családnak szüksége van a nyugalomra. Ha másképp nem megy, hát így. Azok, akik minden áron tiltakoznak a gyógyszerezés ellen, azt mondom, próbáljanak meg egy-két napot egy hiperaktív gyerekkel, és meglátják.
– Mikor derült ki, hogy Laci hiperaktív?
– Elég későn, már negyedikes volt. Addig csak azt láttuk, hogy különbözik a többiektől. Ezt az óvodában még tudták tolerálni, az iskolában egyre kevésbé. Hogy a mozgásigényét valamelyest levezessük, rendszeresen hordtuk Hévízre úszni. Délutánonként egy darabig én tanultam vele, de aztán a gyermekpszichiáter azt javasolta, hogy azt a terhet vegyem le a vállamról. Így hát kerestünk egy nénit, aki elvállalta, és egészen mostanáig napi két órában tanította őt. Laci most már belenőtt a kamaszkorba, elvárja, hogy 18 évesként kezeljük; bejelentette, hogy a továbbiakban egyedül tanul. Rendkívül erős az akarata, nem igazán merek vele konfrontálni, mert tartok attól, hogy a közöttünk levő vékony kis madzag netán elszakad, és akkor annyit sem tudok majd róla, mint amennyit most elmond.
– Van valaki, akitől tanácsot tudnak kérni, esetleg példa Önök előtt, hogyan kell bánni egy hiperaktív kamasszal?
– Sajnos nincs. Nem ismerek más szülőket, azt hiszem, ha valakinek hiperaktív a gyermeke, nem szívesen veri dobra. Nálunk az osztálytársak szülei nem tudják, és nem is akarom, hogy tudják, így is épp elég probléma adódik. Persze, nem lenne rossz, ha az ezzel a gonddal küzdő szülők összejönnének, és kicserélnék a tapasztalataikat. Biztosan tanulhatnának egymástól. Ami bennünket illet, a zalaegerszegi gyermekpszichiáter azt mondta, bármi gondunk van, telefonáljunk, segít. De már van annyi tapasztalatunk, hogy ami adódik, azt meg tudjuk oldani magunk is. Őszintén szólva, nem hiszem, hogy a környéken valaki nálunk többet tud a hiperaktivitásról.
– Lassan itt a pályaválasztás. Mi lesz Laciból?
– Ez egy nagyon fájó pont, mivel valószínűleg nem lesz belőle az, ami egyébként lehetne. Nagyon jó humorú, fantáziadús gyerek, jó magyaros és németes, a kritikus helyzetekben rendkívül jól feltalálja magát, soha nem esik pánikba – ugyanakkor a jegyei a szétszórtsága miatt nem igazolják a képességeit. Szeretném, ha nem kallódna el.

Folyamatban van az óvodás, illetve a középiskolai kollégisták fogszakorvosi szűrése. A feladatot – a keszthelyi önkormányzattal kötött szerződés alapján – a Bruncsics és Társa Dental-Klinik Kft. végzi. A szűrés jelenlegi állásáról, eddigi tapasztalatairól dr. Bruncsics Zoltán fogszakorvossal beszélgettünk.

– Szeptember elsejével indítottuk el az iskola- és ifjúsági fogászatot rendelőnkben, eddig a Sopron utcai óvoda és a hozzá tartozó Rákóczi és Galamb utcai tagóvodák, illetve a Gagarin és az Eötvös utcai, valamint az Életfa óvoda csoportjaiba járó gyermekek estek át a szűrésen. Terveink szerint október végére feltérképezzük az összes keszthelyi óvodás fogazati állapotát; párhuzamosan zajlik a középiskolai kollégisták szűrése, november végére ők is átesnek az első vizsgálaton. Az első teendőnk az, hogy felmérjük a feladatokat.
– Az iskolafogászat szóról általában nem túl jó élmények jutnak az emberek eszébe. Milyen tapasztalatokkal távozik innen egy óvodás?
– Az első találkozásnál tudatosan nem csinálunk semmit; pontosabban semmi fájdalmasat. Feljegyezzük, hogy milyen állapotban vannak a gyermek fogai, a száj-nyálkahártyája, megnézzük, szükség van-e fogszabályozásra. Megmutatjuk a gyerekeknek a rendelőt, a műszereket, amit lehet, ki is próbálhatnak. A legnagyobb tetszést általában a liftező szék aratja.
– Mi lesz a rossz fogakkal?
– Készíttettünk minden gyerek számára egy Gyermekfogászati gondozási füzetet, amelybe minden alkalommal – évente kétszer – a szűrővizsgála- tokon feljegyezzük, milyen teendők szükségesek. A szülőnek nyilatkoznia kell, hogy velünk kezelteti a gyermeket, vagy magán fogorvosához viszi el őt. Azokat a gyerekeket, akiket nálunk szeretnének kezeltetni, későbbi időpontban egyesével visszahívjuk. A szülőknek ezért természetesen nem kell fizetniük, a gyermekfogászat ingyenes.
– Milyen tapasztalataik vannak az eddigi szűrések fényében?
– Teljesen eltérő a gyerekek fogainak állapota, érdekes módon lakóhely szerint is vannak különbségek. Persze, még nem értünk a végére, ezért nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni az eddig látottakból.
– Mit tanácsol a szülőknek a gyerekek fogainak megóvása érdekében?
– A leggyakrabban elhangzó kérdés a részükről az, hogy mikortól kell mosni a gyerek fogát; nos attól kezdve, hogy van. A szülő felelőssége a szájhigiéné szempontjából valójában ott kezdődik, hogy amikor sír a csecsemő, nem egy üveg cukros sziruppal – még ha gyümölcslének is nevezik – próbálja meg elcsitítani. Ha a gyerek úgy nő fel, hogy nem szoktatják hozzá ezekhez, később sem fogja igényelni. Ellenkező esetben előfordulhat, és nem is ritka látvány, hogy a gyereknek szinte elrothad a foga, barnás csonkok maradnak a szájában.
– Mi a teendő a lyukas tejfogakkal?
– Sokan azt gondolják, hogy azokat nem kell betömni, és nagyot tévednek. A lyukas tejfogak olyan baktériumflórát hagynak a szájban, amelynek „köszönhetően” a maradó fogak is hamar elromlanak. Az nem oldja meg a problémát, ha kihúzzuk a tejfogat, ugyanis helyfenntartó szerepe van: „mutatja” az alatta készülődő fognak, hogy hol lesz a helye. A megoldás mindenképpen a prevenció; ennek jegyében indítottuk el ezt a szolgálatot.

Elérkezett október közepe, a parlagfű-allergiások végre fellélegezhetnek – orrspray és tabletták nélkül, szabadon. Sokan vannak azonban, akik nem pollenallergiával küzdenek, hanem olyan anyag irritálja szervezetüket, amely egész éven át megtalálható környezetükben. Az allergiáról, korunk e nehezen fékezhető népbetegségéről dr. Dalmadi Ilona tüdőgyógyásszal beszélgettünk.

– Minek köszönhető, hogy az utóbbi időben ilyen mértékben elszaporodott az allergia?
– Sokkal magasabb a környezeti allergének száma, nagyobb a levegő szennyezettsége. Ugyanakkor a gyerekek a sok védőoltás miatt, illetve a viszonylag steril környezet okán egyre kevesebb fertőzésen mennek keresztül, az immunrendszerük nem erősödik meg eléggé. Hozzájárul a korai és nagy mennyiségű antibiotikum-kezelés, az anyatejes táplálás hiánya – egy időben teljesen kiment a divatból –, az elhízás, a mozgásszegény életmód, és persze a genetikai hajlam. Azt is tudjuk, hogy a környezet, a levegő szennyezettsége exponenciálisan fokozza az allergén virágporok agresszivitását.
– Mikor jönnek legtöbben allergiás panaszokkal?
– Idén augusztus 20-tól szeptember első hetéig tartott az az időszak, amikor minden nap több mint 50 beteg jelentkezett nálunk. Ráadásul ez a parlagfűszezon sokkal erősebb volt a szokásosnál. Olyan betegek, akiknek évek óta nem voltak tüneteik, most súlyos tünetekkel jöttek, és sajnos a fiatalok között viszonylag sok frissen kialakult asztmát diagnosztizáltunk.
– Kik látogatják ilyenkor ősszel a rendelőt?
– Azok, akiknek perenniális, vagyis egész éven át tartó allergiájuk van. Ezt kiválthatja kutya-, macskaszőr, aranyhörcsög, tengerimalac, egyéb állati szőrök, azok nyála, vizelete, tollak, penészgombák spórái, a háziporban található atkák, ételek egyes alkotóelemei. A házipor-atkák novemberben kezdenek szaporodni, olyankor fokozottabban jelentkeznek az allergiás tünetek. Az egész éven át tartó náthának van egy speciális formája is, amelyet nem allergének, hanem irritáló, a nyálkahártyát izgató anyagok váltanak ki. Ilyenek például a kipufogógáz, a cigarettafüst, egyes kozmetikumok.
– Melyek az allergia főbb tünetei?
– Az allergiás nátha, amely orrviszketéssel, tüsszögéssel, vizes orrfolyással, orrdugulással jár, de nem ritka a szem kötőhártyájának gyulladása sem. Ez a betegség nem gyógyítható, viszont a rendelkezésünkre álló gyógyszerekkel hosszú távon tünetmentessé tehető.
– Milyen gyakori betegség az allergia?
– Statisztikák szerint legalább minden 15. ember szenved az allergia valamelyik változatától. Hogy ki kaphatja meg, azt nem tudjuk; annyi már bebizonyosodott, hogy ha az egyik szülő beteg, akkor 30 százalék a valószínűsége, hogy majd a gyermek is az lesz, ha mindkét szülő szenved az allergiától, akkor 70 százalék az esély arra, hogy a gyerek is fog. A betegségre való hajlam tehát genetikus, a tünetek valamilyen kiváltó ok - fertőzés, stressz, hormonális és anyagcsere-választások, klimax - hatására jelennek meg.
– Van-e veszélyeztetett korosztály?
– Leginkább fiatal felnőttkorban jelennek meg először a tünetek, de nem ritka az sem, hogy később alakul ki az allergia. Előfordul, hogy a tünetek évről évre jelentkeznek, aztán amikor már nagyon elviselhetetlenek, akkor jelentkezik nálunk a beteg. Nemrég esett meg, hogy valaki azzal jött, hogy már hat éve küzd a náthával, és most, hogy levonult a pollenszezon, eljött kivizsgáltatni magát; a parlagfűre volt allergiás, mint kiderült.
– Sokan ragaszkodnak kedvenc háziállatukhoz. Mit tegyen, aki éppen a macskája szőrére allergiás?
– Amennyiben ez megállapítást nyer, sajnos, bármennyire nehéz, de meg kell válni a macskától. Ha valaki erre nem hajlandó, annak tisztában kell lennie azzal, hogy a betegsége súlyosbodhat, sőt, asztma is kialakulhat. Egyébként a túlérzékenységet nemcsak az állatszőr okozza, hanem a lehámlott állati bőrfoszlányok, sőt a macskáknál például a tisztálkodásnál szőrre kerülő nyál is. A szőr és a hám kiszárad, elporlik, és az allergének finom por alakban kerülnek a levegőbe.
– Mit tehet, aki a penészgombára allergiás?
– Az első és legfontosabb, hogy ne „termessze” a penészgombát. Például, meg kell szüntetni a nyirkosságot a nedves helyeken, szekrény mögött, burkolatok alatt. A falak, szőnyegek, bútorok legyenek szárazak, ne legyen érezhető a levegőben a jellegzetes dohos szag. Fontos, hogy ne legyen magas a levegő páratartalma, hogy a szemetes gyakran ürítésre kerüljön, az ágy matraca ne legyen penészes, ne legyenek szobanövények a lakásban. Tisztában kell lenni azzal, hogy penészgombák bizonyos élelmiszereken – sajtok, gyümölcslé, alkoholtartalmú italok – is élnek, számos ételbe, italba a feldolgozás során is belekerülhetnek.
– Hogyan vehetjük fel a harcot a házipor-atkával?
– Nem könnyű, mivel ezek a szabad szemmel nem is látható, 0,5 mm-es állatkák mindenhol ott vannak a környezetünkben, hiszen belőlünk, a rólunk lehulló hámfoszlányokból élnek. Az allergiát az atkák ürülékében levő anyag okozza. A fűtési időszakban a szárazabb levegőn ez az apró szemcsés ürülék elporlik, megkötődik a textilszálakon, és újra és újra a levegőbe jut. Ha valaki azt gondolja, hogy a párásítás jót tesz, téved: a hátipor-atka ugyanis 20-30 fok közötti hőmérsékleten, és 65-80 százalékos relatív páratartalomban érzik jól magukat, és szaporodnak. Aki allergiás rájuk, ellenőrizze a lakása atkafertőzöttségét, a gyógyszertárakban megvásárolható az erre a célra kifejlesztett teszt. Számos óvintézkedéssel ugyan csökkenthető az atkák száma, azonban véglegesen nem lehet őket kiirtani.
– Melyek ezek az óvintézkedések?
– A szőnyegeket, padlószőnyegeket ki kell cserélni linóleumra, vagy résmentesen fugázott parkettára. Ha nem lehet kicserélni a szőnyeget, kezelni kell atkairtó szerrel. El kell távolítani a plüssállatokat, falvédőt, párnákat, textil lámpaernyőt, a növényeket, a vízkultúrát, a bútorokon a kárpit lehetőleg szintetikus anyagú legyen…
– …azaz spártai környezetet kell teremteni.
- Így is mondhatjuk. Kivéve, ha valaki nem költözik 1600 méterrel tengerszint fölé. Ott ugyanis nincsenek atkák.